|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
Isten országának látomása
Lekció: Zsoltárok könyve 105.
Adjatok hálát az ÚRnak,
hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
Énekeljetek, zengjetek
zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
Dicsőítsétek szent nevét,
szívből örüljenek, akik keresik az URat!
Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő
hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
Emlékezzetek csodatetteire,
amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ti, Ábrahám utódai, kik
szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!
Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az
egész földnek szólnak döntései.
Örökké emlékezik
szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére, amit Ábrahámmal kötött,
ahogy Izsáknak megesküdött.
Jákób elé tárta, elrendelte,
Izráelnek örök szövetségül:Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott
örökségül!
Akkor még alig néhányan
voltak, kevesen éltek ott mint jövevények.
Nemzettől nemzetig
vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
De senkinek sem engedte
elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
Ne nyúljatok fölkentjeimhez,
prófétáimat se bántsátok!
Azután éhséget idézett elő a
földön, eltörte a kenyér botját mindenütt.
De elküldött előttük egy
embert, a rabszolgának eladott Józsefet.
Lábát bilincsbe szorították,
őt magát vasra verték, míg jóslata be nem teljesedett, és az ÚR szava
igazolta őt.
Üzent érte a király, és
szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt.
Úrrá tette palotájában, egész
vagyonának kormányzójává, hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a
véneket bölcsességre tanítsa.
Így került Izráel Egyiptomba,
Jákób Hám országában tartózkodott.
Igen szaporává tette népét az
ÚR, erősebbé ellenségeinél, akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék
népét, és bánjanak álnokul szolgáival.
Elküldte szolgáját, Mózest és
Áront, akit kiválasztott.
Ezek csodálatos dolgokat
vittek véghez köztük, csodákat Hám országában.
Sötétséget küldött, és sötét
lett, mégis ellenálltak szavának.
Vizeiket vérré változtatta,
és elpusztította halaikat.
Békák hemzsegtek földjükön,
még a király szobáiban is.
Szavára bogarak jöttek, meg
szúnyogok egész területükre.
Eső helyett jégesőt adott
nekik, földjükre lángoló tüzet.
Elverte szőlőjüket és
fügefájukat, összetörte határukban a fákat.
Szavára sáskák jöttek és
számtalan szöcske.
Felfaltak országukban minden
füvet, felfalták földjük termését.
Végül megölt országukban
minden elsőszülöttet, férfierejük első termését.
Őket pedig kihozta, megrakva
ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó.
Örültek kivonulásuknak az
egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk.
Felhőt terített rájuk
oltalmul, és tűzzel világított éjjel.
Kérésükre fürjeket hozott, és
mennyei kenyérrel tartotta jól őket.
Megnyitotta a kősziklát, és
ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön.
Mert emlékezett szent
ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett, és kihozta népét
örvendezve, választottait vigadozva.
Pogányok országát adta nekik,
nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték, hogy megtartsák rendelkezéseit,
és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az URat!
Textus: Jelenések
könyve 15. fejezet 2-4.
És láttam valami
üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik
legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az
üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, és énekelték
Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: "Nagyok és
csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te
utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne
dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek
eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos
ítéleteid".
Kedves Testvéreim!
„Van egy álmom” – mondta Martin Luther King híressé
vált beszédében, amikor egy olyan országot lát maga előtt, melyben a fekete
és fehér gyermekek testvérként egymás kezét fogva játszanak együtt.
Aztán Gandhi így fogalmaz: „Nem tudom, hogy egyszer
az emberiség tudatosan követni fogja-e a szeretet törvényét. De ez nem
kell, hogy zavarjon. A törvény működni fog, ahogy a gravitáció is működik,
akár elfogadjuk, akár nem.” – és egy olyan országot lát maga előtt, ahol
erőszak helyett igazság és szeretet uralkodik.
Vagy Petőfi szavaival: „Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal
helyet” – és egy olyan országot lát, ahol a szegénynek is mindig jut.
Kedves Testvéreim!
Szükségünk van ilyen látomásokra, a boldog jövő
reménységére. Amikor valami többre, jobbra, szebbre és igazabbra vágyunk,
akkor megszületnek bennünk ezek a víziók, és valóban reméljük, hogy egyszer
igazzá válik. Így volt ez a három idézett nagy szabadságharcosnál is. A
lelkész, a jogász, a költő olyat látnak, ami még nincs, de remélik, hogy
lesz.
Mégis azt tapasztaljuk, hogy a világban működő sötét
erők, az emberi gonoszság és esendőség, a történelem viharai sokszor felül
akarják írni ezeket a látomásokat. Kinget és Gandhit meggyilkolják, Petőfi
a csatatéren veszti az életét. Őket eltörölték, de a látomás megmarad.
Milyen látomása lehet az Isten népének, a keresztyén
gyülekezetnek?
Erről szól a Jelenések könyve, amely egy olyan korban
íródott, amikor az Isten népe komoly külső fenyegetettségben, üldöztetésben
élt. Életveszélyes volt keresztyénnek lenni, nem volt biztonságuk a
világban. De volt és lehetett reménységük, mert volt víziójuk és látomásuk,
ahogyan erről János írása is tanúskodik.
A Jelenések könyve csupa olyan dologról szól, amit
nem lehet látni. Mégis sokszor úgy kezdődhet a bibliai leírás, ahogyan ez a
mostani textus is, hogy: láttam… Mert Isten megláttatta velem, amit nem
lehet látni, hogy reménységünk legyen.
Miről szól ez a látomás? Egy győztes népről, akik
Istennek énekelnek. Az Isten népéről, amely nem pusztulhat el a történelem
viharaiban, üldöztetések, gazdasági válság, politikai botrányok közepette,
hanem győzelmi éneket zenghet.
Tény, hogy a történelem sok mindent felülírhat az
Isten népe életében is. Bukásokat, kudarcokat, de a látomás megmarad. Tény,
hogy a történelmi valóság sokszor vert seregként tüntette fel az Isten
népét, de a látomás győzelemről szól.
Ez a hitvallás fogalmazódik meg a felolvasott 105.
zsoltárban is, amely úgy énekli meg Izráel történetét, mint valami
sikertörténetet. Mintha soha nem érte volna őket semmi, pedig tudjuk a
Szentírásból, hogy néha miken kellett a népnek keresztül mennie. Mégis, még
az egyiptomi szolgaság időszakából is csak a 10 csapást említi meg a
zsoltáros, csak azokat a bajokat, amelyek nem a népet érték. „Ne nyúljatok fölkentjeimhez,
prófétáimat se bántsátok” – mondja az Úr. Lehetne panaszkodni és
keseregni (és ilyen énekeket is ismerünk), de az Isten mindenek felett álló
hatalmában bízó zsoltáros most mégis egy győztes népről ír. A történelmi
múltat így értelmező zsoltáros szinte kimondatlanul is egy reményteli
jövőt, egy dicsőséges látomást, egy elérhető Kánaánt vetít elénk.
Ha végig tekintünk saját történelmünkön, akkor látunk
benne aranykorszakokat, és sötét időket, vannak fényes nemzeti ünnepeink,
és súlyos nemzeti tragédiáink. De nincs ez másképp a többi népnél sem. De a
nemzeti sors hullámai felett az Isten népe története sikertörténet lehet.
Ezért emlékezhet a zsoltáros csupa derűvel és örömmel népének történetére.
Ezért hallhat János még az üldözések, a véres történelmi valóság közepette
is győzelmi éneket. Mert ahogyan a zsoltárban is olvastuk: „Az Úr a mi Istenünk, az egész földnek
szólnak döntései, örökké emlékezik szövetségére…”
Az Isten népe története végső soron tényleg
sikertörténet. És ez ma is örömhír, és evangélium tud lenni. Az Isten
Egyházának győzelmi ígérete van. Nem az emberiség története, nem is a magyar
nép sorsa, hiszen abban sorra felüti a fejét a bűn, a fegyver, az elbukás.
Ezt tudjuk jól a történelmi tapasztalatainkból. De az üdvtörténet igazi
sikertörténet. Ennek a történetnek a vége az, hogy az üdvözültek serege
győzelmi éneket zeng.
Az Isten országának látomása egy olyan valóságot
vetít elénk, amelyben már nincs helye az emberi kudarcoknak és bukásoknak,
az emberi gonoszságnak és gyarlóságnak, hanem a népek eljönnek mind, és
egyként borulnak le az Isten előtt, őt magasztalva. És ebben a vízióban
talán összeér Martin Luther King álma a béke országáról, Gandhi nagy vágya
a szeretet országáról, és Petőfi látomása az igazság országáról.
És az Isten országának a látomását magunk előtt
látva, és hittel remélve már most énekelhetünk a Szentnek, ahogyan a
zsoltár is erre buzdít minket. Már most dicsőíthetjük a Bárányt. Legyenek
istentiszteleteink, zenés áhítataink ennek a nagy látomásnak a mai napon is
megvalósuló előképei.
Bár még benne vagyunk a történelem viharaiban, sok
harc van már mögöttünk, és még sok harc van előttünk, de az Isten
országának már most örülhetünk. És amikor visszatekintünk nemzeti létünk
nagy mérföldköveire, tekintsünk fel arra az Istenre, aki minden körülmények
között megmenti az övéit.
„Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül
nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt
neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből
örüljenek, akik keresik az URat!”
ÁMEN
|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
|