Eefézusi levél 5. rész 21- :

²¹Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.

²²Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; ²³mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is.

²⁴De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.

²⁵Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, ²⁶hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, ²⁷így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.

²⁸Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti.

²⁹Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, ³⁰minthogy tagjai vagyunk testének.

³¹"A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté."

³²Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.

³³De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk! Csendben és alázattal állunk meg előtted, mert Te vagy az Úr az égen, a Földön, a magasságban és a mélységben. Csak sokszor a mi életünkben nem vagy Úr. Mert a saját akaratunk szerint élünk, mert nincs időnk kivárni válaszod. Mert nem akarunk Neked engedelmeskedni, mert a saját terveinket jobbnak és alkalmazhatóbbnak tartjuk, mint a Tiédet. Mindig a szeretet, a türelem és a békesség, amit Tőled hallunk, és amit vársz tőlünk a családban, a házasságban, munkahelyen, és az élet minden területén. De ki képes erre Urunk, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Te szeretsz bennünket. Hogy úgy bocsássunk meg egymásnak, mint ahogy Te bocsátottál meg nekünk. Hogy férjként és feleségként Krisztust és az egyházát ábrázoljuk ki. Hogy igaz szeretetben éljünk házastársunkkal. Pedig valójában mindnyájan arra a kiegyensúlyozott és szilárd lélekre és életre vágyunk, amit semmi és senki meg nem ingathat, ami Tőled van. Te is Urunk, és mi is látjuk alkalmatlan voltunkat. Bizony látjuk, hogy a magunk által irányított élet, előbb vagy utóbb rossz irányba vezet. Káosz és zűrzavar az eredmény. Ezért bűnbánattal állunk meg Előtted, kérve és könyörögve, hogy csordultig tölts meg bennünket Szentlelkeddel. Mert ez az egyetlen erő, ami békességet és rendet tud hozni életünkben. Köszönjük az elmúlt napok szolgálati lehetőségeit, a házassághete alkalmait. Legyen hála a szolgálattevőkért, és hogy ennyi embernek adtál érdeklődést a szívébe. Szeretnénk azt is megköszönni, hogy alkalmassá tetted a gyülekezetünket, templomunkat egy ilyen rendezvényre. Kérlek, ne múlhassanak ezek el nyomtalanul, és érleld be az elvetett magokat. Így könyörgünk a gyülekezetünk, nemzetünk családjaiért. Adj vágyat a szívünkbe, a házasság tisztaságának megőrzésére. Bátorságot a gyerekek vállalására, és hogy féltve óvjuk és vigyázzunk rájuk, mint Tőled kapott értékes ajándékokra. Kérjük a világosságot és bölcsességet azok számára, akik még keresik a társukat. A fiatalokért, hogy ne a világ szerint éljék meg a szerelmüket, hanem egy életre szóló, tőled kapott, igaz társukat keressék. Az idősebbekért pedig, hogy reménnyel nézzenek a holnap elé, hiszen gyülekezetünkben is példát láttunk arra, hogy nem csak ifjú korban lehet társat találni. Áldott légy Urunk jóságodért, mert minden terved a mi békességünket és örömünket szolgálja. Ámen!

430. dicséretünk 1. és 3. vers:

Úr Jézus, idvesség fejedelme,

Én életemnek hű segedelme,

Megtérek hozzád hálaadással,

Szent neved áldom énekmondással,

Emlékezeted elrejtem szívemben,

Rólad énekelek egész életemben.

Eljegyzél kegyelmed pecsétjével,

A keresztségnek drága vizével,

Zászlód alá én nevem beírtad,

Néped közé szolgád befogadtad,

Erőtlenségem lelked segítette,

Házad javait velem éreztette.

Jelenések könyve 19. fejezet 6- 9.

⁶És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: „Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!

⁷Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, ⁸és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti".

⁹Így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Ezt is mondta nekem: „Ezek az Isten igaz igéi”.

Szeretett Testvérek!

Mindannyian érezzük, benne vagyunk a programok, a feladatok, a munkák sokaságában. Ezek nap mint nap kihívást jelentenek, nap mint nap feladatot jelentenek, és gyakran sodornak is bennünket. De milyen irányban, milyen reménység szerint haladunk? Mert sok minden történik. De jó lenne tudni, hogy ezek hova vezetnek! Vajon látjuk-e a célt? Vajon nem tévesztjük-e szemünk elől az események közepette? A hétvégén, a házasság hete kapcsán, pénteken 140-en voltunk itt egy házassággal kapcsolatos film megnézésén, megbeszélésén. Tegnap több mint kétszázan voltak itt, hogy a házasság kérdésével kapcsolatosan az előadások, az ige útmutatást jelenthessen. A Református Fiatalok Szövetsége pedig a Református Kollégiumban tartotta éppen a Református Konferenciát. Az örök élet kérdésével foglalkoztak ők. Megint mások, inkább talán a fiatalok, farsangi eseményekkel voltak elfoglalva. Aztán a Valentin napot nyomják, mert ilyen téli időszakban, amikor kisebb a kereslet, akkor jó valami olyat is kitalálni, ami nem biztos, hogy mély érzelmekről és komoly elköteleződésről szólnak, de némi üzletet jelenthetnek. Aztán ilyenkor szokott lenni néhány kiállítás, ahol próbálnak segíteni – természetesen másik oldalról meg üzletet kötni –, nevezetesen esküvői kiállítások… merthogy házasságra készülő fiatalok ilyenkortájt már nagyon tervezik, hogy is lesz majd három, négy, öt vagy hat hónap múlva az esküvő. Mi kell hozzá? Kik legyenek ott? De vajon belülről, lelkileg fölkészültek? Fölkészültünk mindarra, amire gondolunk, talán tervezünk? Vajon az esküvők után mi lesz a házasságokkal? Mert az élet, az események azok jönnek, azok sodornak. Gyakran rohanunk, néha egy kicsit belefáradunk. És mi lesz? Megkopik minden? Van-e reménység, ami továbbvisz? Vagy addig van, hogy ez a nagy esemény szépen történjen meg. Mi lesz utána? Mi lesz évek és évtizedek múlva?

Az Efézusi levélből felolvasott bibliai szakasz nagyon szépen beszél a férfiúról, a nőről, a férjről, a feleségről. Aztán a vége felé van egy érdekes félmondat, amikor azt írja az apostol: „Én pedig ezt a Krisztusról és az egyházról mondom.” Előtte kimondja a nagyon ismert kifejezést, hogy nagy titok ez, vagy a régi fordítás szerint: felette nagy titok – tudniillik a férfi és a nő kapcsolata – „Én pedig ezt a Krisztusról és az egyházról mondom.” Már közben is, talán némelyeknek kicsit szokatlan módon, arról beszél, hogy ahogyan a Krisztus is szeretett, úgy szeressetek. Igen, valahol egyszerre szólal meg ez a kettő. Beszél a férj-feleségkapcsolatról, és beszél a Krisztus és az egyház, az újszövetségi szóhasználatban a vőlegény és a menyasszony kapcsolatáról. A most felolvasott bibliai szakasz a Jelenések könyvéből egy látomás. Egy látomás, amire szükségünk van. Mert ha csak éppen a következő feladatig nézünk, esetleg még az utána következőig, akkor néha nem vesszük észre, hogy az események sodornak. És nem biztos, hogy mindig jó irányba sodornak az események. Szükségünk lenne arra, hogy távlatosan is tudjunk néha gondolkozni. Szükségünk lenne arra, hogy legyen reménységünk, hosszú távra szóló reménységünk, mert különben a hétközi gondok, bajok, feszültségek felőrölhetnek bennünket. Belülről pedig érzelmeinket, elkötelezettségeinket, akár a házasságban egymás iránt, de az élet más területén is.

Nézzünk néhány fontos mozzanatot ebből a kapcsolatrendszerből: (1) Az együttjárás. Az együttjárás, mint a felkészülés szakasza. Bizony nagyon fontos. Lehet, hogy jó néhányan úgy gondoljuk, ezen mi már túl vagyunk. Szép volt, régen volt. Azért vigyázzunk, mert akkor is fontos. Itt egyszerre beszél az ige két vonulatról: a férfi és nőkapcsolatról, és az egyház és a Krisztus-kapcsolatról, mint a vőlegény és a mennyasszony kapcsolatáról. Az Ószövetségben tudjuk, hogy ott is megjelenik ez a kép. Ott nem a vőlegény, mennyasszony, hanem ott a férj, feleségkép jelenik meg, hogy Isten és Izrael kapcsolatát kiábrázolja. Nos, az együttjárás: valahol, valamikor észrevettük a másikat. Vagy észrevettük, hogy a másik észrevett bennünket. Igen, valahol, valami felénk elindult, és erre választ kell adni. Az Úr irántunk való szeretetére is válaszolnunk kell. És reménység szerint sokan komolyan válaszoltunk. De ez az együttjárás: a hívó szót követni. Az együttjárás, ez az ismerkedés szakasza. Nagyon fontos szakasz. Az együttjárás, amiben a földi egyház él. Ebben élünk. A menyegző, az a látomás még. A látomás, mi most még benne élünk abban, hogy a Krisztust követve járunk ebben a világban. És látomásra nagyon nagy szükségünk van. Szükségünk van arra, hogy ebben az együttjárásban egyszer eljöjjön az a pillanat, amit eljegyzésnek neveznek. Eljöjjön az a pillanat, ahol már nem csak két fél egymás felé, hanem egy nagyobb közösségben is kinyilvánítódik valamilyen szándék. Nem véletlen énekeltük, hogy eljegyzett bennünket a keresztség pecsétjével az Úr. Nem véletlen jelennek meg még az énekeinkben is ezek a kifejezések a Szentírás alapján. Ahogyan Hóseás próféta könyvében mondja az Úr Izrael felé, hogy „eljegyeztelek igazsággal, szeretettel, a hit ajándékával”. Pál apostol írja a második korinthusi levél 11. fejezetében szintén, hogy „eljegyzett bennünket az Úrnak”. Bizony szükségünk van erre. És nagyon fontos ez a mozzanat. „Eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé” – írja az apostol a korinthusi gyülekezet közösségében. És ekkor még inkább erősödik a reménység. Még inkább erősödik, mert erre a reménységre szükségünk van. Szükségünk van, mert zarándokgyülekezet vagyunk ebben a világban. Szükségünk van, mert az eljegyzéssel nem beteljesült minden, hanem egy nagyon fontos állomáshoz érkeztünk; az elköteleződés útján egy fontos előrelépés történt, és közben zarándokok vagyunk. Reménységgel meg kísértések között. Közben az élet sodor, visz mindenfele, ha engedjük. És a felkészülésnek tovább kell folytatódni. Továbbfolytatódni a menyegzőre, a házasságra való felkészülésnek. Tovább kell, hogy folytatódjon… a hívő embernek, a gyülekezetnek a felkészülés az örök életre. Nagyon fontos mindez. Így mondja a 392. dicséretünk, „Míg látomása egykor dicsőn beteljesül, a győzedelmes egyház Urával egyesül.” Egy látomás, úton vagyunk még, úton járók vagyunk. Ez nem a teljesség, ahol most vagyunk. Ahogyan még az eljegyzés és az eljegyzés után következő időszak sem „a” teljesség. A keresztyén élet, a gyülekezet élete, a vándor, zarándokgyülekezet élete, még nem a teljesség. De egy elmélyülő kapcsolatban vagyunk a mi Urunkkal, Istenünkkel. És minderről nagyon szépen beszél a Jelenések könyvének látomása, hogy ruhájukat megtisztították, mert tiszta gyolcsról van itt szó. Máshol arról van szó, hogy ruhájukat megmosták a Bárány, azaz Jézus vérében. Igen, mert a menyegzőre már így jelenik meg a mennyasszony. Fehér ruhában, ahogyan az Írás erről beszél. Mert el kell hogy jöjjön az az időszak, amire előretekintett. Azaz különleges ünnepi pillanat a menyegző, amiről itt az előbb a Jelenések könyve beszél. Ahol az elköteleződés komoly, végleges igen-t fog jelenteni. Ahol a szövetségkötés kinyilváníttatik. Minden addigi akadály, küzdelem legyőzése után. Így van ez a férfi és a nőkapcsolatban, és így van ez Krisztus és az egyház kapcsolatában. Minden egy egészen új, magasabb szintre emelkedik. Egy olyan szint kezdete ez, amiről az Írás már az egyház számára szintén csak képekben tud beszélni. De a mennyasszony elkészült, felkészült volt, olvassuk itt. Megadatott neki, hogy öltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Igen, a menyegzőre nem úgy jelenünk meg csupán, oda fel kell készülni. Még kívülről is kiábrázolódik mindez. És még itt zarándok keresztyének, vándorló gyülekezet, olykor megvetett, kísértések között haladó, de mégis szívében szent reménységgel járó gyülekezet, nekünk is készülnünk kell arra a menyegzőre, ami még látomás. Arra, ami majd a beteljesülés kezdete. Arra, aminek a készüléséhez még ezt olvastuk: „Ez a gyolcs – a tiszta gyolcs –, a szentek igaz cselekedeteit jelenti”. Igen, ezek mint ékszerek, ott vannak úgymond a mennyasszonyon, az egyházon. És ez a nagy ünnepi pillanat, amiről itt a Szentírás utolsó lapjain olvashatunk, ez a nagy ünnepi pillanat a menyegző, hiszen arra vágyakozik a mennyasszony és a vőlegény, hogy eljöjjön a házasság ideje, hogy egyesüljön. Vajon betölti-e a mi életünket hívő emberként és közösségként is, ahogyan Jézus mondta, hogy nem e világból valók vagyunk, mint ahogy Ő sem. Bennünket mennyire vonz mindaz, amit az Isten készített az Őt szeretőknek. Vajon ez a mi szent reménységünk? Vagy annyira hagyjuk magunkat sodorni a nemes és nemtelen események által, hogy néha vagy talán hosszabb időre megfeledkezünk minderről. És akkor egyszer csak elhomályosul a reménység, ahol nincs reménység, ott kezdődik a nagy baj, és előbb utóbb katasztrófa lesz. Ahol nincs látomás, ahol nincs jövőkép, nincs mi felé haladni, ott előbb-utóbb széthullik minden. A menyegző, amivel a házasság elindulhat. Igen, az elköteleződés, ami hosszú távra szól a férfi és a nő között. Az elköteleződés, ami az Isten népe és az Úr között immár örök életre szól. Házastársként egy életre, hívőként, gyülekezetként örök életre. A teljes egyesülés, a teljes közösség időszaka ez. És ez a menyegzővel kezdődik, hogy ebben az új szakaszban már teljes szív, valóban teljes lélek, valóban teljes erő, hogy minden ott legyen. Ez a beteljesülés csodája. Egyik oldalról tekintsünk így a földi, emberi kapcsolatokra. Az együttjárásra, eljegyzésre, menyegzőre és a házasságra. Nem véletlen, hogy Jézus nagyon sokszor használja a menyegző képét. Több példázatában is beszél erről. Nem véletlen, hogy a nagy asztalközösség, a nagy lakodalom közösségének képét is használja. Az első messiási jelét a kánai menyegzőn teszi, és később is újra és újra ezt a hatalmas látomást vonultatja föl. Szükségünk van látomásra. Szükségünk van arra, hogy tudjuk merre haladunk, hogy tudjunk dönteni. Mi az, ami ebben segít bennünket, mi az, ami a cél felé visz bennünket, mi az, ami semleges kategória, és mi az, ami egészen máshová vinne bennünket. Nem föltétlen gazemberség mind, csak éppen nem üdvösséges. Szükségünk van látomásra emberi kapcsolatainkban is, és az örök élet vonatkozásában is. A mi mai világunk egyik nagy nyomorúsága, hogy a nemek közötti kapcsolatban sem nagyon van igazi távlatos látás, látomás. Nagy nyomorúsága nemzetünknek is, hogy összességében nincs látomás. Nagy dumák vannak, és nagy ígéretek, meg nagy üres szólamok, de nincs komoly látomás, még földi értelemben sem. Nekünk hívő embereknek és az Isten népének megadatott, hogy nekünk mennyei elhívásunk van. És ebben az elhívásban, ebben a reménységben, az egy terített asztal, ahogy az előbb idézett ének már mondja, újra meg újra megerősít bennünket. Ama menyegző nagy előképe, az Úrvacsora egyúttal. Szükségünk van látomásra, az élet nem működik látomás nélkül, hogy ne legyen távlatos látás. Így szólt hozzám, írd meg, boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára. Boldogok. Jézus jó néhány boldogmondását ismerjük. De mennyire fontos ez, amelyik egészen előremutat. Boldogok, akik hivatalosak. Hivatalosak vagyunk rá, reménység szerint akarunk részt venni ebben, az Isten népe közösségében. És itt megfogalmazhatjuk azt is, hogy egy gyülekezet élete, itt ebben a mostani világban ilyen-olyan történelmi körülmények között is, a gyülekezet élete dicsőítés kell, hogy legyen. Itt azt is olvastuk, hogy halleluja, dicsérjétek az Urat. Dicsőítés kell, hogy legyen. És a dicsőítés egyúttal szeretet is, hiszen őszinte szívből, igazán, odaadóan azt dicsőítünk, akit szeretünk. Megszólal, ezzel kezdődik: „Halleluja, mert uralkodik… a mi Istenünk”. Ha elolvastuk volna az előző jó néhány verset is a Jelenések 19–ből, akkor előtte a Babilon bukása fölötti, a gonosz bukása fölötti győzelmi ének van. Ez a látomás másik nagy része, mert itt belefáradunk abba, hogy jó szándékok, fáradozások, és újra meg újra a gonosz, mintha győzne. Az Isten népének megadatott ez a látomás, hogy az Úr győzelemre viszi, és ez a szent reménység sugall, erősít. Mert a látomás, az Úrtól kapott látomás, nem a mi magunk látásai. Az Úrtól kapott látomás előre mutat. Előre mutat az Isten országára, amely már itt van töredékesen, és eljövendő a maga teljességében. Előre mutat a látomás, Isten ígéreteinek a beteljesülésére mutat. Hogy a napi rohanások, a sokféle esemény közepette, ne veszítsük el ezt a látást, hogy igen, a Bárány menyegzője az elkészített, és odahív bennünket az Úr. Ez a látomás irányt mutat tehát, és erre nagy szükségünk van. Ez a látomás bátorít bennünket a napi küzdelmekben. Amikor jó és rossz között választani kell. Amikor hűségesnek kellene maradni. Ez a látomás irányt mutat, bátorít, reményt ad. Reményt akkor is, amikor pillanatnyilag reménytelennek látszik, amikor pillanatnyilag a házastársak között feszültség van, amikor a hívő ember néhány dologban nem igazán engedelmes az Úrnak. De a látomásnak meg kell lenni. Tudnunk kell merre haladunk. Reményt ad, hogy lehet talpra állni, és így erőt is ad ez a látomás. Érdemes hűségesnek lenni. A gonosz feletti győzelem nagy dicsőítő éneke után, a Bárány menyegzőjéről ezt olvastuk, „Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült mennyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelent… …Légy hű mindhalálig!” Ámen!

266. dicséret 3. és 4. verse

Zengjen minden szívben

Boldog hálaének

A világ Teremtőjének!

Nagy kegyelmessége

Gondot visel rólunk,

számon tartja minden dolgunk.

Égben fenn,

Földön lenn

Áldassék jósága,

Nagy irgalmassága!

Halleluját zengve,

Magasztalva áldjad

Krisztus által jó Atyádat!

Ha az Istent élő,

Igaz hittel féled

És a szíved Jézusé lett:

Boldogság,

Üdv vár rád

Fenn az ég honában,

Hófehér ruhában.

Magasztalunk Istenünk, hogy közösségre teremtettél bennünket, először is önmagaddal. És áldunk Téged, hogy közösségre teremtettél bennünket a házasság rendjében. Magasztalunk a közösség gazdag áldásaiért, amit a kihívott nép, a gyülekezet közösségében adsz nekünk. Magasztalunk hűségedért. Téged dicsőítünk, hogy Krisztusban hozzád tartozhat életünk. Segíts hűségesnek lenni házastársunkhoz. Segíts a feladatokat, problémákat együtt megoldani. Segíts, hogy gyermekeinknek vonzó példát adhassunk. Segíts, Urunk, hűségesnek lenni Hozzád. Segíts szeretetedből élve szeretetet tovább adni, a Te néped, a gyülekezet közösségében elkötelezetten cselekedni akaratodat. A mennyei látás megerősödése által adj jó irányt, reménység által erőt, bátorítást, hitben megfutni földi pályánkat. Könyörgünk Urunk, hogy a házasság hete itteni programjai is, áldássá lehessenek, jó gyümölcsöt teremjenek. Könyörgünk ifjúságunkért, hogy a fiatalabb nemzedék előtt olyan példát tudjunk mutatni, amely példa Feléd mutat. Kérünk, az előttünk álló napokért, a hitmélyítő esték áldásaiért, a megterített asztalért, az úrvacsora közösségéért. És könyörgünk a hétköznapi gondokban lévőkért. Te buzdíts fel bennünket a hajléktalanok közötti étkeztetési szolgálatra, segíts bennünket, hogy tudjunk a megszomorodottaknak bátorítássá lenni, gyászolóknak vigasztaló utat, Igét mondani. És könyörgünk mindazokért, akik felnőttként, vagy ifjúként, ezekben a hónapokban, keresztelésre, konfirmációra készülnek. Akikben már belülről kezd megfogalmazódni hívó szeretetedre a válasz, hogy elköteleződjenek irántad, mert Te már elkötelezted magadat irántuk. Urunk, Istenünk! A hétköznapi feladatok, örömök, bajok, munkák között, az élet különböző sodrásaiban, újra és újra láttasd velünk a mennyei látást, a Bárány menyegzőjét, a beteljesülés csodáját, az örök élet dicsőségét, hogy ez megtartson bennünket a hitben, a hűségben, a szeretetben, a szolgálatban. Ámen!

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben, teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.” Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |