| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Az Ő sebei árán gyógyultunk meg

Halljuk együtt Jézus Krisztus haláláról Lukács evangéliumának üzenetét:

Lukács evangéliuma 23. rész 44-49.

⁴⁴Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön.

⁴⁵A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.  

⁴⁶Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" És ezt mondva meghalt.  

⁴⁷Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt." 

⁴⁸És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért. 

⁴⁹Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

Imádkozzunk!

Mennyei édesatyánk! Hálát adunk Krisztus Jézusért. Isten, aki bizonyságát adtad az emberek iránt érzett szeretetednek azzal, hogy elküldted a mi Urunk, Jézus Krisztust és az Ő jelenlétének fényével világosságot árasztottál az emberi életbe. Hálát adunk Neked, ezért a legnagyobb ajándékodért. Fogadd hálánkat azért, hogy itt élt a Földön. Azért, hogy szeretetének cselekedeteit följegyezték. Azért, hogy ezek az Igék segítőink és vezérlőink. Azért, hogy Ő mindhalálig engedelmes volt. Azért, hogy győzött a halálon. Azért, hogy lelke most is velünk van. Ajándékozz meg az Ő áldott életére való emlékezéssel, hogy tudjuk ezen a Földön élt érettünk. Ez a tudat kísérjen minket minden feladatunk teljesítésében. Segíts most meglátnunk, és megértenünk, hogy Ő nem arra vágyott, hogy neki szolgáljanak, hanem Ő szolgált másokért, hogy részvétet érzett minden emberi szenvedés iránt, hogy bátran nézett szembe a maga szenvedésével, hogy szelíden viselte, amikor szidalmazták, és Ő senkit sem szidalmazott. Hogy állhatatos volt a számára kijelölt feladat teljesítésében. Arra, hogy tökéletesen Rád, mennyei atyjára bízta magát. Add Urunk, hogy mindezekben az Ő nyomdokaiban járjunk. Ámen!

Krisztus, ártatlan Bárány,

Ki miértünk megholtál,

A keresztfa oltárán

Nagy engedelmes voltál.

Hordozván bűneinket,

Te váltottál meg minket:

Irgalmazz nékünk, ó Jézus!

184. dicséret

Ézsaiás próféta könyve 53. rész 1-8.

¹Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?  

²Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.

³Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.  

⁴Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.  

⁵Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.  

⁶Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.  

⁷Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.  

⁸Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! 

Kiemelem a felolvasott Igéből, az 5. verset. „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”

Szeretett Testvérek!

Ismerjük azt a történetet, amikor az etióp kincstárnok Jeruzsálemben járva megveszi Ézsaiás tekercsét, és éppen ezt a részt olvassa ott a hintón hazafelé menet. Ezt a részt olvassa, amikor mellé szegődik Fülöp, és megkérdezi tőle: Érted-e, amit olvasol? Bevallja az etióp kincstárnok, hogy nem értheti, amíg valaki meg nem magyarázza neki. Aztán Fülöp hirdette neki a Krisztust. És ez a mi feladatunk. Azok számára hirdetni a Krisztust, akik még nem értik a felolvasott Igét. Aztán tudjuk, hogy ez az etióp kincstárnok megkeresztelkedik, és tovább megy az ő útján örömmel. Had legyen most előttünk is itt ez a kérdés először, hogy értjük-e, mit jelent az, hogy „az Ő sebei árán gyógyultunk meg”. Nagypénteken különösképpen előttünk vannak Jézus sebei. Az Ő kigúnyolt, megcsúfolt alakja. A töviskoszorú okozta szúrások miatt, látványosan is ott van az Ő fején a sok-sok szúrás, sebhely, és az abból kiserkenő vér. Aztán a kezein és lábain a szegek miatt, óriási sebek vannak. És majd, még a dárda is sebet üt az oldalán, de ott van a hátán és más testrészein is a korbácsnak a nyoma, ami alapján igencsak sok-sok vért veszített. Ezek a látható sebek. De én hiszem, hogy Jézus belső sebeket is hordozott. Vannak láthatatlan sebek, amiket el kellett szenvednie egész élete folyamán. Egyszer ki is fakadt a tanítványainak és azt mondta: „Meddig szenvedlek még titeket?” De nyilván, mondhatta volna sokszor is, amikor szenvedett értetlenség, hitetlenség, ellenségeskedés miatt.

Hadd legyen kérdésünk most, hogy kik sebezték Őt meg. És nyilván erre nagyon sokan rá szokták vágni, hogy az akkor élő emberek, a főpapok, Pilátus, Heródes és a katonák, és az ott élő nép.

Kik ejtették ezeket a sebeket? Hát a főpapok. Hatalomféltésből, mert rájöttek, hogy milyen sokan követik az Úr Jézust. A gőgjük és irigységük miatt szolgáltatták ki Jézust. Így akarták bebizonyítani, hogy mégis ők a hatalmasabbak, a nagyobbak.

Aztán Pilátus. Jó akart lenni mindenki felé, aztán nem mert ellentmondani senkinek. És amiatt a fenyegetés miatt, hogy nem leszel a császár barátja, vagyis bevádolunk nála, mégis kiadja a parancsot, hogy feszítsék meg az Úr Jézust. Tulajdonképpen félelemből teszi ezt, hogy elveszíti hatalmát. Heródes az akkori király gyenge ember, aki csak saját hiúságára és saját élvezetére figyel. És hogyha ebben valaki megzavarja, akkor kegyetlen is tud lenni.

Aztán ott vannak a katonák. Tulajdonképpen nem gondolnak bele, hogy mit tesznek. Talán jó szórakozás Jézus ugratása, a vele való játék. Nincs felelősségük, hiszen parancsra tettek mindent, és talán a velük szembeni agresszió az, ami Jézus bántásában megnyilvánul. Emberek, akiknek az élete nincs rendben. Emberek, akiknél láthatjuk, hogy mi mindennel, ők is meg vannak sebezve, és sebet ejtenek az Úr Jézus Krisztuson.

És ott van a nép, ott van az a nép, aki megvezethető és megvesztegethető, aki hangolható. De ott van az a nép, akikről Ézsaiás próféta így beszél: „Jaj vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép, gonosz utódok romlott fia, elhagyták az Urat, megvetették Izráel szentjét, elfordultak tőle”. Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek. Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív, tetőtől talpig nincsen rajta ép hely. Csupa zúzódás, kék folt, gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be. Olajjal sem gyógyították. Sebzett lelkű nép. Megsebzett közösség, aki ha kell, tovább sebez másokat. És ez a megsebzett ember, megsebzett nép, tovább adja a sebeket Jézus Krisztusra. Tulajdonképpen az itteni nép fél a római birodalom helytartója hatalmaskodása miatt is, aztán fél a vallási vezetőtől is, hogy mit mondanak, hogy ők milyen hűséges vallásosak. Tulajdonképpen ők is félnek, és ezért cselekednek. Ezért kiabálnak, feszítsd meg!-et.

Aztán megsebezte Péter a tagadásával. Mert Péter is sebet kapott, az ő reménységeiben, az ő gondolkozásában sebet kapott. Ő nem ezt remélte, nem ezt gondolta a Messiásról. Nagyon nehéz neki most elviselni, hogy Jézus ilyen helyzetben van, és megtagadja Őt.

Ott vannak a tanítványok a gyávaságukkal. És tulajdonképpen ők is sebzett emberek. Hiszen talán üldözik őket, ott van a félelem a szívükben. Ha elfogták a Mestert, akkor most már ők következnek. Aztán úgy döntenek, hogy szétszaladnak a Gecsemáné kertjében. Sebzett emberek, és sebeznek másokat.

A próféta nem emleget katonákat, nem emleget királyt és helytartót, hanem egyértelműen azt mondja, hogy „a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta… a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze”. Ahogy mi is énekeltük: „mind, ami kín s ütés ért, magam hoztam reád” – ezt értjük-e igazán? Hogy nem azok az akkor élő és sebzett szívű emberek és nép csupán Jézus halálának okozója, hanem én magam is. Sokan nem értik ma sem azt, amit a próféta így mondott: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta”. Én is hűtlen voltam. Vétkeink miatt, amit így mond a római levél: „mindnyájan vétkeztek, és híjával vannak az Isten dicsőségének”. Vagy a mi betegségeink, szenvedéseink miatt, a mi sebzett szívünk és életünk gyógyulása miatt törték össze, betegségeinket viselte. Talán már megszoktuk ezeket a szavakat, mondatokat, de belegondolunk-e igazán?

Egy mai megfogalmazás hadd szóljon most számunkra, hogyan is vagyunk mi ott Jézus szenvedésében, Jézus keresztre vitelében:

Krisztus szenvedése – ma

Elárulták Jézusomat.
Nemcsak kétezer évvel ezelőtt árulták el Őt.
Nemcsak a Getszemánéban árulták el Őt.
Nemcsak Júdás, a tanítvány árulta el Őt.

Uram,
sokszor; tegnapelőtt, tegnap és ma elárulnak téged.
Az én házamban árulnak el téged;
én vagyok az, aki elárultalak.
Nem csókkal árultalak el mint Júdás,
de elmulasztottam a hit cselekedeteit.
Nem ezzel a köszöntéssel árultalak el:
,,Üdvöz légy, Mester!'',
hanem elmentem a testvérem mellett
és nem üdvözöltem néhány barátságos szóval.
Uram, ne engedd, hogy életemet mint Júdás fejezzem be!

Megtagadták Jézusomat.
Nemcsak nagycsütörtök este tagadták meg Őt.
Nemcsak a főpapi palota udvarában tagadták meg Őt.
Nemcsak Péter tagadta meg félelmében Őt.

Uram,
milyen sokszor megtagadtalak, szégyelltelek.
Hányszor elvették az emberek bátorságomat a bizonyságtételhez,
hányszor becsültem többre a világ tüzét.
Segíts Uram, hogy megbánjam és visszaforduljak, mint Péter!

Megfeszítettek Jézusom,
nemcsak azok, akik ,,Feszítsd meg!''-et kiáltottak.
Megfeszített téged
nemcsak Pilátus az ő ítéletével.
Megfeszítettek,
nemcsak a katonák, akik megsebeztek téged.

Uram,
elbizakodottságom, gőgöm nem kevesebb
mint azoké a zsidóké;
félelmem - az igazság mellé kiállni -
nagyobb, mint Pilátusé;
kishitűségem mélyebb sebeket ejtenek rajtad,
mint a római zsoldosok szegei.

Ó, Jézus,
aki így imádkoztál: ,,Atyám, bocsáss meg nekik!''
bocsáss meg nekem is.
Akkor az én bűnös, régi életem megfeszíttetik,
és meghal és feltámad veled új, szent életem.

„Mind, ami kín s ütés ért, magam hoztam reád.” De gondoljunk most itt a kereszt tövénél azokra a sebzéseinkre is, amikkel másokat sebzünk meg. Hiszen ugyanakkor, amikor másokat megsebzünk, Jézus Krisztusnak is sebeket okozunk. Akkor sebezzük meg talán leginkább egymást, amikor nincs rendben valami az életünkben. Majd figyeljük meg, ha bajban vagyunk, akkor könnyebben odavágunk a másiknak valamit. Amikor irigyek vagyunk, mert nem úgy sikerül talán valami, mint ahogy elképzeltük, vagy mint a másiknak sikerült. Vagy amikor önzőek vagyunk, és csak magunkra tekintünk. Most a kereszt alatt nézzünk magunkba, hogyan és mikor sebezzük mi meg egymást. Ezekből a gyógyulatlan sebekből, bűnök születnek. Nem véletlen az, hogy azok lesznek agresszívak, azok lesznek igazán bűnözőkké, akik talán valamit hiányoltak gyermekkorukban, életük során. És bűnök születnek kíméletlen vagdalkozás, kíméletlen ítélkezés nyomán, rideg önzésből, szeretetlenségből. És nem véletlen az sem, hogy sokan fordulnak kábítószerhez, alkoholhoz, vagy más szenvedélyekhez, mert megsebződnek az idők folyamán.  Ezekből a gyógyulatlan sebeinkből elillannak, eltűnnek az életenergiák. Ezért fáradt ez a világ. Fáradt ez a világ, mert nem keresi, és nem találja meg a gyógyulás helyét. Most figyeljünk arra, hogy Jézus sebei hogyan akarnak gyógyítani, hogyan tudnak gyógyítani ma is. Ez nem természetes, nem magától értetődő, lehetne végzetes pusztulás Jézus halála, és akkor a mi életünknek is végzetes pusztulás lenne a vége. Mert tudjuk, hogy beteg ez az egész teremtett világ, sóhajtozik és vajúdik, várva a fiúságra, testünk megváltására. Azt is tudjuk, hogy önmagát nem képes meggyógyítani ez a világ. Mi sem vagyunk képesek meggyógyítani magunkat, bűneink miatt okozott sebeinket. De Jézus ott a kereszten, a lator felé odafordul, aki kéri Őt. Azt is megfigyelhetjük, hogy Jézus ott a halál küszöbén is tud a másik szenvedőre figyelni. Az ő sebeivel foglalkozni, az ő életével foglalkozni. A látszat az, hogy meghal ez a gonosztevő is, s meghal Jézus is. A lényeg az, hogy megmenekült ez a gonosztevő a kárhozattól. Jézus még a halálában is, halála órájában is mások sebeit gyógyítgatja.  Ő a bűnösöket hívja megtérésre. A megsebzetteket, akik tudják magukról, hogy képtelenek gyógyulni.

A megsebzett Jézus, nem megsebez másokat, mint ahogy mi tennénk azt, hanem gyógyít. Három vonatkozásban szeretnék erről most szólni. Három vonatkozásban érezhetjük leginkább Jézus Krisztus gyógyító szeretetét az Ő sebei árán. Ő ad bűneinkre bocsánatot. Ő az, aki ott a kereszten megszólal, és akkor is azokra néz, akik megsebzik Őt, akik bántják Őt, és azt tudja mondani: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” De hiszem, hogy így tekint ránk is, ezzel a bűnbocsátó szeretettel, és így mehetünk Őhozzá, bűnbocsánatért. Az egyik kedves énekem, sajnos nem énekeljük, mert nincs benne az énekeskönyvünkben:

„A keresztfához megyek,

mert máshol nem lelhetek

Nyugodalmat lelkemnek.

Ott könnyárban leborulok,

Bűnterhemtől szabadulok,

Hol a bűntelen szenved.”

Igen. Odamegyünk-e a keresztfához, hogy bűnterheinktől szabaduljunk? Ő az, aki megbocsáthatja a mi bűneinket. Az Ő sebei árán gyógyulhatunk bűneinkből, hűtlenségeinkből.

A másik vonatkozás, hogy Jézus gyógyító szenvedése, a mai szenvedők felé is igaz: „…nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken” – aki ne ismerné a mi szenvedésünket, mondja a zsidókhoz írt levél. Hiszen Ő maga is megkísértetett. Ő maga is elhagyatott volt. Kigúnyolt, és kitaszított volt. Őt is érte igazságtalanság, gúny és verés. Fájdalmak férfija, betegség ismerője. A híressé lett Joni Ericsson, aki egy ugrás következtében, fejesugrás miatt nyaktól lefelé megbénult, egyszer kétségbe esett, amikor felmérte állapotát, hogy sohasem fog már tudni szaladni, és akkor is örülhet, ha a fejét mozdíthatja, egyik vagy másik irányba. A barátnője nem áltatta gyógyulással, nem mondta azt, hogy hátha mégis meggyógyulsz, hanem így tudta őt vigasztalni: Gondolj Jézusra a kereszten, Ő sem tudott mozdulni, csak a fejét fordította. Jézus tudja, hogy te mit érzel. Ő ismerte betegségeinket. A mi fájdalmainkat hordozta. Gondolj Jézusra, aki érted szenvedett a kereszten. És ettől, hogy megértette, hogy Jézus ismeri a mi szenvedéseinket, békességet nyert, és nem is várta már a csodálatos gyógyulást az életében. Így tudott mások számára is bizonyságtevő életet élni. Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni a mi erőtlenségeinken.

A harmadik vonatkozás gyógyulás tekintetében, a mi elménk számára is és a mi szívünk számára is, hogy Jézus gyógyító szenvedése, a hitetlenség felett is érvényes. Ott a kereszt alatt, az a pogány római százados, aki talán eddig nem igazán foglakozott azzal, hogy mit is csinál, megállapítja, bizonyságot tesz: „Bizony, ez az ember, valóban igaz volt”. Vagy a másik evangélium szerint: „valóban Isten Fia volt”. A hitetlenség felett is, a közömbösség felett is Úr, a mi urunk Jézus Krisztus. Gyógyítja a közömbösséget és hitetlenséget. Aztán gondoljunk Tamásra, aki azt mondja: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és be nem bocsátom az ujjamat Jézus oldalába, semmiképpen el nem hiszem”. Jézus megengedi neki, hogy az Ő sebei miatt is higgyen. Azt mondja neki, hogy „jöjj, bocsásd a te ujjaidat a sebeim helyére, és ne légy hitetlen, hanem hívő”. Mert boldogok, akik látnak és hisznek, de még boldogabbak, akik nem látnak és hisznek. Tudunk gyógyulni hitetlenségünkből. Kell, hogy gyógyuljon ez a világ a közömbösségéből és hitetlenségéből. A farizeusok, azért nem tudtak gyógyítani, mert azonnal bűnösnek kiáltották ki a megsebzett embert. Jézus viszont sebzettnek látja a bűnöst, és meg akarja gyógyítani, meg tudja gyógyítani. Nem azt mondja, hogy menthetetlen, hanem hogy Ő azért jött, hogy gyógyulást szerezzen mindenki számára. Teljes gyógyulásra segít mindannyiunkat. Nem tüneti kezelést ad. Nem csak ellát, és aztán sorsunkra hagy bennünket, hanem egész életünkben kezel, egész életünkben kézben tart, formál. Segíti a mi rehabilitációnkat, a mi visszaállításunkat. Sőt még másabb, jobb lesz a mi helyzetünk, az Ő kezelései nyomán. Ahogy újjá formál, helyreállít, és szolgálatba állít, ahogy újjá formálja a mi érzéseinket, ahogy helyreállítja a mi gondolkozásunkat, és szolgálatba állítja a mi akaratunkat. Ez a teljes gyógyulás ott a keresztnél. Azzal kezdtük, hogy sebzetten érkezünk Jézus Krisztushoz, Ő megbocsátja bűneinket, velünk van szenvedéseinkben, erőtlenségünkben. Meggyógyít, hogy élhessünk itt a Földön és az örökkévalóságban. A mi Főpapunk, aki megsebesíttetett a mi bűneinkért, nem megsebez minket, hanem meggyógyít minket.

A harmadik vonatkozás, amiről szeretnék szólni, a gyógyultak hivatása, kötelessége az, hogy gyógyítsanak. Azt olvastuk, hogy nekünk békességünk legyen. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. A teremtett világ sóvárogva várja a gyógyult gyógyítókat. Mert a megsebzettek sebeznek, de a meggyógyultak gyógyíthatnak. Újra hasznosíthatjuk az a kegyelmet, amit ad nekünk a mi Urunk. Valaki így fogalmaz: Újrahasznosítható az a kegyelem, amikor letesszük a mi erőtlenségünket, terheinket, bűneinket, békétlenségünket, Jézus ebből valami csodálatosat formál. Meleget, fényt, szeretetet, világosságot ad a mi életünkbe, hogy mi ezzel szolgálhassunk mások gyógyulására. Az újjáteremtett ember, aki meggyógyult, bűnbocsánatot kapott, megbocsáthat másoknak. Békességet teremthet maga körül. Újrahasznosított gyógyulás lehet, ha elindulunk mások vigasztalására; szenvedőknek a bátorítására. Nem régen láttam egy kisfilmet, a kallódó ifjúsági misszióról, s azt figyeltem meg, hogy akiket sikerül meggyógyítania ennek a missziónak, illetve a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, akkor ezek a fiatalok, vágyva vágynak arra, hogy gyógyíthassák mindazokat, akik szintén kallódnak, a kábítószer vagy más szenvedélyek rabjai voltak. Igen, ezt kellene tennünk, sokszor kicsiben. Vágyva vágyni arra, hogy mi is a gyógyulás eszközei lehessünk Jézus Krisztus kezében. Odasegítsük őket a gyógyító Jézus Krisztushoz. Mai nagypénteki keresztállókhoz az a kérdés, hogyan hasznosítjuk a mi gyógyultságunkat. Ha valóban meggyógyultunk bűneinkből, betegségeinkből, hitetlenségünkből, akkor hogyan tudjuk ezt mások javára hasznosítani. A tanítványok pünkösd után fogják ezt megtenni. Egyik énekünk így fogalmaz röviden erről, hogy „tudatlanból tanítót tesz, betegből gyógyítót”. Így lehetünk tudatlanból tanítókká, ha megértjük az Igét. Lehetünk betegből meggyógyult betegek, és lehetünk gyógyítókká. A sokaság, akik ott voltak, mellüket verve hazamentek. Nem tudjuk, mit okozott bennük Jézus Krisztus szenvedésének a látása. Reméljük, hogy dolgozott bennük az az érzés, hogy az ártatlan ott szenved helyettük és miattuk, mert ők is kiabálták a „feszítsd meg!-et. Ők is gúnyolták Őt. Mai szemlélődők talán ma nem sokan eszmélnek a mi városunkban, hogy ma nagypéntek van, s minek az ünnepe. Sajnos munkanap. De bárcsak sokan észrevennék, hogy Jézus Krisztus miérettünk szenvedett a kereszten! Aztán nagypénteki kereszt alatt állók, vajon hogyan cselekesszük az irgalmasság cselekedeteit? A nagyon szenvedőt talán észrevesszük, mint az irgalmas szamaritánus az útszélen félholtra vert embert észrevette. De észrevesszük-e azt, aki mellettünk van, és talán nem olyan látványosan megsebzett az ő élete? Pedig olykor csak egy kérdés elég ahhoz, hogy oly sok minden kiömlik, ha megnyílnak, akár lelki segítők előtt. Mennyi sebet hordoznak emberek magukban! Sebeket hordoznak, és ezeket a sebeket, jó lenne odavinni Jézus Krisztushoz, hogy Ő gyógyítsa meg! Ott vannak gyermekkori traumák sokak életében, ami miatt talán nehezen közelednek a felnőtt világhoz, akár a hívő világhoz. Aztán ott vannak házastársaknak egymást megsebző élete. Sokszor nem tudják, nem akarják gyógyítani, gyógyíttatni a Megváltóval. Ott vannak az egyház, a hívő emberek okozta traumák az emberek életében. Amikor nem mernek, és nem tudnak közeledni Jézus Krisztushoz. Egy megdöbbentő tapasztalatom volt, amikor azon a bizonyos továbbképzésemen, egy kórházi gyakorlaton vettem részt, és az volt a feladatunk, hogy ismeretlenekhez is oda kellett menni, és beszélni nekik, hogy kik vagyunk, és mit szeretnénk szólni… és akkor nagyon sokan, ezeket a réges-régen történt traumákat hozták fel, hogy a hittanórán a tiszteletes megvert, vagy valaki, a szomszédom így-vagy úgy ítélkezett felettem. Vagy a szüleim, bár hívők voltak, mégsem volt szeretet közöttünk. Milyen traumák vannak ott emberek életében, és milyen jó lenne, ha oda tudnánk vinni, és mernénk segíteni a gyógyulásukban. Jézus közelében meg lehet tanulni ezt a titkot, hogy a gyógyulatlan sebek fertőznek. A meggyógyítatlan sebek új bűnöket, új sebeket okoznak másokon. Ezért fáradt ez a világ és ezért veszíti el életenergiáit. A gyógyulatlan sebek fertőznek, de a begyógyult sebek gyógyítanak. Milyen öröm egy-egy testi gyógyulás után beszámolni arról, hogy begyógyultak a sebeink! Merjünk a lelki sebeinkről is így beszélni, örömmel mások felé. Az Ő sebei által gyógyultunk meg! Ámen!

 Győzhetetlen én kőszálom,

Védelmezőm és kővárom,

A keresztfán drága áron

Oltalmamat tőled várom.

 Sebeidnek nagy voltáért,

Engedj kedves áldozatért,

Drága szép piros véredért,

Kit kiöntél ez világért.

 Reád bíztam én ügyemet,

Én Jézusom, én lelkemet,

Megepedett bús szívemet,

Szegény árva bús fejemet.

 Irgalmazz meg én lelkemnek,

Ki vagy ura mennynek, földnek,

Könyörgök csak Felségednek,

Én megváltó Istenemnek.

 Mutass, Jézus, kies földet,

Lakásomul adj jó helyet,

Ez életben csendességet,

Jövendőben idvességet.

346. dicséret

Imádkozzunk!

Irgalmas Istenünk! Tudjuk, hogy sajnálatra méltóan megsebzett világban élünk. A bűn kikezdte azt, amit Te jónak alkottál. És így van ez személyes életünkben is. Sokszor egy pillanat elég ahhoz, hogy súlyos sebeket ejtsünk másokon. Egy meggondolatlanul kiejtett éles szóval, nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozunk. Mennyivel nehezebb békejobbot nyújtani egymásnak, bekötözni a sebeket, melyek lassan gyógyulnak. Hányszor nincs türelmünk az újbóli és újbóli kezelésre. Nem győzzük kivárni a teljes gyógyulást. Urunk, a Te értünk kapott sebeidet senki sem kötözte be, de Te a kereszten is mások nyomorának enyhítésével foglalkoztál. Még gyilkosaidért is könyörögtél, és feltámadás után sem a megtorlás, a bosszú vezérelt, hanem megbocsátó szeretettel Te kerested meg hűtlen tanítványaidat. Kérlek, találj meg minket is, a Te gyógyító, ujjá teremtő szereteteddel. Adj erőt, hogy ne mástól várjuk a közeledést, hanem mi tegyük meg az első lépést. Urunk Istenünk, kapcsolatokat könnyű összetörni, de újra felépíteni nagyon nehéz. Ajándékozz meg minket türelemmel, hogy legyen időnk és kitartásunk helyrehozni mindazt, amit mi tettünk tönkre.

Mindenható Istenünk! Hálát adunk a Te gyógyító kegyelmedért, amit Jézus Krisztus sebei árán adsz nekünk. Könyörgünk most keresőkért, tévelygőkért, hogy megtalálják a hozzád vezető utat. Könyörgünk kicsiny hitűekért, akik mélyponton vannak. Könyörgünk a szorongókért és céltalanokért, hogy felismerjék, hogy mi az életük értelme. Könyörgünk a szenvedélyek rabjaiért, hogy meg tudják zabolázni testüket, vágyaikat. Könyörgünk, hogy Te növekedj bennünk. Könyörgünk a benned hívőkért, hogy nevedben mindenért, mindenkor hálát adjunk. Urunk kezedbe ajánljuk magunkat, hadd tudjuk meg újra és újra, hogy Te vagy az Isten, az emberek őrizője, néped jó pásztora. Hadd éljük át, hogy Jézus sebei árán gyógyulhatunk, és gyógyíthatunk másokat. Segíts ebben Szent Lelkeddel mindannyiunkat Jézus Krisztusért. Ámen!

„S az Isten békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni a mi szívünket, és gondolatainkat a Krisztus Jézusban.” Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |