| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Hálás, Istent magasztaló élet

Textus: Zsolt 116:3-4; 10, 13-14

³Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok.  

⁴De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet! 

¹⁰Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!  

¹³A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem. 

¹⁴Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében. 

Kedves Testvéreim!

Kriminálpszichológusok statisztikái szerint Magyarországon az ismételt bűnelkövetés előfordulási aránya a fogva tartottak körében körülbelül 60 százalék. Azaz a ma börtönben ülők több mint fele legalább egyszer már volt fogházban, és mai napon szabadulók több mint fele előbb utóbb visszakerül a börtönbe. Sőt a statisztika azt is állítja, hogy az ismételt bűnelkövetés általában a szabadulás után 4 éven belül bekövetkezik. A jelenség nyilvánvalóan nagyon összetett, de mégis megdöbbentő látni, hogy ezek az emberek mennyire nem tudnak mit kezdeni a szabadságukkal, ill. nem tudják jól kezelni a szabadságukat.

Evezzünk kicsit bibliai vizekre is. A bibliaolvasó ember sokszor Izráel népét is ilyennek látja. Izráel mint visszaeső bűnelkövető. Mert hányszor megtapasztalja a nép Isten csodálatos szabadítását, mégis újra és újra rossz utakon kezd járni. Talán a Bírák könyvében a legszemléletesebb mindez, ahol szinte sémaként tér vissza: hogy Izráel fiai azt tették, amit rossznak lát az Úr, ezért Isten megbüntette őket, de idővel meghallgatva kiáltásukat, szabadítót küld, majd béke lesz az országban évtizedekig, aztán ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr, és a kör kezdődik elölről.

Mit kezdjek a szabadságommal? Mit kezdjek a megszabadított voltommal?

Ezekben a kérdésekben lehet nagyon is irányadó a most olvasott 116. zsoltár. A zsoltáros megszabadult valamiből. Igazából nem derül ki egyértelműen, hogy milyen nyomorúságon van túl az itt imádkozó ember. Sokszor megtudjuk a zsoltáros panaszából, hogy éppen emberek álnokságától szenved, vagy betegség gyötri, esetleg népe nyomorúságán kesereg. Most nem ismerjük meg a baj konkrét körülményeit, de a mélységét igen.

„Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok.”  Egy halálfélelemmel teli, kétségek között rettegő, megszomorodott ember hangja ez. Önhibájából, vagy külső körülmények hatására jutott ide, nem tudjuk, de az biztos, hogy a halál köteleinek szorításába került. Az élet egy sötét cellájában sínylődik egyedül, és úgy érzi, hogy talán soha nem kerül ki onnan. Ahogyan egy ismerté vált börtönvers sorai is mondják: „Félelem, fájdalom / Kínozza lelkem, hogy el sem mondhatom!”

A hitét, az Istennel való kapcsolatát a zsoltáros ugyan nem veszíti el, ezért írhatja: „Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok”, de életkedvét, békességét, emberekbe vetett bizalmát elveszíti. A halál köteleinek szorításából felkiáltó zsoltáros szavai félelemről, szomorúságról, kétségbeesettségről árulkodnak.

Imádságának tartalma azonban már nem a kesergés, nem a panasz, nem a segítségért kiáltás. Ez a zsoltár nem panaszzsoltár. A zsoltáros már mindezen túl van, megtapasztalta Isten szabadítását: „Ó, Uram… levetted rólam a bilincset”.

Imádságának tartalma az, hogy mit kezdjen a szabadságával. Mert nem csak arról van szó, hogy megszabadult valamiből tudniillik a nyomorúságból, félelmekből, hanem felszabadult valamire. Mert valamiből, valamitől megszabadulni nem elég. Akik csak eddig jutnak el, azok olyanok lesznek, mint a visszaeső szenvedélybetegek, akik sokadszori leszokás után is újra átadják magukat a szenvedélyüknek, vagy a visszaeső bűnelkövetők, akik néhány éven belül ugyanabban a sötét cellában találják magukat.

A zsoltáros felszabadult valamire. Azaz nem csak maga mögött hagyhatta korábbi nyomorúságát, hanem szabadságának értelmet is talált: „A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem. Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében.”  Az Isten szabadításának élménye hálára kötelezi, az Isten szabadításának megtapasztalása új hitvallástételre indítja. A szabadság új feladatot, új programot adott a megszabadultnak: az ÚR nevét hirdetem. Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében.” 

Amitől megszabadult azt végleg lezárja, és a szabadság új utakat nyit meg előtte. Utat a magányból a közösségbe, a félelemből bátor igehirdetésbe, panaszból a hálába, a könnyhullatásból örömbe. Mert ezekre szabadult fel, és ez óvhatja meg a mélységbe való visszaeséstől.

Nem arról van szó, hogy nem érheti többé nyomorúság, de az már egy rettegések nélkül megélhető fogság lesz. Ha Pál apostol fogolyleveleire gondolunk, ott éppen azt látjuk, hogy a hálával, reménységgel, örömmel leginkább átitatott sorait éppen börtönből, kiszolgáltatottságban írja az apostol.

Kedves Testvéreim!

Krisztusban szabadságot nyert emberek vagyunk. Megszabadultunk a bűn és halál törvényétől. Vagy ahogyan a Zsidókhoz írott levél 2. része summázza Krisztus küldetését: Jézus azért jött, hogy „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.”

Hogyan használjuk ezt a szabadságot? Mire szabadultunk fel?

Bizony sokszor visszaesők vagyunk mi is. Akik bár ismerjük a feltámadás evangéliumát, mégis félünk a haláltól, bár ismerjük a drága Orvost, félünk a betegségtől, bár van Gondviselőnk, félünk a kiszolgáltatottságtól. Visszaeső bűnelkövetők vagyunk, akik bár megtapasztalták az Isten szabadítását, csakhamar újra és újra távol kerülnek tőle. Visszaesők vagyunk, akik nem tudják mindig jól használni a szabadságukat.

Mert sokszor csak azt látjuk meg, hogy mitől szabadultunk meg, azt már kevésbé, hogy mire szabadultunk fel. Hogy hogyan tölthetnénk meg értelemmel, odaszánással, elköteleződéssel a szabadságunkat.

Legyen példa előttünk a zsoltáros hálaáldozata. Legyen példa előttünk az az életprogram, amivel ki akarja tölteni szabadságát, mert nemcsak valamitől szabadult meg, hanem felszabadult hálás, Istent magasztaló életre az ő népe körében. Éljünk mi is így Istentől kapott szabadságunkkal. ÁMEN.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |