| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Kételyeinktől boldogságunkig

Lekció: Zsoltárok könyve 73. fejezet 1-24.

¹Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!

²De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.

³Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét.

⁴Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük.

⁵Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.

⁶Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak.

⁷Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.

⁸Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

⁹Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet.

¹⁰Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.

¹¹Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?

¹²Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.

¹³De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban,

¹⁴mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.

¹⁵Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.

¹⁶Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.

¹⁷Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz.

¹⁸Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket!

¹⁹Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.

²⁰Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!

²¹Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,

²²akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.

²³De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.

²⁴Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.

Mindenható URunk!

Áldunk és magasztalunk teremtő Istenünk. Hálát adunk, hogy itt lehetünk együtt. Köszönjük életünket megtartó gondviselő kegyelmedet. Köszönjük, az elmúlt napjainkat kísérő áldásaidat. Köszönjük az erőt, amivel megajándékoztál feladataink elvégzéséhez, a nehézségek leküzdéséhez. Köszönjük a testvéreken keresztül felénk áradó szeretetedet, a családi és gyülekezeti közösség megtartó, hitünket erősítő melegségét.

Bocsásd meg, hogy mindezt a jót sokszor észre sem vesszük, gyakran elfelejtkezünk róla, hogy megköszönjük Neked. Bocsásd meg, hogy annyiszor eltékozoljuk mindazt, amit Tőled kapunk. Bocsásd meg tévelygéseinket, önző kényelmességünket.

Áldj meg minket, kiválasztottaidat, hűséggel és erős hittel.

Szentlelked által vértezz fel mindazzal a fegyverrel, amire szükségünk van, hogy követhessük a mi jó Pásztorunkat, Krisztus Urunkat.

Taníts ma is minket igéd által a Te utadon járni. Legyen közöttünk Szentlelked, segítsen mindnyájunkat megérteni, elfogadni és teljesíteni akaratodat. Ámen.

Textus: Máté evangéliuma 11. fejezet 1-6.

¹Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban.

²Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival:

³"Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"

⁴Jézus így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok:

⁵vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium,

⁶és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."

Kedves Testvérek!

Gyakran lehet találkozni emberekkel, akik nagyon meg tudnak botránkozni. Kezükbe veszik a Szentírást, beleolvasnak, és nem csupa szép, nagyon csodálatos gondolatot látnak, nem csupa jóságról olvasnak; nem csobog a szeretet a lapokon, hanem bizony lehet ott olvasni emberi bűnökről, gonoszságainkról… és akkor megbotránkoznak: ez a Biblia?  Igen. Tükör. Ha az ember tükörbe néz, és nincs megelégedve a látvánnyal, ne a tükröt dobja félre. A Biblia őszintén beszél. Őszintén beszél a legnagyszerűbb embereiről is, a legkegyesebb embereiről is; akkor is, amikor megbotlottak, akkor is, amikor kérdések vannak a szívükben, amikor kételyek támadnak bennük, amikor nem tudnak mindent, amikor nem értik az Istent.

Őszintén beszél a Szentírás. Számomra mindig különösen megragadó ez az őszinteség. Egy kicsit a hitelességet is bizonyítja számunkra. Igen, lehet megbotránkozni, de csak akkor, és csak abban, hogyha idealizált gondolatainkat várjuk el a Szentírás lapjairól. Mert ott a realitás szólal meg, nem pedig valahol a szép illúzió.

Előttünk áll az Írás egyik nagyszerű alakja: Keresztelő János. Keresztelő Jánosról maga Jézus mondta, hogy az asszonyoktól születettek között a legnagyobb. Ez a Keresztelő János most úgy áll mégis előttünk, mint akinek kérdése van, sőt kételyek gyötrik. Keresztelő János, aki először tett Jézusról bizonyságot ott a Jordán mellett, amikor azt mondta a felé közeledő Jézusnak: „Imé az Isten ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit”, most kérdésekkel viaskodik. János, aki kimondta bátran, az akkori hatalmasnak is, hogy a király meztelen, kimondta bátran Heródesnek, hogy nem szabad a sógornőddel élned, és aztán némi egyéb női gonoszság miatt is Heródes parancsára nemcsak, hogy börtönben van, hanem le is fejezik majd. Nos, ez a Keresztelő János, aki így fölvállalta az ÚR ügyét. Ez a Keresztelő János most bizonytalankodik. Börtönben van, az akkori hatalom megpróbálta elhallgattatni, mert az igazat mondta, és nem a szépet, amit elvártak volna. Ez a János ott van, nem tud mindent, nem ért mindent, el van zárva közvetlen tapasztalatoktól, hogy tudniillik mit cselekszik ez a bizonyos ‘Názáreti’. Csak hallott Róla. Mégis: ez a Keresztelő János jó példaként állhat előttünk. Előttetek, most konfirmáltak előtt is. Mert szépen elmondtatok kérdésekre feleleteket. De nem tudtok mindent. És jó példaként áll János előttünk is, régóta hívő emberek előtt: Először is az őszinteségével. Azzal az őszinteségével, hogy nem értem teljesen: hát nem ez a Názáreti Jézus lenne a megígért Messiás? Nem jó valakire mutattak ott a Jordán mellett, hogy az Isten ama áldozati báránya lesz? János őszinte, ráadásul nem is úgy, mint Nikodémus, aki éjjel ment el Jézushoz. Ne lássák, ne tudják, de elment, és kérdezett. János nem tudott elmenni, hiszen a hatalom bebörtönözte. János saját tanítványai előtt bemeri ismerni, hogy kérdéseim vannak, kételyeim vannak, nem szégyelli, megkéri őket: menjetek el ehhez a Názáretihez, kérdezzétek meg, hogy „Te vagy a Messiás, vagy valaki mást kell várni?”. János tehát először is őszinte. Mi gyakran szeretünk nagyképűek lenni. Eljátszani azt, mintha mindent tudnánk. Ezért aztán nagyon sokszor lehet hallani nagy mellébeszéléseket, süket dumákat. Ahelyett, hogy beismernénk, hogy akár a szakmánkban, akár az élet más kérdéseiben nem tudunk mindent. János be merte ismerni. Mások előtt is.

János jó példa lehet a mi számunkra azért, mert kérdéseivel a hiteles forráshoz fordult. Jézushoz fordult. Nem Heródeshez, nem a pillanatnyi hatalmon keresztül akart tájékozódni. “Most divat vagy nem divat? Érdemes Jézusról beszélni, nem érdemes Jézusról beszélni? Ki van itten hatalmon?” Nem, Ő odafordul Jézushoz. És vannak nekünk is kérdéseink, régi hívő embereknek, nektek is lesznek kérdéseitek bőven, ha hitetek valóban sokszor próbát szenved, tudnotok kell, az Úrhoz érdemes fordulni. Sok mindenki fog ajánlkozni, hogy majd válaszol. Még föl sem tetted a kérdést, ő már nyomja a választ. De az Úrhoz forduljatok. János példát ad nekünk arra, hogy mer kérdezni. Mer. A kérdés nagyon fontos. Lehet, hogy őrá is hatott egy kicsit a korabeli gondolkodásmód, az akkori társadalom elvárása, a Messiásvárás, ami nagyon erős volt akkor Izráelben, de némelyek politikai színezetű Messiást vártak, hiszen a rómaiak elnyomása alatt élt ez a kis nép. Hát, ha már jön szabadító, akkor legalább a nemzeti függetlenségünket is adja vissza. Mások másmilyen, nagyon is vallásos színezetű Messiást vártak, és ki milyet várt… lehet, hogy ezek is hatottak Keresztelő Jánosra, lehet, hogy a börtön négy fala, és sok minden. Mer kérdezni.

Gyülekezetünk korábbi tagja, néhai Kovács Tibor testvérünk egy nagyszerű négysorosában, aminek ez a címe: Mit tudsz?, így ír: „Hogy létem véges, csak Isten végtelen, de aki kérdez, már nem reménytelen.” Aki kérdez, már nem reménytelen. Keresztelő János mert kérdezni. Akkor is, hogyha esetleg néhány tanítványa megbotránkozott. „A mi tanítómesterünk? Hát nem tudja? Hát ő mondta, hogy Jézus az Isten báránya!” Mert kérdezni. Merjetek, merjünk kérdezni, mielőtt nagyon eltévednénk. Nincs rettenetesebb dolog annál, mint amikor beképzelten megyünk kirándulni, már régen bizonytalanok vagyunk, hogy jó irányba megyünk-e, de nem fogom megkérdezni senkitől; hát kinevetnek az útitársak, a családtagok, vagy akik ott vannak mellettünk. Idejében kérdezni kell. Nem szabad engedni, hogy túl messze, túl mélyre süllyedjünk, és sodródjunk. János jó példát ad. Nem érti. De nem ő az egyetlen. Az előbb hallottuk a Zsoltárok könyve 73. fejezetét, de a 35-et is olvashatnánk, és más szakaszokat is a Zsoltárok könyvéből, ahol nagyon őszintén elmondja a zsoltáros: „nem értem”. Nem értem a gonoszok jó szerencséjét, hogy lehet ez?  Hogy lehet, hogy fennhéjázva, meggazdagodnak, hogy lehet mindez? Nem értem. Az egyik énekünk így fogalmazza: „Ha szeretsz, miért súlyt vessződ engemet?” „Nem értem, hogy miért vannak bajok, miért kell fogságot szenvednie Jánosnak? Nem értem, hogy miért pont én lettem beteg? Nem értem URam, hogy miért pont nekem nincs munkám? Nem értem URam, hogy miért pont nekem nem sikerülnek úgy dolgok, mint némelyeknek. Nem értem.” Az Írásban bőségesen találunk ilyen őszinte hangot. Az ÚR válaszol. Az ÚR válaszol, mert aki kérdez, már nem reménytelen. Aki kérdez, az várja a választ. És aki keres az talál. Először is figyeljünk fel arra, hogy a válasz első része az nincs leírva, és azzal, hogy nincs leírva, azzal van leírva. Nevezetesen, Jézus nem feddi meg Keresztelő Jánost. Nem azzal kezdi: „Ejnye, János! Hát nem te mondtad, hogy én vagyok az Isten báránya?” „Hát nem te mondtad ki először nyilvánosan az Isten, üdvözítő tervének aktuális mozzanatát? Ejnye, hát csalódtam benned.” Nem, Jézus nem feddi meg Keresztelő Jánost. Jézus nem fog megfeddeni, ha őszintén odamegyünk hozzá és kérdezünk. Merjünk odamenni. Az ÚR válaszol. Érdemes fölfigyelnünk arra például, ahogyan Lukács az evangélium leírásában a különböző történeteket mondja el – hiszen ez nem folyamatos útinapló – ott ezen szakasz előtt, a naini ifjú föltámasztásának a története van. És azután adja a Keresztelő János kérdését. Így még nagyobb a kontraszt. Halott támadt föl Jézus hatalma által. És Keresztelő János meg kérdez. Az ÚR válaszol. És bizony meg kell fogalmaznunk, hogy kételyeink, kérdéseink leggyakrabban hiányos írásismeretünkből származik. Mert nem igazán ismerjük az Írást, amire ugyan büszkék vagyunk, hogy tudjuk, vagy nem igazán, nem helyesen értjük az Írást. Legtöbbször innen származnak a kételyek. Vagyis, mi lesz a válasz? Mit válaszol, hogyan válaszol Jézus Keresztelő Jánosnak? Megint nincs közvetlenül leírva, de le van írva: az Íráshoz irányítja vissza. Az akkor már leírt Ószövetséghez. Az isteni kijelentéshez irányítja vissza Keresztelő Jánost, hiszen, mi a válasz? „Menjetek és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok. A vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, a süketek hallanak, hallottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium.” Honnan idéz Jézus? Mert ez idézet az Ószövetségből, Ézsaiástól. Akár a 35. fejezetre, akár a 61-re is gondolhatunk, amint ott a Názáreti zsinagógában is fölolvasott: „az Úrnak lelke van én rajtam, mert felkent engem, és elküldött, hogy gyógyítsak, és elküldött, hogy a jó hírt, az evangéliumot hirdessem, az ÚR kegyelmének idején.” Mi a válasz? A válasz az: János, ami meg van írva, ott kapod a választ. Mert ezek most teljesednek be. Ti, mármint János tanítványai, a szabadon lévők szeme láttára. Ettől Keresztelő János el volt most zárva, hiszen börtönben volt. Nos, menjetek, mondjátok el neki, a Messiási jelek teljesednek be cselekedeteim által. Ez a válasz: Amit az Isten ígért, az beteljesedik. Ez a válasz. Az IGÉT, az ÍRÁS-T olvasd, ott van benne a válasz. Az ÚR válaszol. Lehet, hogy János tanítványai sem erre számítottak. Nem tudjuk Keresztelő János milyen választ várt. De előfordulhat, hogy mi nem ilyet várnánk. De ez a válasz: a Messiási ígéretek beteljesültek. Jézus nem azt mondja, hogy „ÉN vagyok a Messiás, mondjátok meg a bizonytalankodó Jánosnak”. Hanem azt mondja, amit ígért az Isten, azok beteljesednek. Ez győzzön meg. Van egy határ, amit az ÚR soha nem lép át, ami az én és a te területed. Az ÚR a maga részét megteszi. De neked kell dönteni. Keresztelő János is így kapta meg a választ.

A mai igehirdetésnek ezt a címet adtam: Kételyeinktől boldogságunkig.

Merthogy a fölolvasott bibliai szakaszunkból egy félmondatot még eddig elhallgattam. Remélem, már hiányoljuk! Mert így hangzott a Jézusi válasz: „Menjetek és mondjátok el Jánosnak, amiket láttok és hallotok: a vakok látnak, a bénák járnak, leprások tisztulnak meg, a süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek az evangélium hirdettetik, ÉS BOLDOG, AKI NEM BOTRÁNKOZIK MEG ÉNBENNEM.” Boldog!

Jézus boldogmondásai eszünkbe jutnak, talán néhányat el tudnánk sorolni, mondjuk abból a nyolcból, amit a hegyi beszédben mondott. „Boldogok az irgalmasok.” Remélem, jól hangzik. A szelídek, akik sírnak… Ismerjük az Írást? Hogy akarunk tájékozódni, hogyha nem ismerjük az Írást? Jöhetnek a kérdéseink, a kételyeink, a válasz az ÍRÁSBAN van, azt ismerni kell. A nélkül nem lehet keresztyén az ember. Nos: kételyeinktől a boldogságig vezet el bennünket az ÚR.

Azt mondja: BOLDOG… Ki a boldog? Boldogok vagytok, mert nem sültetek bele a válaszba. Igaz? Ez is boldogság persze.

Boldog valaki, mert a tanulmányaiban jól halad előre. Boldog valaki, mert mondjuk majd sikerül az érettségi, a felvételi. Boldog valaki, mert végre van diplomája. Boldog valaki, hogy van munkája. Boldog valaki, hogy van házastársa. Boldog valaki, hogy boldog valaki, ezek az Isten áldásai, de vigyázzunk: ez mind elveszíthető. Ez mind ideig való. Jézus azt mondja: „boldog, aki bennem nem botránkozik meg”. Boldog, aki bennem felismerte az Isten üdvözítő szeretetét, az örök élet útját. Vagyis a boldogság több mint sikeres vizsga, meg diploma, meg tisztességes megélhetés, meg rendezett családi körülmény. Ez mind az Isten áldása, de a boldogság ennél több. A boldogság több annál, hogy szabadlábon vagyunk. A boldogság több annál, hogy még egészségesnek gondoljuk magunkat. Boldog, aki kételyével az Úrhoz fordul. Boldog, aki nem saját vágyai szerint, hanem az ÚR-tól kapott felelet szerint él. Boldog, aki felismeri az Írás alapján, hogy az ÚR tettei, ígéretei, hogyan teljesednek a saját életében is. Nem valamikor egyszer régen, hanem a te életedben, az én életemben, a gyülekezet életében. Boldog, mert Jézusban a Messiást, a megígért Messiást ismerte föl. Önjelölt messiások sokasága volt a történelemben, meg lesz is. Csak őket nem ígérte az Isten.

Boldog, aki hittel követi Krisztust. Boldog, és legyetek így boldogok most konfirmáltak, a tavalyiak, a 20 évvel ezelőttiek, a felnőttként konfirmáltak, a 60-70 évvel ezelőtt konfirmáltak, legyünk így boldogok, hogy az URat követjük.

Kérdések lesznek, próbák, bajok lesznek, kételyeink támadnak, de tudjuk, hogy kinél van a válasz. Ez tesz boldoggá. Ámen.

Hálát adunk Istenünk, hogy kijelentetted magadat a teremtés által. Szóltál az atyák, a próféták, de legtökéletesebben a mi URunk, Jézus Krisztus által. Magasztalunk Téged, hogy ígéreteidet beteljesítő ÚR vagy. Hálát adunk, hogy bűneinket megbocsátva kész vagy visszafogadni. Magasztalunk Téged, akik megtapasztaltuk már ezt a kegyelmet, hogy tanácsolsz, vezetsz bennünket. Hogy kételyeinkkel, kérdéseinkkel őszintén Hozzád jöhetünk, és választ kapunk Tőled. Segíts bennünket teljesebb Írás-ismeretre. Segíts bennünket, hogy erősebb hittel bízzunk ígéreteidben, és ne a magunk vallásos gondolatai vezessenek. Segíts bennünket, hogy vágyaink ne torzíthassák hitünket.

És segíts bennünket URunk, hogy a kérdéseinkre kapott válaszok a Krisztus követésében boldoggá tegyenek bennünket.

Könyörgünk a most konfirmált fiataljainkért, hogy vágyakozzanak jobban megismerni Téged. És akarjanak megmaradni a Veled és népeddel való közösségben. Segíts bennünket is, hogy szeretetünk eszköz lehessen a Te utadon való járásban, az ő számukra.

Könyörgünk mindazokért, akik szívében, életében most különösképpen kérdések vannak. Akik miértjeiket sorolgatják előtted, talán betegség miatt, talán gyász miatt. Könyörgünk azokért, akik miértjeiket sorolják, mert napi gondjaikra nehezen találják a megoldást. Kérünk, segítsd őket, hogy merjenek őszintén Hozzád fordulni, és a Tőled jövő választ elfogadni.

Könyörgünk URunk gyülekezetünk, egyházunk megújulásáért, hogy szolgálatunk, hitünk, bizonyságtételünk által nemzetünk is megújulhasson.

Vezess és segíts minket, hogy megtapasztaljuk a Krisztus követés tartós örömét és boldogságát. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |