Textus: Máté 12. fejezet 22-30.

²²Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott.

²³Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: „Csak nem ez a Dávid Fia?”

²⁴A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: „Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével.”

²⁵Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.

²⁶Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa?

²⁷És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok!

²⁸Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.

²⁹Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor azonban kirabolhatja a házát.

³⁰Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.”

Kedves Testvéreim!

A felolvasott történet úgy indul, mint egy átlagos jézusi gyógyítási történet. Hoznak egy beteget Jézushoz, ő pedig minden bajából meggyógyítja és újra teljesen egészséges lesz. Nem ez az első ilyen eset, szinte ismerős az eseménysor. És a szűk értelemben vett gyógyítási történetnek ezzel gyakorlatilag vége is van. Egyetlen verset szentel ennek az eseménynek Máté evangélista, ezúttal még az sem derül ki, hogy Jézus hogyan gyógyított. Mert most nem is ez a lényeges.

Úgy tűnik, hogy ezután kezdődik igazán a történet. A gyógyítás csak illusztráció, egy apropó valójában egy vitabeszéd kellős közepén állunk. Ebben a vitában már nem is gyógyításról van szó, az csupán elindítója mindennek. A központi kérdés, amely most itt is felszínre tör már régóta ott lappang az evangélium eseményeiben, s talán az egész evangélium központi kérdésének is nevezhetjük: Elérkezett-e már az Isten Országa? Elérkezett-e már az új messiási korszak?

Az emberek folyamatosan tapasztalnak olyan eseményeket, melyek kétségtelenül erre mutatnak. Az emberek látják, hallják, tapasztalják, éppen a mostani gyógyítás kapcsán is, hogy „vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium…”

Ott motoszkál bennük ezért a kérdés: Ez már az, aminek látszik? Még nem beszélhetünk bizonyosságról, hiszen az Isten Országa eljövetelének lehetősége még mindig csak kérdés formájában merül fel. Ezt láttuk az elmúlt a vasárnapon Keresztelő János esetében is. Még neki is vannak kétségei, még ő sem biztos a dolgában. Mostani történetünkben is a jézusi gyógyítás a csodálkozás reakciója mellett a már ismerős kérdést váltja ki a sokaságból: „Csak nem ez a Dávid Fia?” Érezzük, hogy ez még nem a római százados későbbi nagypénteki vallomása: „Bizony, ez Isten Fia volt”. Abban ott van a bizonyosság, ott van a hitvallás. Itt még csak kérdésként merül fel mindez, lehetőségként, hogy Jézus talán valóban a megígért Dávid házából való Messiás. De az őszintén megfogalmazott kérdés, már egy jó esély arra, hogy egyszer válasz is érkezzen. Egy halmozottan beteg ember lesz teljesen ép és egészséges. A szemtanúk ebből már tudják azt, hogy csakis az Isten felkentje, választottja és felhatalmazottja tehet ilyet, de ez az ember valóban Ő lenne?

Másfajta reakcióval is találkozunk. A vallási ellenfelek, a vitapartnerek, ahogy már oly sokszor, most is jelen vannak. Ugyanazt látják, ugyanazt tapasztalják, mint a sokaság mégis másra jutnak. A farizeusok nem kérdeznek, hanem állítanak. Nem kérdés fogalmazódik meg bennük, hanem vád. Valójában nem is a gyógyításra reagálnak, hanem a sokaságban felmerülő kérdésre. „A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével.”

Nem kérdésük van tehát, hanem kijelentésük, állításuk. Tudni vélik, hogy mit látnak, van rá saját bevallásuk szerint logikus magyarázatuk: Az, ami történik, Belzebub munkája, Jézus a démonok fejedelmének szövetségese.

Jézus látja gondolataikat, és ismerve a megelőző evangéliumi beszámolókat, mi olvasók is ismerjük azt a szándékot, ami erre a kijelentésre motiválja a farizeusokat. Néhány verssel korábban az előző gyógyítási történet végén azt olvastuk: „A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.”  Kétségtelenül ez a rosszindulat, ez a gonosz határozat mondatja ki velük a Jézus elleni vádakat. Ők nem a jelekből olvasnak, nem engedik, hogy hasson rájuk a csoda, nem engedik, hogy esetleg bennük is felmerüljön annak lehetősége, vagy megsejtése, hogy ez a Jézus a Dávid Fia. Mert nekik van egy előre elhatározott szándékuk, és ehhez tartják magukat. Elvakítja, és érzéketlenné teszi őket saját haragjuk. Talán ismerjük mi is az érzést, amikor elönt a düh, és képtelenek vagyunk racionális döntésekre, helyes mérlegelésre, képtelenek vagyunk a szívünkre vagy éppen Isten szavára hallgatni.

Jézus reagál a vádakra, és mivel ismerte a farizeusok gondolatait,  ezeknek a gondolatoknak gyengeségét, hibáit használja fel válaszában. Jézus nagyon logikusan érvel, szépen követhető az indoklása, és mindenki számára világossá válik, hogy a farizeusok nem gondolkodtak, csak valahogyan ártani akartak Jézusnak. Szinte nevetségessé válik az a gondolat, hogy az ördögök fejedelme saját ördögeit űzi ki. Mi ez ha nem meghasonlás? Gyakorlatilag saját maguk ill. tanítványaik tevékenységét is megkérdőjelezték, hiszen közöttük is voltak ördögűzők. Jézus nem vádaskodik, csak visszakérdez: „És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki?”

Kedves Testvérek!

Elérkezett-e már az Isten Országa? Azt láttuk tehát, hogy vannak akik számára már egészen közel jött. Már látni vélik a körvonalait, érzik az erejét, de még bizonytalanok, még nem mernek átlépni a küszöbön. Ilyen a sokaság ebben a történetben, akik már legalább kérdésként megmerik fogalmazni, hogy igen, lehetséges, hogy ez már az Isten Országának közelsége.

Mások, így a farizeusok, a tagadás irányába mennek el. Ők saját országot építenek, saját erőből, és azt nevezik Isten Országának. A kérdésig sem jutnak el, mert nekik már van elképzelésük, ami mellett teljesen mellékes, hogy mi az Isten elképzelése. Mindegy, hogy mi történik, mindegy, hogy mit tesz Jézus, ha kívül esik az ő elképzeléseiken, akkor az csak az ördög munkája és országa lehet.

Elérkezett-e már az Isten Országa? Jézus megválaszolja a kérdést: „Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.”  A Szentlélek adja meg tehát az igazi választ a kérdésre. Jézus munkásságának kezdetén még így prédikál: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa." Elközelített, vagyis egészen közel jött, így meg kell hozni a döntést, és meg kell térni. A helyzet fokozódik. A nép most már látott, hallott. Ezúttal már így szól Jézus: „Elérkezett hozzátok az Isten országa…. Aki nincs velem, ellenem van”  Vagyis az Isten országa itt van, közöttetek van.  Két lehetőség létezik: részévé válsz, vagy kívül rekeszted magad. Ez egy még kategorikusabb helyzet, egy még világosabb és kiélezettebb szituáció, amit az Isten Lelkének a munkája fémjelez. „Ha … én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.” 

Kedves Testvéreim!

Az Isten Lelkének jelenléte és munkája az Isten Országát jelzi ma is. Ahol Isten Lelke uralkodik, irányít, vezet, ott Isten uralkodik. Ahol a Szentlélek gyógyít, rendet teremt, helyreállít, életeket változtat meg, ott az Isten Országa válik valósággá.

A pünkösd eseménye, a pünkösd következménye az Isten Országa kiteljesedésének a része. Annak a folyamatnak, amelyet Jézus földi életében már fel lehetett fedezni, erre utal történetünk is, és amely a Szentlélek kitöltetésének eseményével folytatódott, és mind a mai napig tart. Elérkezett-e már az Isten Országa? Még nem mindenhol és nem mindenkor megtapasztalható, de ha Isten Lelke munkálkodik, ott az Isten Országa valósul meg. Mert a Szentlélek erősebb, mint a Sátán, erősebb, mint Belzebub, és fokozatosan veszi át a hatalmat. Ennek a folyamatnak a része Pünkösd is. „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek…” –olvashatjuk a pünkösdi történetben. A jézusi példa az erős emberről már előre mutat az Isten Országának beteljesedése felé. „Hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, …, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert?” Az erős ember megkötözése a még erősebb által már arra a beteljesülésre mutat, amikor a Jelenések könyvének angyala „Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre,  levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket…”. Így teljesül be majd egészen az Isten Országa.

Az erőst egy még erősebb győzheti le. Kérhetjük mi is azt a többleterőt, amely legyőzi a gonoszt. Kérhetjük erőtlenségünkben, betegségünkben, alkalmatlanságunkban. Ebben bízva készülhetünk az úrvacsorára is, amelyben éppen az fejeződik ki, hogy én tudatosan az Isten Országára tekintek, és annak akarok részese lenni.

Mert az úrvacsorai közösségre készülve minket is kérdés elé állít az Ige: Kinek az országát építed? Bűnvallással kell Isten elé vinnünk, amikor farizeusi módon saját erőnkből a saját országunkat építjük, ahol a mi szabályaink, a mi akaratunk érvényesül. Jöjjön el az én országom, legyen meg az én akaratom. Mert az úrvacsora egy másik országra, az Isten országára mutat, amelynek mi is részesei lehetünk a Lélek által.

Amikor elhangzik az úrvacsora szereztetési Igéje, akkor azt Pál apostoltól szoktuk idézni, megjegyezve, hogy az első három evangélista is megírta ezeket a szavakat. Máténál, Márknál és Lukácsnál kivétel nélkül elhangzik egy fontos jézusi mondat az utolsó vacsora történetében: „Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában.”

Vagyis az úrvacsorában való részvétel az eljövendő Isten Országára tekint, annak előképe. Amikor úrvacsorát veszünk, tudjuk, hisszük és átéljük, hogy a Lélek munkálkodik. Mert közösséget alkot, egyesít Krisztussal, emlékezetünkbe idézi Jézus értünk hozott áldozatát, eszünkbe juttatja mindazt, amit Jézus mondott. Arról van szó, amit Jézus is mond, hogy ha valóban az Isten Lelke az, ami megnyilvánul a gyógyulásban, a rend helyreállásában, vagy folytatva a sort a közösségben, a gyülekezetben, a szolgálatban, az imádságban, az istentiszteleten akkor ott az Isten Országa érkezett el. Ennek tökéletes kiteljesedésében bízva és reménykedve járulhatunk az Úr asztalához is, ahol megtapasztalhatjuk a saját életünk rendjének a helyreállását, a saját süketnémaságunk, vakságunk, megkötözöttségünk gyógyulását, mert erőt merítünk attól, aki erősebb. Bocsánatot nyerünk, békességet nyerünk attól, aki erősebb. És egyben előretekintünk az Isten Országának teljessége felé.

Kedves Testvéreim!

Legyen pünkösdi ünneplésünk, ünnepi istentiszteleteink, úrvacsorai közösségünk jele és előképe az Isten Országának! Legyünk már most részesei, legyünk építői, legyünk beteljesedésének kitartó hirdetői a Lélek ereje által!

ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |