| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Van Ige, van Bibliád!

Mózes V. könyve 30. fejezet 11-20.

¹¹Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled.

¹²Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük?

¹³Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük?

¹⁴Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!

¹⁵Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.

¹⁶Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az URat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az ÚR azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd.

¹⁷De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek előtt borulsz le, és azokat tiszteled, ¹⁸kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek.

¹⁹Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!

²⁰Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az ÚR esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

Imádkozzunk:

Mennyei Édesatyánk! Hálát adunk Néked, hogy velünk voltál az elmúlt héten. Megőriztél bennünket, és megmutattad kegyelmedet életünk minden dolgában. Vigyázol ránk, hogy meglássuk mi a jó, és mi a rossz. Köszönjük, hogy nem hagysz bennünket bizonytalanságban.

Útmutatásaidat világosan közlöd velünk. Szent Fiadat is elküldted, hogy segítségünkre legyen, ha elbizonytalanodunk. URam, köszönjük néked a Bibliát és azokat, akik a mi nyelvünkre is lefordították. Ez által is adtál számunkra segítséget, hogy igédet olvasva eligazodjunk. Olyan jó, hogy nincs elérhetetlenül távol tőlünk akaratod. Nem kívánsz lehetetlent, csak azt, hogy szeressünk Téged, és járjunk utaidon, megtartsuk parancsolataidat. Azért kívánod ezt tőlünk, mert szeretsz bennünket, és azt akarod, hogy mindenkor Veled legyünk. Köszönjük, hogy nemcsak mireánk van gondod, hanem szeretteinkre is. Számukra is nyitva van az út Tehozzád. Add, hogy ők is melletted dönthessenek, hogy élhessenek. Köszönjük, hogy áldásaidba akarsz részeltetni bennünket, ezért az kívánod, hogy ne szolgáljunk idegen isteneket, egyedül csak Téged. Mert csak tenálad van élet, az örök élet. Ámen.

Lukács 16. fejezet 19-31.

¹⁹„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett.

²⁰Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, ²¹és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit.

²²Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.

²³Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt.

¹⁴Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.

²⁵De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.

²⁶Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.

²⁷Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; ²⁸mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.

²⁹Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!

³⁰De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.

³¹Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”

Szeretett Testvérek!

Jó két évtizede egy könyv híre eljutott Magyarországra is. Élet az élet után volt a címe ennek a könyvnek, és akkor abban az időben elég nagy port kavart föl szűk körökben, hiszen nem nagyon lehetett hozzájutni még akkor. Ez a nyugati pszichiáter, a klinikai halálból visszajöttek beszámolóit gyűjtötte össze, és próbálta valamelyest összerendezni ezeket. A hasonlóságokat kimutatni. Bár különböző kultúrából jöttek ezek az emberek – voltak közöttük olyanok, akik valamelyest ismerhették a Bibliát, és olyanok is, akik szinte egyáltalán nem –, beszéltek valami alagúthoz hasonló dologról, beszéltek valami fényről és sok minden másról. Ami a könyv vonatkozásában érdekes lehet, hogy ez sokak érdeklődését fölkeltette. Mert hát mi van a halál után? Ez már izgalmas, ez már érdekes lehet. De mi haszna lett? Mi haszna lett annak, hogy a klinikai halál állapotából visszahozottak beszámolóit olvashatták? Hát nem tértek meg tömegesen az emberek, inkább csak az érdekesség szintjén maradt a dolog. Merthogy ott van bennünk is mindannyiunkban az a tulajdonság, hogy a szenzációkra vágyakozunk. És ezt föl is használják sokan. A lelki események, a szokatlan események, azok fölkeltik az érdeklődésünket. Az egzotikus dolgok, a nem hétköznapi dolgok, ezek izgatják gondolatainkat, a fantáziánkat.

Ezzel egyik részről nem is volna nagy baj, mert hát vannak érdekes dolgok az életben. Azonban gyakran azt lehet tapasztalnunk mostanában, hogy sokaknak ez a modern ópium; ez a modern kábítószer. Nevezetesen azt gondoljuk, hogy tájékozottak vagyunk. Mert ilyen, olyan, amolyan, érdekes rendkívüli események hírét hallottuk, tudunk róla másnap a buszon két mondatot váltani. Sokan azt gondolják, hogy ők most már tájékozottak. Mert: – Hallottad? – Hát persze, hogy hallottam!

Aztán, azért neveztem modern ópiumnak, mert valahol a közösség tévképzetét is sugallja mindez: én is részese lettem valaminek. Részese lettem ennek az információnak, én is hallottam, hogy a világ túloldalán, ki, milyen furcsa, lehetetlen, néha túlságosan is gyanús dolgokat művelt. Kábítjuk magunkat! Felszínes információk töredékét engedjük az életünkbe, és azt gondoljuk, hogy nagyon tájékozott emberek vagyunk. Azt gondoljuk, hogy mi bekapcsolódtunk a világ dolgaiba, mi otthon vagyunk mindenben. Bár történjen az a tengeren túl, vagy valamelyest fizikailag közelebb hozzánk.

Bizony ez egy kicsit modern ópium, ez a tájékozottság, és a közösség ilyenfajta tévképzete, merthogy addig sem kell szembenézni önmagunkkal. Addig sincs csend. Addig se kell gondolkodni. Csak hallunk valamit, megint hallunk valamit, és mindig leköti a figyelmünket, az érdeklődésünket valami. Na és mi van velünk? Mi van a mi életünkkel? Jó irányba haladunk? Helyes döntéseket hozunk? Van valós közösségünk? A lényeges információkat tudjuk? És mindezeknek a lényeges információknak, milyen következménye lesz az életünkben?

Mert az, hogy szenzációs dolgokat hallunk, ez bizony az életünkben nem sok pozitív változást fog hozni.

A most fölolvasott újszövetségi szakasz egy nagyon kijózanító példázat. Nagyon kemény, határozott figyelmeztetést ad nekünk. Nevezetesen, hogy aki a földi életében nem hagy helyet Istennek, halála után ő sem talál helyet Istennél. Mert ez a példázat nem arról szól, hogy és akkor hogy lesz; hogy hogy van az a kárhozat meg pokol. Mekkora lángok vannak ott, lehet ezt állítani, vagy… nem erről szól! Ókori képanyagot használ Jézus, és mondja el a fontos üzenetet. Nem a szenzáció az érdekes, hanem a lényeget kellene észrevennünk. Bizony kijózanító ez a példázat, amelyet Jézus mond. De ha megnézzük a történelmet, akkor bizony láthatjuk, hogy milyen szépen megpróbáltuk ábrázolni művészi módon is, de nem biztos, hogy azt a hatást elértük vele, amiért Jézus mindezt elmondta. Talán inkább fölgyújtottuk sokakban a saját fantáziájukat, és azt színezték tovább és tovább.

Kijózanító példázat a ma emberének is. Ahogy az előbb a 362. dicséretben énekeltük, hogy milyen életmódban. Igaz, hogy az- az ének jó néhány száz évvel ezelőtt íródott. Kijózanító lehet a példázat a mi számunkra is. És érdekes az, a Jézusi példázatok közül, hogy Jézus a példázatokban különböző emberekről beszél. De egyetlen egyet nem nevesít. Nincs neve a különböző példázatokban szereplő embereknek. Ebben a példázatban van. Gyakorlatilag az egyetlen a példázatok közül. „Lázár”. Nekünk nem sokat mond, mert mi már így szoktuk meg, mi már így tanultuk meg. A korabeli hallgatóknak nagyon sokat mondott. Az „Eleázár”, amiből a Lázár szavunk lett, és ebben benne van, fordítsuk le magyarra egyszerűen: Isten segít. A Lázár név ezt jelenti, hogy az ÚR segít. Én az ÚR-ban bízok, nekünk ezt már nem mondja a név. És ezért sokkal szegényesebb is a példázatmegértésünk. Van itt egy szereplőnk, akinek nem tudjuk a nevét, mert nem ez az érdekes, bárki lehetne közülünk, aki helytelenül él mindazokkal a javakkal, anyagiakkal, ami itt a földi életben több vagy nagyobb mértékben megadatik. De van egy másik valaki, akinek Isten a segítsége. Neki nevet ad Jézus a példázatban. És ezzel a névvel jelöli ennek az embernek a gondolkozását, a viselkedését. Isten a segítség, Ő az én segítségem. Nem olvasunk arról, nem beszél arról Jézus, hogy ez a Lázár milyen ember volt, mennyire volt istenfélő, egyszerűen ilyen nevet ad neki. És ezzel nagyon sokat elmond. És így még markánsabban szembekerül a szerencsétlen ember, a tehetős ember. Még markánsabban szembekerül egymással, és még inkább az ÚR-ral. Kijózanító a példázat, hiszen a példázatban szereplő tehetősebb emberünk kezd eszmélni. Kezd gondolkozni. Kezd föltámadni benne a felelősség. Kezd föltámadni a felelősség: Atyám, Ábrahám… van még öt testvérem, küld vissza ezt a Lázárt, figyelmeztesse őket, mert ők is idejutnak. Életüknek, életfolytatásuknak ez lesz a következménye. Kijózanító a példázat, amikor Jézus Ábrahám ajkára adva a szavakat, arról beszél: igen, most már nincs változtatási lehetőség. Amit elvetettünk egykor, azt aratjuk is. Azonban még inkább kijózanító, hogy nem megy vissza a halottak közül Lázár – nem fogunk másokat visszaküldözgetni, mert nem hinnének annak sem. Bár a példázatbeli emberünk váltig állítja, hogy ha a halottak közül menne valaki, annak már aztán tényleg hinnének. Ábrahám pedig azt mondja, hogy: NEM. Jézus azt mondja, hogy NEM, és jusson eszünkbe, ezt a feltámadott ÚR mondja. Az- az ÚR mondja, aki visszajön a halálból, és nem akarnak hinni neki. Jézus itt valahol önmaga föltámadására is utal a példázatban. Valóban hinnénk, hogyha most a halottak közül valaki visszajönne? Vagy pedig néhány TV-csatorna és néhány újság címlapjára odakerülne három kérdőjellel, hogy lehet, hogy nem is halt meg, lehet, hogy ez a klinikai halál volt, lehet, hogy így volt, lehet úgy volt; meg nem erősített hírforrások szerint ez így történt, és két nap múlva elfelejtenénk az egészet, mert újabb érdekességgel bombáznának bennünket. Vajon változna valamit az életünk? Mit mond Ábrahám? Mi a Jézus-i üzenet? Van Mózesük, vannak prófétáik! Nagyon keményen csengenek ezek a szavak. De nagyon igazak. Van Mózesük, ott van Mózes 5. könyve, ott van a törvény, ott van a próféták tanítása, a próféták könyvei, Jézus korában ez volt a Biblia még. Ott van az Írás, ott van a törvény, amiben ott van, hogy: szeresd felebarátodat, és szeresd a te Uradat, Istenedet – ha visszajön valaki a halottak közül, ha nem, ha lát jeleket, ha nem lát jeleket, ha szenzációs lenne, ha nem lenne szenzációs valami – Szeresd az URat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat. És Jézus nem helyezte hatályon kívül az etikai törvényt. Ugyanúgy érvényes ma is. És ott vannak a prófétáik! Higgyenek a prófétáiknak! – a próféták által megszólaló aktuális isteni üzenetnek. Bőven el vannak látva útmutatással, segítséggel, figyelmeztetéssel.

Valaki így fogalmazta meg, és nagyon egyet is kell, hogy értsünk vele: a Biblia nem azért adatott, hogy ismereteink gyarapodjanak, hanem, hogy életünk megváltozzon. Nem kárhoztatja az ismeretgyarapodást, de önmagában ez kevés. Nem ez az első számú cél. Az ismereteink gyarapodása az életünk megváltozását kellene, hogy szolgálja – akár a megtérésre, akár a megszentelődésben, a megújulásra, az engedelmességre.

Hallgassanak Mózesre, prófétáikra, mondja egyértelműen Ábrahám. Igen, nagyon érdekes arra is fölfigyelnünk, hogyha ezekre nem hallgatnak, akkor nem fognak hallgatni arra sem, hogyha a halottak közül jönne vissza valaki, mert a szenzációk sorába sorolnák pillanatok alatt az egészet: ilyet is hallottunk, nahát! És ahogy az egyik fülünkön bement, a másikon ki is fog menni. Az Isten Igéje pedig azért adatott, hogy életünk változzon meg. Nekünk nem olyan sokat mond az a két kifejezés, hogy Atyám Ábrahám, és FIAM. Nagyon érdekes, hogy ilyen kifejezésekkel jelzi a két embert. Azt mondja, hogy Atyám, vagyis vér szerint Ábrahám leszármazottja. Az Ószövetségi ígéretek örököse. Vér szerint az Isten népéhez tartozó lenne ez a gazdag ember. És Ábrahám ajkára is úgy adja Jézus a szót, hogy amikor megszólítja, akkor azt mondja, hogy FIAM. Igen vér szerint megvan a kapcsolat. Vér szerint az Isteni ígéretek örököse volnál te is. De lélek szerint semmi közöd nem volt az egészhez. Nem lehet örökölni. Ahogy mondani szokták: az ÚR Istennek csak gyermekei vannak, de unokái nincsenek. Kinek, kinek, mindegyikünknek személyesen kell meghozni a döntést. És nem dönthetünk a gyermekeink helyett. Azt a döntést nekik kell meghozni. Mi csak segíthetünk, hogy Isten-ismeretre jussanak, segíthetünk, bátoríthatunk, jó példát adhatunk, de helyettük nem dönthetünk. A testi leszármazás az önmagában kevés az üdvösséghez. Csak segítő lehet, ha helyesen élünk vele.

Jusson eszünkbe, hogy Lukács evangéliuma korábbi szakaszában olvastunk már ilyet: hogy majd kezditek mondani: hogy de utcáinkon tanítottál – tudniillik Jézus. És majd az ÚR azt mondja: nem ismerlek titeket, nem tudom, kik vagytok! Mert az, hogy ott voltunk valahol a nagy tömegben mi is, az nem azonos azzal, hogy az URat követtük. Utcáinkon tanítottál! Igen. Mondhatnánk úgy is: a templomhoz egész közel laktunk. Sokan mondták ezt már nekem: Tiszteletes úr, szüleim, vagy valaki, vagy még a korábbi helyünkön: ott laktunk a templom tőszomszédságában. Na és belül hányszor voltak? Mert a templom falai nem fognak segíteni!

Hallgassanak Mózesre és prófétáikra! Minden más kevés! És ne engedjük magunkat becsapni. Mert akkor számunkra is ópiummá válhatnak. Ezek az önmagukban lehet, hogy igaz, de az üdvösség szempontjából kevés, és jelentéktelen dolgok, hogy az apám, anyám, nagyapám vagy a nagyanyám hívő ember volt. Ez jó dolog, de nekem kevés, hogy „igen még ma is őrzöm anyám, nagyanyám Bibliáját”. De azzal is találkoztam már, nem is egyszer, amikor valaki megkeresett, fölhívott, hogy Tiszteletes úr itt a nagyanyám Bibliája, nekünk nincs rá szükségünk, nem kéne az egyháznak? Az egyháznak nincs rá szüksége, neki lenne szüksége rá.

Van Mózesük, vannak prófétáik. Mennyire mellé tudunk beszélni, mennyire minden más érdekes még a vallás területén is, mennyire minden más dolog érdekes lehet, csak az nem, ami életünk megváltoztatására indítana!

Hogy fogalmazhatjuk meg tehát mindezt mai nyelven? Azt mondaná az ÚR: ott van a Szentírásotok. Ott van a Bibliátok, van Mózesük, vannak prófétáik. Most már az egyszülött FIÚ által, a Jézus által adott kijelentés is itt van a mi számunkra. De nem szenzációként. Nemcsak érdekességként, mert egyébként sok érdekes dolog van a Bibliában leírva. Hanem azért, hogy az életünk megváltozzon. Van Bibliánk, nem csupán azért, hogy a műveltségünk gyarapodjon – az sem rossz dolog –, hanem azért, hogy az életünk meg is változzon. Van Bibliánk, és egyházunk rendjében a mai vasárnap a Biblia-vasárnap. Különösképpen hangsúlyos lehetne hát éppen ez a bibliai szakasz a mi számunkra. Amikor maga az ÚR mondja el példázatban Ábrahám ajkára adva: van törvény, van prófétai tanítás, immáron mondhatjuk, hogy a teljes szentírás itt van, adatott nekünk. A magunk nyelvén olvashatjuk. Vajon belegondoltunk már abba, hogy micsoda kiváltság ez, és micsoda felelősség nekünk.

Az 1600-as évek tájékán, mondjuk Bocskay István korában nem volt Bibliája a családoknak. Csak a nagyon gazdag család tudta megvásárolni. Sőt még olyan egyházi zsinati döntés is volt, amelyből azt is megtudjuk, hogy bizony előfordulhatott, hogy a lelkésznek sem volt. Vagy a nagyon kicsi gyülekezetnek se volt. A Biblia-ismeret annyi volt, amit valahol megtanulhatott a kollégiumban, az iskolában. És nagyon keményen szorgalmazza, egyenesen ilyen szabályt is olvastam, ahol az van, hogy ha a lelkésznek subája van, de Bibliája nincs, adja el a subáját, és vegyen Bibliát. Zsinati határozat! Nekünk pedig ott van a polcunkon. Esetleg több fordításban is. Nekünk ott van a megörököltek is, dúskálunk benne. Nagyon sok ember polcán ott van az élet beszéde, de nem lett életté. Van Mózesük, vannak prófétáik, ennyi az ÚR válasza. Ne várjak mai emberként sem, hívő emberként sem mennyből jövő angyalokat, meg valami rendkívüli külön kijelentést, valami nagy szenzációt, az ÚR Isten az ÍRÁS által akar tanácsolni, vezetni, bátorítani bennünket. Az írott kijelentésre kell figyelnünk, mint Isten üzenetére. Hogyan mondja János az evangéliumában, a Jézusról szóló üzenetet? Nagyon érdekes a megfogalmazás a 20. fejezetben találkozhatunk ezzel, amikor is: „sok más jelt is tett Jézus tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben”. Az evangéliumban nincs minden leírva, Jézus sokkal több gyógyító cselekedetet tett, sokszor ennyit olvasunk csak: meggyógyította betegeit, de nincsenek részletezve, hogy milyen betegeket, hogyan történt. Sok más jelt is tett Jézus, de nem a rengeteg ismeret kellene, mert az önmagában legalább elfáraszt. Tehát ezek nincsenek megírva ebben a könyvben, ez az egyik oldal. Viszont a másik: „ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében”. Ami megíratott nekünk, az azért íratott meg, hogy örök életünk legyen. A Jézus Krisztus neve által, a belévetett hit által, mert ezért adatott nekünk az ÍRÁS. És ma már valóban bármikor elővehetjük mi magunk is, nem csupán arra hagyatkozhatunk, amit megtanultunk, valamikor hallottuk iskolában, vagy a templomban, hanem magunk elővehetjük. Ez nagy lehetőség, de nagy figyelmeztetés, nagy felelősség is. Hiszen itt van a kezemben. Mennyire engedjük, hogy életté legyen? Van Bibliánk hála Istennek. Van Bibliánk, olvashatjuk. Van Bibliánk, az élet, az örökélet útjára vezet bennünket. Van Bibliánk, a lehetőség mellett a felelősségét is érezzük. Hiszen ez azt is jelenti, hogy a magunk számára és a mások számára is így lehet áldássá. Ne várjuk a rendkívüli nagy vezetéseket, az Istennek arra is van hatalma, de alapvetően az IGÉT adta meg, hogy az által tanácsoljon és vezessen bennünket.

Lehetnek szenzációk, még vallásosnak tűnő, sajnos inkább botrányos hírek, mint szenzációk, ezek elkábítanak a végén, elaltatnak, elterelik a lényegről a figyelmet, úgyhogy a kísértő nyugodtan ülhet a foteljében. Már nem is kell dolgoznia, mert nagyon jól dolgoznak sokan, és néha mi magunk is hajlunk rá. Rázzon föl bennünket ez a kijózanító példázat! Van IGE, van Bibliád! Ámen.

Imádkozzunk:

Magasztalunk Istenünk, hogy Te sokféleképpen tudsz hozzánk szólni a teremtett mindenség rendje, csodája, összefüggése által is. És köszönjük, hogy a történelem által is tudsz figyelmeztetni. Lelkiismeretünket is ébresztgetni akarod. Bocsásd meg, hogy keveset tanulunk mindezekből. És hálát adunk, hogy szóltál az atyák, a próféták által, legteljesebben Jézus Krisztus által. Magasztalunk Téged, hogy mindezt leírattad, és minden emberi gonoszság közepette, ellenére megőriztetted. Magasztalunk, hogy kezünkben lehet a Szentírás, a Biblia. Köszönjük URunk, Istenünk, hogy így olvashatjuk azt. Bocsásd meg, hogy mi is gyakran jobban figyeltünk a kétes értékű és haszontalan szenzációkra, mint halk, szelíd szavadra. Segíts meghallani a nekünk szóló üzenetet. Segíts, hogy életünk jó gyümölcsöt teremjen. Segíts, hogy ne csak ismeretekben gyarapodjunk, hanem életünk megváltozzon, megújuljon, a megszentelődés útján előre haladjon. Segíts, hogy a megértett bibliai üzenetet szavakkal, életünkkel tudjuk továbbadni környezetünkben. Könyörgünk így önmagunkért, gyülekezetünkért, kiscsoportjaiban, vasárnapi összegyülekezésében.

Kérünk konfirmációra készülő fiatalokért, és felnőttekért, hogy az ismeretben való gyarapodásuk mellett hívó szavadat hittel fogadják, hogy tudjanak engedelmességgel válaszolni, hogy életük megújuljon, és a Te utadon járjon.

Könyörgünk, segíts, hogy szeretettel fogadjuk be őket is, és támogassuk a hit útján. URunk, Istenünk, könyörgünk, segíts, hogy lelki éhséggel olvassuk az Igét, hogy belőle útmutatást, bátorítást, reménységet merítve jöjjünk a Te dicsőségedre, hogy a mi életünk így lehessen a hitben, a jó cselekvésében megújulva, nemzetünk megújulásának is segítője. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |