Efézusi levél 2. fejezet 18. vers

¹⁸Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.

Szeretett Testvéreim!

Köszönjük a szíves köszöntést, a kedves fogadtatást, az imádságos légkört, amelybe megérkezhettünk a Debreceni Református Egyházmegye képviseletében, tanácsos testvéremmel együtt. Szeretettel, nagyrabecsüléssel köszöntjük a testvéreket, a Nagyerdei Református Egyházközség közösségét, jelenlevő tagjait, és a kedves testvérek által a távollevő szeretteiket is, hittestvéreiket, akiknek majd az ige üzenetét, az istentisztelet élményét tovább adják az alkalom után. Isten áldása legyen rajtunk, minden cselekményen, amely megszentelten végbemegy ez istentiszteleti órában.

Szeretett Testvéreim!

Szentháromság vasárnapja van, s ez alkalommal, Isten segítségével, az ő Lelke vezetésével, a Szentháromság titkáról, a Szentháromság Isten munkájáról szeretnék szólni. A felolvasott alapige azért érdekes és nagyon kedves idézet a Szentírásból, merthogy mindhárom isteni személy szerepel benne. Krisztus Jézus, aki által van lélekben menetelünk az Atyához, a mennyei Atyához. Nagyon kedves egy igeversben együtt látni a három isteni személyt, és egyben láthatjuk megcsillanni, nem csak jelenlétüket a világban, jelenlétüket az életünkben, hanem munkájukat is. Amely természetesen a Szentírás teljességében még gazdagabban tárul elénk és bontakozik ki számunkra. A Bibliában számos helyen olvashatunk Istenről úgy, mint Szentháromságról, mint Atya, Fiú, Szentlélek Úr Istenről. Ez tehát nem bölcselkedés, nem fantáziálás, hanem a Szentírásnak a kijelentése. Néhány szentírási helyet hadd idézzek a teljesség igénye nélkül, hiszen ezeken kívül még számos helyen gyönyörködhetünk a Szentháromság Isten lényének titkában és munkájában. Már a teremtéskor. Láthatjuk azt, hogy az isteni teremtő szándék, gondolat megfogalmazódása többes számban hangzik el. Teremtsünk embert, és olvashatjuk, hogy Isten lelke lebegett a teremtés kezdetén az őskáosz fölött. Tehát ez a többes szám már jelzi, hogy Isten lényének a titka, valami csodálatos valóság a lényeg és személyiség összefüggésében. Az új teremtés a megváltás kezdetén, hajnalán szintén a Szentháromság Isten van jelen, hiszen így hangzik a kijelentés: a Szentlélek száll reád, a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is szentnek nevezik majd, Isten Fiának. A magasságos, a Szentlélek, s a születendő, testet öltendő Isten Fia, egy kijelentésben jelenül meg, az angyali szózatban Mária számára. Krisztus megkeresztelkedésekor az Atya szózata hangzott szeretett Fia felett, és a Szentlélek szállt Krisztusra galamb formájában. Itt ugyancsak felragyog a Szentháromság titka, hiszen az Atya szólt, a Fiú felett hangzott az atyai szózat. És a Szentlélek alászállása tette teljessé a Szentháromság Isten jelenlétét és munkáját, akkor és ott, az üdvösség történetének kairoszában. A világmisszió parancsában Jézus az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében rendeli el a keresztség sákramentuma kiszolgáltatását, és egyáltalán a misszió végzését. Az Úr Jézus a Szentlélek eljöveteléről így szól: eljön a pártfogó, a vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától. Igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot rólad. Csodálatos egybefonódásokkal jelenül meg ebben a krisztusi kijelentésben is a Szentháromság titka. Pál apostol a Szentháromság nevében mond áldást: Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete, és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal.

Testvéreim!

Mindezekből az idézett igékből láthatjuk, érthetjük, hogy a Szentháromság egy örök igaz Isten, valóság. És csodálatos munkája ebben a Szentháromság titokban, de ugyanakkor kijelentésben lesz nyilvánvalóvá a világban az üdvösség története során. Az Úr Jézus Krisztus szintén szól arról, hogy az Atya és a Fiú egységet alkotnak. A Szentlélek által mondjuk Istent Atyánknak, hangzik az apostoli tanításban később. A Szentlélek által mondjuk Jézust Úrnak. Az Atyától küldött Szentlélek Jézust dicsőíti. Ezekben a kijelentésekben ismételten a több személyű, a három személyű, de egylényegű Isten jelenléte és munkája tárul elénk. Testvéreim, mindezekben egy csodálatos harmónia jelenül meg előttünk a Szentháromság titkában. Ebben a mai széttagolt, sok tekintetben egymásnak feszülő világban, olyan csodálatos, olyan lelket, szellemet üdítő, hogy van egy lény, egy magasabb rendű, egy messze magasabb rendű lény, akinek a létezésében egy tökéletes harmónia jelenül meg. Nincs vita, sőt még kerek-asztal egyeztetés sem. Egy emberi elme számára szinte felfoghatatlan egység, tökéletes közösség, az Isten lényege, az Isten léte, az Isten munkája. A Szentírás jelenti ki ezt a titkot, ezt a csodát számunkra, és ezt érthették meg a keresztyének a kezdetektől fogva, és így foglalhatták tanításba, ihletett tanításba a Krisztus utáni IV. századi egyetemes Zsinatok is Niceában, Konstantinápolyban. És így jelenül meg a Szentháromság titka és munkája az alapvető hitvallásos iratainkban. A Heidelbergi káté-ban, a II. Helvét hitvallásban. Ha végig olvassuk felelevenítve hittudatunk épségére, épülésére az ott leírtakat, megfogalmazottakat, akkor láthatjuk, hogy milyen fényesen ragyogott fel a Szentháromság titka és munkája azoknak, akik az üdvösségtörténetet, az egyháztörténet egy minősített időszakában azt a megbízatást kapták, hogy a Szentírás alapján tegyék egyértelművé az útmutatást, a kijelentés értelmezését, a Szentháromság titkáról és munkálkodásáról. Csak egy-egy idézetet hadd olvassak a Heidelbergi káté 25. kérdés-felet egyik részletét: Isten úgy jelentette ki magát az igéjében, hogy a három megkülönböztetett személy az Atya Isten, a Fiú Isten, és a Szentlélek Isten, egy örök igaz Isten. A Heidelbergi káté-ban így fogalmazódik meg tehát a Szentháromság titka. Egy, örök, igaz Isten a három isteni személy. A II. Helvét hitvallás idézete pedig így hangzik: Hisszük és tanítjuk, hogy véghetetlen, egy és oszthatatlan Istenben elválaszthatatlanul, és elegyítetlenül következő személyek különböztethetők meg. Atya, Fiú és Szentlélek. Nincs három Isten, hanem van három ugyanazon lényegű, egyaránt örökkévaló, és egyenlő méltóságú személy, ami lényegüket illeti, ez a három egy Isten, és így közös, egy isteni természete van az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Kristálytiszta, ihletett gondolatok, nem okoskodás, nem bölcselkedés, nem filozofálás, nem fantáziálás, hanem Isten útmutatása, felülről való világosság a Szentírás kijelentése alapján. Testvéreim! Mindezeket átismételve, hiszen ezeket tudjuk, hisszük és valljuk, és éljük a mindennapokban. Mégis, hogy elmélyüljön bennünk egészen gyakorlatiasan, kézzelfoghatóan ennek a kijelentésnek a ránk vonatkozó üzenete, három dolgot hadd bontakoztasson ki Isten Lelke, ezeknek az ismereteknek, kijelentéseknek az alapján, itt és most számunkra. Nem csak itt és most, természetesen. Amit említettem többször is a magyarázat során már, hogy a Szentháromság titka és munkája az nem okoskodás, nem kitaláció, hanem Isten kijelentése, amelyet megérthetünk a Szentírásból, megérthetünk Isten Lelke megvilágosító ereje, bölcsessége által.

Kedves Testvéreim! Ha szeretnénk Isten lényét, ha szeretnénk Isten munkáját megismerni, jobban megismerni, akkor tehát nem az az útja, hogy többet okoskodunk, hogy többet filozofálunk, ebben a vakvágányos értelemben; hogy többet fantáziálunk, hogy vajon hogy nézhet ki, úgymond, hogy ki lehet az Úr Isten, és mit is akarhat. Ezek zsákutcák. Ha többet akarunk tudni Istenről és munkájáról, sőt személyesen ránk vonatkozó akaratáról és tervéről, akkor tehát a Szentírást kell megnyitnunk újra és újra. Többet kell olvasnunk a Szentírást, többet kell tanulmányoznunk, és többet kell imádkozni nyitott alázatos szívvel. Uram, jelentsd ki nekem magad, jelentsd ki nekem akaratodat, láttasd az utat, amelyet készítettél számomra, hogy járhassak azon, hálás, engedelmes szolgálatkész szívvel. Testvér, ne okoskodj, ne bölcselkedj, ne fantáziálj. Igét olvass és imádkozz! Apró, vagy óriási életkérdésekben, borulj csak le az Úr előtt. Jöjj a gyülekezetbe, ahol a közösségben különösképpen is meg tud nyilatkozni az Úr jelenléte és Igéje, Lelke munkája. És ha megnyitod a szíved, az életed az Úr előtt, és várod a kijelentést, akkor az Isten titka, Isten szeretetének titka, Isten akaratának a titka kitárul előtted kegyelemből. Mert Isten nem egy elrejtőzködő Isten, nem egy bonyolult Isten, bár emberi értelmünk számára teljesen felfoghatatlan, hiszen messze több és nagyobb, mint mi. De Isten mégis az Ő nagyságos, dicsőséges voltát az Ő sokkal magasabb rendű utait és gondolatait, olyan közérthetően tudja kijelenteni, hogy még mi is megérthetjük, ha akarjuk. És követhetjük engedelmesen, ha megvan bennünk a készség. Olvasd az Igét testvér. Imádkozz és jöjj a közösségbe, és kérd a tanácsot, a lelkigondozói útmutatást, az imádságos támogatást, és adja az Úr a kijelentést. Nem kitalálni kell nekünk az Istent, hanem a létező és munkálkodó Istent megérteni nyitott szívvel, mélységes alázattal, és annál nagyobb hálaadással.

A második fontos üzenet ebből az ismeretekből, amely szintén elhangzott. Fantasztikus az a harmónia az az egység, amely az Isten lényében, puszta lényében elénk tárul. Mennyi, mennyi megosztottság van világunkban, életünkben, csak a házastársak között is. Csak a családban, szülők és gyermekek között. Mennyi feszültség, mennyi meg nem értés. Még ahol, úgymond szeretet lakozik is. Mennyit kell beszélni, hogy megértse a másik, hogy az egyik mit akar. Mi a szándéka, mi az elképzelése és miért. Mennyi sértődés, mennyi megterhelődés van, hogy aki közel van hozzánk, az sem ért minket. Mennyit kell beszélni, mennyit kell tűrni, hányszor kell elharapni, úgymond a nyelvünk hegyét, hogy ne mondjunk olyat, ami még inkább bántó, sértő és túlfeszíti a húrt. Társadalomban, gyülekezetben, anyaszentegyházban, bármiféle emberi kapcsolatban mennyi széttagoltság, mennyi meg nem értés, sőt mennyi egymásnak feszülő indulat, gyűlölködés. S akkor Isten csendesen, kedvesen elénk áll, és azt mondja, nézd csak, lehetséges harmóniában élni. Lehetséges harmóniában munkálkodni. Nézz rám, nézz rám, nézz az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre, akik nem veszekednek soha, sőt még egyeztetni sem kell bonyolult tárgyalások, több fordulós küzdelmek által, hogy végül is, valahogy összejöjjön valami kompromisszum. Mert ugyanaz a szeretet, ugyanaz a bölcsesség, ugyanaz a hatalom van jelen és munkál az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. De testvéreim ez nem csak elérhetetlen megcsodálni való tény számunkra, hanem Isten az Ő lényének titkát azért tárja elénk, hogy mintegy biztasson minket arra, hogy ha vele közösségben élünk, akkor ez a harmónia, ez a szeretet egység a mi életünkre is kiárad. Hiszen ha azt hisszük, azt valljuk, hogy mi az élő Istennel, a Szentháromság Istennel közösségben élünk, járunk, munkálkodunk, akkor ebbe a harmóniában kapcsol be mindet tulajdonképpen az Úr Isten, s minél közelebb kerülünk Istenhez, minél jobban értjük a Szentháromság titkát, annál inkább csodálkozunk rá magunkra. Hova tűnt a feszültség az életemből, hova tűnt a meg nem értés, az okoskodás, a lázadozás, a furkálódás, a pletyka, az idegenkedés, az elutasítás. Hová tűnt és milyen csodálatos és honnan van az, hogy egyre inkább a békesség, a megértés, a másik sorsába, helyzetébe való beleérzés lesz domináns az életemben. S nyilván értjük, hogy ez kegyelem. Ez nem magunktól való dolog. Ez a mi rossz, gyarló természetünk csak gyűlölködni tud, veszekedni, meg okoskodni, meg büszkélkedni, irigykedni, meg küzdeni, ott is, ahol már régen le kellett volna tenni a fegyvert. De ha a Szentháromság Istennel élő közösségben vagyunk, akkor kiárad ránk is a harmónia. És egyszerre csak megéljük a kegyelem csodáját, hogy megértjük a házastársat, és már nem kell órákig vitatkozni, meg sírdogálni, meg megsértődni éjjel és nappal. Egyszerre csak megértjük a gyermeket, egyszerre csak megértjük a helyét kereső fiatalt, egyszerre csak megértjük a rokont, a lelki testvért, megértjük a munkatársat, megértjük a társadalomban a különböző jogállású, helyzetű, anyagi meghatározottságú, és kultúrában, temperamentumban, úgynevezett másságot képviselő embertársunkat, egyszerre csak a szeretet, egyszerre csak a harmónia kezd el hatni az életünkben és az életünkön át. S ez nyilván nem azt jelenti, hogy mindenkivel egyet értünk mindenben, még a bűnben is. Nem, az isteni harmónia nem a bűnben való egységet, cinkos egységet építi, hanem a szent egységet a szeretetben, a megszentelt élet folytatásban, a tőle való megkészített szolgálatban való egységet. De milyen jó érteni a másikat. Még ha nem is érthetünk egyet mindig mindenkivel, de legalább megértjük. Már ez is egy lépés, aztán a közös nevező kialakulásához. Testvér! Ha az életed túl bonyolultnak tűnik és túl sok a feszültség, és majd felrobbansz, személyedben, kapcsolataidban és környezetedben. Jöjj az Úrhoz, a Szentháromság Istenhez, a harmónia Istenéhez, a csodálatos szeretet Istenéhez. Add oda neki az életed feszültségeit, értetlenségeit, széttagoltságát, idegenségét, mindent, ami Tőle és embertársaidtól, szeretteidtől elválaszt, készíts helyet a lelkedben a harmóniának, az isteni kegyelem kiáradásának. Öntsd ki a szívedből mind az a rossz tartalmat, ami benne van, hogy az isteni tartalom töltse be csordulásig az életedet. S a harmadik üzenet szintén csodás szereposztás, ami a Szentháromság Isten munkálkodásában tárul elénk. Elnézést, hogy ilyen furcsa meghatározással fogalmazom meg, nyilván a legnagyobb tisztelettel. De mégis rá csodálkozik az ember arra, hogy az egyes isteni személyek, miközben egy teljes átfedésben vannak a szolgálatot, a munkát illetően. A teremtés, a megváltás a megszentelés vonatkozásában. Mégis hangsúlyában láthatjuk, hogy a teremtés és gondviselés az Atya Isten műve, a megváltás Krisztusnak a műve, s a megszentelés, benne a vigasztalás, a vezetés, a megvilágosítás, a tanácsolás a Szentlélek műve, hangsúlyában. Olyan jó látni, hogy a Szentháromság személyei nem hegemónisztikusan élnek és munkálkodnak.  Nem nyomja el, ezek mind persze, csak emberi megfogalmazások, sokszoros idézőjelben. Nem nyomja el egyik isteni személy a másikat, de nem is nyomja rá a maga munkáját a másikra. Bizony, emberi viszonylatainkban ez a két nagy kísértés. Amikor valaki a maga képzelt nagy formátumával úgy rátelepszik a családra. Rátelepszik egy adott közösségre, akár gyülekezetre, akár egy társadalmi csoportra, munkatársi közösségre, vagy azt gondolja, hogy belőle áll a világ. És a másik szó szerint nem tud még szóhoz sem, nemhogy tevékenységhez jutni. De a másik véglet, amikor egy tréfás mondás jegyében, úgy áll valaki a munkához, hogy más is hozzá férjen. Bizony az is egy idegesítő, bosszantó, kellemetlen dolog tud lenni, hogy nem végzi el a maga munkáját, hanem rányomja a másikra, élősködik a másikon, kihasználja a másikat. Egyik sem egészséges dolog. Sem elnyomni a másikat, elvenni a másik funkcióját, kenyerét, feladatát, szolgálatát, örömét. De az sem helyes, amikor a maga felelősségét, a maga feladatát úgy szép csendesen, de mondhatnám azt is, hogy szemtelenül odanyomja a másik nyakára, hogy csináld.

Testvéreim! A Szentháromság Isten személyeiben azt a korrektséget, azt a korrekt szereposztást láthatjuk, hogy egyik isteni személy sem használja ki a másikat. Nem nyomja rá egyik isteni személy se a feladatát, a feladata terhét, felelősségét a másikra. De ugyanakkor nem játssza egyik isteni személy sem túl a maga szerepét, hanem ki-ki a maga munkáját végzi elsődleges hangsúlyában, miközben ez a csodálatos harmónia az agapé szeretetben át- meg áthatja, át- meg átjárja a Szentháromság, egy igaz örök Isten lényét, lényegét. Csak akadozunk, csak dadogunk, amikor az Isten titkáról, a Szentháromság titkáról, a Szentháromság Isten munkájáról próbálunk megértően, ha nagyon mély alázattal is gondolkodni, elmélkedni. De Isten Lelke segít nekünk, hogy amit nem foglalhatunk szavakba, azt szavakon túl, a szavak felett mégis a lelkünk sejti, a lelkünk éli, és a , lelkünk kívánja. Ó Uram, ó Szentháromság Isten, bár lehetnék én is egyre jobban, ennek a csodálatos titoknak, de ugyanakkor ennek a csodálatos valóságnak részese. Ó vonj be, ebbe a harmóniába. Vonj be, ebbe a korrekt szolgálatba. Szeretném vállalni a magam részét a családban, a gyülekezetben, a munkahelyen, a társadalom mindennapok színterein. Segíts, hogy ne nyomjak el senkit. Tisztelettel, szeretettel legyek, és megértéssel mindenki iránt. És add Uram, hogy ne gondoljak többet magamról, mint aki vagyok, s amivé rendeltettem. Hadd foglaljam el a helyemet, ne legyek több, és ne legyek kevesebb annál, mint akinek Te szántál, a Veled és a szeretteimmel, hittestvéreimmel, embertársaimmal való közösségbe. Tanítson minket mindezekre a Szentháromság egy örök igaz Isten lényének titka, lényének és munkájának kijelentése. Úgy legyen! Ámen!

Imádkozzunk!

Atya, Fiú, Szentlélek Úr Isten! Köszönjük Neked, hogy szentháromság vasárnapján tanítottál minket a Szentírás kijelentése alapján a Te lényednek titkáról. A Te csodálatos, harmóniás munkádról. Ó Urunk, könyörülj rajtunk, hogy mi, akik oly sok devianciában szenvedünk, tudatosan vagy tudattalanul. Hadd tudjunk rácsodálkozni a hitnek a szemeivel, a Szentlélektől kapott világossággal, bölcsességgel a Te lényednek titkára és munkájára. És hadd legyen valóban a lelkünkben mélységes vágy, és megfogalmazódott szándék arra, hogy vonj minket bele ebbe a csodálatos közösségbe, hogy kiáradjon belőled ránk is ez a békesség, ez a közösség, sőt rajtunk keresztül tovább áradhasson a szeretet, a megértés, a harmónia, minden emberi viszonylatunkban, kapcsolatunkban. Kérünk Téged, munkálkodj bennünk, munkálkodj általunk, cselekedj többet, mint amit mi kérni, vagy elgondolni tudnánk. Szentháromság egy örök, igaz Isten. Teremtőnk, gondviselőnk, megváltónk, életünk megszentelője és vigasztalója. Dicsőítünk és magasztalunk Téged, most és mindörökké. Urunk, Istenünk könyörgünk hozzád, áldd meg beteg testvéreinket, légy gyógyító orvosuk. Áldd meg gyászoló testvéreinket vigasztaló, lelket gyógyító szereteteddel, élő reménységet nyújtó kegyelmeddel. Áldd meg a magányosakat, te rendelj számukra itt e Földön is társat, de Te légy lelküknek mindenek feletti társa. Áldd meg a családban élőket, újítsd meg a szerelmet, újítsd meg a szeretetet, a tiszteletet, a megértést, az egymáshoz való ragaszkodást, és együttesen a hozzád való ragaszkodást. Áldd meg Urunk a gyülekezeteket, az Anyaszentegyházat, a Te néped ökumenikus közösségét szerte a világon. Kérünk most külön is a Debrecen Nagyerdei Református Gyülekezetért, lelkipásztoraiért, szeretteikért, gondnokáért és presbitériumáért, a szolgálattevőkért minden poszton, minden szinten. Kérünk az imádkozó, igét hallgató és igét megélő közösségért. Áldd meg ezt a gyülekezetet. S ahogyan eddig is példaértékű életet élhettek, és szépen gyümölcsöző szolgálatot végezhettek, úgy áldd meg ezt a közösséget gazdagon továbbra is. Köszönjük Urunk a templom bővítésének csodálatos művét, ezt a szépséget, tisztaságot, gyönyörűséget, amit Te kegyelmedből ennek a gyülekezetnek ajándékoztál. Köszönjük, hogy a lelki építés mindig előtte járhat a közösségben a falak megépítésének. Köszönjük a lelki házat, köszönjük a lelki templomot, és köszönjük a kőből épült házat is, amelyet megtöltenek a hívek, háládatos, téged magasztaló szívvel. Áldd meg Urunk városunkat, vezetőit és minden lakosát. Áldd meg népünket, hazánkat, elöljáróinkat, tisztségviselőinket, mindazokat, akiket arra méltattál és megbíztál, hogy nemzetünket vezessék, sorsunkat irányítsák. Áldd meg népünket a határokon túl is szerte a világon, kisebbségben, szétszórtságban is. Te viselj rájuk gondot. Könyörgünk Urunk, áldd meg az egész teremtett világot, legyen dicsőségeddel, kegyelmeddel telve a Föld. Legyen dicsőségeddel, kegyelmeddel telve az életünk. Köszönjük, hogy meghallgattál Atya, Fiú, Szentlélek Úr Isten. Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |