Lekció: Zsoltárok könyve 105.

Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!

Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!

Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat!

Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!

Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!

Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.

Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére, amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.

Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott örökségül!

Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények.

Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.

De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:

Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!

Azután éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt.

De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet.

Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték, míg jóslata be nem teljesedett, és az ÚR szava igazolta őt.

Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt.

Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává, hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa.

Így került Izráel Egyiptomba, Jákób Hám országában tartózkodott.

Igen szaporává tette népét az ÚR, erősebbé ellenségeinél, akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival.

Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott.

Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában.

Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának.

Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat.

Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is.

Szavára bogarak jöttek, meg szúnyogok egész területükre.

Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet.

Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat.

Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske.

Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését.

Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését.

Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó.

Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk.

Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel.

Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.

Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön.

Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett, és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva.

Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték, hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az URat!

Textus:  Jelenések könyve 15. fejezet 2-4.

És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid".

Kedves Testvéreim!

„Van egy álmom” – mondta Martin Luther King híressé vált beszédében, amikor egy olyan országot lát maga előtt, melyben a fekete és fehér gyermekek testvérként egymás kezét fogva játszanak együtt.

Aztán Gandhi így fogalmaz: „Nem tudom, hogy egyszer az emberiség tudatosan követni fogja-e a szeretet törvényét. De ez nem kell, hogy zavarjon. A törvény működni fog, ahogy a gravitáció is működik, akár elfogadjuk, akár nem.” – és egy olyan országot lát maga előtt, ahol erőszak helyett igazság és szeretet uralkodik.

Vagy Petőfi szavaival: „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet” – és egy olyan országot lát, ahol a szegénynek is mindig jut.

Kedves Testvéreim!

Szükségünk van ilyen látomásokra, a boldog jövő reménységére. Amikor valami többre, jobbra, szebbre és igazabbra vágyunk, akkor megszületnek bennünk ezek a víziók, és valóban reméljük, hogy egyszer igazzá válik. Így volt ez a három idézett nagy szabadságharcosnál is. A lelkész, a jogász, a költő olyat látnak, ami még nincs, de remélik, hogy lesz.

Mégis azt tapasztaljuk, hogy a világban működő sötét erők, az emberi gonoszság és esendőség, a történelem viharai sokszor felül akarják írni ezeket a látomásokat. Kinget és Gandhit meggyilkolják, Petőfi a csatatéren veszti az életét. Őket eltörölték, de a látomás megmarad.

Milyen látomása lehet az Isten népének, a keresztyén gyülekezetnek?

Erről szól a Jelenések könyve, amely egy olyan korban íródott, amikor az Isten népe komoly külső fenyegetettségben, üldöztetésben élt. Életveszélyes volt keresztyénnek lenni, nem volt biztonságuk a világban. De volt és lehetett reménységük, mert volt víziójuk és látomásuk, ahogyan erről János írása is tanúskodik.

A Jelenések könyve csupa olyan dologról szól, amit nem lehet látni. Mégis sokszor úgy kezdődhet a bibliai leírás, ahogyan ez a mostani textus is, hogy: láttam… Mert Isten megláttatta velem, amit nem lehet látni, hogy reménységünk legyen.

Miről szól ez a látomás? Egy győztes népről, akik Istennek énekelnek. Az Isten népéről, amely nem pusztulhat el a történelem viharaiban, üldöztetések, gazdasági válság, politikai botrányok közepette, hanem győzelmi éneket zenghet.

Tény, hogy a történelem sok mindent felülírhat az Isten népe életében is. Bukásokat, kudarcokat, de a látomás megmarad. Tény, hogy a történelmi valóság sokszor vert seregként tüntette fel az Isten népét, de a látomás győzelemről szól.

Ez a hitvallás fogalmazódik meg a felolvasott 105. zsoltárban is, amely úgy énekli meg Izráel történetét, mint valami sikertörténetet. Mintha soha nem érte volna őket semmi, pedig tudjuk a Szentírásból, hogy néha miken kellett a népnek keresztül mennie. Mégis, még az egyiptomi szolgaság időszakából is csak a 10 csapást említi meg a zsoltáros, csak azokat a bajokat, amelyek nem a népet érték. „Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok” – mondja az Úr. Lehetne panaszkodni és keseregni (és ilyen énekeket is ismerünk), de az Isten mindenek felett álló hatalmában bízó zsoltáros most mégis egy győztes népről ír. A történelmi múltat így értelmező zsoltáros szinte kimondatlanul is egy reményteli jövőt, egy dicsőséges látomást, egy elérhető Kánaánt vetít elénk.

Ha végig tekintünk saját történelmünkön, akkor látunk benne aranykorszakokat, és sötét időket, vannak fényes nemzeti ünnepeink, és súlyos nemzeti tragédiáink. De nincs ez másképp a többi népnél sem. De a nemzeti sors hullámai felett az Isten népe története sikertörténet lehet. Ezért emlékezhet a zsoltáros csupa derűvel és örömmel népének történetére. Ezért hallhat János még az üldözések, a véres történelmi valóság közepette is győzelmi éneket. Mert ahogyan a zsoltárban is olvastuk: „Az Úr a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései, örökké emlékezik szövetségére…”

Az Isten népe története végső soron tényleg sikertörténet. És ez ma is örömhír, és evangélium tud lenni. Az Isten Egyházának győzelmi ígérete van. Nem az emberiség története, nem is a magyar nép sorsa, hiszen abban sorra felüti a fejét a bűn, a fegyver, az elbukás. Ezt tudjuk jól a történelmi tapasztalatainkból. De az üdvtörténet igazi sikertörténet. Ennek a történetnek a vége az, hogy az üdvözültek serege győzelmi éneket zeng.

Az Isten országának látomása egy olyan valóságot vetít elénk, amelyben már nincs helye az emberi kudarcoknak és bukásoknak, az emberi gonoszságnak és gyarlóságnak, hanem a népek eljönnek mind, és egyként borulnak le az Isten előtt, őt magasztalva. És ebben a vízióban talán összeér Martin Luther King álma a béke országáról, Gandhi nagy vágya a szeretet országáról, és Petőfi látomása az igazság országáról.

És az Isten országának a látomását magunk előtt látva, és hittel remélve már most énekelhetünk a Szentnek, ahogyan a zsoltár is erre buzdít minket. Már most dicsőíthetjük a Bárányt. Legyenek istentiszteleteink, zenés áhítataink ennek a nagy látomásnak a mai napon is megvalósuló előképei.

Bár még benne vagyunk a történelem viharaiban, sok harc van már mögöttünk, és még sok harc van előttünk, de az Isten országának már most örülhetünk. És amikor visszatekintünk nemzeti létünk nagy mérföldköveire, tekintsünk fel arra az Istenre, aki minden körülmények között megmenti az övéit.

„Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat!”

ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |