| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

 

Türelem és ítélet

 

 

 

Szeretett testvérek, olvassuk az Igét Ézsaiás könyvéből. Ézsaiás könyvének 5. fejezet első hét verséből ekképpen:

 

 1Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon.  2Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett! 3Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! 4Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? 5Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! 6Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt!  7A Seregek URának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság! 

 

 

Imádkozzunk!

 

Mindenható Atyánk! Köszönjük türelmedet és szeretetedet, amellyel hordozol és körülveszel minket. Fényt, meleget, megújulást és reményt adsz minden telünk után. Közösséget teremtesz a számunkra az idők kezdete óta, és a mai napon is gyülekezetedben. Mindannyiunknak feladatot szánsz, szeretetet az igazság és a törvény tiszteletét várod tőlünk, hogy jó gyümölcsöt teremjünk. Ehelyett sokszor tapasztalod, hogy minden pusztulásnak indul, elvadul körülöttünk. Hálával tartozunk türelmedért, hogy a mai napig nem romboltad le kerítéseinket, hogy elveszítsük mindazt, ami számunkra is fontos. Pedig önfejű használói voltunk a szőlőnek, amelyet ránk bíztál, hagytuk, hogy ellepje a gyom, tétlenül néztük, amikor körülvett minket a rossz, olykor talán gondolataink sem tiltakoztak. Könyörgünk hozzád, ameddig lehetséges tarts meg minket. Segíts, hogy az egyetlen szőlőtőhöz kapcsolódjunk, amelynek gyökerei a Te éltető igazságodból táplálkoznak. Adj elegendő erőt, hogy szándékaink szerint élhessünk, ne vess el magadtól, ahogy érdemeljük. Taníts és vezess minket Fiad által az üdvösségre, amelyre kiválasztottál. Ámen

 

A Lukács szerinti evangélium 20. fejezetéből helyünket elfoglalva olvassuk az igét.

Lukács evangéliuma 20. fejezet 9-19.

 

9Azután ezt a példázatot mondta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott. 10És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. 11Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza. 12Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták. 13Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. 14De mikor azt meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség! 15És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura? 16Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja.” Amikor ezt hallották, így szóltak: „Szó sem lehet róla!” 17Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: „Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő, 18aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt.” 19A főpapok és az írástudók már abban az órában rá akarták vetni a kezüket, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot.

 

 

Szeretett testvérem, egy nagyszerű példázat van előttünk. Ez a nagyszerű példázat, amely az üdvösségtörténet csodálatos allegóriája, hiszen benne van minden fontos mozzanat ebben a példázatban. Izrael kiválasztása, a küldöttek elutasítása, az egyszülött fiú, a szeretett fiú megölése, új választott nép megalapítása. Minden fontos mozzanat benne van. Jézus ebben a példázatban az egész üdvösség történetét mintegy összefoglalta és előadja. Úgy gondolom, nem kell nagyon magyarázni: a szőlősgazda Isten, a szőlő Izráel, a munkások Izráel vezetői; a hosszú idő, amennyire elment a gazda: az Isten türelme. Ami fantasztikus ebben a példázatban, magán a példázaton túl az az, hogy itt Jézus nem egyszerűen egy példázatot mond el, hanem Ő maga benne van ebben a példázatban: Ő a szeretett Fiú. Nézzük: hogyan fogadták a küldötteket? Hogyan fogadták a prófétákat? Jeremiás szavai juthatnának eszünkbe, de más bibliai helyek is. A gazda, mikor eljött az idő, várja, kéri a gyümölcsöt. És éppen ezért küldi el szolgáit, küldötteit, küldte el a prófétákat is. És észre vehetjük, hogy egyfajta fokozás van abban is, ahogy velük bántak. Bántalmazták, szidalmazták, megverték, a szőlőn kívülre kidobták. Elutasítják: nem kell! Nem akarnak gyümölcsöt teremni, és a gyümölcsből odaadni a gazdának valamit. Hogyan fogadták a küldötteket? Elküldi a szeretett Fiút, és eszünkbe juthat Lukács evangéliuma harmadik részéből: „Ez az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok!” –hangzik Jézus megkeresztelése alkalmából. A szeretett fiút kidobják, ahogyan Jézust a városon, az akkori Jeruzsálem városfalain kívül feszítik keresztre. Kidobták, majd megölték – mondja itt Jézus a példázatban önmagáról. Hogy fogadták a küldötteket? Azzal a gondolattal fogadták a korabeli nép vezetői, akikre bízatott a nép, hogy az Isten törvénye szerint vezessék őket. Úgy fogadták, hogy azt gondolták: haj az örököst megöljük, az egyszülött Fiút megöljük, akkor a szőlőnek nincs tovább gazdája… és innen kezdve, azt csinálhatunk, amit akarunk. Innen kezdve a mienk a szőlő, mint ahogy egy gazdátlan telket, ha valaki birtokba vesz és használ, egy idő múlva a korabeli jogszokás átmenti az ő tulajdonába. Rájuk volt bízva, de ők illegitim úton meg akarják szerezni. Félelmetes mindez, és félelmetes különösképpen, hogy ebben a néhány szóban, mondatban Jézus sok évszázad eseményét foglalja össze. Sok évszázadét, hiszen Jeremiás prófétára utaltam már korábban; de a többi prófétára is utalhatunk, akiket nem fogadtak, akiken keresztül megszólaló isteni üzenetet elutasították, akiket megvertek, félreállítottak. Ilyenek lennénk mi? Ilyen lenne az ember? És a fiú megölése után mi történik? Mi történik akkor, amikor a szeretett fiút megölik? Nem az, amit ők gondoltak. Mienk lesz az örökség. Most már nincs tulajdonos, és most már mi szabadon garázdálkodhatunk. Nem ez történik. A fiú megölése után a gazda a szőlőt elveszi, és másoknak adja.  Izráel vezetőinek részleges félreállításáról hallunk itt. Nem vetette el az Úr teljesen a választott népet, mint ahogy ezt ma is némelyek gondolják. De egy részleges félreállításról beszél itt Jézus. Másoknak adja. Kik ezek a mások? Azok, akik az egyszülött Fiút hittel, engedelmesen fogadták. Azok az izraeliták, és majd néhány évtized múlva pogányok is, akik Krisztus követőivé lettek. A mások, ez az új nép, a gyülekezet, az egyház. De ne feledjük el, az ősegyház Ábrahám fiaiból állt. A jeruzsálemi gyülekezet izraelitákból állt. Vagyis, egy részleges elvettetés van. Egy részleges félreállítás. Tudniillik, akik megkeményedtek, akik elutasították az elküldött Fiút, azokat félreállítja. De közben megszületik egy úgymond új nép, a krisztuskövetők közössége. Benne zsidók, aztán majd görögök is. A népek fiai is. Azt is látnunk kell ebben a példázatban, hogy helyesen és pontosan értsük, hogy a Fiú megölése után mi is történik. Ez a példázat, akkor még nem ítélet volt, hanem figyelmeztetés. Még a lehetőség nyitva volt a megtérésre. Tehát még nem ítélet, hanem figyelmeztetés. És a zsoltárok könyvéből a 118. zsoltár, amire Jézus utal, akkor, hogy is van az a sarokkő, vagy szegletkő? Abban az időben, amikor sok agyagedényt használtak, és azok igen törékenyek voltak, akkor eléggé ismert volt az a fajta megfogalmazás, hogy ha a korsó a kőre esik, akkor a korsó fog összetörni. És ha a cserépkorsóra egy kő esik rá, akkor is a korsó fog összetörni. Igen, a sarokkő, ha ráesik, vagy ha valaki nekimegy, rázuhan úgymond, akkor ő maga fog összetörni. De a sarokkő megmarad. A sarokkő, a fundamentum megmarad. Az egyház fundamentuma a Fiú. Akit ugyan lehetett félreállítani, lehetett megölni, lehetett kivetni a városon kívülre, mintegy meggyalázva is ezzel, kiközösítve, de Őt tette az Isten fundamentummá, sarokkővé. Őreá épül minden. Most erre mondhatnánk azt, hogy valóban fantasztikus ez a példázat. Csodálatosan összefoglalja, tömören összefoglalja Jézus az üdvtörténetet, Isten irántunk való szeretetének, kegyelmének, a megváltásnak a történetét. Na, de hát mi közünk hozzá nekünk akkor? Figyeljünk föl arra is, hogy itt a türelem és az ítélet kettőssége van egységben. Egyszerre jelen van a türelem is ebben a példázatban, és benne van az ítélet is. Mert először is, felhívás megtérésre. Először is ez a példázat gyümölcstermésről beszél. Úgy fogalmazott Jézus, hogy egy ember szőlőt ültetett és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe utazott. Igen, lehetett volna gyümölcstermő módon élni, sáfárkodni, gazdálkodni, munkálkodni a szőlőben. Hosszú időre ment el, utazott el a példázatban a gazda. Péter levele juthat eszünkbe: az 1Péter 3-ban, amikor is már az apostoli korban sokan Istennek ezt a hosszútűrését, nagy türelmét, félreértették, vagy félremagyarázták: „Ó, hol van az Isten ígérete? Minden úgy van a teremtés óta!” Az apostol próbálja helyre tenni. Ne értsétek félre az Isten hosszútűrését, hogy türelmesen vár, még mindig vár, mert szeretné, hogy mindenki megtérjen. Először tehát a felhívás a megtérésre, a gyümölcstermésre hangzik el, és hosszan tűr. Sokáig „idegenben van”, mondja Jézus a példázat kifejezéseivel. Ezzel a türelemmel fordul felénk is az Isten. Személyesen is, ahogy szólított, hívott… megtérésre hív, ki tudja, hogy hány éven, esetleg évtizeden keresztül szólított téged is, és türelmes az Isten, hosszan vár, hogy megtérve gyümölcsöt teremjen az életünk. Jó gyümölcsöt teremjen az életünk, hogy a megtérés gyümölcseit megteremjük. Vár az Isten, alkalmat ad az Isten. Ez a türelem. De a türelem és az ítélet kettőssége jelenik meg, és ez felénk is ugyanúgy igaz.  Vagyis megfogalmazhatjuk, még nem késő! Még nem késő! Még lehet! „Ma még lehet, ma még szabad…” – tudná valaki egy régebbi ének sorait idézni. Még jövő időben beszél, hiszen így mondja a példázatban, vajon mit tesz most már velük a szőlő Ura? Eljön – vagy el fog jönni, hogy jobban értsük –, elveszti ezeket a munkásokat; el fogja veszteni ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak fogja adni. Itt még jövő idő van. Ezzel is érzékelteti Jézus, még lehet. Még lehet megtérni. Megtért emberként még lehet gyümölcsöt teremni. Még mindig vár az Isten. Ez a türelem. Mi gyakran nem értjük, gyakran félreértjük, gyakran visszaélünk vele: „Ó, ráér, hát az Isten türelmes!” A türelem megszólal. Az a mérhetetlenül nagy türelem, hogy a szolgákat küldte, hogy a prófétákat évszázadokon keresztül küldte Izrael népéhez. Ahogy hozzánk is, a mai emberekhez is küldi, és küldi az Ő üzenetét, hívószavát, figyelmeztetését mérhetetlenül nagy türelemmel. Még nem késő megtérni! Még nem késő, hogy gyümölcsözőre forduljon megtért életünk. Azonban, az elutasítás ítéletté válik. Ennek a kettős egységnek a másik oldala. Az elutasítás által ítélet lesz, bár türelmes az Isten, és sokszor és sokféleképpen szólít bennünket. De ha elutasítjuk, ez lesz az ítélet rajtunk. Másoknak adja a szőlőt. Az Úr megígérte, hogy az egyházon a pokol kapui sem tudnak diadalmaskodni. De nem azt ígérte meg, hogy konkrétan melyik földrész, melyik ország, melyik helyi gyülekezete marad meg. Hanem azt, hogy az egyház megmarad, mert az, az Isten munkája. Hogy ebből ránk nézve mi lesz, ez a mi lehetőségünk és felelősségünk, hogy mennyire élünk jól, helyesen az Isten felénk áramló szeretetével és türelmével. Mert ha elutasítjuk, ha könnyelműen fogadjuk, ha elkényelmesedünk, akkor ez ítélet lesz rajtunk, elveszi, és másoknak adja. Ha nem teremjük meg a megtérés jó gyümölcseit, fognak jönni mások és meg fognak térni. Hamar el tudunk kényelmesedni: „Már évtizedek óta, én hívő ember vagyok!” Adjak hálát az Istennek! És a gyümölcs? Hiszen a fa ott állhat a kertben, akár évek, évtizedek óta. De emlékezzünk, ha nincs rajta gyümölcs, akkor kivágják. Hiszen gyümölcsöt kell, hogy teremjen. Ha visszaélünk ezzel a türelemmel, akkor ítéletté válhat. És ahogy annak idején az apostoli korban is, először Pál apostol is a zsinagógákba ment, először Izrael fiaihoz ment hirdetni a Krisztust. Amikor egyre többen, egyre keményebben elutasították – némelyek megtértek, de mások elutasították –, akkor a görögök felé, a népek felé fordult, és így születik meg az egyház. Ez az, amit többször olvasunk, hogy „zsidóknak először és görögöknek…”. Igen, így láthatjuk végig a történelemben. Az Isteni türelem, de ez a türelem ítélet, ha nem élünk vele.

 

Szeretett testvérek! Nekünk is szól, nem csak az akkoriaknak. És nem egyszerűen csak az akkori vezetőknek, Izrael vezetőinek, hanem nekünk is szól. Hiszen ez a példázat a beteljesedő Isten országáról beszél. Itt nem úgy, mint sok más helyen, hogy „hasonlatos a mennyek országa…” (vagy az Isten országa), és akkor mondja egyik, másik, harmadik példázatában Jézus az Isten országának sajátosságait. Itt a beteljesedő Isten országáról van szó. És ez a jó hír, hogy az Istennek van egy ilyen nagy terve, és sok mindent csinálhatunk. Kidobálhatjuk, megverhetjük, tönkretehetjük annak küldötteit, embereit, az Isten ügye megy előre. A kérdés az, hogy benne vagyunk, vagy kívül maradunk? Benne vagyunk gyümölcstermően, vagy ott vagyunk, de nem sok gyümölcse van az életünknek. Ez a példázat egy hatalmas bátorítás is, egy hatalmas öröm is, hogy az Isten ilyen mentő szeretettel fordul ehhez az egész világhoz. Minket is ilyen türelmesen szólítgat, és minket is ilyen türelmesen segít, hogy a megtérés jó gyümölcseit teremje életünk. De tőlünk is elvétetik, ha nem teremjük a jó gyümölcsöt. Egyszer lejár a türelemnek ideje, és akkor, ha nem jól éltünk a türelemmel, akkor ítélet lesz rajtunk, az, ami előtte még türelem lett volna. Nekünk is szól, és nagyszerű bátorítás mindez, hogy az örökség, az örök élet Krisztus Jézusban adatik meg. Ezek a munkások az örökséget illegitim úton akarták maguknak megszerezni. Illegitim úton keresni szellemi élményeket, nagy kísértés napjainkban is. Az örökség a Krisztus Jézusban, Krisztus Jézus által adatik. Ez is a jó hír, de bennünket nagyon komolyan figyelmeztet, hogy ránk is ez az evangélium bízatott. Az egyháznak ez a küldetése, hogy ezt hirdessük, ezt megéljük ebben a világban. Lehet sok minden más nemes dolgot is csinálni, de az első számú küldetésünk ez. Az Isten országát munkálni. Teremjünk hát megtéréshez illő gyümölcsöt. Ahogyan máshol mondja az Ige, hiszen erre hivattattunk. És megtéréshez illő gyümölcsöket teremve, segítsünk másokat is megtérésre, mert erre küldettünk. Ahogyan annak idején is a nép vezetőinek éppen ez lett volna a feladata, az írástudóknak ez lett volna a feladata, hogy továbbadni, megtanítani, megértetni az emberekkel az Isten Igéjét és akaratát. A mai gyülekezetnek, a mai egyháznak, mindannyiunknak ez feladata, ez küldetése, tovább adni a kegyelem jó hírét, továbbadni a megtérés lehetőségét, és bátorítani és buzdítani egymást, hogy jó gyümölcsöt teremjen életünk. A mi lehetőségünk és a mi feladatunk is az, hogy egymást segítsük. Még nem késő, még nem! Hiszen ebben a példázatban benne van ez a hatalmas jó hír. Építsük tehát az Isten országát az Isten dicsőségére, ez jó nekünk is. Emlékezzünk az Ézsaiás könyvéből hallott, csodálatosan szép bibliai szakaszra. Amikor Jézus ezt a példázatot mondja, akkor mindig ott kell hallanunk mögötte a már Ézsaiás próféta által a Jézusi példázat előtt 700 évvel elhangzott éneket, arról a bizonyos szőlőről. Igen a mi küldetésünk ez ebben a világban, hogy a türelmes Isten megtérésre hívó szeretetének jó hírét megéljük, és másokat is megtérésre, jó gyümölcstermésre hívjunk és segítsünk. Még nem késő! 

Ámen

 

 

Magasztalunk Istenünk, hogy sokszor és sokféleképpen szóltál az atyák és próféták által, legteljesebben és legtökéletesebben az egyszülött Fiú, Jézus Krisztus által. Magasztalunk Istenünk, hogy különböző lehetőségekkel ajándékoztál meg bennünket. Hálát adunk bűnbocsátó kegyelmedért. Hálát adunk a ránk bízott szolgálatért, az evangélium hirdetésének küldetéséért. Bocsásd meg, hogy bár sokszor hallottuk szavadat, de nem mindig engedelmeskedtünk. Bocsásd meg, hogy a ránk bízott feladatokat gyakran hiányosan teljesítettük. Bocsásd meg, hogy küldetésünkben gyakran a magunk akaratát próbáltuk érvényesíteni. És bocsásd meg, hogy olykor visszaéltünk türelmeddel is. Segíts Úrunk, hogy életünk számára mindig Jézus Krisztus legyen a fundamentum. Segíts, hogy hatalmaskodás helyett, jó gyümölcsöt teremjen életünk. Segíts bennünket, mert oda szánjuk magunkat a Te országod építésére, hogy életünk jó példa, reád mutató jel legyen ebben a világban, családban, nemzetben. Könyörgünk Urunk mindazokért, akiknek különösképpen szükségük van kegyelmes szereteted jó hírére, mert talán testben erőtelenek, szívükben talán gyászt hordoznak, vagy az élet más gondjai, terhei alatt roskadoznak. Segíts bennünket, hogy kegyelmes szereteted jó hírével tudjunk feléjük is fordulni. Könyörgünk gyülekezetünk egészéért, és gyülekezetünk szolgálataiért, hogy megerősödjön odaszánt életünk a jó cselekvésében. Könyörgünk most különösképpen konfirmációra, hitvallásra készülő felnőttekért, hogy mindaz a döntés, ami szívükben megérlelődött, azt hadd vallhassák meg. Kérünk, hogy erősödjön életükben ez a döntés, ez az odaszánás. Segíts bennünket, hogy szeretettel fogadjuk őket, és egymás hite által is épüljünk. Könyörgünk, Urunk, városunkban is lelki ébredésért, megtérésekért. Könyörgünk, Urunk, egyházunk, református egyházunk megújulásáért. Hozzád kiáltunk mélyre süllyedt nemzetünk erkölcsi felemelkedésért. Urunk, köszönjük, hogy hozzánk türelmes szeretettel fordultál, hogy bűneinket megbocsátod, visszafogadtál bennünket. Köszönjük, hogy kegyelmes szereteted jó hírét ránk bíztad. Segíts bennünket, hogy valóban ennek a jó hírnek hírnökei legyünk szavainkkal, életünkkel egyaránt. Urunk! Dicsőítessék a Te neved a Te mai néped által, hogy éljünk, Téged magasztaljunk, és sokan életre, örök életre jussanak a Krisztusban vetett hit által.

Ámen!

 

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen!

 

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |