| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Változás és állandóság

Lekció: 114. Zsoltár

¹Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

²Júda lőn az ő szentséges népe és Izráel az ő királysága.

³A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

⁴A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

⁵Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

⁶Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

⁷Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt,

⁸A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

Textus: Jelenések 20. fejezet 1-7.

És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.

Kedves Testvérek!

Változás és állandóság. Vannak dolgok, amelyek változnak az életünkben, és vannak, amelyek az állandóságot biztosítják. Úgy gondolom, mindkettőre szükségünk van. A változások biztosítják a fejlődés, a haladás, a formálódás lehetőségét, a változatosságot, az állandóság pedig kapaszkodót nyújt és biztonságot ad.

János most minden idők egyik legnagyobb változásába nyer bepillantást, amikor látja, hogy az ég és a föld elmúlik, de új ég és új föld váltja fel. Egy kormányváltás, vagy egy lakcímváltozás ehhez képest semmiség. Ez a változás egy mindent felülíró mindenre kiható változás.

Talán félelmetes dolognak tűnik, hogy minden elmúlik és nincs semmi állandó és tartós, maradandó vagy változatlan ebben a világban, de egyben szükséges is. Ahogy mindannyiunk életében szükség van változásokra, úgy a világnak is szüksége van erre a nagy változásra, tudniillik az újjáteremtésre. Arra, hogy a régi elmúljon és új jöjjön létre.

János gyülekezetei minden reménységüket ebbe a nagy változásba vetették. Abba, hogy az Isten tényleg eltörli a régit, és újat teremt. Tombolt a fenevad, a körülöttük lévő világ, és a keresztyének vérére éhezett a hatalom, sehol sem voltak biztonságban. János igazi örömhírrel szolgál amikor megírhatja az Isten üzenetét: „az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.” A tenger és a nagy vizek az őskáosznak, a teremtés rendje előtti félelmetesen kaotikus állapotnak a bibliai szimbóluma. De az érkező új felülírja régit, nem kell többé tartani az ős ellenségtől, a tenger meghátrál és helyette az élet vizének forrása adatik. A felolvasott zsoltár is ugyanezt juttatja kifejezésre, amikor megírja, hogy amikor Izráel kijött Egyiptomból, az Úr vezetésével ezt „látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált.” Izráel megtapasztalhatta, hogy az ellenség most kapitulálni kényszerül, visszavonulót fúj, és meghátrál, mert jön az Úr. Mert újat készít az Úr, az ígéret földjére vezet az Isten.

Ebben az újban tehát már nincs helye a réginek, nincs helye az ős ellenségnek, nincs helye a szenvedésnek, a halálnak, mert az Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." 

Mikor Izráel népe megtapasztalta a tenger és Jordán meghátrálását, amikor látta megfutamodni az ellenfeleket, amikor látta leomlani az oly erősnek hitt Jerikó falait, akkor kezdett kirajzolódni előttük is valami új: Az ígéret földjének látomása kezdett valósággá válni.

Amikor János előtt megnyílnak az egek, ő is ebbe az újba nyerhet betekintést. Világossá válik számára, hogy a régi elmúlik, az ellenség meghátrál, azért hogy jöhessen valami új.

Minden idők legnagyobb változása ez: "Íme, újjáteremtek mindent". Nemcsak személyes életünknek, de egyházunknak, népünknek, és az egész teremtett mindenségnek szüksége van erre az Istentől jövő, mindent átfogó, és mindeneket megújító változásra.

Minden idők legnagyobb változása mellett azonban felmutatja az Ige a mindenek felett lévő állandóságot is. Így nevezi őt: az Alfa és az Ómega. A múlandó és változó felett lévő igazi állandóság maga a Szentháromság Isten, akiben nincs változás. Aki tegnap és ma és mindörökre ugyanaz.

"Íme, az Isten sátora az emberekkel van”, – írja János. Ezt tapasztalt meg már Izráel népe is a vándorlás során, de Isten jelenlétében bízhattak az üldözött gyülekezetek János korában is, és Isten jelenlétében bízva tartjuk mi magunk is alkalmainkat hétről hétre, és az Isten jelenléte fémjelzi az érkező újat is: „és ő velük fog lakni, …és maga az Isten lesz velük”

Van tehát állandóság, ami biztonságot ad, de nem ebben a világban, nem ebben a dimenzióban találjuk meg azt. Mert az ég és a föld elmúlnak, nem adnak igazi kapaszkodókat. Pedig ezek valóban biztosnak, szilárdnak és állandónak tűnnek. Az ég és a föld között élünk, minden ideköt, minden itt zajlik. Ez alatt az ég alatt éltek őseink, és erre a földre születnek utódaink. Itt rendezkedünk be, ide tervezünk, mert mi lenne állandóbb, mint az ég és a föld. Sokan az égre és földre esküsznek, mert nincs is jobb tanú annál, ami mindig volt és mindig lesz. Erről az égről és erről a földről mondja most mégis az Ige, hogy elmúlnak, és nem biztosíthatják az állandóságot, a biztonságot, a kapaszkodókat. Az ég és a föld, és minden tartozéka a múlandó és nem az állandó és maradandó dolgok kategóriájába tartozik. Egy énekünk így fogalmaz: „Itt nincsen semmi állandó, Minden változó, múlandó, Rövid életű, s halandó.”

A felolvasott szoltárban is ott vannak a szilárdság és állandóság szimbólumai. A hegyek és a halmok, melyek mintha mindig ott álltak volna, kiállva az idők próbáit. De mit tesznek itt? „A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok.” Mert jön az Úr. „Reszkess, te föld, az Úrtól, Jákób Istenétől...” Ami mozdíthatatlannak tűnt, megmozdul. Mert nem ezen a földön kell keresni a maradandót, hanem egyedül Istenben. A hegyek, a halmok rémülve menekülnek, az ég és a föld pedig elmúlnak, ha jön az Úr. A pénz, a család, az otthon, a javak, az állam, a nemzet minden amiben az állandóságot, a biztosat keresi az ember, egyszer elmúlnak.

Szentháromság vasárnapján talán még a szokásosnál is nagyobb erővel törhet fel a kérdés, hogy kicsoda az Isten? Igénk ma azt mondja. Ő az állandóság ebben a változó világban. Ő a változatlan, ő a híd a régi és az új között. Mert az életed igazi kerete nem az ég és a föld, nem a születés és a halál, hanem a Szentháromság Isten, aki az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.

Kedves Testvéreim!

Legyünk készek a Szentháromság Istentől jövő változásra. A megújulásra, arra, hogy aminek el kell múlnia az elmúljon, és aminek meg kell újulnia az megújuljon.

És lássuk meg a Szentháromság Istenben az állandóságot is. Mert sok minden változik, de Ő örök, Őrá odabízhatjuk életünket, családunkat, gyülekezetünket ebben a mostani, „régiben” és az elkövetkezendő „újban.” ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |