| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Jézus vagy Barabbás?

Textus: Lukács 23, 13-25

¹³Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, ¹⁴és így szólt hozzájuk: "Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. ¹⁵De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: ¹⁶megfenyítem tehát, és elbocsátom." ¹⁷(Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.) 

¹⁸Erre valamennyien felkiáltottak: "Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!" ¹⁹Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve. ²⁰Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. ²¹De ezek kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg őt!" ²²Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: "De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom." ²³De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. ²⁴Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: ²⁵szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

Kedves Testvéreim!

Bizonyára már mindannyian álltunk olyan választási helyzet előtt, amikor nem volt egyszerű a döntés. Talán rossz és még rosszabb között kellett választani, vagy a bőség zavara miatt hezitáltunk. Talán nem voltunk elég tájékozottak a felelős döntéshez, vagy túl tájékozottak voltunk, ezért ment nehezen a döntés. Hosszú dilemmázás, őrlődés, mérlegelés. Sokszor így izzadjuk ki jó vagy rossz döntéseinket.

A most felolvasott jelenet a passió-történetből nem ilyen. Egy választási helyzetről van szó, ahol a helyes döntés egészen világos és egyértelmű. Jézus vagy Barabbás?

Nem valószínű, hogy ez volt Pilátus helytartói praxisának legnehezebb döntése. Egyrészről senki nem vitatja, és Lukács is erősen hangsúlyozza a tényt, hogy Barabbás lázadás és gyilkosság miatt kerül szembe a törvénnyel. Akár halált érdemlő bűnösségéhez nem fér kétség. Másrészt Pilátus kellő körültekintéssel megbizonyosodik arról is, hogy Jézus ártatlan, és semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Az evangélium tanulsága szerint még Heródessel is konzultál ez ügyben, és ugyanarra jutnak: Jézus ártatlan és ártalmatlan, a főpapok kérése egyszerűen túlzás. Nem mint hívő emberek állítják ezt, hanem mint bírói tisztüket gyakorló politikusok, népi vezetők, akik objektív módon közelítenek az ügyhöz. A döntés tehát egyszerű, ahogyan Pilátus is megfogalmazza: „Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt”.

Miért lesz mégis sokkal bonyolultabb a döntés? Miért nem lehet itt lezárni, és engedni a józanésznek? Miért nem úgy végződnek az események, ahogyan mindenki várná?

1.

A passiónak ez az epizódja, amikor dönteni kell Jézus és Barabbás között, a még megváltatlan emberiség magatartását mutatja be, ill. azokét, akik ma sem fogadják el a megváltás tényét. A Krisztus-események vége felé járunk már, de még a váltsághalál és a feltámadás előtt. Ahogyan egyházatyák és reformátorok is többen megfogalmazták, a „nem tudok nem vétkezni” állapota ez, amelyben éppen úgy viselkedik az ember, ahogyan ebben a történetben.

Nem tudok nem vétkezni, nem tudok jól dönteni. Nem akarom meglátni a nyilvánvaló különbséget jó és rossz között. Egy zavart állapot ez, melyben az ember nemhogy nem ismeri fel az Isten Fiát, de odaáll a gyilkos mellé. Összezavarodott érzékek, melyek összekeverik a gyilkost az ártatlannal, a hamisat az igazzal, a bűnöst a szenttel. „A nagy bűnöst elereszték, A szentet fára függeszték” – ahogyan egyik énekünk mondja.

Talán sokan látták a Passió c. filmet, melyben a rendező úgy ábrázolja Barabbást, mint valami fékezhetetlen őrültet. Rendezői túlzásnak tekinthetjük ezt a jellemábrázolást, de valójában Lukács tudósításában is egyértelmű, sőt nagyon is hangsúlyos, hogy Barabbás nem való emberek közé, veszélyes a társadalomra. Kétszer is elhangzik ezen a rövid szakaszon belül, hogy: lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve. Szemben Jézussal, aki szeretetről tanít és betegeket gyógyít. Az evangéliumi eseményekből mostanra már egészen nyilvánvalóvá vált, hogy elközelített az Isten Országa, és ezt még a kiűzött ördögök is belátják, akik így kiáltanak fel: „Te vagy az Isten Fia”. De a megzavarodott ember Barabbást akarja.

Pilátus, aki felismeri Jézus ártatlanságát, háromszor is próbálkozik észérvekkel meggyőzni a sokaságot, hogy nem bizonyítható ennek az embernek a bűnössége, a vádakat ejteni kell, de minden hiába. A nép egyre hangosabb, egyre vehemensebb, míg végül Pilátus is meghasonlik önmagával. Megdöbbentő, hogy egy teljesen világos helyzetben nem tudja érvényre juttatni az igazságot, inkább ellentmond magának, inkább félretolja igazságérzetét, inkább ő is nemet mond Jézusra, és elengedi Barabbást. Azt olvassuk „És kiáltozásuk győzött.” Mi az, ami győz tehát? Nem a józanész, nem az emberség, nem az igazság. Győz a megzavarodott ember kiáltozása. Mert az Istentől eltávolodott ember már nem hallja a halk és szelíd hangot, csak saját ordítását.

„Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak:  szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.”

A megváltatlan világ zavartságának és fonákságának csúcspontja ez. A bűnös ember szabadon garázdálkodik, az Isten pedig ki van szolgáltatva neki. A halált érdemlő ember, halálra küldi az Isten Fiát.

2.

De tudjuk, hogy a bűn által megzavarodott ember rossz szándéka, és hibás döntései ellenére az Isten megváltó terve tökéletesen végbemegy. Senki és semmi nem tudta keresztülhúzni. Sem a sokaság, sem a főpapok, sem Pilátus. Sőt az Isten számol az ember bűn által megzavart látásával és hibás döntéseivel, és felkínálja a bűnbocsánatot. Mi már így egy megváltott világ, megváltott gyermekeiként tekintünk a nagyhét és a húsvét eseményeire.

Mit jelent ez a megváltozott helyzet? Az óegyház nagy teológusa Augustinus és az ő nyomán Kálvin is így fogalmaz, hogy ez már a „képes vagyok nem vétkezni” állapota. Ne tévesszük össze, nem a bűntelenség állapotáról van itt szó, és nem is arról, hogy soha nem hibázunk. A „képes vagyok nem vétkezni” azt jelenti, hogy a Krisztusban újjászületett ember egy új akarat, egy új hatalom irányítása alatt élhet.

A Heidelbergi Káté is foglalkozik ezzel, és a 8. kérdés-feleletében ezt így fogalmazza meg. „Annyira megromlottunk-e, hogy a jóra egyáltalán alkalmatlanok vagyunk, minden gonoszra pedig hajlandók? Igen – mondja a válasz, hacsak a Szentlélek újjá nem szül bennünket.” Krisztus vezetése alatt tehát, mint Lélek által újjászületett ember „képes vagyok nem vétkezni”, képes vagyok a jót választani, jól dönteni, képes vagyok igent mondani Jézusra, törekedhetek igazságra és szentségre.

Az összezavarodott ember, aki már nem érzékeli a különbséget, bűnös és szent, újra megkapta az esélyt, hogy válasszon. Nemet lehet mondani a bűnre, a bennük élő Barabbásra, a világ harsogására, és igent lehet mondani Jézusra.

Az Ószövetségben ezt olvassuk: „előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” Ez a választási lehetőség vált egészen konkréttá Jézusban, ha őt választom, az életet választom, ha mellette döntök, akkor Isten mellett döntök. Mi már meghoztuk ezt a döntést, és jó volt hallani és látni, amikor múlt vasárnap tanúi lehettünk, hogy ma is vannak, akik igent mondanak Krisztusra.

De az Ige minket is figyelmeztet és emlékeztet. Mert tudjuk jól magunkról, hogy számtalanszor előfordul, hogy mindezek ellenére Barabbást választanánk. Előfordul, hogy minket is meggyőz mindenféle hangos kiáltozás, ahelyett, hogy Isten szavára figyelnénk. Előfordul, hogy mi is megzavarodunk, érzéketlenné válunk a szentre, az igazra. Mi is okai vagyunk a kereszthalálnak. Ezért van szükségünk állandó bűnvallásra, ahogyan ezeken az előkészítő alkalmakon is tesszük. Mert bár tudjuk, hogy megváltottak vagyunk, mert bár Krisztust tartjuk egyedüli Urunknak, mégis bűnbocsánatra szorulunk.

És az úrvacsora, amelyre készülünk, éppen erre emlékezteti az embert. Az egyszerre megváltott és egyszerre bűnös ember, nemet mond mindarra, amire a nagypénteki tömeg igent mondott, és igent mond mindarra, ami végül ott a kereszten történt.

Ezt idézi fel bennünk az Ige: „Az Úrnak halálát hirdessétek, amíg visszajön.” Ezt idézi fel bennünk a kenyér és a bor. Ahogyan törik a kenyér, úgy tört meg a Krisztus teste értem, ahogyan folyik a bor, úgy folyt Krisztus vére értem.

Kedves Testvéreim!

Vizsgáljuk meg azért magunkat, hogy Krisztus követőiként, mi hogyan választunk ma. Hogyan hozzuk meg döntéseinket. Jézus vagy Barabbás? Igazság vagy hazugság, egyenes vagy görbe, szentség vagy zavartság. Vizsgáljuk meg életünket, mert sokféle választás és döntés előtt állhatunk még. Mit engedünk élni és mit öldöklünk meg. Engedjük, hogy Jézus munkálja bennünk a jó döntéseket, és száműzzük mindazt életünkből, ami Barabbásra emlékeztet.

Karinthy egyik novellájában eljátszik a gondolattal, hogy Jézus feltámadása után újra megjelenik Pilátusnál, hogy kérdezze meg újra, hogy most húsvét után kit választanának. Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:

- Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?

És akkor ő intett nekik.

És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.

És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”

És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”

A Mester pedig halovány lett, és megfordulván végignézett rajtuk. Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: „Te látod...”

Kedves Testvéreim!

Még jelen van a bűn a világban, de már megbocsátattak a bűneink. Még sok minden a régi, de már részei vagyunk valami újnak. Még képes vagyok vétkezni, de már képes vagyok nem vétkezni. Válasszuk az életet, válasszuk Jézust. ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |