| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Elkötelezettség és tolerancia

Mózes 4. könyve, 11. fejezet 24-30.

²⁴Mózes kiment és elbeszélte a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. 

²⁵Az ÚR pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem. 

²⁶Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak között voltak. De ők nem mentek ki a sátorhoz, hanem a táborban prófétáltak. 

²⁷Egy szolga meg elfutott és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban. 

²⁸Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!  

²⁹De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az ÚR!

Imádkozzunk!

Hálás szívvel állunk most előtted Urunk, Istenünk. Köszönjük, hogy velünk voltál a mindennapokban, s köszönjük, hogy összegyűjtöttél ma bennünket lelki épülésünkre. Hálát adunk, hogy egészséget, munkát, javakat, családi közösséget adtál. Köszönjük, hogy a feladatok mellett adtál pihenést, lelki feltöltődést is. Köszönjük Urunk, hogy tehozzád tartozónak vallhatjuk magunkat, hogy gyülekezeted tagjai lehetünk. Hálát adunk Urunk a gyülekezetünk vezetőiért, kiket Szentlelked által vezetsz, tanácsolsz. Urunk, Istenünk! Itt állunk előtted hibáinkkal, vétkeinkkel. Megvalljuk, hogy nem tudtunk jól élni a Tőled kapott szeretettel, hogy nem vettük észre a Te szándékodat, saját kicsinyes indulataink miatt. Bocsásd meg, hogy nem mindig tudtuk szeretetben elhordozni egymást. Tőled kegyelmet kaptunk, de mi nem tudtunk mindig megbocsátani. Kérünk, bocsásd meg, hogy a más baját, nyomorúságát nem vettük észre, hogy elmulasztottuk a segítségnyújtást testvéreinknek, felebarátainknak. Kérjük, Urunk, Te adj nekünk tiszta szívet, hogy halljuk szavadat, Te adj bátorítást, hogy megcselekedjük akaratodat. Kérünk, Urunk, Te indíts bennünket a szeretetre, megbocsátásra, segítségnyújtásra, egymás elfogadására. Jézus Krisztus érdeméért hallgass meg minket. Ámen!

Jövel, teremtő Szentlélek,

És híveiddel légy vélek,

Szent ajándékiddal szívek

Újuljon és teljesedjék.

Gerjessz világot elménkben,

Önts szeretetet szívünkben,

Erősíts minket hitünkben

És nagy erőtlenségünkben.

Adj nékünk teljes örömet,

Idvesség-hozó kegyelmet;

Köztünk minden gyűlölséget

Ronts el, és adj egyességet.

373. dicséret 1, 4-5.

Lukács evangéliuma 9. fejezet 49-50. vers; 11. fejezet 14-23.

⁴⁹Ekkor megszólalt János: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt." 

⁵⁰Jézus azonban ezt mondta neki: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.” 

¹⁴Egyszer azután egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. 

¹⁵Néhányan közülük azonban így szóltak: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

¹⁶Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. 

¹⁷Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. 

¹⁸Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. 

¹⁹De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. 

²⁰Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 

²¹Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. 

²²De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. 

²³Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.”

Szeretett Testvérek!

Két mondat áll ma a középpontban. Az egyik így hangzott, „aki nincs ellenetek, az veletek van”. A másik pedig, már tudnánk folytatni bizonyára: „aki nincs velem, ellenem van” – aki nincs veletek, ellenetek van.

Vannak veszélyek, amelyek újra és újra megjelennek a történelemben. Az egyik ilyen veszély a közönyösségből származó téves tolerancia, amivel napjainkban is gyakran találkozunk. A másik, és az sajnos várható, hogy ezekben a hónapokban felerősödik, amikor egymás felé sárdobálás folyik; egymás rágalmazása. És ha egy kicsit nagyobb történelmi összefüggésben is nézzük – mondjuk a korábbi évtizedekre gondolva –, akkor vannak olyanok, akik személyesen emlékezhetnek rá, és vagyunk sokan, akiknek részben történelem, vagy egy részére személyesen emlékezhetünk. Nevezetesen, hogy 56 előtt gyakran mondták azt, aki nincs velünk, az ellenünk van. 56-ból tanulva a diktatúra egy kicsit másképp fogalmazott. Aki nincs ellenünk, velünk van. De mit mondott Jézus? Biztos, hogy ezt mondta? Mert ez olyan hangzatos, mintha ugyanaz lenne. Nézzük akkor!

Az egyik így hangzott Jézus ajkáról: „aki nincs velem, ellenem van”. Pontosan kell megjegyeznünk, hogy velem – ellenem. Vagyis, aki Jézus sátán elleni harcában nem az Úr mellett dönt, akkor az segíti a gonoszt. Ebben nem lehetünk semlegesek. Ezt egyértelműen látnunk kell. Így valóban igaz, amit Jézus mond: „aki nincs velem, ellenem van”, amikor jó pásztorként megpróbálja, hogy összegyűjtse az Isten népét, hogy egybegyűjtse a nyájat. Ha nem kapcsolódunk be ebbe a munkába, akkor a szétszóródást munkáljuk, és akkor ellene vagyunk Isten embert mentő szeretetének és munkájának. Vagyis, Jézussal kapcsolatosan ki kell mondanunk a kulcsszót: elkötelezettség. Itt el kell dönteni: vagy vele vagyunk, vagy ellene. És nincs középút, amiben sokan szeretnék magukat ringatni: hogy én se ide, se oda nem tartozom. Jézus egyértelművé teszi: aki az Isten embert mentő szeretetének szolgálatába nem áll be Jézussal, akkor az, az ellenkezőjét is fogja segíteni. Az elkötelezettség fontos tehát a jó pásztor mellett. Mégpedig úgy, ahogy Ő tette. Fontos az elkötelezettség úgy, ahogy Jézus cselekedett, tudniillik a bűn ellen, a megbocsátás eszközével. Fontos, hogy úgy cselekedjünk, Jézus mellett elkötelezve magunkat, hogy a gyűlölködés ellen, az irgalom lelkületével lépjünk. Ez volt az egyik.

A másik, amit szintén Jézus mond, és itt Lukács evangéliumában nagyon közel van egymáshoz, ez a két mondat: „Aki nincs ellenetek, az veletek van”. Mindjárt észre kell valamit vennünk. A keresztyén gyülekezet, az egyház, benne mi, hívő emberek, nem azonosíthatjuk magunkat az Úrral. Mi követjük Őt – legalábbis reménység szerint. Mi követjük Őt, de nem mi vagyunk az Úr. Ezt nagyon tisztáznunk kell, mert különben félreértések, és sajnos az egyház történetében néhányszor téves cselekedetek következtek be. Hiszen, mit jelent az, hogy aki nincs ellenetek, az veletek van? Jelenti azt, hogy az Isten másokat is tud használni az Ő országa építésében. Emlékezzünk a Mózes könyvéből olvasott történetre: „Gyűjts össze hetven férfit…”. A szolgálatba segítőket akart beállítani az Úr, és lelkemet adom: „Elszakasztok a tiedből... – ahogy ezt az Ószövetség nagyon szépen fogalmazza – „Lelkemet adom beléjük”. A hetven emberből a szent sátor körül ott vannak hatvannyolcan, és ebben az ünnepélyes pillanatban, az Isten Lelkét kapva prófétálnak. Na és kettő? Eldád és Médád? Velük mi van? Jön a hír, hogy Eldád és Médád ott maradt a táborban az emberek között, és prófétálnak. Amikor ezt a hírt hallja Józsué, igaz, hogy itt még fiatalember, de figyeljük meg, hogy Józsuéról van szó. Józsué odafordul Mózeshez: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!” Nem jöttek ide, nem álltak ide a szent sátor köré, az ünnepélyes pillanaton nem voltak itt, ne prófétáljanak. Ez a keret, ez a trend – miért nem voltak itt? És Mózes azt mondja: „Miért vagy ilyen féltékeny?” Miért akarsz te olyan kereteket megszabni, leszűkítve, amelynél az Isten tágasabban, gazdagabban, bőségesebben cselekedett. Nekik is adta az Ő lelkét. Nem tudjuk miért nem voltak ott a szent sátor körül ekkor, de Isten adta az Ő lelkét. Vagyis őket is, Eldádot, Médádot is tudja használni, és éppen ezért emberi leszűkített keretekkel nem helyes cselekedni. Most éppen nem voltak itt szorosan, most éppen nem tartoztak közénk ezekben a pillanatokban, de Isten az Ő Lelkét adta nekik. Az újszövetségben is nagy kérdés volt az első pünkösd után, hogy a pogányokból lett keresztyéneknek is adatott az Isten Szentlelke. És ezt elismerni és elfogadni, hogy nem csak az a keret, amiben mi itt voltunk akkor Jeruzsálemben, az első pünkösdkor – és aki nem volt itt, az már nem is részesülhet az Isten munkájában? Aki nincs ellenetek, veletek van – Józsué, értsd meg, hogy ők is, Eldád és Médád is az Isten Lelke által prófétálnak, veletek vannak. Itt egy másik kifejezést kell akkor kimondanunk: tolerancia. De nem abban az értelemben, ahogyan a bevezetőben említettem: a közönyösségből származó, téves tolerancia. Itt egy egész másfajta dologról van szó. A türelmes szeretetről. Arról a türelmes szeretetről, aminek nem a közöny az alapja, hanem éppen az Úrhoz, és az Úr ügyéhez való közelebb segítés. Legyél türelmes! Ne akarj olyan merev kereteket csinálni, leszűkíteni, amilyeneket az Úr nem tett meg.

John Wesleyről, a híres,  metodista prédikátorról lehetett olvasni, hogy amikor unokaöccse katolizált, akkor a következőt mondta ez a híres prédikátor: „Hogy ebben vagy abban az egyházban, az engem nem érdekel.” Így önmagában egy kicsit meredeknek tűnhet, némelyeknek, ez a mondat. De folytatta: „Te az egyikben ugyanúgy, mint a másikban, üdvözülhetsz, vagy elkárhozhatsz.” Nem az egyházi keret fog téged üdvözíteni. És még mindig nincs vége. Mert most jön a lényeg: „Én attól félek – mondta az unokaöcsének –, én attól félek csupán, hogy nem lettél új ember”. Ha nem tértél meg, ha nem születtél újjá, mehetsz te ebbe a keretbe, mehetsz abba a keretbe, a keret nem fog téged megtartani. Fontos a keret is, de először a lényeget kell látnunk.

A tanítványok is beszámoltak arról, hogy láttunk itt valakit, tudunk itt valakiről, aki Uram, a Te nevedben űz ki ördögöket. „Uram, megtiltottuk neki” – ezt a buzgalmat, ezt a nagy odaszánást! Mi megtiltottuk. És mit mond Jézus? – „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.” Márk evangéliumában van még egy rövid kis mondat. Aki az Úr nevében tesz csodát, az nem átkozza azt az Urat, akitől az erőt ehhez kapta. A nagy hevességedben és buzgóságodban vigyázz ember, hogy mit akarsz tenni! Légy türelmesebb és légy körültekintőbb. Ha nem ellenségként lép fel, márpedig ha valóban az Isten Lelke szerint cselekedett, akkor nem lép fel ellenségként. Nos, ha nem ellenségként lép fel a közösséggel szemben, akkor te ne zárd ki! Ne féltékenykedj! Ne szűkítsd le! Nem szabad ellenségnek tekinteni.

Emlékezhetünk arra is, ahogy az érdeklődéstől, a hitben, az Úr iránti elkötelezettségben, a szolgálatban való elkötelezettségig, hogyan vezet az út. Ilyen koncentrikus köröket, már vetítettem, mutattam, hogy valahogy próbáljuk magunk előtt világosan látni, ki hol tart. Nem biztos, hogy minden kérdést ugyanúgy értünk már. Nem biztos, hogy minden lépésben ugyanott tartunk. De ha valaki az Úr felé elkötelezett, csak még a pillanatnyi lépésekben, keretekben nem pontosan ugyanúgy, és nem pontosan ugyanott van, ahogy mi vagyunk, vagy, ahogy mi elvárnánk – ne tiltsd meg! Légy hozzá toleráns! Légy türelmes hozzá! Hiszen az Isten nagyobb, Ő tud sokféle módon, és sokakon keresztül munkálkodni.

Akkor mi a közösség szerepe, akkor mi az egyház szerepe? Ezt is föl kell tennünk, ezt a kérdést, bár erről így direktben nincs szó a fölolvasott textusban. De az egész Szentírás alapján fel kell tennünk a kérdést, mert különben egyoldalú lesz az igemagyarázat. Mi a közösség, mi a gyülekezet, mi az egyház szerepe? Vigyáznunk kell, ahogyan korábban itt egyszer megfogalmaztam, az egyház nem teheti magát Jézus helyére, netalán elé, vagy fölé. Néha megvan ez a kísértés. De nem tehetjük magunkat, a közösséget, az egyházat Jézus helyére. Nem az egyház üdvözít, hanem üdvözítő Urunk, Krisztusunk van. Akkor mi a közösség, az egyház szerepe? A közösség, az egyház feladata, hogy meghirdesse ezt a kegyelmet, meghirdesse ezt a jó hírt, hogy a Krisztust hirdesse. Ez igazán az a hatalom, az evangélium, az Isten Igéje, ami élő és ható. Igen, ez bízatott ránk, hogy ezt hirdessük. Hogy is fogalmazták meg az atyák évszázadokkal ezelőtt a II. Helvét Hitvallásban? Mit is olvasunk ott a 17. fejezetben többek között az egyházról? – „Krisztus egyházával való közösséget pedig annyira becsüljük, hogy azt valljuk, nem élhetnek az Isten színe előtt azok, akik az Isten igaz egyházával nem vállalnak közösséget, hanem elszakadnak tőle.” Figyeljük meg, itt nem a közeledésről van szó, hanem arról, hogy ott volt, és elszakadt és elment. Lemorzsolódik, és erre mondják, hogy ez így nem jó. Majd így folytatja a Hitvallás: „Hisszük, hogy nincs üdvösség Krisztuson kívül, aki magát az egyházban adja a választottaknak.” Figyeljük meg ezt a pontos megfogalmazást. Nincs üdvösség Krisztuson kívül, és ezután jön az egyház küldetése, magát az egyházban adja a választottaknak, adja azoknak, akiket megszólít az Úr, akiket hív az Úr. „Ezért azt tanítjuk, hogy akik élni akarnak, azoknak nem szabad elszakadniuk a Krisztus igaz egyházától.” De ezt ne fordítsuk meg, ezt a tanítást, hogy tehát az egyház, az az üdvözítő egyedül. Bár néha ez a kísértés megjelenik az egyház történetében, hogy egy-egy csoport, egy-egy felekezet magát üdvözítőnek kiálltja ki. Nem, üdvösség Krisztuson kívül nincs. Az egyháznak meg az a dolga, hogy ezt a Krisztust hirdesse. De ezt megfordítani nem lehet, hogy mert Krisztust hirdetjük, mi vagyunk az üdvözítők. Mi hát a közösség szerepe és feladata? A közösségben kiegészítjük egymást. A közösségben csiszoljuk egymást. A közösségben akar erősíteni az Isten bennünket. A közösségben akar felkészíteni, a közösség által akar a világ számára is bizonyságot tenni. A közösség egyfajta kontroll is számunkra. Sok áldást helyezett el a gyülekezetben, az egyházban az Úristen. De nem az egyház, mint szervezet üdvözít. Aki nincs ellenetek, veletek van – mondta Jézus, amikor egyik-másik buzgó tanítvány intézkedni akart. Mert ő nincs most itt velünk, akkor ő nem cselekedhet! Vajon értjük világosan? Vagy néha bennünk is összekeverednek ezek a dolgok? A korábbi évtizedekben némelyek szerették hangoztatni, hogy aki nincs velünk, ellenünk van, és politikai jelszó lett belőle. Aztán később, kicsit okulva az 56-os forradalomból: aki nincs ellenünk, velünk van. Vigyázzunk, Jézus nem erről beszélt. Bár majdnem úgy tűnik, mintha Jézust idézték volna. Lássuk tisztán és világosan, a látszólag árnyalatnyi, de fontos különbséget. Fogalmazzuk meg tehát végül: elkötelezettség az Úr felé, és türelmes szeretet a másik ember felé. Nem közönyösségből származó tolarencia, hanem türelmes szeretet a másik felé. Elkötelezettség az Úr felé, és csak erős hittel lehetséges, segítő szeretettel, türelmesen, toleránsan odafordulni a másikhoz. Aki valahol tart a hit útján, az engedelmesség útján, a szolgálatba beállás útján, és lehet, hogy bizonyos dolgokat ő egy kicsit másképp csinál, akkor ne tiltsuk meg. Mindig a gyenge elkötelezettségből származnak ezek a tiltó szándékok, ezek a frakciózó szándékok. Látszólag pedig úgy néz ki, hogy ő aztán az igazán elkötelezett, pedig fordítva van. Az Úr iránti gyenge elkötelezettségnél kezdjük emelgetni a falakat, a válaszfalakat. Kezdjük mondani, hogy el vagy tiltva. Nem lehet! Tiltsátok el! Erősödjünk meg az Úr iránti elkötelezettségben, és a megerősödött hittel pedig türelmes szeretettel forduljunk a másik ember felé. Így kerülünk az Úrhoz is közelebb, így kerülünk egymáshoz is közelebb. És ki kell mondanunk az ökomenizmusnak ez az egyetlen járható útja. Ez az egyetlen. Az Úr iránti elkötelezettségben való növekedés. Nem pedig valami egyházszervezeti manőverek, meg ki, kit fog legyűrni, és így tovább... Az Úr iránti elkötelezettség. Mit mondott Wesley, amikor unokaöccse előállt, hogy ő katolizál? Wesley azt mondta, hogy „ebben vagy abban az egyházban, engem nem érdekel. Te az egyikben ugyanúgy, mint a másikban üdvözülhetsz, vagy elkárhozhatsz. Én attól félek csupán, hogy nem lettél új emberré.”  Akkor pedig a szervezet, a külső keret, amelyik egyébként fontos, az nem fog téged megmenteni. Az igehirdetésnek magamban ennyi címet adtam: Elkötelezettség és tolerancia. Ezek nem kizárják egymást, hanem az Úr iránti elkötelezettségből, az Úr iránti erős elkötelezettségből következik az, hogy tudok türelmes szeretettel, segítő szeretettel odafordulni a másikhoz, mert nem kell attól félnem, hogy elsodor, elvisz... és...  mert erős az Úr iránti elkötelezettségem. Erősödjünk meg mi is így, az Úr iránti elkötelezettségben. És legyünk tágabb szívű, szolgálatra, mentőszeretetre készek, tanítványai az Úrnak. Ámen!

Ó mi irgalmas Királyunk,

És győzedelmes Hadnagyunk,

Hozzád hitből folyamodunk,

Tudjuk, meg nem fogyatkozunk.

Kérünk, ily nehéz ügyünkbe’

Ne adj ellenség kezébe,

Ne vesd bűnünket elődbe,

Végy be inkább kegyelmedbe.

Keresztyéni egyességben,

Nevednek szentségében,

Szent igédnek értelmében,

Tarts meg minket mindvégiglen.

291. ének 6-7-8.

Magasztalunk Istenünk, hogy türelmes szeretettel szólítgattál, hívtál, vártál miránk. Magasztalunk, hogy megszólító szavad újjászülő erő, a mi életünket megváltoztathatta. Téged dicsőítünk, hogy a Krisztus-követés útján lehet járnunk. Köszönjük, Urunk, hogy újra és újra türelmes szeretettel tekintesz reánk. Segíts, hogy jobban elkötelezzük magunkat Temelletted. Segíts Urunk, hogy jobban odaszánjuk magunkat, a Te akaratod cselekvésére, embert mentő irgalmadra. Segíts, hogy odaszánjuk magunkat a Te szolgálatodra, hogy teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes erővel és teljes elmével cselekedjük a Te akaratodat. Urunk, Istenünk, segíts, hogy szeretetedből erőt merítve tudjunk türelmesnek lenni mások felé, és türelmes szeretettel munkálni, segíteni mások megtérését, a megszentelődésben való előrehaladást. Bocsásd meg nekünk, amikor kizárólagosak vagyunk, amikor a magunk kereteit fontosabbá tesszük, a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Mennyei Atyánk! Könyörgünk így a gyülekezetekért, a felekezetekért, és könyörgünk önmagunkért. Kérünk mindazokért, akik az életben megfáradtak, különféle terhek alatt roskadoznak, hogy erőforrás Te légy nekik. Könyörgünk mindazokért, akik most gyászban járnak, akik emlékeznek, búcsúznak, akiknek szívében fájdalom van. Erősítsd meg a szívükben lévő hitet, a reménységet, és e hit és reménység által vigasztald az ő lelküket. Könyörgünk Urunk, Istenünk, gyülekezetünk különböző szolgálataiért, az alkalmaiért, most különösképpen a Házasság hetével kapcsolatos gyülekezeti alkalmainkért, hogy ezek az alkalmak gyógyító, megerősítő hatással lehessenek házasságokra. És könyörgünk egész nemzetünkért, odaszánjuk magunkat, hogy irántad való elkötelezettségben szeretettel szolgáljunk, jó hírt vigyünk népünknek, hogy minél többen hozzád térve új életre juthassanak, Téged dicsőíthessenek. Ámen!

„Növekedjetek a kegyelemben, mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk megismerésében. Ővé legyen a dicsőség, most és mindörökké.” Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |