| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Irgalmasságot akarok…”

„Szentlélek Isten, jöjj szívükbe, igen óhajtunk. Jöjj égi erő, jöjj lelkesítő, jöjj szent tiszta láng, tüzet fogjon e fásult világ. Jöjj gyámolító, jöjj vigasztaló, jöjj mennyei társ, hogy a bús árvaságból kiválts. Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk.” Ámen.

Máté evangéliuma 12. rész 1-8.

¹Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni.

²Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: "Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton."

³Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett?

⁴Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak.

⁵Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek?

⁶De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt.

⁷Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.

⁸Mert az Emberfia ura a szombatnak."

Szeretett Testvérek!

Jézus közvetlen közelében ott vannak a tanítványai, figyelve az Ő szavaira, aztán közvetlen közelében ott vannak sokszor az asszonyok, ott vannak sokszor olyan érdeklődők, akik már hallottak Jézusról, akik komolyan szeretnék venni az Ő szavát. Sokan követik Őt. De ott vannak a közvetlen közelében azok is, akik csak figyelik, hogy hol tudnak valami kifogást találni az Ő működésében, hol tudnak valami kifogást találni tanításaiban, viselkedésében. És ha bármit észlelnek, azt szóvá teszik, jelentik fölfelé, bevádolva Jézust, vagy akár a tanítványait. Egy hasonlat szerint valaki így mondta, úgy követik a tanítványokat és Jézust, mint a csősz az éhes koldust a kertben, hogy valamit találjanak. Valami bűnt, valami olyat, ami nekik nem tetszik. Az Úr Jézus és az Ő tanítványai a vetések között mennek, és a tanítványok megéheznek. Lehet, hogy a Mester is, de Ő a tanítással van inkább elfoglalva. Néhány kalászt letépnek, és a kezükkel szétmorzsolják, és a pár szem búzamagot vagy gabona magot megeszegetik. Csillapítva kicsit az éhségüket. Máris kész van a vád. Máris kész van, amiért jöttek. Sokszor magunkra is ismerhetünk, sokszor a környezetünkre is ismerhetünk, amikor szinte nagyítóval nézzük, hogy mit lehetne találni, milyen kifogást lehetne találni a másikon. Akár az öltözetében, akár a beszédében, akár a viselkedésében. Hallottad, hogy nézett ki… milyen volt? Ugye, hogy mennyire magunkra ismerünk sokszor a negatív dolgok észrevételében. Amikor arra van kihegyezve a mi figyelmünk, mi az, amit megláthatnánk, mi az, amit szóvá tehetnénk. Mi az, amivel a másikat bemárthatjuk, ha nem is vádoljuk Őt, olyan fórumokon, ahol esetleg elítélhetik, de önmagunkban vagy egy társaságban hamar meghozzuk az ítéletet mások felett. Szabad nekünk most így is gondolkodni magunkról, magunk dolgairól, úrvacsoravétel előtt. Itt vannak tehát azok, akik nagyon figyelik Jézust és a tanítványait, és panaszt is emelnek. Tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad. Nem először és nem is utoljára teszik ezt a farizeusok, hiszen majd holnap is halljuk, hogy azt kérdezik: szabad-e szombat napon gyógyítani? Több történetben van ez a kérdés feltéve: szabad-e szombat napon? Mit szabad szombat napon? Aztán: szabad-e adót fizetni a császárnak? stb. Olyan sok mindent tudnánk fölhozni, amit a farizeusok Jézussal szemben és az Ő tanítványaival szemben a rosszindulatú megfigyelésük következményeképpen, szeretetlen ítélgetésben merül ki.  Vádaskodások. Megnézni, hogy mit tesz a másik rosszul. Tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad. Mint a gyerekek, akik odamennek talán a szülőhöz, hogy a másik ezt, vagy azt csinálta. A testvérem. Milyen sokszor vádoltuk be, talán testvéreinket, saját családtagjainkat a másik előtt, ítélgettük meg. Vagy olyan, mint amikor a tanítóhoz odamennek a gyermekek, és mondják, hogy a másik mit csinált. Arról kevésbé beszélünk, hogy minekünk mi a gondunk, bajunk, és mit tettünk rosszul. Mint a gyerekek. Mint azok, akik felelőtlenül csak a másik ellen, rosszindulatúan figyelik meg a másik cselekedeteit. Végső soron, amikor odamennek a szülőhöz, és vádolják a testvért, akkor nem is feltétlen a testvért vádolják, hanem azt várnák el a szülőtől, hogy na majd akkor, most büntesd meg, ezt tegyél vele, vagy azt tegyél, ne hagyd legalábbis szó nélkül, és tulajdonképpen az a vád, amit a testvérére mondanak, az már hull a szülőre is, vagy hullik a tanárra, tanítóra is. Amikor azt mondja, hogy azt nem veszed észre, amit a más csinál, mindig azt, amit én. Igen, a panasz, a vád, most a farizeusok részéről is, olyan gyorsan kész van. És tulajdonképpen nem is feltétlen csak a tanítványokat akarják vádolni, hanem az Úr Jézus Krisztust. Tudjuk, hogy készen van már náluk a sok-sok vád, a sok-sok rosszindulatú megfigyelés Jézussal szemben. Mennyi utat megtettek, tulajdonképpen hiába, fölöslegesen. Mennyi utat megtesznek, fáradtságot vállalnak azért, csakhogy vádolhassák Jézust és a tanítványokat. És gondolhatunk a mi útjainkra, vagy azokra az időkre, amit elpazarlunk, hogy rosszindulatúan nézzük, esetleg az embertársunkat. Mennyi felesleges utat megtesznek rosszindulat miatt. S ez a világ, mennyi fölösleges utat, időt szán arra, hogy a másikat bántsa, a másikat vádolja. Mennyi fölösleges utat, időt áldoz arra, hogy az Úristennel szembe szálljon, szembe szegüljön. Azt olvassuk, hogy ezek a farizeusok azt mondták, hogy azt teszik a tanítványok, amit nem szabad. Az ószövetségben, Mózes törvényeiben, benne van az a lehetőség, hogy szabad a gabonát tépni, a gabonából részesedni. A kalásztépés tehát, nem volt tiltott dolog. Ezt írja Mózes könyvében a törvény: „Ha bemégy embertársad gabonája közé, szakíthatsz a kezeddel kalászokat, de sarlóval ne vágj embertársad gabonájából!” Vagyis, ha éppen ott ér az éhség, akkor vehetsz belőle. Sőt tudjuk azt a rendelkezést is, hogy ott kellett hagyni a gabona tábla szélén néhány kalászt, néhány szálat, hogy ha arra megy néhány vándor, tudja az éhségét csillapítani a néhány szem gabonával. Ez nem volt tilos. Ugyanígy a szőlőről is rendelkezik a törvény. Azt mondja, hogy a szőlőben ehetsz, jól lakhatsz, de edénybe ne rakj. Vagyis ne szedj sarlóval, ne kezd el learatni a te embertársad gabonáját, ne kezd el leszüretelni a te embertársad szőlőjét, de vehetsz belőle. Igen, ha valakit ott ér az éhség, akkor megteheti. Persze a farizeusoknál az is készen volt, hogy ez munkavégzésnek volt nyilvánítva. Szombaton pedig nem szabad munkát végezni. Azt, azt hiszem, aláírhatjuk, ha sarlóval esett volna neki ott néhány tanítvány, mondhatnánk, hogy munkát végeztek, de azzal, hogy néhány szemet kimorzsoltak a kezük között, és azt elcsipegették, hát ezt már valóban csak rosszindulattal lehet munkának tekinteni. Alig van tehát alapja a vádnak. Alig van alapja, csak a rosszindulat az, ami dolgozik bennük. És nézzük meg, hogy mit tett Jézus, ezekkel a vádakkal szemben. Jézus Krisztus itt most, mint a tanítványainak a védője lép elő. Mesterien veszi védelmébe a tanítványokat. Nem csak azt a mózesi igét emlegeti, hogy szabad néhány szemet kimorzsolni a kalászok közül, hanem elmond egy ószövetségi történetet. És ez sokkal messzebbre és mélyebbre viszi a mi gondolatainkat is. Dávid királyról azt a történetet mondja el, amikor Saul életre, halálra üldözi őt, és Dávid az embereivel a nóbi szentélybe kénytelen bemenekülni. És mivel menekültek, és nem volt idejük magukkal élelmet vinni, ezért nagyon éhesek; megéheznek és kérnek enni, kérnek kenyeret, és akkor a pap mondja, hogy nem tudok adni, csak a felszentelt kenyerek vannak itt. De aztán mégis odaadja Dávidnak és legényeinek, ha úgymond tisztán tartották magukat, mert látja, hogy mennyire szükségük van erre a kenyérre. Vagyis ez a pap majd a történet végén emlegetett irgalmasságot cselekszi Dáviddal és embereivel. Igen, Saul rosszindulata miatt életveszélyben, éhségben van Dávid és az ő emberei. A megszentelt kenyerek most mégis úgy kerülnek az ő birtokukba, hogy ők nem vétkeznek. Miért? Mert előtte, valaki más vétkezett. Vagyis azt a felkent királyt, Dávidot üldözi Saul, akit nem kellene, hogy üldözzön. Aki otthon lehetne nyugodtan, békességben, mert ő nem fordult Saul ellen, sőt látjuk később a történetben, hogy megkíméli Saulnak az életét, amikor megtehette volna, hogy megölje őt. Előtte valaki más vétkezett. Vagyis a felkent királyt akarta félre tenni, semmivé tenni. Elvetették az Úr felkentjét. És ezért vezet sokkal mélyebbre ez a történet, mert nem csak a törvényt emlegeti, hanem úgy emlegeti ezt a felkent királyt, hogy Jézus maga mondja, Ő az Úr felkentje, Ő a királyok királya. Tulajdonképpen érthetnek belőle a farizeusok, hogy ők most a felkent királyt, az Úr felkentjét vádolják és akarják bemártani mások előtt. Őt üldözik rosszindulatukkal. Látszólag a törvénynek akarnak érvényt szerezni, de valójában Jézust magát bántják. És Jézus még egy igazolást hoz tanítványai védelmére. A papok naponként, ünnepen és szombaton is bemutatják az áldozatot a szent sátorban. Az áldozat bemutatása nem csak finom feladat volt, hanem tudjuk, hogy igenis nagy munkát igényelt a papoktól. Amikor egy-egy áldozati állatot le kellett ölni, oda kellett helyezni az oltárra, tüzet kellett rakni, aztán szétválogatni, hogy mi az, ami az oltárra menjen, és mi az, ami a családnak megy. Igen, a papok akkor fizikai munkát is végeztek amellett, hogy szellemi munkát is. És azt mondja Jézus, hogy mégsem vétkeztek. Vagyis, miért kellett szombaton dolgozniuk a papoknak?  És itt jön a következő nagyon mélyre vivő gondolat. Azért, mert a bűnök miatt erre szükség volt.  Izrael bűnei miatt kellett dolgoznia szombaton a papoknak. Nem kedvtelésből, nem azért, mert nem akarták megszentelni az Úr napját, hanem Izrael bűne miatt kellett, hogy állandóan az oltáron áldozat legyen. És most itt áll előttük Jézus, a drága főpap, itt áll előttük Ő, aki majd önmagát áldozza miérettünk, a bűn miatt, az ős ellenség miatt, a gonosz miatt, ezek miatt az áskálódások miatt is. És ez az Úr, aki az Ő életét adja az övéiért, most védi őket. Védi a cselekedetüket, mert Ő meg akar óvni bennünket a fölösleges támadásoktól, a gonosznak a támadásai ellen. És nyilvánvalóvá is teszi majd az a nap, amit így mond Zakariás próféta, eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz, minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az eljövendő nap. De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet kéritek, és sugarai gyógyulást hoznak, vagyis itt van maga az igazság, aki egyedül képviselheti igazán Isten igazságát a Földön, és Ő az, aki megvédi az övéit, az Ő igéje és bűnbocsánata a mi menedékünk is. És ma is van nekünk ügyvédünk és szószólónk a menyben, ahogy a KT feleletben is hallottuk a múlt alkalommal. És ha vádolnak bennünket igaztalanul, akkor van, aki kiáll mellettünk, szót emel érettünk, azokért, akik elfogadták. Az Ő vére, az Ő áldozata tisztít minket minden bűntől. A templomnál nagyobb van itt, mondja Jézus a farizeusoknak. A templomnál nagyobb van itt, Jézusban. Dávid királynál nagyobb van itt, mert az örökkévaló király van itt, az ószövetségi papoknál nagyobb van itt, mert az Ő áldozata örökké való, és a nagy írásismerőknél vagy prófétáknál, nagy írástudóknál, a farizeusoknál sokkal nagyobb van itt, aki igazán ismerheti Isten igazságát. Ez az, ami számunkra is védelmet jelent, hogy nekünk ilyen nagy főpapunk van, nagy prófétánk van, és nagy királyunk van, akinél találhatjuk a mi bűnbocsánatunkat, és találhatjuk azt, hogy Ő igaznak nyilvánít bennünket, Jézus véréért. Az irgalmas Isten van itt, és ez sokkal nagyobb a templomnál, mert a templom, tudjuk, hogy nemsokára semmivé lesz, de tudjuk azt, hogy Jézus irgalma örökké megmarad. A törvény nevében ugyan elítélik a tanítványokat sokak szeretetlenül, de az irgalmasság nevében Jézus felemeli az övéit, és kegyelmet ad nekik. Az emberfia ura a szombatnak. Ura az én életemnek, ura az értelmemnek, ura a mi egész életünknek. És ezt kívánja tőlünk a mi Urunk, hogy vádaskodás helyett, rosszindulatú megfigyelés helyett merjünk és akarjunk az irgalmasság jegyében szólni és cselekedni. Nem olyan áldozatokat kíván Isten, ami tulajdonképpen semmi, értelmetlen, hanem irgalmasságot kíván ezen a Földön tőlünk is. Ki szegte meg a szombatot? Hát nem a tanítványok, hanem azok, akik szeretetlenül, öntelten vádaskodtak, akik rágalmaztak. És ki szenteli meg a szombatot? Az, aki irgalmasságot cselekszik. Így legyen a mi számunkra is Isten oltalmazó szeretete, a Szentléleknek az a vigasztaló ereje valóban erővé, hogy ne kelljen belesüllyedni másokkal szembeni rosszindulatba, hanem tudjunk mi irgalmasságot cselekedni a mi népünk között. Ámen!

1. Úr Jézus, nézz le rám. Jöjj, mosd el bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmamat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.

470. dicséret

Jöjjetek, imádkozzunk!

Urunk, Istenünk! Ebben a világban oly sok a rosszindulat és szeretetlenség. Fáj nekünk, hogy még a benned hívők között is, oly sok a vádaskodás, egymás bántása. Bocsáss meg nekünk, ha a mi életünkben is sok az irigység, féltékenység, és emiatt a másik felé szeretetlenek vagyunk. Köszönjük, hogy szent Lelked által rávilágítasz életünk sötét foltjaira, bűneinkre, amikor alaptalanul vagy sértettségünkben, mi magunk is vádoltuk embertársainkat. Urunk! Eléd állunk most úgy, hogy Te bocsásd meg mindazt, amivel ártottunk másoknak készakarva vagy akaratlanul. Urunk! Eléd állunk most úgy is, mint akiket bántottak mások igazságtalanul. Segíts nekünk, hogy tudjunk megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Kérünk, hogy Te gyógyítsd a mi sebeinket, és vigasztald meg a mi szívünket Szentlelked által. Köszönjük Jézusunk, legfőbb Papunk, hogy önmagadat áldoztad érettünk, Isten irgalmasságáért. Segíts, hogy öntelt, vádaskodó, rosszindulatú, rágalmazók válhassanak irgalmasságot cselekvőkké a Te erőd által. Jézusért hallgass meg minket, Ámen!

 „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |