Lekció: Zsolt 111.

¹Dicsérjétek az URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből! a becsületes emberek körében és közösségében.

²Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne.

³Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad.

⁴Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR.

⁵Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére.

⁶Hatalmas tetteit kijelentette népének, nekik adta a pogányok birtokát.

⁷Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak, ⁸rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva.

⁹Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve.

¹⁰A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad.

Textus: Zsolt 111, 9-10.

⁹Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve.

¹⁰A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad.

Kedves Testvéreim!

A 111. zsoltár egy ünnepi szöveg, kreatívan megalkotva, hiszen héber első betűi akrosztikont alkotnak, a héber abc betűi alapján haladunk sorról sorra. Egy olyan zsoltár ez, amelyet a fogság utáni időben mondtak el az évenkénti ünnepeken. Úgy kezdődik, mint egy kultikus ünnepen elhangzó hálaadás, bizonyságtétele azonban mégsem egy személyes megtapasztaláson, egyetlen emberi élet eseményeinek áttekintésén alapul, hanem Isten Izraelre vonatkozó szabadításáról beszél. Egy nép egész történelme ad bizonyságot a Mindenhatóról, sok-sok ember közös emlékezete biztosít kérdésen és vitán felüli példát arra, hogy Isten hogyan tekint az emberre, hogyan viszonyul hozzá, hogy számára mennyire fontos az ember.

Egy összegyűlt sokaság felé intézi a zsoltáros a szavait, amint lélekben és igazságban dicséri az Urat. Felszólítja az embert a hálaadásra, a dicsőítésre, hiszen látni és érezni kell, hogy milyen nagy Isten Izrael Istene. Tudatosítania kell az embernek magában, hogy Isten dicsőítésre méltó, és ki is kell ezt mondania hangosan: áldania kell az embernek az arra méltó Urat. 

A dicsőítésre való felhívás után rátér a zsoltáros a zsoltár tartalmára: Izrael nagy szabadításáról beszél, és nagy örömmel teszi ezt. Jahvéról beszél, mint királyról, aki az egész emberi történelem fölött uralkodik, de aki ezzel együtt népéről folyamatosan gondoskodik. Háláját fejezi ki a zsoltáros azért, hogy az Úr elrendelte az ünnepeket, amelyeken a szabadítás, a megmentés történelmi eseményeit újra és újra fel lehet idézni, el lehet mondani: ezek közül is különösképpen az Egyiptomból való szabadulás történetét. Felidézi a kivonulás könyvének bizonyságtételét: „Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” (Ex 34,6). A szövetség megújításával áll ez kapcsolatban, és Jahve szeretetteljes támogatását láttatja, azt a törődést, amely a fürjeket és a mannát is biztosította a pusztában.

A Sinai hegyen kötött szövetség biztosította ezt a megmentő és megtartó valóságot. Isten egy örökké tartó kapcsolatra kötelezte el magát a Sinai hegyen adott törvény által. A szövetség megújítása volt Kánaán ígérete. Ez tehát az a szent történelem, amely Izrael alapköve lett: a kivonulás, a védelmezés a pusztai vándorlás során, a törvény ajándéka és az Ígéret Földje. Ezek azok az események, elemek, amelyeket ünnepelni kell, mint Isten hatalmának és az általa kiválasztottak céljának próbakövét. Hiszen ezek által olyan Istent látunk, aki hűséges az övéihez, és nekik igazságos védelmezője mindazoktól, akik bántalmazni akarják őket.

Ezt követően a törvény ajándékáról beszél a zsoltáros. A törvény Izrael nemzeti és vallási alkotmánya. Isten jótékony akaratának kifejezése ez, amely állandó vezérfonalat biztosít, és ezzel az emberek jólétét biztosítja. De azt a célt is szolgálja, hogy hűséget ébresszen az emberben válaszként a hűséges Isten cselekedeteire, hogy példát mutasson az egyenességre és a becsületességre, ahogyan Isten választottainak élnie kell. Milyen erőteljes az ösztönzés, az indíttatás az engedelmességre: az Egyiptomból való szabadulás eseménye és a szent Isten parancsolatai állnak előttünk és értünk.

A parancsolatoknak való engedelmeskedés az igaz tisztelet, amely Istennek jár. Ez az egyetlen útja annak, hogy életünk értelmét felfogjuk, és életünk problémáival meg tudjunk küzdeni. Ezt úgy lehet elérni, ha megtartjuk parancsolatait. Cselekedni és dicsérni őt – ez a két válasz szükséges arra a kinyilatkoztatásra, amelyet Isten elvégzett, amelyet Izrael ünnepein ünnepeltek. 

A 111. zsoltár a megváltásnak ma is és örökké érvényes eseményeiről mond dicséretet. Ezeknek az eseményeknek mindörökké tartó értékük van, soha nem lehet kitörölni Isten cselekedetét a történelemből, amely az emberért történt. Ehhez kapcsolódik majd az újszövetségben Krisztus megváltó halála, amellyel Isten végérvényesen bebizonyította szeretetét és gondoskodását az emberről. Olyan ablakok ezek, amelyeken keresztül Isten szándékát minden nemzedék tisztán láthatja. Útjelző táblák, amelyek Isten türelmes törődése és igénye felé mutatnak. A zsoltár túláradó dicséretet és józan kötelességtudatot közvetít – a szövetség áldásáról és a törvény kötelességeiről beszél.

Annak, aki ez alapján, a történelem alapján szemléli az Urat, egyértelműen a hálaadás kell, hogy betöltse életét. Hiszen az ember korlátait átlépi az Isten, ahol az ember cselekvésképtelen, ahol szükségét nem tudja betölteni, ahol hiánya van, ott megjelenik az Isten és továbbviszi életét. Isten szeretete, törődése, kapcsolata az emberrel a jövő záloga. De ezt a jövőt nemcsak a múlt eseményeinek bizonysága kell, hogy megalapozza, hanem a jelen emberi cselekedete is. Isten megtette, amit az ember várhat, megtartotta a szövetséget mindvégig. A jelenben az emberen van a sor: áldjuk Istent megtartásáért, segítségéért, és tartsuk meg az ő szeretetéből kiinduló parancsolatokat. Így lesz életünk Isten akaratán alapuló és így lesz jövőnk biztonságban, a megtartó Isten kezében. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |