| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Üdvözítő módszer helyett üdvözítő Úr

Lekció: Hóseás 6. fejezet 1-6.

¹Jöjjetek, térjünk meg az ÚRhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket.

²Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte.

³Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az URat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.

⁴Mit csináljak veled, Efraim? Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat.

³Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön.

⁶Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.

Imádkozzunk:

Köszönjük Édesatyánk, hogy megtérhetünk Hozzád. Számos bűnünket ismerjük. Az a kapu, amiket átlépünk, és nem is törődünk vele, sokszor önteltek, beképzeltek vagyunk. Azt hisszük, hogy mi vagyunk az igazságnak az egyedüli letéteményesei. Nemcsak embertársainkkal szemben, hanem még Veled szemben is. Köszönjük, hogy van lehetőség arra, hogy megtérjünk Tehozzád, és Te visszafogadsz bennünket. Köszönjük URunk, hogy Jézus Krisztus vére erre lehetőséget adott a mi számunkra. URunk, sok nyomorúságból tért meg a nép mostan, és sok bűnnel van még mindig megterhelve… URunk, hálásan köszönjük, hogy adtál most olyan vezetőt nekünk, aki tudjuk, hogy a Te gyermeked, és a Te utadon jár. URunk, az angolok az ő himnuszukban azt mondják, hogy óvjad Isten a királyt. Mi itt a magyar földön magyarul kérünk Téged, hogy óvjad a mi vezetőnket, adjál neki bölcsességet, hogy úgy tudja vezetni ezt a népet, hogy a Te utadon, a Te parancsolataid szerint járjon. Áldj meg mindnyájunkat. Ámen.

Textus: Máté evangéliuma 9. fejezet 9-13.

⁹Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt, és követte őt.

¹⁰És történt, amikor Jézus asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt.

¹¹Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: „Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?”

¹²Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

¹³Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Szeretett Testvérek!

Gyakran szoktuk használni – gyülekezetben is, és szokták mások, még a világban is – azt a mondatot, ami így hangzik: nincs üdvözítő módszer. És ebben nagyon sok igazság van. Mégis, noha még magunk is bizonyos esetekben szoktuk mondani ezt, hogy nincs üdvözítő módszer, mégis be kell vallanunk, hogy gyakran egyetlenegy sablonba szeretnénk belekényszeríteni mindent. Minthogyha az az egy sablon, az az egy módszer, üdvözítő lenne, és semmilyen más mód, út nem lenne jó. Aztán csodálkozunk, hogy az eredmény nem olyan, amilyet szerettünk volna. Csodálkozunk az eredménytelenségen. Hogyan cselekedett Jézus? A fölolvasott bibliai szakaszunk, úgy gondolom, eléggé ismerős. Ismerős szinte mindannyiunk számára. Talán régebb óta, vagy éppen mert a napokban lehetett olvasni. Nos, hogyan cselekedett Jézus? Ez a rövid beszámoló – ahogy leírja Máté az evangéliumban az eseményeket – három példát ad nekünk, ahogyan Jézus gondolkodott és cselekedett. És ez a három, úgy gondolom, hogy a mi számunkra is nagyon nagy eligazítás, jó példa, bátorítás, esetleg ítélet. Nézzük ezt a hármat.

Személyes megszólítás – ez az egyik. A másik az elfogadás. És a harmadik: tanulj még. Menjünk sorban.

„Jézus továbbment onnan, és meglátott egy embert” – olvassuk az evangéliumban, írja az evangélista, aki ő maga volt az a meglátott ember, és Jézus kezdeményezett. Jézus kezdeményez, és direktben, egyenesen, egyértelműen azt mondja, hogy „kövess engem”. És a megdöbbentő, hogy Máté fölállt, és követte. Otthagyta a munkahelyét, amit éppen akkor csinált, és ment Jézus után. Pedig mennyi kifogást sorolhatott volna: „Uram, bocsánat, még nem telt le a munkaidőm; Éppen most jön nagyon sok ember, nagy hasznot lehetne ma csinálni, megyek, majd a jövő héten; Uram, csak nem gondolod komolyan, hát miből fogok megélni.” Azért lehetett volna sorolni sok mindent, de Máté fölállt, és követte Őt.

Azonban most előttünk elsősorban Jézus álljon. Ahogy Jézus cselekszik. Direktben, egyértelműen megszólít. Kit szólít meg? Milyen embert szólít meg? A kiközösített embert. Egy olyan embert, akit az adott társadalom megbélyegzett, kiközösített. Hiszen az elnyomó hatalmat szolgálta ki azzal, hogy nekik szedte a vámot. A kiközösített embert, a lenézett embert, a megvetett embert. Akit persze mások meg úgy titkon irigyeltek, mert a vámszedésből, főleg hogyha gazember módra csinálta valaki, igen jól meg lehetett gazdagodni. Azért biztos voltak akkor is, akik irigyelték, de mégis a hazafiak, azok megvetették. Egy kiközösített, megvetett embert szólít meg Jézus: kövess engem! Nincs mellébeszélés, Jézus nem kertel, nem úgy óvatosan, finoman, nehogy megsértődjön; egyértelműen, személyre szólóan szólít meg. Ha bűneire tekintett volna, akkor visszautasíthatta volna. Sőt észre se veszi, hogy ez a Máté is ott van. Észre se veszi, elmegy mellette. Na de, ha a bűneire tekintett volna, és a miatt visszautasít, akkor mindenkit vissza kellett volna, hogy utasítson Jézus. Akkor senkit nem szólíthatott volna meg, merthogy senki nem volt méltó arra, hogy a tanítványa legyen. Mert igaz, amit Pál apostol idéz a Zsoltárok könyvéből, ahogy a Római levélben is olvassuk, hogy: „nincs egyetlen egy igaz ember sem.” Senki nem mondhatja, hogy teljesen, tökéletesen teljesítette az Isten parancsát. És Jézus direkt módon megszólít egy eléggé megvetett embert, egy irigyelt embert. „Jöjj ki bűneidből, és állj be az ÚR szolgálatába!” Mert itt ez a lényeg. Jöjj ki bűneidből! És az ÚR szolgálatába való beállás, az jelenthette a Krisztus-követést, azon belül konkrétan, történetesen Máténál: az evangélium írója lesz. Aki időt, energiát szán arra, hogy leírja mindazt, amit az Isten Lelke által le kellett írnia Jézusról, a Jézusban beteljesedett ígéretekről, a Jézus által elmondott tanításokról, az üdvösségről. A bűnből kijönni és beállni – mert nincs semleges terület, vagy a bűn szolgája vagyok, vagy az ÚR szolgája vagyok; beállni az ÚR szolgálatába.

Azután egy vendégségről olvasunk. Beállni így is…. Hiszen nagy valószínűséggel ezt ő készítette. Vendégséget készít, nem egyszerűen Jézusnak, a tanítványainak, oda még mások is bejöhetnek.

És itt érkeztünk el a második példához. A másodikhoz, amit így fogalmaztam meg, hogy elfogad. Nemcsak Mátét fogadta el, ez igaz Mátéra is, de Máténál a hangsúlyosabb az volt, hogy direkt módon megszólította, hogy te kövess engem. És akkor most igen vagy nem? Ne halogasd ezt az esetleg szívedben ott lévő kis hajlandóságot, hanem jöjj!

Nézzük, hogy akkor van sablon Jézusnál, vagy nincs sablon Jézusnál? Van üdvözítő módszer, vagy nincs üdvözítő módszer? Vajon mások felé hogy cselekedett Jézus?

Vendégség. Vendégség, ahol sokan ott vannak. És a sokan között ott vannak a vámszedő társai is. Ott vannak, így írja le majd az evangélista: „sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az Ő tanítványaival.” Sok vámszedő. Hát már ez az egy is sok némely kegyes embernek! Mit keres ez itt? És most azt olvassuk, hogy sok vámszedő jött. Te jó ég! – mondhatták volna némelyek. A rendszerváltás környékén én többször hallottam, sokszor direktben is megkérdezték tőlem: „És mi lesz tiszteletes úr, ha idejönnek ezek, meg azok, meg amazok…?” Mondom: „A templom nem fog összedőlni; jöjjenek.

Nos, hát itt jöttek. Jöttek a megbélyegzettek – nemcsak egy, akit éppen Jézus hívott is, hanem sokan. Jöttek a kivetettek, jöttek a nép nyúzói, az ellenség, a hódító hatalom kiszolgálói. Jöttek azok, akiket Izráel kegyes szűk köre kiközösített, mert hát úgymond cégéres bűneik voltak. Most jönnek a bűnösök, odajöttek. És akkor most mi történik? Jézus elfogadja őket. Elfogadja. Egyiknek se mondja, hogy te mit keresel itt? Nem mondja azt, hogy: már alig van levegő, most már több ne jöjjön. Nem mondja, hogy a helyemre ült. Nem mondja, elfogadja őket. Akik odajöttek, elfogadta őket. De hogy jöttek ezek oda?  Itt egyfajta személyes vonzást kell észrevennünk. Hiszen valószínűleg Máté szólt nekik, vagy másokon keresztül hallhattak arról, hogy Mátét megszólította Jézus, és elfogadta. Jézus személyes vonzása. Híre ment, hogy ez a rabbi, ez nem olyan, mint a többi. Ez a bizonyos názáreti, ez nem kegyes, önelégült valaki, aki csak azokkal áll szóba, akik körülbelül olyan kegyesek, mint ő. Hogy ez a Jézus nem olyan valaki, aki csak az ő frakciójába tartozókat gondolja embernek. Ehhez a Jézushoz oda lehet menni, és emberként elfogad. Ennek óriási vonzása van. Az emberek nagyon megérzik, hogyha szeretettel elfogadják őket. És jönnek, jönnek Jézushoz. Pedig nem olvasunk arról, hogy egyiket, másikat, a harmadikat, a negyediket, a tizediket Jézus megszólította volna, hogy kövess engem. Itt nincs direkt megszólítás. Itt vonzás van. A szeretet vonz. Odajöttek, és Jézus őket is elfogadta. Nincs tehát direkt megszólításról szó. De van szeretetteljes vonzás, ami embereket megmozdít, kimozdít. Ki mernek mozdulni abból, amit talán már egy kicsit szégyelltek, talán már szerettek volna kimozdulni, de eddig csak visszafele taszították az önigazult emberek őket.

Jézus személye vonzza őket! Miért? Hát persze, hogy vonzza, akinek az a küldetése, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett. Akinek az a küldetése, hogy a bűnös embert megkeresse. Hogy visszavezesse az Istenhez, az atyai házhoz. Ezt észreveszik az emberek. Akinek az a küldetése, hogy embereket magához vonzzon, elfogadjon, hogy ők megváltozzanak. Mert ez itt nagyon fontos. Jézus nem a bűneikben akar részesedni, cinkostárs lenni, valahogy kiegyezni velük, hiszen ők a pénzes emberek, hanem azért, hogy megváltozzanak.

Ki lehet az, aki így elfogadta ezt a Mátét? Én szerintem sokakban ez a kérdés motoszkált. Ki lehet ez a názáreti? Hát, ha őt elfogadta – pedig legalább olyan gazember, mint mi vagyunk! –, akkor talán engem is elfogad. És ide valószínűleg Máté hívta meg a barátait. De Jézusnak olyan vonzása volt, hogy ezek el mertek indulni. És odajöttek. És nem is csalatkoztak. Mert Jézus nem zavarta el őket. Nem féltette a hírnevét. Mit fognak mondani róla? Ilyenekkel, meg olyanokkal szóba áll? Még hogy szóba áll! Együtt eszik! – amit aztán végképp nem tett meg egy úgymond önmagát sokra tartó kegyes, korabeli ember. Meg is kapta Jézus a magáét.

És itt érkezünk el a harmadik módhoz. Meg is kapta Jézus a magáét, persze igen alattomosan: a támadók nem Jézushoz mennek; a tanítványokat froclizzák. Milyen Mesteretek van? Ide jöhet akárki! Mi ez? A tanítványokat kezdik támadni, Jézus pedig megvédi a tanítványokat. Nem Őneki címezik, nem neki mondják egész pontosan, hanem a tanítványoknak. De Jézus válaszol. Nem a tanítványoknak kellett válaszolniuk.

Nos, nézzük ezt a harmadik módszert. Mert volt a személyes megszólítás, aztán volt a vonzás, a szeretet, mely elfogad, és nézzük a harmadik csoportot, mert itt ebben a kis történetünkben van még egy harmadik csoport, és látunk egy harmadik módszert is. A harmadik csoport felé nem direkt hívó szóval szól Jézus, nem is az elfogadó szeretettel, amely egy szót sem szól – akkor hogyan? Az a réteg ez, a farizeusok csoportja, mely kegyes, istenfélő, Írást ismerő ember. És az Írást ismerő embereknek, a farizeusoknak azt mondja: „menjetek és tanuljátok az Igét”. Pont ezeknek mondja! Mert, még ha a vámszedőknek mondta volna: „idefigyeljetek, ne csak azzal foglalkozzatok, hogy hogyan lehetne többet törvénytelenül kipréselni az emberekből, hanem tanuljátok már az Isten Igéjét is”, akkor azt mondanánk, hogy nagyon helyesen mondta. De ez egészen megdöbbentő dolog, hogy a harmadik csoport, amelyik az istenfélők csoportja, az Írást viszonylag jól, vagy legalábbis az előző csoportokhoz képest egészen jól ismerőkből áll, nekik azt mondja, hogy menjetek, és tanuljátok meg az Isten Igéjét. Menjetek, tanuljátok meg, mit jelent ez. Pont ezeknek mondja; hát ezek a kisujjukból tudtak volna fejből bibliai szakaszokat mondani; ezek ismerték a korabeli szertartást, az istentisztelet rendjét, a kegyesség bevett szokásait, szabályait. Ezeknek mondja, hogy menjetek és tanuljátok az Igét. Igen, pont ezeknek mondja. És ezen el kell gondolkodni, nekünk különösképpen el kell gondolkozni, mert talán sokakhoz képest, a magyar társadalmon belül mi valamelyest ismerjük az Igét. Mi valamelyest ismerjük a Szentírást. És Jézus azt mondja, hogy tanuljátok.

Vegyük tehát észre: egy harmadik módszer, egy harmadik csoport felé. Nevezetesen nem utasítja el őket, pedig ezek kötözködve, alattomosan, bár nagyon kegyesnek látszó módon jöttek; ezek támadólag jönnek, és Jézus nem azt mondja, hogy tűnjetek el innen. Azt mondja, hogy menjetek és tanuljátok meg, mit jelent, és konkrétan idézi az Ószövetséget nekik. Menjetek, teljesebb írásismeretetek legyen, mert van, csak az hiányos, egyoldalú, és így a magatok kegyes gondolkozása szerint citáljátok, de nem az egész Szentírás szerint tanultatok, és ez nagyon veszélyes. Menjetek, súlyos hiányosság van az igeismeretetekben, és legfőképpen az Ige alkalmazásában. És ezért taszító az igeismeretetek és a kegyességetek. Az Írás teljesebb megismerésére bátorítja őket, amikor is ugye ezt olvashattuk itt, hogy elküldi őket, hogy menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez, „irgalmasságot akarok és nem áldozatot”.

Hóseás könyvéből az előbb hallottuk azt a szakaszt, amiből Jézus idézett, a 6. fejezet hatodik verse az, amit idéz, de az, az első hat vers egysége szerint szól.

Tehát „szeretetet kívánok…” – hangzik már Hóseás prófétánál az Isten szava. Istenismeretet kívánok, és nem csak szívtelenül, rutinból ismételgetett áldozati szertartásokat – az istentiszteleti rend szerint szépen mindent, szabályosan tették meg, annak a letudását – hanem szeretetet, és istenismeretet. Mert a három dologból, amire Hóseásnál fölszólít az ÚR, csupán egy volt meg ezekben a farizeusokban: az áldozat, tudniillik a szertartásos cselekvés, de az istenismeretük hiányos volt, egyoldalú volt, és a szeretet nem nagyon sugárzott belőlük.

Tanuljátok meg… Jézus észreveszi, hogy feléjük nem azt kell mondani, hogy „kövess engem!”. Mert, hogy válaszoltak volna? – „Kora ifjúságomtól fogva egyetlen egy parancsolatot meg nem szegtem” – mondja egy valaki az evangéliumban. Nekik nem azt mondja, hogy kövessetek engem, hanem azt mondja, hogy azt az Igét, amit ismertek, azt teljesebben ismerjétek meg, és rá fogtok jönni, hogy mi a hiányossága a ti életeteknek. Őket az írott Ige által akarja tanítani. De figyeljük meg, feléjük is szeretettel van; szeretettel. Nem zavarja el őket, nem szidja le őket, egyszerűen föltárja előttük, mi az, ami hiányzik a ti életetekből, és ezért nem tudtok szeretettel fordulni mások felé; és nem örültök az emberek megtérésének, csak féltitek a magatok kegyes szokásait. Nektek ez a hiányosságotok. Ha értenétek mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” – olvashatjuk.

Hadd hívjam föl a figyelmet arra, mert el kell, hogy gondolkozzunk: Máté evangéliumában ez kétszer előjön, ez a kérdés; kétszer. Nyilvánvalóan nem véletlen, nyilvánvalóan ez egy hangsúly Jézus részéről. Még más összefüggésben is hivatkozik az Ószövetségre, annak idevonatkozó szakaszaira.

Vagyis: Máténak meg kell térnie. Azért szólítottam meg: kövess engem! A barátainak is meg kell változni, ezért fogadtam el szeretettel, hogy tudjak velük beszélni. És nem zavartam el azonnal, hajlandó voltam egy asztalhoz ülni velük, hogy el tudjam nekik is majd mondani az Isten szeretetének, életet megváltoztató szeretetének jó hírét. Felétek pedig azt tudom mondani, nektek is meg kell változni, Írást valamelyest ismerő embereknek; meg kell változnotok, nevezetesen meg kell tanulni, hogy a szeretet, az több, mint bizonyos liturgikus cselekedetek letudása.

Szeretett testvérek, azzal kezdtük, hogy gyakran szoktuk mondani még világi értelemben is: nincs üdvözítő módszer. Vannak dolgok, aminek több jó megoldása lehet. Ugyanakkor mégis hajlunk arra, hogy gyakran csak a magunkét kizárólagosan jónak tartjuk, és azt erőltessük. Ott, ahol különböző módszerek is jók lehetnek. Legfőképpen a helyzettől függ, hogy melyik a legalkalmasabb módszer, az egyik, illetve a másik esetben. Itt is észre kell vennünk, végül is három csoport, háromféle embertípus, helyzet van előttünk.

1) Ott van a Lévi, vagyis Máté, akit személyesen megszólít, direkt módon: kövess engem! 2) Ott van, akik az Ő szeretetteljes vonzására odajönnek, és nem elzavarja őket, hanem leül egy asztalhoz, hogy beszélhessen velük. 3) És ott vannak azok, akik maguktól odajöttek, Írást ismernek, nagyon is büszkék erre, de csak egy részét veszik komolyan; éppen a szeretet hiányzott belőlük, és az Isten kegyelmes szeretetének a jó híre így ellaposodott az ő életükben. Nekik pedig azt mondja, elfogadva őket, nektek meg az írásban kell gyarapodnotok. Kinek-kinek megfelelő módon adja a választ, az útmutatást, a segítséget.

Foglaljuk össze akkor a magunk számára. Mit jelenthet mindez, ez a történet minekünk ma, 2010-ben, Debrecenben?

Először is van, ami az önismerethez, a bűnvallás kategóriába tartozik. Föl kell ismernünk, és be kell ismernünk, hogy a gyenge hit, mármint a mi gyenge hitünk a gyenge identitásunk. Ha ez így van, akkor ott mindig törvényeskedéssel próbálunk pótolni, sablonokkal próbálunk kompenzálni. Ez egy nagyon sajátságos, de komoly összefüggés. Ha gyenge a hitünk, akkor törvényeskedünk. Mindenhova karókat teszünk, körbekerítünk mindent, mert más területen el fogunk bukni. Nincs elég erős hitünk, ezért kialakítunk egy módszert, és csak így, és csak így, és görcsösen, és a végén néha szó szerint szektásan is lehet viselkedni. A szektás viselkedés mögött mindig gyenge hit van, mert az bezár, egy sablonba tud csak gondolkozni, törvényeskedni tud, az egész Írás összefüggésében, arányaiban, az Írás teljességében nem tud, nem akar gondolkozni. Ha mi is hajlunk arra, hogy törvényeskedjünk, és sablonokban gondolkozzunk csak: vagy mindenki úgy tér meg, ahogy én megtértem, vagy nem vagy megtérve – lehet hallani néha keresztyénektől ilyet –, e mögött nem erős hit van, hanem valójában gyenge a hit. Ha sablonokra, törvényeskedésre hajlunk, akkor meg kell vizsgálni magunkat, milyen az istenismeretünk, az írásismeretünk és a hitünk. Mert Jézus nem erre adott példát, hogy valamifajta egyetlenegy módszerbe beleszorítsunk mindent, és ami nem fér bele, vagy aki nem fér bele, azt kapásból elítéljük, elutasítsuk.

Aztán az önvizsgálatunkhoz az is hozzátartozhat, és esetleg bűnbánatunkhoz is, hogy a jó szándék, még önmagában, nem biztos, hogy evangéliumi. Ezt is nagyon komolyan végig kell gondolni, mert nagyon sokszor lehet tapasztalni az Isten népe közösségében is, hogy jó-szándékkal akar valamit, de tisztátalan módszerekkel. Attól még, hogy jó-szándékkal akarok valamit csinálni, az még nem föltétlen automatikusan evangéliumi értékű és evangéliumi módszerű lesz. Ezt is észre kell vennünk. Mert jó-szándékkal elefántok is tudunk lenni a porcelánboltban. Jót akartunk, de nem helyes módszert választottunk.

Aztán mit jelent ez nekünk ma 2010-ben? Mondjuk ki tehát, nincs üdvözítő módszer, de üdvözítő ÚR van. Most megfordítom: mivel üdvözítő ÚR van, ezért nincs üdvözítő módszer. Mármint kizárólagos módszer. Az ÚR Isten sokféleképpen tud és akar bennünket megszólítani, mert különbözőek vagyunk, különböző helyzetben vagyunk, különböző helyzetekből, kultúrákból, neveltetésből jövünk. Ezért másképp fordult Mátéhoz, másképp az odajött többi vámszedőhöz, és megint másképpen az Írást ismerő farizeusokhoz, de mindegyikhez szeretettel. Csak mindegyiket ott próbálta segíteni, ahol éppen tartott, hogy tovább tudjon lépni.

Nincs tehát üdvözítő módszer, de üdvözítő ÚR van! És ezt viszont nagyon komolyan kell vennünk. Újra és újra tanulnunk kell nekünk is, amit ott, akkor a harmadik csoportnak mondott: menjetek, tanuljátok meg, mit jelent: irgalmasságot akarok, szeretetet akarok, Isten-ismeretet akarok, és nem letudott szertartásokat. Megélt hitet, keresztyénséget akarok. Menjetek, tanuljátok meg, az egész Írásra figyeljetek. Hiszen ők hivatkoztak, a farizeusok hivatkoztak az Írás bizonyos szakaszaira, csak más részeire nem, és éppen a lényegesebbre nem mindig hivatkoztak. Nekünk is van mit tanulni. Egyáltalán nem mondhatjuk, hogy már elértük, vagy tökéletesek lennénk. Tanulnunk kell azt is, hogy mindig a helyzetnek megfelelő missziói lépést tegyük meg. Ami az egyik irányban jó, helyes, alkalmas, időszerű volt, az nem biztos, hogy egy másik ember felé pontosan, szó szerint, minden részletében ugyanúgy lesz jó és alkalmas.

Akik neveltek több gyermeket, vagy dolgoztak munkatársakkal, azok tudják, hogy még egy családon belül is, ami az egyik gyermeknél működik módszer, az nem biztos, hogy szó szerint működik a másik gyermeknél is, mert ő egy másabb egyéniség. Ugyanazt a szándékot és célt kicsit más módszerekkel lehet elérni a másik gyermeknél. Nem lehet sablont, nem szerencsés, ha sablont alkalmazunk. Tehát a helyzetnek, a helyzeteknek megfelelő missziói lépéseket kell tennünk, és erre mondtam, hogy itt tehát nem jó a sablon.

Aztán, bátorításként is hadd hangozzék a mai bibliai szakaszunk alapján 2010-ben legyünk mi magunk is készek a megújulásra, mert a sablon az mindig egyszerű, mindig könnyebb, de nem pozitív értelemben eredményesebb. Egyszerűbb, beleszuszakoljuk, amelyik nem megy bele, azt összetörjük, vagy elzavarjuk. De szeretettel odafordulni így, vagy úgy, vagy a harmadikhoz harmadik módon, ez egy kicsit több figyelmet, egy kicsit több felkészültséget, nagyobb hitet, több szeretetet igényel. De ezen, nagy áldás lesz! Ehhez nekünk is meg kell újulni, hogy a mi megújult életünk ma is vonzó legyen. Egész pontosan rajtunk keresztül a Krisztusi szeretet áradhasson, kicsit másabb módozatban, de a Krisztusi szeretet áradhasson a körülöttünk élők felé. Ámen.

Magasztalunk Istenünk irgalmadért, szeretetedért, hogy különbözőképpen szólítottál, hívtál bennünket, és Téged dicsőítünk, hogy visszafogadtál, és szereteted által bűnbocsátó kegyelmed által a megváltozás útján, az odaszentelt élet útján elindulhattunk.

Bocsásd meg, hogy mi ugyan elfogadtuk a Te kegyelmes szeretetedet, de bocsásd meg nekünk, hogy mi nem mindig vagyunk készek elfogadni másokat, és így kevésbé tudjuk segíteni megváltozásukat, amikor mi az elfogadás feltételeinek szabjuk, hogy előbb változzon meg valaki, és majd csak azután vagyunk hajlandók elfogadni. Pedig Te előbb fogadtál el szereteteddel minket, és ezért változhatott életünk.

Bocsásd meg URunk, hogy sokszor beszűkült missziói sablonok szerint gondolkoztunk, cselekedtünk, és mindezekre szerény áldást adhattál.

Bocsásd meg URunk, amikor olykor mi is csak megbotránkozni tudtunk a Te mérhetetlenül nagy szereteteden.

Segíts szeretetedből élve másokat is Hozzád segíteni. Segíts, URunk, szeretni a bűnöst, de utálni a bűnt. Segíts jobban érteni írott akaratodat, útmutatásodat, felismerni, hogy valóban különböző helyzetekben a bizonyságtétel különböző módjaira van szükség. És kérünk, segíts bölcsességeddel, hogy kényszerítő sablonok nélkül töltsük be missziói küldetésünket.

URunk, könyörgünk személyes megújulásunkért, szeretetben való gyarapodásunkért.

Könyörgünk konfirmációra készülő fiataljainkért.

Kérünk gyülekezetünk vakációs gyermekhetéért, majd a nyári nagytáborért.

És könyörgünk gyülekezetünk egészéért is, hogy lelki megújulásunk, megújulást, ébredést hozhasson a Te áldásod által városunkban és nemzetünkben.

És kérünk azokért, akik mélyebb próbatételekben vannak. Betegekért, gyászolókért.

Könyörgünk a napi gondokkal küszködőkért. Személyes életükben bajokkal vívódókért. Segítsd őket, hogy nézzenek Reád, és segíts bennünket, hogy szereteted jó hírével forduljunk feléjük.

Könyörgünk, URunk, Istenünk, hogy odaszánt életünket használd föl a Te bölcs üdvösséget munkáló akaratod szerint. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |