| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Lélek szerinti kötelék

Máté evangéliuma 12. rész 50. vers

„⁵⁰Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”

Szeretett Testvérek!

A két felolvasott Ige, és a mi jelen helyzetünk látszólag három különböző időpont. Máté evangéliumában még arról hallottunk, hogy Jézus ott van a tanítványai között, ott vannak az Ő testvérei, és anyja, és utána pedig arról hallottunk az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben, Jézus már nincs ott közöttük, és mégis hangzik az a szó, hogy mit cselekedjünk, hogy elnyerjük az örök életet. És ma is itt van ez a kérdés, ma élő keresztyének között, vagy ma élő emberek között – mit cselekszünk mi? Ő, Jézus Krisztus jelen volt ott, láthatóan a Máté evangéliuma leírása szerint, de én hiszem, hogy ott volt a pünkösdi leírásban is, a pünkösdi történésekben, és hiszem azt is, hogy most is itt van közöttünk. Látszólag három időpont. Jézus Krisztus kapcsolja össze. Jézus Krisztus kapcsolja össze azt a kérdést a mi életünkben, szívünkben is, ki mit cselekszik, ki hogyan cselekszi a mennyei Atya akaratát. Ott, kijelentette a tanítványainak, hogy kik tartoznak igazán Őhozzá: „aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. És aztán pünkösdkor pedig megérttette az emberekkel, hogy aki pedig valóban bűnbocsánatot tart és megtér, az ott marad Jézus Krisztussal való közösségben, és aztán kitartóan együtt vannak, hogy együtt cselekedjék az Atya akaratát. És ma, itt, mondhatja-e ránk a mi Urunk, hogy „itt vannak az én testvéreim”. „Itt vannak az én fitestvéreim és nőtestvéreim.” Valóban odaszülettünk az Isten családjába. Amikor az apostolok cselekedeteiről írott könyvben Péter beszél arról, hogy mi is történt az Úr Jézus Krisztussal, akkor ott azt látjuk, az ott levő embereket szíven találta az evangélium, hogy mit tett értem az én Uram, Jézus Krisztus. És amikor szíven találta őket, akkor megkérdezték, hogy mit cselekedjünk. Mit kell nekünk cselekedni. Ez a kérdés többször is felhangzik az evangéliumokban is, és aztán majd felhangzik az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben. De szólt ez az evangélium ott egészen az evangéliumok elején, Máté evangéliumában, Márk evangéliumában is, amikor Keresztelő János is hívta az embereket megtérésre. Térjetek meg és keresztelkedjetek meg! Ismerjétek fel a ti bűneiteket, és lássátok meg a kegyelmes Istent! Ismerjétek fel bűneiteket, és változtassátok meg elrontott életeteket! Vedd észre, hogy Jézus Krisztus munkálkodik! Megtanultuk a konfirmandusokkal, és hiszem sok-sok konfirmandussal együtt, hogy a hit személyes döntéssel jár. Vagyis vérszerinti születéssel valamiféleképpen odatartozhatunk Isten egyházához, vérszerinti születéssel közelébe kerülhetünk a kegyelemnek. A kereszteléskor szülők hozták gyermekeiket, és akkor az ő hitük és fogadalmuk alapján, közelébe kerültek Isten kegyelmének. De Isten gyermekeivé, személyes döntés alapján válhat mindenki. Szoktuk mondani, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei. Vagyis mindenki személyesen kell, hogy hozzá kapcsolódjon, és úgy lehet örökös társa a Krisztusnak. Nem örököljük a hitet. Esetleg segítenek a szülők, segítenek a nagyszülők, keresztszülők, hogy miénk legyen a hit. Timóteusnak is azt mondja Pál apostol, hogy volt a te nagyanyádban, Lóiszban, és anyádban Eunikében; de meg vagyok győződve, hogy benned is. Vagyis nem csak azt hangoztatja Pál, hogy tudom, hogy nagymama ott volt, hát akkor már neked is rendben van minden. Nagyon sokak életében nagyon fontos volt a nagymama és az édesanya hite. De személyes hittel, személyes döntéssel lehet odakapcsolódni az Úrhoz. Jézus vérszerinti rokonai, anyja és testvérei, ott vannak Jézus közelében. Érvényt akarnak szerezni az ő jogaiknak. Ők a legközelebbi hozzátartozói Jézusnak. És Jézus azt mondja, az az én testvérem és anyám, aki cselekszi az én mennyi Atyám akaratát. Vagyis nem a vérszerinti kötelékre kell majd nekünk hivatkozni Isten előtt, hanem sokkal inkább a lélek szerinti kötelékre, arra, amikor elmondhatjuk, vagy elmondják rólunk, vagy ismer bennünket a mi Urunk, hogy cselekedtük a mennyei Atya akaratát. Jézus a mennyei Atya akaratának cselekvését adja feltételül, és az a jó, hogy Mária, az Ő édesanyja, s a testvérei egy idő után valóban felismerik ezt, hogy erre van leginkább szükség. Ott vannak a pünkösdváró tanítványok között. Ott vannak azok között, akik imádkoznak a Szentlélek eljöveteléért. És ott vannak János-Márk házában, és ott kapják ők is a Szentlélek ajándékát. Így lesz kettős kötelék Jézushoz, vér szerinti, de még egy sokkal erősebb, a lélek szerinti kötelék. Az, ami sokkal többet jelenthet. De lehet tehát így, akár a vér szerint, akár az öröklött hitből is, egy Lélek szerint, egy saját, egy saját döntésen alapuló hit. Hiszen azt olvastuk, hogy nem teszi semmissé a földi kapcsolatokat a Szentlélek, tiétek ez az ígéret, a ti gyermekeiteké, sőt mindazoké, akik távol vannak. Akiket csak elhív magának az Úr. Azaz, valóban így van, az a jó, és az igazán meggazdagító, amikor vérszerinti kapcsolat van és együtt lehetünk az Isten akaratában. Együtt lehetünk az Isten akaratának cselekvésében, vagyis Lélek szerint különösképpen kapcsolódunk Őhozzá. És a megtértekre vonatkozóan van újra föltéve a kérdés, hogy mit cselekedjünk. Mi az Atya akarata. Mert egy dolog a döntés, nagyon kell, hogy kinek-kinek személyes döntése legyen az életében, de utána újra ott van a kérdés, hogyan cselekedjük a mennyei Atya akaratát. Cselekedjünk testvérek. Ugye azt mondta Péter apostol, térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Térjetek meg és keresztelkedjetek meg! Vagyis adjátok jelét annak, hogy az Isten szövetségébe akartok tartozni. Adjátok jelét úgy is, hogy az Ő gyülekezetéhez, az Őbenne levő néphez akartok tartozni. Ezt is jelentené, hogy mit cselekedjünk. De aztán továbbiakban jelenti azt is, maradjatok meg az Isten szövetségében. Együtt az apostoli tanításban – olvassuk először –, vagyis felismerni, hogy nem mindent tudunk még. Péter prédikációjában lehet, hogy hangzottak el olyan dolgok, amit már nagyon sokat tudtak. Talán tudták, hogy Jeruzsálemben meghalt egy ember a kereszten, akit megfeszítettek. De nem volt számukra nyilvánvaló, hogy ez az Isten Fia. Vagy nem volt számukra nyilvánvaló, amit így fogalmaz a KT kérdésünk, illetve feleletünk, illetve református tanítás, hogy miattam, helyettem és érettem történt ez a kereszthalál. Egy dolog tudni, hogy történt valami Jeruzsálemben, és egy dolog, a Lélek szerinti dolog tudni, hogy ez miattam, helyettem és érettem történt. Ezt akarja velünk megértetni a Szentlélek, s ezt értették meg ott Péter prédikációjára. Szentlélek nélkül tananyag lehet a református iskolákban, tananyag lehet vallási iskolákban, ismeret lehet tudósoknak, egyetemistáknak, de Lélek nélkül holt betű, vagy besorolható a többi történeti dolog közé. Az apostoli tanítás, a bibliatanulmányozás, több akar lenni ennél. Meg akarja világosítani velünk az Isten, hogy mit szól nekünk ma. Mert azt mondtam a bevezetőben, hogy Jézus ott volt az evangéliumban, hitem szerint ott volt, ott van a pünkösdi eseményeknél, és itt van közöttünk is. És akkor már az a fő kérdésünk, mit szól nekem az Isten igéje? Nem pedig az, hogy mit mondanak erről mások. Vagy hogy gondolják ezt némelyek. Hanem, mit mond nekem az evangélium. Együtt voltak az imádkozásban, vagyis Istennel a kapcsolatunkat ápolni kell. Beszélgetnünk kell az Istennel. Hálát kell adnunk, és kérnünk kell Őt. Olyan szépen fogalmazott az egyik gyermekünk, saját szavaival, hogy mit is jelent számunkra az imádság. Azt jelenti, hogy belekerülhetünk Isten erőterébe, ahol árad ránk az Ő vigasztalása, kegyelme, bátorítása. Jézus jelen van az imádságban is. És jelen van a közösségben. Ha családról volt szó az elején, az evangélium kapcsán is, akkor egy jó családban is közösségben vagyunk egymással. Szeretetközösségben vagyunk egymással. Együtt és egymásért vagyunk. Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved a másik. Ha öröme van valakinek, örülhetünk együtt. Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős, mondja egyik énekünk. Sokan próbálkoznak egyedül keresztyénéletet élni. Tudok én otthon is imádkozni jelszóval, elmaradnak a közösségtől. De tudjuk nagyon jól, hogy ennek nagyon sokszor az a következménye, hogy elsorvad, elsatnyul, megerőtlenedik sokak kegyessége. A Krisztusban való közösség tehát, így akar megajándékozni bennünket egymással. Itt most a mai helyzetünkben is. Mert az Ő ígérete érvényes, hogy ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, ott vagyok közöttük. És ezt kell nekünk megélnünk, azt kell nekünk megélnünk kisebb vagy nagyobb közösségben, vasárnap vagy hétköznap, hogy Ő ma is itt van, és Ő ma is szól hozzánk. Lelki anyák, lelki testvérek így bátorítjuk egymást, éppen ez által, és ezzel is, hogy Ő ma is itt van, Ő ma is szól, Ő ma is vigasztal. A Szentlélek ajándékát azért is kapjuk, hogy szolgáljunk vele. Szolgáljunk a közösségnek, nem csak önmagunk építésére kapjuk, hanem kapjuk ezt az életre szóló programot, akár a konfirmandusok, amiről fogadalmat tettek, egész életemben hűséges, sákramentumokkal élő, elkötelezett tagja leszek a gyülekezetnek. Életre szóló program. Egy történet jutott eszembe, hiszen nagyon sok fiatal konfirmált már itt közöttünk. Öröm, amikor itt maradnak, sokszor látjuk őket, de sajnos van olyan is, akit azóta se láttunk. Énbennem mégis megvan a reménység, és erre mondok egy kis történetet, amit nem régen olvastam. Egy legenda, jobban mondva, tehát nem biztos, hogy megtörtént, csak valaki a tanítás céljára írta le. Jézus egy tanítványától kért egy korsó vizet, mert megszomjazott. A tanítvány el is indult azonnal, engedelmesen a kúthoz. Akkor még a kútra kellett járni vízért, és a kútnál meglátott egy széplányt. Azonnal beleszeretett, és hát elfelejtette, hogy miért indult. Elteltek évek, évtizedek, és ez a tanítvány nem vitt egy korsó vizet Jézusnak. De mivel Jézusnál az évek, évtizedek nem azt jelentik, mint nálunk, évtizedek múlva találkozott ezzel a tanítvánnyal, és csak ennyi volt a kérdése, hoztál-e nekem egy korsó vizet. Jézus vár, visszavár, visszavárja mindazokat, akik talán elfelejtkeznek, hogy szolgálatra indultak. Elfelejtkeztek arról, hogy engedelmesen indultak el egy úton. Ne kelljen szégyenkezni, hogy elfelejtettem, hogy miért is indultam el. Jézus vár, visszavár, azokat is, akik elfelejtették, hogy tartoztak egy közösséghez, hogy tartoznak egy közösséghez, Isten népéhez. Legyen most ez számunkra is figyelmeztetés, hogy akarjunk még jobban elköteleződni Isten népe közösségében. S a negyedik dolog, ami itt a felsorolásban benne volt, igaz, hogy megváltoztattam a felsorolás sorrendjét, mert most fogunk először úrvacsorázni a mi fiataljainkkal. Akkor azt mondja az igénk, hogy együtt voltak a kenyér megtörésében, vagyis az úrvacsorában. És azt olvassuk később is, a cselekedetek könyvében, pünkösdkor és utána örömmel, és tiszta szívvel részesedtek az ételben. Örömmel és tiszta szívvel. Sokan mondták már el nekem, hogy gondjuk van az úrvacsorázással. Nem mindenki tudja örömmel és tiszta szívvel venni a jegyeket. Vagy nem mindenki tud részt venni, örömmel és tiszta szívvel a közösségben. Hadd mondjam azt, hogy ez a gondolat, amit a legelején mondtam, Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, és hogy Jézus ma is itt van, segíthet nekünk az úrvacsorát is örömmel és tiszta szívvel venni. Jézus ott azt mondta a tanítványoknak az utolsó vacsora előtt, vágyva vágytam, hogy megegyem veletek ezt a vacsorát. És ha hisszük azt, hogy Jézus itt van, és ma is vágyva vágyik arra, hogy megegye velünk ezt a vacsorát, akkor mi magunk is nagyobb örömmel járulhatunk az asztalhoz. Ahova örömmel várnak bennünket, oda mi is örömmel megyünk. Az Úr vár bennünket az Ő asztalához. Az Úr Jézus maga kínálja az Ő kegyelmét. Nem a lelkész, nem én magam, hanem Jézus Krisztus, akinek a teste megtöretett miérettünk. Ő maga van jelen közöttünk. Ha hiszem, hogy Jézus jelen van, akkor persze eszembe jut az én méltatlanságom. Akkor talán szégyenkezve lehajtjuk a fejünket, eszünkbe jutnak bűneink, de aztán a mienk lehet az Ő bocsánata is. És akkor már megint másképpen közeledek felé, és ha Ő itt van, akkor átölel minket egyen- egyenként az Ő kegyelmével, elfogad minket bűnbocsátó szeretetével. Az Ő megbocsátó irgalma vesz körül minket. Ha most így cselekszünk, akkor a mennyei Atya akaratát cselekedtük. Hiszen együtt vagyunk a közösségben, együtt lehetünk a kenyér megtörésében, együtt lehetünk az apostoli tanításban, és az imádkozásban. Egy Atyának a gyermekei, és mily dicsőség, hogy az Úr Jézus Krisztusnak pedig testvérei. Mert ha mi így cselekszünk, akkor ránk mondhatja, amit kérdésként mondtam, hogy mondhatja-e ránk… hát ha cselekesszük, akkor mondhatja ránk, hogy ezek az én fivéreim, az én nővéreim és anyám. Jézus Krisztus örökös társai vagyunk, és az Ő örök országának, annak a dicsőséges mennyei örömnek, mennyei menyegzőnek a várományosai vagyunk már itt, ebben az időben. Ámen!

Imádkozzunk Testvérek!

Uram! Meghallottam hozzám intézett hívásodat. Köszönöm Neked, hogy nem feledkeztél meg rólam, bár én gyakran megfeledkeztem Rólad, és nem gondoltam Rád. Bocsásd meg, hogy elfordultam tőled, és saját utamat jártam. Te azonban nem mondtál le rólam. Megvallom Neked életem vétkeit. Napjaim számtalan hibáját. Kérlek Uram, bocsásd meg vétkemet, és fogadj el ismét tulajdonodként. Hálát adok neked Uram, hogy meghaltál a kereszten, és megszabadítottál a bűntől, a félelemtől, és a reménytelenségtől. Abban bízva, hogy igent mondtál rám, most azzal válaszolok, hogy én is igent mondok Rád. Tulajdonod akarok lenni és maradni. Adj nekem erőt, hogy mindig kitartsak melletted, és ne csüggedjek el a válságok idején sem. Mutasd meg nekem helyemet a gyülekezetedben, s helyemet a Te világodban, melyet mindenek ellenére szeretsz. Mutasd meg milyen adományaim, és képességeim vannak, hogy bevethessem őket ott, ahol használni tudsz engem, s ahol az emberek segítségemre várnak. Tedd kedvessé számomra igédet, és adj nekem bátorságot, hogy imádságban eléd vigyem hálámat, bajaimat és kéréseimet. Uram! Alakítsd át az életemet, hogy Neked örömödre, embertársaimnak pedig javára szolgáljon. Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |