Lekció: Apostolok cselekedetei 2. fejezet 1-13.

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, ²hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.

³Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.

⁴Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.

⁵Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.

⁶Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.

⁷Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?

⁸Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: ⁹pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, ¹⁰Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, ¹¹zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.”

¹²Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?”

¹³Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.”

Textus: Ézsaiás könyve 61. rész 1-3.

„Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót.  Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik.”

Kedves Testvéreim!

Nagyon régi prófétai igét hallhattunk most. Jóval a mai Pünkösd előtt íródott, de jóval az első Pünkösd előtt is. Mégis ennek az ünnepnek az üzenetét hordozza magában, hiszen arról szól, hogy Isten Lelke kiválaszt, és elküld. És nyilvánvaló, hogy nem csak Pünkösd óta. A Lélek munkája korszakokon átívelő esemény. Szokták használni azt a megfogalmazást, hogy a Krisztus előtti időszak (azaz az Ószövetség kora) az Atya korszaka, Jézus munkásságának ideje a Fiú korszaka, és Pünkösddel veszi kezdetét a Szentlélek korszaka. Valójában azonban örök időktől fogva az idők végéig az Atya, Fiú, Szentlélek, vagyis a Szentháromság Isten munkájáról beszélhetünk. Nem lehet és nem szabad elszakítani egymástól ezt a hármasegységet. Mert a Pünkösd is az egyház születésnapja, nem pedig Isten Lelkének a születésnapja. Mert ahogyan az Írás is igazolja, Isten Lelkének munkája nem szűkíthető csak a Krisztus utáni korszakra, hiszen munkálkodott már az Ószövetség idején, munkálkodott az Újszövetség idején, és hitünk szerint munkálkodik ma is. Nézzük meg a mai istentiszteleten, hogy hogyan.

1. Ha először rápillantunk az Igénkre, akkor azt mondhatjuk, hogy az Úr Lelke munkálkodott az Ószövetség korában. Legelőször is erről tesz tanúbizonyságot a felolvasott igeszakasz, hiszen az ószövetségi Ézsaiás próféta könyvében olvasható. Már itt munkálkodni látjuk azt az erőt, az Isten Lelkét, amelyről a mai ünnep is szól. Az Úr Lelke nyugszik rajtam -írja a próféta, mert biztos tudatában van annak, hogy Isten kiválasztotta őt egy feladatra, és elküldte őt. És, hogy mi ez a feladat, arról is olvashatunk Ézsaiásnál.

Időben a babloni fogság után vagyunk, a nép végre hazatérhetett Izráel földjére. Hosszú évek óta, generációk váltakozása közepette várta ezt a zsidó nép, de amikor végre elérkezett a hazatérés pillanata, mégis csalódniuk kellett. A várva várt üdvkorszak, a felhőtlen boldogság, amit a hazatérés reménységéhez fűzött a nép a maga váradalmaiban, nem következett be. A második exodus utáni második honfoglalás korántsem volt olyan dicsőséges és sikeres, mint az első. Szegénység, nyomor, romos épületek, elgazosodott földek várták a hazaérkezőket, a tejjel és mézzel folyó Kánaán helyett.

Ehhez az elkeseredett néphez küldte el Isten az ő prófétáját, és adta neki feladatul a vigasztalás szolgálatát. Az egykor megkötözöttek, a foglyok hazamehettek, szabadokká lehettek ugyan, de a nyakukba zúduló nyomor ismét megkötözötté és foglyokká tette őket. Látszólag szabad, de közel sem felszabadult nép él Izráelben e prófécia idején. És ebben a közegben, ebben a szituációban szólal meg a próféta: „Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.”

Az Úr Lelke vigasztaló, lelkigondozói szolgálatra küldi Ézsaiást. Ez lesz a feladata a Szentlélek által kiválasztott prófétának. Nem látványos csodákat kell véghezvinnie, nem emberi erőt meghaladó természetfeletti tetteket kell cselekednie, hanem Isten örömhírét kell elmondania az embereknek. A Szentlélek tehát arra indítja a prófétát, hogy menjen oda az emberekhez, beszéljen velük, kérdezze meg őket bajaik felöl, mondjon nekik egy-két biztató szót, bátorítsa Őket az Isten igéjével. Nem tűnik ördöngős dolognak, de a próféta is tudja, hogy az Úr Lelkének jelenléte nélkül még ez az egyszerűnek tűnő szolgálat sem lehet sikeres és eredményes. Fontosnak tartja saját küldetésében, hogy az Isten Lelke társul szegődjön hozzá. Erősíti, élővé, és hatóvá teszi az isteni Igét, mely emberi szavakon keresztül jut el a teremtett világhoz.

Ez az isteni Ige nem mindig kellemes a fülnek. Van, hogy dorgál és fedd, vagy éppen büntet. Erre is számos példát látunk az Ószövetségben. Isten Lelke arra is kiválaszthat embereket, hogy Isten büntetésének eszközei legyenek, ahogy voltak például Izráel bírái. Arra is kaphat megbízatást az ember, hogy ítéletet hirdessen, ahogyan tették ezt Isten Szentlelke által a próféták. Ézsaiás most azonban vigasztalásra kap elhívást. Az Úr Lelke nyugszik rajta, hogy örömhírt vigyen, szabadulást hirdessen, és bekötözze a megtört szíveket. Pünkösdi csoda ez 500 évvel az első pünkösd előtt. Nincsenek lángnyelvek, nincs szélzúgás, de a Szentlélek már munkálkodik.

2.  És itt érkezünk el a következő korszakunkhoz. Az Úr Lelke ugyanis munkálkodott az Újszövetség idejében is. Mert Isten kiválasztott egy embert, akin az ő Lelke nyugodott. Kiválasztott és elküldött valakit, aki tökéletesen teljesítette mindazt, amiről Ézsaiás próféta beszél. Örömhírt vitt az alázatosaknak, bekötözte a megtört szíveket. Ezt az igét akár Jézus is mondhatná magáról. És nem csak mondhatná, hanem mondta is, amikor a názáreti zsinagógában ezt a szakaszt olvasta fel, és hozzátette: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." És valóban Jézus Krisztus földre jöttével, munkálkodásával valami megváltozott. Benne beteljesedtek az írások, benne közel jött az Isten Országa az emberekhez.

De mégsem köszöntött még be az üdvkorszak. Izráel népe várva várta a Messiást, aki végre eljött, de nem az történt amire számítottak. Teljes a csalódás, mint egykor Ézsaiás korában a hazatérők számára. Jézus nem állította vissza Izráel dicsőségét, nem állította fel Dávid trónját, nem törte össze a római igát. Jézus teljesen mást tett, mint amit vártak tőle, de éppen azt tett, amit a Lélek által felkent szolgának tennie kell. Jézus örömhírt vitt az alázatosaknak, bekötözte a megtört szíveket, és szabadulást hirdetett a foglyoknak, mert az Úr Lelke nyugodott rajta.

És hogy miben állt ez az örömhír: „Elközelített az Isten Országa”. Azaz valami elkezdődött az üdvkorszak megvalósulásából. Megkezdődött, de még nem teljesedett ki. Az Újszövetség annak a bizonyságát adja, hogy Krisztus után nem lehet úgy élni mint eddig. Valami új kezdődött el, és mi már ebben az újban élhetünk. Ennek az új korszaknak egyik bizonysága az első Pünkösd is. A Szentlélek kitöltetésével az események tovább folytatódnak, az Úr Lelke ott nyugszik a tanítványokon, Pál apostolon, és mindazokon, akik „örömhírt visznek az alázatosaknak, bekötözik a megtört szíveket, és szabadulást hirdetnek a foglyoknak”.

A feladat tehát nem változott. Ahogyan az Ószövetség korában, úgy az Újszövetség korában is ugyanazt kell tenni. Sokan csalódottak voltak Krisztus halála után, még a tanítványok is tele voltak kérdésekkel a mennybemenetel előtt: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?”. Lényegében ugyanaz a kérdésük, mint a fogságból hazatért népnek. Ugyanaz a csalódottság kerítette hatalmába a tanítványokat is. De gondolhatunk az emmausi tanítványok történetére is, amely ugyanerről a csalódottságról szól: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt.” És Jézus erre úgy válaszol, hegy megígéri a Szentlélek támogató erejét, megígéri, hogy elküldi a Vigasztalót, ahogy János evangéliuma írja. Elküldi a Szentlelket, aki eltölti a tanítványokat, apostolokat, diakónusokat, evangélistákat és elküldi őket vigasztaló, lelkigondozó és örömhírt hirdető szolgálatra az egész világba. Így mondhatják Isten választottai és küldöttei az Újszövetségben is Ézsaiás szavait: „Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.”

Krisztus feltámadt, és megváltotta a világot, de még nem köszöntött be az üdvkorszak. A Szentlélek azonban nem hagy minket csalódottságban, hanem vigasztal. Kiválaszt embereket, akik hirdetik az örömhírt, hogy noha még nem jött el az az idő, amire mindenki várt, amikor nem lesz fájdalom, sem betegség, csak örök öröm, de Krisztusban mégis elkezdődött valami. Ezt a vigasztalást kell hirdetnie annak, akin az Úrnak Lelke nyugszik

3.  És itt érkezünk el a mához. Az Úr Lelke ugyanis munkálkodik napjainkban is. Az Úr Lelke ma is kiválaszt és elküld embereket a vigasztalás szolgálatával. A feladat nem változott, hiszen ma is vannak elkeseredett emberek, bekötözésre váró megtört szívek, ma is vannak foglyok, akik vágynak a szabadulásra. Pünkösd után mi lehetünk azok, akiken az Úr Lelke nyugszik. Ugyanazt kell tennünk, amit tett Ézsaiás, vagy amit tettek a tanítványok. Hirdetni az Úr kegyelmének esztendejét.

Sokan megtévesztően nyilatkoznak a Szentlélek munkájáról. Látványos gyógyításokról hallunk, nyelveken szólásról, prófétai megnyilvánulásokról, amit mind-mind a Lélek munkájának tulajdonítanak. És a Szentlélek Istennek valóban hatalmában áll ilyeneket cselekedni, hiszen olvasunk hasonlókról a Szentírásban is, de mégis nagyon veszélyes vállalkozás így kisajátítani a Szentlelket, generálni a „csodákat” a hit bizonyosságáért. Nem sürgethetjük az üdvösséget, nem vagyunk képesek megvalósítani Isten Országát itt a földön.

A mai Ige józanságra is int. A Szentlélek ereje soha nem lehet öncél, nem lehet látvány-effekt, az Úr Lelke a józanság lelke. Mit tesz az, akin az Úr Lelke nyugszik: örömhírt hirdet, vigasztal, bátorít, meghallgatja a másik panaszát, bekötözi a megtört szíveket. Nem látványos, de az Istentől való. Sőt nem is lehet mindez eredményes, ha ebben Isten Lelke nem támogat minket. Vigasztalásunk csak tüneti kezelés lehet, ha nem áll mellettünk a Vigasztaló. A lelki foglyoknak csak akkor hirdethetünk igazi szabadulást, ha mellettünk áll maga a Szabadító. A világnak csak akkor tudunk szeretetet közvetíteni, ha velünk van Isten, aki maga a Szeretet. Erre a szolgálatra hív el bennünket ezen a Pünkösdön is a Szentlélek, mert ez a világ is csalódott. Csalódott önmagában, az emberi képességekben, az ész mindenhatóságában. Ez a világ is csalódott, mert sok ponton felismerte saját korlátait, s önmaga üdvözítése helyett önmaga pusztulása felé halad. Szükség van a Vigasztalóra, és szükség van a vigasztalókra és az örömhírvivőkre, akiken az Úr lelke nyugszik. Akik olyan erőt képviselnek, akik olyan irányt mutatnak, amely túlvezet a csalódottságon. Olyan üzenettel, olyan felhatalmazással mehetünk a világba, mely „hamu helyett fejdíszt” kínál, „gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket”.

Hiszem, hogy Isten minket, gyarló embereket is fel tud használni abban a folyamatban, melynek a vége ténylegesen az üdvkorszak beköszönte lesz. Hiszem, hogy a Szentlélek ereje által lehetünk az üdvtörténet részesei. Hiszem, hogy ahogyan Ézsaiás, és a tanítványok eszközök lehettek Isten kezében a Lélek által, úgy rajtunk is megnyugodhat az Úr Lelke. Nekünk is bizonyságot kell tennünk arról, hogy az üdvkorszak még nem köszöntött ugyan be, de Isten Országa elközelgett. Ennek a vigasztalásnak és örömhírnek lehetünk a hirdetői. 

Kedves Testvéreim!

Az a tény, hogy az Úr Lelke munkálkodott az Ószövetség korában, vagy az Újszövetség idején már megíratott. A Szentírás hasábjai fehéren-feketén bizonyságát adják annak, hogy a Szentlélek teljes jogú főszereplője a Szentháromság Isten üdvmunkájának.

De hogy mit cselekszik ma, hogyan vigasztal általunk a Szentlélek, az éppen most íródik. Most történik. Ebben a gyülekezetben is. Az én Uramnak, az Úrnak Lelke nyugszik rajtam? Igen, megtörténhet a pünkösd csodája ma is. Hogy vigasztalj, hogy örömhírt és szabadulást hirdess, mindazoknak, akik sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését! ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |