|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
Türelem és ítélet
Szeretett testvérek, olvassuk az Igét Ézsaiás
könyvéből. Ézsaiás könyvének 5. fejezet első hét verséből ekképpen:
1Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem
szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. 2Fölásta és megtisztította a
kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is
vágatott benne. Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt
termett! 3Most azért, Jeruzsálem lakói
és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! 4Mit kellett volna még tennem
szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért
termett vadszőlőt? 5Most én megmondom nektek, mit teszek
szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát,
hogy összetiporják! 6Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják,
fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá
esőt! 7A Seregek URának szőlője:
Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt,
és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!
Imádkozzunk!
Mindenható Atyánk! Köszönjük
türelmedet és szeretetedet, amellyel hordozol és körülveszel minket. Fényt,
meleget, megújulást és reményt adsz minden telünk után. Közösséget
teremtesz a számunkra az idők kezdete óta, és a mai napon is gyülekezetedben.
Mindannyiunknak feladatot szánsz, szeretetet az igazság és a törvény
tiszteletét várod tőlünk, hogy jó gyümölcsöt teremjünk. Ehelyett sokszor
tapasztalod, hogy minden pusztulásnak indul, elvadul körülöttünk. Hálával
tartozunk türelmedért, hogy a mai napig nem romboltad le kerítéseinket,
hogy elveszítsük mindazt, ami számunkra is fontos. Pedig önfejű használói
voltunk a szőlőnek, amelyet ránk bíztál, hagytuk, hogy ellepje a gyom,
tétlenül néztük, amikor körülvett minket a rossz, olykor talán gondolataink
sem tiltakoztak. Könyörgünk hozzád, ameddig lehetséges tarts meg minket. Segíts,
hogy az egyetlen szőlőtőhöz kapcsolódjunk, amelynek gyökerei a Te éltető
igazságodból táplálkoznak. Adj elegendő erőt, hogy szándékaink szerint
élhessünk, ne vess el magadtól, ahogy érdemeljük. Taníts és vezess minket Fiad
által az üdvösségre, amelyre kiválasztottál. Ámen
A Lukács szerinti evangélium
20. fejezetéből helyünket elfoglalva olvassuk az igét.
Lukács evangéliuma 20. fejezet 9-19.
9Azután ezt a példázatot mondta a népnek: „Egy
ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre
idegenbe távozott. 10És amikor eljött az ideje,
elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő
terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. 11Azután egy másik szolgát
küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza. 12Majd egy harmadikat is
küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták. 13Akkor így szólt a szőlő
gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják
becsülni. 14De mikor azt meglátták a
munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy
mienk legyen az örökség! 15És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon
mit tesz most már velük a szőlő ura? 16Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a
szőlőt pedig másoknak adja.” Amikor ezt hallották, így szóltak: „Szó sem
lehet róla!” 17Ő azonban rájuk nézett, és
ezt mondta: „Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő, amelyet az
építők megvetettek, lett a sarokkő, 18aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire
pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt.” 19A főpapok és az írástudók már
abban az órában rá akarták vetni a kezüket, de féltek a néptől, mert az
megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
Szeretett testvérem, egy nagyszerű példázat van
előttünk. Ez a nagyszerű példázat, amely az üdvösségtörténet csodálatos
allegóriája, hiszen benne van minden fontos mozzanat ebben a példázatban.
Izrael kiválasztása, a küldöttek elutasítása, az egyszülött fiú, a
szeretett fiú megölése, új választott nép megalapítása. Minden fontos
mozzanat benne van. Jézus ebben a példázatban az egész üdvösség történetét
mintegy összefoglalta és előadja. Úgy gondolom, nem kell nagyon magyarázni:
a szőlősgazda Isten, a szőlő Izráel, a munkások Izráel vezetői; a hosszú
idő, amennyire elment a gazda: az Isten türelme. Ami fantasztikus ebben a
példázatban, magán a példázaton túl az az, hogy itt Jézus nem egyszerűen
egy példázatot mond el, hanem Ő maga benne van ebben a példázatban: Ő a
szeretett Fiú. Nézzük: hogyan fogadták a küldötteket? Hogyan fogadták a prófétákat?
Jeremiás szavai juthatnának eszünkbe, de más bibliai helyek is. A gazda,
mikor eljött az idő, várja, kéri a gyümölcsöt. És éppen ezért küldi el
szolgáit, küldötteit, küldte el a prófétákat is. És észre vehetjük, hogy
egyfajta fokozás van abban is, ahogy velük bántak. Bántalmazták,
szidalmazták, megverték, a szőlőn kívülre kidobták. Elutasítják: nem kell! Nem
akarnak gyümölcsöt teremni, és a gyümölcsből odaadni a gazdának valamit.
Hogyan fogadták a küldötteket? Elküldi a szeretett Fiút, és eszünkbe juthat
Lukács evangéliuma harmadik részéből: „Ez
az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok!” –hangzik Jézus megkeresztelése
alkalmából. A szeretett fiút kidobják, ahogyan Jézust a városon, az akkori
Jeruzsálem városfalain kívül feszítik keresztre. Kidobták, majd megölték –
mondja itt Jézus a példázatban önmagáról. Hogy fogadták a küldötteket?
Azzal a gondolattal fogadták a korabeli nép vezetői, akikre bízatott a nép,
hogy az Isten törvénye szerint vezessék őket. Úgy fogadták, hogy azt
gondolták: haj az örököst megöljük, az egyszülött Fiút megöljük, akkor a
szőlőnek nincs tovább gazdája… és innen kezdve, azt csinálhatunk, amit
akarunk. Innen kezdve a mienk a szőlő, mint ahogy egy gazdátlan telket, ha
valaki birtokba vesz és használ, egy idő múlva a korabeli jogszokás átmenti
az ő tulajdonába. Rájuk volt bízva, de ők illegitim úton meg akarják
szerezni. Félelmetes mindez, és félelmetes különösképpen, hogy ebben a néhány
szóban, mondatban Jézus sok évszázad eseményét foglalja össze. Sok
évszázadét, hiszen Jeremiás prófétára utaltam már korábban; de a többi
prófétára is utalhatunk, akiket nem fogadtak, akiken keresztül megszólaló
isteni üzenetet elutasították, akiket megvertek, félreállítottak. Ilyenek
lennénk mi? Ilyen lenne az ember? És a fiú megölése után mi történik? Mi
történik akkor, amikor a szeretett fiút megölik? Nem az, amit ők gondoltak.
Mienk lesz az örökség. Most már nincs tulajdonos, és most már mi szabadon
garázdálkodhatunk. Nem ez történik. A fiú megölése után a gazda a szőlőt
elveszi, és másoknak adja. Izráel
vezetőinek részleges félreállításáról hallunk itt. Nem vetette el az Úr
teljesen a választott népet, mint ahogy ezt ma is némelyek gondolják. De
egy részleges félreállításról beszél itt Jézus. Másoknak adja. Kik ezek a mások?
Azok, akik az egyszülött Fiút hittel, engedelmesen fogadták. Azok az izraeliták,
és majd néhány évtized múlva pogányok is, akik Krisztus követőivé lettek. A
mások, ez az új nép, a gyülekezet, az egyház. De ne feledjük el, az ősegyház
Ábrahám fiaiból állt. A jeruzsálemi gyülekezet izraelitákból állt. Vagyis,
egy részleges elvettetés van. Egy részleges félreállítás. Tudniillik, akik
megkeményedtek, akik elutasították az elküldött Fiút, azokat félreállítja.
De közben megszületik egy úgymond új nép, a krisztuskövetők közössége.
Benne zsidók, aztán majd görögök is. A népek fiai is. Azt is látnunk kell
ebben a példázatban, hogy helyesen és pontosan értsük, hogy a Fiú megölése
után mi is történik. Ez a példázat, akkor még nem ítélet volt, hanem
figyelmeztetés. Még a lehetőség nyitva volt a megtérésre. Tehát még nem
ítélet, hanem figyelmeztetés. És a zsoltárok könyvéből a 118. zsoltár,
amire Jézus utal, akkor, hogy is van az a sarokkő, vagy szegletkő? Abban az
időben, amikor sok agyagedényt használtak, és azok igen törékenyek voltak,
akkor eléggé ismert volt az a fajta megfogalmazás, hogy ha a korsó a kőre
esik, akkor a korsó fog összetörni. És ha a cserépkorsóra egy kő esik rá,
akkor is a korsó fog összetörni. Igen, a sarokkő, ha ráesik, vagy ha valaki
nekimegy, rázuhan úgymond, akkor ő maga fog összetörni. De a sarokkő
megmarad. A sarokkő, a fundamentum megmarad. Az egyház fundamentuma a Fiú.
Akit ugyan lehetett félreállítani, lehetett megölni, lehetett kivetni a
városon kívülre, mintegy meggyalázva is ezzel, kiközösítve, de Őt tette az
Isten fundamentummá, sarokkővé. Őreá épül minden. Most erre mondhatnánk
azt, hogy valóban fantasztikus ez a példázat. Csodálatosan összefoglalja,
tömören összefoglalja Jézus az üdvtörténetet, Isten irántunk való
szeretetének, kegyelmének, a megváltásnak a történetét. Na, de hát mi
közünk hozzá nekünk akkor? Figyeljünk föl arra is, hogy itt a türelem és az
ítélet kettőssége van egységben. Egyszerre jelen van a türelem is ebben a
példázatban, és benne van az ítélet is. Mert először is, felhívás
megtérésre. Először is ez a példázat gyümölcstermésről beszél. Úgy
fogalmazott Jézus, hogy egy ember szőlőt ültetett és munkásoknak adta
bérbe, majd hosszú időre idegenbe utazott. Igen, lehetett volna
gyümölcstermő módon élni, sáfárkodni, gazdálkodni, munkálkodni a szőlőben.
Hosszú időre ment el, utazott el a példázatban a gazda. Péter levele juthat
eszünkbe: az 1Péter 3-ban, amikor is már az apostoli korban sokan Istennek
ezt a hosszútűrését, nagy türelmét, félreértették, vagy félremagyarázták: „Ó,
hol van az Isten ígérete? Minden úgy van a teremtés óta!” Az apostol
próbálja helyre tenni. Ne értsétek félre az Isten hosszútűrését, hogy
türelmesen vár, még mindig vár, mert szeretné, hogy mindenki megtérjen.
Először tehát a felhívás a
megtérésre, a gyümölcstermésre hangzik el, és hosszan tűr. Sokáig „idegenben
van”, mondja Jézus a példázat kifejezéseivel. Ezzel a türelemmel fordul
felénk is az Isten. Személyesen is, ahogy szólított, hívott… megtérésre
hív, ki tudja, hogy hány éven, esetleg évtizeden keresztül szólított téged
is, és türelmes az Isten, hosszan vár, hogy megtérve gyümölcsöt teremjen az
életünk. Jó gyümölcsöt teremjen az életünk, hogy a megtérés gyümölcseit
megteremjük. Vár az Isten, alkalmat ad az Isten. Ez a türelem. De a türelem
és az ítélet kettőssége jelenik meg, és ez felénk is ugyanúgy igaz. Vagyis megfogalmazhatjuk, még nem késő!
Még nem késő! Még lehet! „Ma még lehet, ma még szabad…” – tudná valaki egy
régebbi ének sorait idézni. Még jövő időben beszél, hiszen így mondja a
példázatban, vajon mit tesz most már velük a szőlő Ura? Eljön – vagy el fog
jönni, hogy jobban értsük –, elveszti ezeket a munkásokat; el fogja
veszteni ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak fogja adni. Itt még
jövő idő van. Ezzel is érzékelteti Jézus, még lehet. Még lehet megtérni.
Megtért emberként még lehet gyümölcsöt teremni. Még mindig vár az Isten. Ez
a türelem. Mi gyakran nem értjük, gyakran félreértjük, gyakran visszaélünk
vele: „Ó, ráér, hát az Isten türelmes!” A türelem megszólal. Az a
mérhetetlenül nagy türelem, hogy a szolgákat küldte, hogy a prófétákat
évszázadokon keresztül küldte Izrael népéhez. Ahogy hozzánk is, a mai
emberekhez is küldi, és küldi az Ő üzenetét, hívószavát, figyelmeztetését
mérhetetlenül nagy türelemmel. Még nem késő megtérni! Még nem késő, hogy
gyümölcsözőre forduljon megtért életünk. Azonban, az elutasítás ítéletté válik.
Ennek a kettős egységnek a másik oldala. Az elutasítás által ítélet lesz, bár
türelmes az Isten, és sokszor és sokféleképpen szólít bennünket. De ha
elutasítjuk, ez lesz az ítélet rajtunk. Másoknak adja a szőlőt. Az Úr
megígérte, hogy az egyházon a pokol kapui sem tudnak diadalmaskodni. De nem
azt ígérte meg, hogy konkrétan melyik földrész, melyik ország, melyik helyi
gyülekezete marad meg. Hanem azt, hogy az egyház megmarad, mert az, az
Isten munkája. Hogy ebből ránk nézve mi lesz, ez a mi lehetőségünk és
felelősségünk, hogy mennyire élünk jól, helyesen az Isten felénk áramló
szeretetével és türelmével. Mert ha elutasítjuk, ha könnyelműen fogadjuk,
ha elkényelmesedünk, akkor ez ítélet lesz rajtunk, elveszi, és másoknak
adja. Ha nem teremjük meg a megtérés jó gyümölcseit, fognak jönni mások és
meg fognak térni. Hamar el tudunk kényelmesedni: „Már évtizedek óta, én
hívő ember vagyok!” Adjak hálát az Istennek! És a gyümölcs? Hiszen a fa ott
állhat a kertben, akár évek, évtizedek óta. De emlékezzünk, ha nincs rajta
gyümölcs, akkor kivágják. Hiszen gyümölcsöt kell, hogy teremjen. Ha
visszaélünk ezzel a türelemmel, akkor ítéletté válhat. És ahogy annak
idején az apostoli korban is, először Pál apostol is a zsinagógákba ment,
először Izrael fiaihoz ment hirdetni a Krisztust. Amikor egyre többen,
egyre keményebben elutasították – némelyek megtértek, de mások
elutasították –, akkor a görögök felé, a népek felé fordult, és így születik
meg az egyház. Ez az, amit többször olvasunk, hogy „zsidóknak először és görögöknek…”. Igen, így láthatjuk végig a
történelemben. Az Isteni türelem, de ez a türelem ítélet, ha nem élünk
vele.
Szeretett testvérek! Nekünk is szól, nem csak az
akkoriaknak. És nem egyszerűen csak az akkori vezetőknek, Izrael vezetőinek,
hanem nekünk is szól. Hiszen ez a példázat a beteljesedő Isten országáról
beszél. Itt nem úgy, mint sok más helyen, hogy „hasonlatos a mennyek
országa…” (vagy az Isten országa), és akkor mondja egyik, másik, harmadik
példázatában Jézus az Isten országának sajátosságait. Itt a beteljesedő
Isten országáról van szó. És ez a jó hír, hogy az Istennek van egy ilyen
nagy terve, és sok mindent csinálhatunk. Kidobálhatjuk, megverhetjük,
tönkretehetjük annak küldötteit, embereit, az Isten ügye megy előre. A
kérdés az, hogy benne vagyunk, vagy kívül maradunk? Benne vagyunk
gyümölcstermően, vagy ott vagyunk, de nem sok gyümölcse van az életünknek.
Ez a példázat egy hatalmas bátorítás is, egy hatalmas öröm is, hogy az
Isten ilyen mentő szeretettel fordul ehhez az egész világhoz. Minket is
ilyen türelmesen szólítgat, és minket is ilyen türelmesen segít, hogy a
megtérés jó gyümölcseit teremje életünk. De tőlünk is elvétetik, ha nem
teremjük a jó gyümölcsöt. Egyszer lejár a türelemnek ideje, és akkor, ha
nem jól éltünk a türelemmel, akkor ítélet lesz rajtunk, az, ami előtte még
türelem lett volna. Nekünk is szól, és nagyszerű bátorítás mindez, hogy az
örökség, az örök élet Krisztus Jézusban adatik meg. Ezek a munkások az örökséget
illegitim úton akarták maguknak megszerezni. Illegitim úton keresni szellemi
élményeket, nagy kísértés napjainkban is. Az örökség a Krisztus Jézusban, Krisztus
Jézus által adatik. Ez is a jó hír, de bennünket nagyon komolyan
figyelmeztet, hogy ránk is ez az evangélium bízatott. Az egyháznak ez a
küldetése, hogy ezt hirdessük, ezt megéljük ebben a világban. Lehet sok
minden más nemes dolgot is csinálni, de az első számú küldetésünk ez. Az
Isten országát munkálni. Teremjünk hát megtéréshez illő gyümölcsöt. Ahogyan
máshol mondja az Ige, hiszen erre hivattattunk. És megtéréshez illő
gyümölcsöket teremve, segítsünk másokat is megtérésre, mert erre
küldettünk. Ahogyan annak idején is a nép vezetőinek éppen ez lett volna a
feladata, az írástudóknak ez lett volna a feladata, hogy továbbadni, megtanítani,
megértetni az emberekkel az Isten Igéjét és akaratát. A mai gyülekezetnek,
a mai egyháznak, mindannyiunknak ez feladata, ez küldetése, tovább adni a
kegyelem jó hírét, továbbadni a megtérés lehetőségét, és bátorítani és
buzdítani egymást, hogy jó gyümölcsöt teremjen életünk. A mi lehetőségünk
és a mi feladatunk is az, hogy egymást segítsük. Még nem késő, még nem!
Hiszen ebben a példázatban benne van ez a hatalmas jó hír. Építsük tehát az
Isten országát az Isten dicsőségére, ez jó nekünk is. Emlékezzünk az Ézsaiás
könyvéből hallott, csodálatosan szép bibliai szakaszra. Amikor Jézus ezt a
példázatot mondja, akkor mindig ott kell hallanunk mögötte a már Ézsaiás
próféta által a Jézusi példázat előtt 700 évvel elhangzott éneket, arról a
bizonyos szőlőről. Igen a mi küldetésünk ez ebben a világban, hogy a
türelmes Isten megtérésre hívó szeretetének jó hírét megéljük, és másokat
is megtérésre, jó gyümölcstermésre hívjunk és segítsünk. Még nem késő!
Ámen
Magasztalunk
Istenünk,
hogy sokszor és sokféleképpen szóltál az atyák és próféták által, legteljesebben
és legtökéletesebben az egyszülött Fiú, Jézus Krisztus által. Magasztalunk
Istenünk, hogy különböző lehetőségekkel ajándékoztál meg bennünket. Hálát
adunk bűnbocsátó kegyelmedért. Hálát adunk a ránk bízott szolgálatért, az
evangélium hirdetésének küldetéséért. Bocsásd meg, hogy bár sokszor
hallottuk szavadat, de nem mindig engedelmeskedtünk. Bocsásd meg, hogy a
ránk bízott feladatokat gyakran hiányosan teljesítettük. Bocsásd meg, hogy
küldetésünkben gyakran a magunk akaratát próbáltuk érvényesíteni. És
bocsásd meg, hogy olykor visszaéltünk türelmeddel is. Segíts Úrunk, hogy
életünk számára mindig Jézus Krisztus legyen a fundamentum. Segíts, hogy
hatalmaskodás helyett, jó gyümölcsöt teremjen életünk. Segíts bennünket,
mert oda szánjuk magunkat a Te országod építésére, hogy életünk jó példa,
reád mutató jel legyen ebben a világban, családban, nemzetben. Könyörgünk Urunk
mindazokért, akiknek különösképpen szükségük van kegyelmes szereteted jó
hírére, mert talán testben erőtelenek, szívükben talán gyászt hordoznak,
vagy az élet más gondjai, terhei alatt roskadoznak. Segíts bennünket, hogy
kegyelmes szereteted jó hírével tudjunk feléjük is fordulni. Könyörgünk
gyülekezetünk egészéért, és gyülekezetünk szolgálataiért, hogy megerősödjön
odaszánt életünk a jó cselekvésében. Könyörgünk most különösképpen konfirmációra,
hitvallásra készülő felnőttekért, hogy mindaz a döntés, ami szívükben
megérlelődött, azt hadd vallhassák meg. Kérünk, hogy erősödjön életükben ez
a döntés, ez az odaszánás. Segíts bennünket, hogy szeretettel fogadjuk
őket, és egymás hite által is épüljünk. Könyörgünk, Urunk, városunkban is
lelki ébredésért, megtérésekért. Könyörgünk, Urunk, egyházunk, református
egyházunk megújulásáért. Hozzád kiáltunk mélyre süllyedt nemzetünk erkölcsi
felemelkedésért. Urunk, köszönjük, hogy hozzánk türelmes szeretettel
fordultál, hogy bűneinket megbocsátod, visszafogadtál bennünket. Köszönjük,
hogy kegyelmes szereteted jó hírét ránk bíztad. Segíts bennünket, hogy
valóban ennek a jó hírnek hírnökei legyünk szavainkkal, életünkkel
egyaránt. Urunk! Dicsőítessék a Te neved a Te mai néped által, hogy éljünk,
Téged magasztaljunk, és sokan életre, örök életre jussanak a Krisztusban vetett
hit által.
Ámen!
„Ti azonban
választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet Isten tulajdonba vett
népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen!
|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
|