|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
„Irgalmasságot akarok…”
„Szentlélek Isten, jöjj szívükbe, igen óhajtunk. Jöjj
égi erő, jöjj lelkesítő, jöjj szent tiszta láng, tüzet fogjon e fásult
világ. Jöjj gyámolító, jöjj vigasztaló, jöjj mennyei társ, hogy a bús
árvaságból kiválts. Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk.” Ámen.
Máté
evangéliuma 12. rész 1-8.
1Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át
szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni
és enni.
2Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak
neki: "Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni
szombaton."
3Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Nem
olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett?
4Bement az Isten házába, és a szent kenyereket
ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő
kíséretének, hanem csak a papoknak.
5Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy
szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek?
6De mondom nektek, hogy még a templomnál is
nagyobb van itt.
7Ha pedig értenétek, mit jelent ez:
Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, - nem ítéltétek volna el azokat, akik
nem vétkeztek.
8Mert az Emberfia ura a szombatnak."
Szeretett Testvérek!
Jézus közvetlen közelében ott vannak a tanítványai,
figyelve az Ő szavaira, aztán közvetlen közelében ott vannak sokszor az
asszonyok, ott vannak sokszor olyan érdeklődők, akik már hallottak
Jézusról, akik komolyan szeretnék venni az Ő szavát. Sokan követik Őt. De
ott vannak a közvetlen közelében azok is, akik csak figyelik, hogy hol tudnak
valami kifogást találni az Ő működésében, hol tudnak valami kifogást
találni tanításaiban, viselkedésében. És ha bármit észlelnek, azt szóvá
teszik, jelentik fölfelé, bevádolva Jézust, vagy akár a tanítványait. Egy
hasonlat szerint valaki így mondta, úgy követik a tanítványokat és Jézust,
mint a csősz az éhes koldust a kertben, hogy valamit találjanak. Valami
bűnt, valami olyat, ami nekik nem tetszik. Az Úr Jézus és az Ő tanítványai
a vetések között mennek, és a tanítványok megéheznek. Lehet, hogy a Mester
is, de Ő a tanítással van inkább elfoglalva. Néhány kalászt letépnek, és a
kezükkel szétmorzsolják, és a pár szem búzamagot vagy gabona magot
megeszegetik. Csillapítva kicsit az éhségüket. Máris kész van a vád. Máris
kész van, amiért jöttek. Sokszor magunkra is ismerhetünk, sokszor a
környezetünkre is ismerhetünk, amikor szinte nagyítóval nézzük, hogy mit
lehetne találni, milyen kifogást lehetne találni a másikon. Akár az
öltözetében, akár a beszédében, akár a viselkedésében. Hallottad, hogy
nézett ki… milyen volt? Ugye, hogy mennyire magunkra ismerünk sokszor a
negatív dolgok észrevételében. Amikor arra van kihegyezve a mi figyelmünk,
mi az, amit megláthatnánk, mi az, amit szóvá tehetnénk. Mi az, amivel a
másikat bemárthatjuk, ha nem is vádoljuk Őt, olyan fórumokon, ahol esetleg
elítélhetik, de önmagunkban vagy egy társaságban hamar meghozzuk az
ítéletet mások felett. Szabad nekünk most így is gondolkodni magunkról,
magunk dolgairól, úrvacsoravétel előtt. Itt vannak tehát azok, akik nagyon
figyelik Jézust és a tanítványait, és panaszt is emelnek. Tanítványaid
olyat tesznek, amit nem szabad. Nem először és nem is utoljára teszik ezt a
farizeusok, hiszen majd holnap is halljuk, hogy azt kérdezik: szabad-e
szombat napon gyógyítani? Több történetben van ez a kérdés feltéve:
szabad-e szombat napon? Mit szabad szombat napon? Aztán: szabad-e adót
fizetni a császárnak? stb. Olyan sok mindent tudnánk fölhozni, amit a
farizeusok Jézussal szemben és az Ő tanítványaival szemben a rosszindulatú
megfigyelésük következményeképpen, szeretetlen ítélgetésben merül ki. Vádaskodások. Megnézni, hogy mit tesz a
másik rosszul. Tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad. Mint a
gyerekek, akik odamennek talán a szülőhöz, hogy a másik ezt, vagy azt
csinálta. A testvérem. Milyen sokszor vádoltuk be, talán testvéreinket,
saját családtagjainkat a másik előtt, ítélgettük meg. Vagy olyan, mint
amikor a tanítóhoz odamennek a gyermekek, és mondják, hogy a másik mit
csinált. Arról kevésbé beszélünk, hogy minekünk mi a gondunk, bajunk, és
mit tettünk rosszul. Mint a gyerekek. Mint azok, akik felelőtlenül csak a
másik ellen, rosszindulatúan figyelik meg a másik cselekedeteit. Végső
soron, amikor odamennek a szülőhöz, és vádolják a testvért, akkor nem is
feltétlen a testvért vádolják, hanem azt várnák el a szülőtől, hogy na majd
akkor, most büntesd meg, ezt tegyél vele, vagy azt tegyél, ne hagyd legalábbis
szó nélkül, és tulajdonképpen az a vád, amit a testvérére mondanak, az már
hull a szülőre is, vagy hullik a tanárra, tanítóra is. Amikor azt mondja,
hogy azt nem veszed észre, amit a más csinál, mindig azt, amit én. Igen, a
panasz, a vád, most a farizeusok részéről is, olyan gyorsan kész van. És
tulajdonképpen nem is feltétlen csak a tanítványokat akarják vádolni, hanem
az Úr Jézus Krisztust. Tudjuk, hogy készen van már náluk a sok-sok vád, a
sok-sok rosszindulatú megfigyelés Jézussal szemben. Mennyi utat megtettek,
tulajdonképpen hiába, fölöslegesen. Mennyi utat megtesznek, fáradtságot vállalnak
azért, csakhogy vádolhassák Jézust és a tanítványokat. És gondolhatunk a mi
útjainkra, vagy azokra az időkre, amit elpazarlunk, hogy rosszindulatúan
nézzük, esetleg az embertársunkat. Mennyi felesleges utat megtesznek
rosszindulat miatt. S ez a világ, mennyi fölösleges utat, időt szán arra,
hogy a másikat bántsa, a másikat vádolja. Mennyi fölösleges utat, időt
áldoz arra, hogy az Úristennel szembe szálljon, szembe szegüljön. Azt
olvassuk, hogy ezek a farizeusok azt mondták, hogy azt teszik a tanítványok,
amit nem szabad. Az ószövetségben, Mózes törvényeiben, benne van az a
lehetőség, hogy szabad a gabonát tépni, a gabonából részesedni. A
kalásztépés tehát, nem volt tiltott dolog. Ezt írja Mózes könyvében a
törvény: „Ha bemégy embertársad gabonája közé, szakíthatsz a kezeddel
kalászokat, de sarlóval ne vágj embertársad gabonájából!” Vagyis, ha éppen
ott ér az éhség, akkor vehetsz belőle. Sőt tudjuk azt a rendelkezést is,
hogy ott kellett hagyni a gabona tábla szélén néhány kalászt, néhány szálat,
hogy ha arra megy néhány vándor, tudja az éhségét csillapítani a néhány
szem gabonával. Ez nem volt tilos. Ugyanígy a szőlőről is rendelkezik a
törvény. Azt mondja, hogy a szőlőben ehetsz, jól lakhatsz, de edénybe ne
rakj. Vagyis ne szedj sarlóval, ne kezd el learatni a te embertársad
gabonáját, ne kezd el leszüretelni a te embertársad szőlőjét, de vehetsz
belőle. Igen, ha valakit ott ér az éhség, akkor megteheti. Persze a
farizeusoknál az is készen volt, hogy ez munkavégzésnek volt nyilvánítva.
Szombaton pedig nem szabad munkát végezni. Azt, azt hiszem, aláírhatjuk, ha
sarlóval esett volna neki ott néhány tanítvány, mondhatnánk, hogy munkát
végeztek, de azzal, hogy néhány szemet kimorzsoltak a kezük között, és azt
elcsipegették, hát ezt már valóban csak rosszindulattal lehet munkának
tekinteni. Alig van tehát alapja a vádnak. Alig van alapja, csak a
rosszindulat az, ami dolgozik bennük. És nézzük meg, hogy mit tett Jézus, ezekkel
a vádakkal szemben. Jézus Krisztus itt most, mint a tanítványainak a védője
lép elő. Mesterien veszi védelmébe a tanítványokat. Nem csak azt a mózesi
igét emlegeti, hogy szabad néhány szemet kimorzsolni a kalászok közül,
hanem elmond egy ószövetségi történetet. És ez sokkal messzebbre és
mélyebbre viszi a mi gondolatainkat is. Dávid királyról azt a történetet
mondja el, amikor Saul életre, halálra üldözi őt, és Dávid az embereivel a nóbi
szentélybe kénytelen bemenekülni. És mivel menekültek, és nem volt idejük
magukkal élelmet vinni, ezért nagyon éhesek; megéheznek és kérnek enni,
kérnek kenyeret, és akkor a pap mondja, hogy nem tudok adni, csak a
felszentelt kenyerek vannak itt. De aztán mégis odaadja Dávidnak és
legényeinek, ha úgymond tisztán tartották magukat, mert látja, hogy
mennyire szükségük van erre a kenyérre. Vagyis ez a pap majd a történet
végén emlegetett irgalmasságot cselekszi Dáviddal és embereivel. Igen, Saul
rosszindulata miatt életveszélyben, éhségben van Dávid és az ő emberei. A
megszentelt kenyerek most mégis úgy kerülnek az ő birtokukba, hogy ők nem
vétkeznek. Miért? Mert előtte, valaki más vétkezett. Vagyis azt a felkent
királyt, Dávidot üldözi Saul, akit nem kellene, hogy üldözzön. Aki otthon
lehetne nyugodtan, békességben, mert ő nem fordult Saul ellen, sőt látjuk
később a történetben, hogy megkíméli Saulnak az életét, amikor megtehette
volna, hogy megölje őt. Előtte valaki más vétkezett. Vagyis a felkent
királyt akarta félre tenni, semmivé tenni. Elvetették az Úr felkentjét. És
ezért vezet sokkal mélyebbre ez a történet, mert nem csak a törvényt
emlegeti, hanem úgy emlegeti ezt a felkent királyt, hogy Jézus maga mondja,
Ő az Úr felkentje, Ő a királyok királya. Tulajdonképpen érthetnek belőle a
farizeusok, hogy ők most a felkent királyt, az Úr felkentjét vádolják és
akarják bemártani mások előtt. Őt üldözik rosszindulatukkal. Látszólag a
törvénynek akarnak érvényt szerezni, de valójában Jézust magát bántják. És
Jézus még egy igazolást hoz tanítványai védelmére. A papok naponként,
ünnepen és szombaton is bemutatják az áldozatot a szent sátorban. Az
áldozat bemutatása nem csak finom feladat volt, hanem tudjuk, hogy igenis
nagy munkát igényelt a papoktól. Amikor egy-egy áldozati állatot le kellett
ölni, oda kellett helyezni az oltárra, tüzet kellett rakni, aztán
szétválogatni, hogy mi az, ami az oltárra menjen, és mi az, ami a családnak
megy. Igen, a papok akkor fizikai munkát is végeztek amellett, hogy
szellemi munkát is. És azt mondja Jézus, hogy mégsem vétkeztek. Vagyis,
miért kellett szombaton dolgozniuk a papoknak? És itt jön a következő nagyon mélyre vivő
gondolat. Azért, mert a bűnök miatt erre szükség volt. Izrael bűnei miatt kellett dolgoznia
szombaton a papoknak. Nem kedvtelésből, nem azért, mert nem akarták
megszentelni az Úr napját, hanem Izrael bűne miatt kellett, hogy állandóan
az oltáron áldozat legyen. És most itt áll előttük Jézus, a drága főpap,
itt áll előttük Ő, aki majd önmagát áldozza miérettünk, a bűn miatt, az ős
ellenség miatt, a gonosz miatt, ezek miatt az áskálódások miatt is. És ez
az Úr, aki az Ő életét adja az övéiért, most védi őket. Védi a
cselekedetüket, mert Ő meg akar óvni bennünket a fölösleges támadásoktól, a
gonosznak a támadásai ellen. És nyilvánvalóvá is teszi majd az a nap, amit
így mond Zakariás próféta, eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó
kemence. Olyan lesz, minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és
elégeti őket az eljövendő nap. De fölragyog majd az igazság napja
számotokra, akik nevemet kéritek, és sugarai gyógyulást hoznak, vagyis itt
van maga az igazság, aki egyedül képviselheti igazán Isten igazságát a
Földön, és Ő az, aki megvédi az övéit, az Ő igéje és bűnbocsánata a mi
menedékünk is. És ma is van nekünk ügyvédünk és szószólónk a menyben, ahogy
a KT feleletben is hallottuk a múlt alkalommal. És ha vádolnak bennünket
igaztalanul, akkor van, aki kiáll mellettünk, szót emel érettünk, azokért,
akik elfogadták. Az Ő vére, az Ő áldozata tisztít minket minden bűntől. A
templomnál nagyobb van itt, mondja Jézus a farizeusoknak. A templomnál
nagyobb van itt, Jézusban. Dávid királynál nagyobb van itt, mert az
örökkévaló király van itt, az ószövetségi papoknál nagyobb van itt, mert az
Ő áldozata örökké való, és a nagy írásismerőknél vagy prófétáknál, nagy írástudóknál,
a farizeusoknál sokkal nagyobb van itt, aki igazán ismerheti Isten
igazságát. Ez az, ami számunkra is védelmet jelent, hogy nekünk ilyen nagy
főpapunk van, nagy prófétánk van, és nagy királyunk van, akinél találhatjuk
a mi bűnbocsánatunkat, és találhatjuk azt, hogy Ő igaznak nyilvánít
bennünket, Jézus véréért. Az irgalmas Isten van itt, és ez sokkal nagyobb a
templomnál, mert a templom, tudjuk, hogy nemsokára semmivé lesz, de tudjuk
azt, hogy Jézus irgalma örökké megmarad. A törvény nevében ugyan elítélik a
tanítványokat sokak szeretetlenül, de az irgalmasság nevében Jézus felemeli
az övéit, és kegyelmet ad nekik. Az emberfia ura a szombatnak. Ura az én
életemnek, ura az értelmemnek, ura a mi egész életünknek. És ezt kívánja
tőlünk a mi Urunk, hogy vádaskodás helyett, rosszindulatú megfigyelés
helyett merjünk és akarjunk az irgalmasság jegyében szólni és cselekedni.
Nem olyan áldozatokat kíván Isten, ami tulajdonképpen semmi, értelmetlen, hanem
irgalmasságot kíván ezen a Földön tőlünk is. Ki szegte meg a szombatot? Hát
nem a tanítványok, hanem azok, akik szeretetlenül, öntelten vádaskodtak,
akik rágalmaztak. És ki szenteli meg a szombatot? Az, aki irgalmasságot
cselekszik. Így legyen a mi számunkra is Isten oltalmazó szeretete, a
Szentléleknek az a vigasztaló ereje valóban erővé, hogy ne kelljen
belesüllyedni másokkal szembeni rosszindulatba, hanem tudjunk mi
irgalmasságot cselekedni a mi népünk között. Ámen!
1.
Úr Jézus, nézz le rám. Jöjj, mosd el bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz:
jöjj, oldj fel engemet.
2.
Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért,
szent nyugodalmamat.
3.
Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy
az úti jel.
4.
Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy,
Megváltóm, velem!
5.
Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az
örök napsugár.
470. dicséret
Jöjjetek, imádkozzunk!
Urunk, Istenünk! Ebben a világban oly sok a
rosszindulat és szeretetlenség. Fáj nekünk, hogy még a benned hívők között
is, oly sok a vádaskodás, egymás bántása. Bocsáss meg nekünk, ha a mi
életünkben is sok az irigység, féltékenység, és emiatt a másik felé
szeretetlenek vagyunk. Köszönjük, hogy szent Lelked által rávilágítasz
életünk sötét foltjaira, bűneinkre, amikor alaptalanul vagy
sértettségünkben, mi magunk is vádoltuk embertársainkat. Urunk! Eléd állunk
most úgy, hogy Te bocsásd meg mindazt, amivel ártottunk másoknak készakarva
vagy akaratlanul. Urunk! Eléd állunk most úgy is, mint akiket bántottak
mások igazságtalanul. Segíts nekünk, hogy tudjunk megbocsátani az ellenünk
vétkezőknek. Kérünk, hogy Te gyógyítsd a mi sebeinket, és vigasztald meg a
mi szívünket Szentlelked által. Köszönjük Jézusunk, legfőbb Papunk, hogy
önmagadat áldoztad érettünk, Isten irgalmasságáért. Segíts, hogy öntelt,
vádaskodó, rosszindulatú, rágalmazók válhassanak irgalmasságot cselekvőkké
a Te erőd által. Jézusért hallgass meg minket, Ámen!
„Boldogok az irgalmasok, mert ők
irgalmasságot nyernek.” Ámen!
|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
|