| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Új énekkel dicsérjétek!

Lekció Zsoltárok 96.

¹Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld!

²Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap!

³Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!

⁴Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.

⁵Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója.

⁶Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.

7Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát!

⁸Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!

⁹Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld!

¹⁰Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.

¹¹Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!

¹²Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind ¹³az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

Textus: Zsoltárok 96:1.

¹Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld!

Kedves Testvéreim,

Új énekkel…

Énekeljetek új éneket – így kezdődik a 96. zsoltár. Miért van szükség új énekre, miért van ez a kérés ilyen hangsúlyos helyén a zsoltárnak?

Az új valami különlegeset is jelent egyben. Egy-egy új, különleges alkalmat új dolgokkal szoktunk ünnepelni. Nem a régivel, a már sokat használttal, a kopottal, hanem az alkalomhoz illővel, az újjal. Amikor két ember házasságot köt, egy új szakasz kezdődik életükben. Az esküvő ünnepnapjára új ruhát öltenek, friss virágokkal díszítik fel a teret, sokszor új ajándékokat kapnak, s új gyűrű kerül ujjukra. Az élet egy új szakasza megjelenik a szimbólumokban, a kellékekben: minden azt beszéli, most valami elkezdődik, ami eddig nem volt, amit eddig nem ismertünk; a régit felcseréli valami más. A házasságkötés talán az egyik legszebb példája az újnak földi életünkben, de emellett sok más különleges alkalom is adódik, amikor az új megjelenik: az újév kezdetén, egy keresztelő, születésnap, konfirmáció alkalmával. Gondoljunk csak a sok közül újévi új elhatározásainkra, fogadalmainkra. Az újat megpróbáljuk annak megfelelően megünnepelni: kívül-belül igyekszünk megújulni, hogy méltó módon találkozhassunk vele.

A zsoltárban megjelenő új ének is hasonló gondolatokon alapul: új énekre van szükség, mert valami új történt, valami, amit eddig nem láttunk, amit nem ismertünk. A zsoltárok korának Izraelében minden ünnephez vagy más dicsőítő alkalomhoz új ének járt, hogy Isten új és megújult munkáját méltóképpen ünnepelje. Annál a szertartásnál, amely Jahve győzelmét, uralkodásának megújulását ünnepelte ellenségei felett, még több ok volt egy új énekre. A király új vagy megújult uralma alkalom volt új ünnepi kifejezésre.

Új énekkel dicsérjétek…

A 96. zsoltár felhívás Isten dicséretére, aki hatalmasabb minden más Istennél.  A zsoltár kezdetét felszólítások jelzik: énekeljetek – énekelj – énekeljetek – áldjátok – hirdessétek – beszéljétek el. Meglepő módon háromszor is felszólít a zsoltár: énekeljetek! Nem a mennyei udvartartásnak, hanem az embereknek, a világ nemzeteinek szól ez a felszólítás. Kérés és lehetőség: dicsérjétek az Urat, kapcsolódjatok be a mindenség nagy dicsőítésébe, legyetek részeseivé a teremtés magasztaló énekének. Az ember megtisztelő feladata, hogy terjessze Isten szabadításának hírét napról napra, ameddig minden ember, minden nemzet tudomást szerez dicsőségéről. A terjesztett üzenet célja az, hogy örömöt okozzon az emberi szívekben, bizalmat ébresszen Jahve, az Úr iránt. Mert a nemzetek rájönnek majd, megértik, hogy Ő a király az egész világ felett.

A zsoltár megadja az okát is annak, hogy miért kell Jahvét dicsérni, olyan tipikusan himnuszra jellemző módon. Dicsérni kell Őt, mert Isten hatalmasabb, mint az összes többi isten, méltóbb arra, hogy dicsérjék. Minden más isten csak bálvány – mondja az ismert, jellemző és letaroló kritikája a jahvista teológiának – csak bálványok ezek, amelyeket emberi kezek gyártottak. Jahve alkotta az eget, Ő a teremtő, akitől minden élet és új dolog származik. Ember nem képes erre. A világ teremtőjét és ítélőjét dicsérnie kell minden tulajdonának. Hódolattal kell meghajolni, leborulni az Isten előtt minden teremtményének – ez valószínűleg rendszeres része volt az izraeli istentiszteletnek. Egyes magyarázók feltételezik, hogy ünnepek alkalmával az imádságos meghajolás újra és újra helyet kapott az istentisztelet folyamán. Nemcsak szemlélője tehát a mennyei imádatnak az ember, hanem valóságos résztvevője. A zsoltár vége kozmikus ünneplést idéz meg: a különböző nemzetek emberei meghajolnak Jahve előtt együtt az éggel, a földdel, a tengerrel, a mezőkkel, a fákkal. A teljes teremtettség együtt dicséri az Urat.

Új énekkel dicsérjétek az  „új” Jahvét.

Van a zsoltároknak egy olyan csoportja, amely az új élet meglepő ajándékáról tesz bizonyságot, amikor már semmit sem várna az ember. Ilyen például a legismertebbek közül 30., 40., 138., 65., 66. stb. zsoltár. Hálaadások az Úrnak, aki valami újjal lepte meg népét, valamivel, amit nem vártak, amire nem is számítottak. Nem visszatérés ez a régi állapotba, hiszen oda azok után, ami történt, már nem lehet visszatérni. A meglepő kegyelem zsoltárai ezek, amikor a jelen életben felemelkedik egy új lehetőség, amelyet Isten kifürkészhetetlen hatalma és jósága munkált ki. Ezt az újat nem lehet megmagyarázni, sem előre kiszámítani, sem programozni. Nem tudjuk, hogyan történhet ez. Nem tudjuk, hogyan támaszthatja fel Krisztus a halottat, tisztíthatja meg a leprást, gyógyíthatja meg a vakot. Nem tudjuk, és a zsoltáríró sem tudja. Nem tudja megmagyarázni, így egyet tehet: elmondja, elismétli, bizonyítja ámulattal és hálával: Isten új arcát mutatta meg felénk, amit eddig nem láttunk, amit eddig nem ismertünk, ismét egy új szemszögből látjuk az Urat – a megmentő, szabadító, embert szerető Istent. Egy „új” Istenről van itt szó, aki ugyanaz a Jahve, de akit ebben a formában még nem ismertek az emberek. Ezért hát új ének kell, új kifejezési forma az új megjelenéshez. Mert a kilátástalanság, reménytelenség, sötétség idején jön az Isten új arca, új tette, felvillan új ajándéka  –  és pozitív változást hoz az ember életében. Nem tudjuk, hogyan, de a sötétségben az ember új életet kap. Isten ilyen: kifürkészhetetlen, meglepetésekkel teli, képes mindig újat mutatni az embernek. Hűségét és szeretetét újabb és újabb formában mutatja meg. A reménytelen helyzetből kiutat ad, a sötétségben fényt gyújt. Ő a mindenható Isten, aki kisgyermekként is megtapasztalható volt, és akit foglalkoztat az egyes ember élete. Az új ének egy új elismerése és belátása annak, hogy a jövő az emberhez ragaszkodó Jahve kezében van. Az új ének reménynek és bizalomnak ad hangot Isten jövőbeli munkájára vonatkozóan. Mert Jahve nemcsak hatalmas, nemcsak mindenek királya, nemcsak az egész teremtettség mindenség által magasztalt Ura, hanem az ember életében dinamikusan jelen lévő, életének eseményeire felelő, új kezdeteket rejtelmesen kimunkáló Isten. Legyen áldott Ő, kapcsolódjunk be a mindenség dicséretébe mi is, mindazokért a váratlan új kezdetekért, amelyekkel életünk napjaiban felénk nyújtja kezét és megáld minket.

Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |