Lekció: Zsoltárok 115.

¹Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!

²Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?

³A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!

⁴A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.

⁵Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.

⁶Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.

⁷Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.

⁸Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.

⁹Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.

¹⁰Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.

¹¹Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.

¹²Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.

¹³Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.

¹⁴Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat!

¹⁵Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!

¹⁶Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta.

¹⁷Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek,

¹⁸hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!

Textus: Zsoltárok 115, 4-9.

⁴A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.

⁵Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.

⁶Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.

⁷Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.

⁸Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.

⁹Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.

Kedves Testvéreim!

Ha most össze kellene szedni, hogy ki és mi volt ránk nagy hatással életünk során, akkor bizonyára sok minden eszünkbe jutna. Események, jó és rossz élmények, amelyek hatására valami megváltozott bennünk, személyek, akik valamilyen módon formáltak bennünket. Bizonyára vannak ezek között olyanok hatások is, melyeket ha most kiemelnénk az élettörténetünkből, akkor nem azok lennénk, akik ma vagyunk.

Mi vagy ki van ránk ilyen hatással? A nagyon materialista, anyagias ember ma azt mondja: „Az vagy, amit birtokolsz” ill. „az vagy, amit megeszel”. Vagyis a javaid, a pénzed, a jóléted formál, tesz valakivé. Sok individualista gondolkodó pedig inkább azt állítja, hogy „azzá válsz, amivé válni szeretnél”, vagyis csak te magad lehetsz hatással magadra. Te irányítod az életedet, olyan ember leszel, amilyenné te formálod saját magadat.

Igénk arra mutat most rá, hogy az határoz meg igazán, akiben bízol. Az fog formálni téged, akihez bizalmi kapcsolat fűz. Emberi viszonylatban talán már mi is tapasztaltuk, hogy a bizalmi kapcsolatok formálnak bennünket. Akiben bízok, annak adok a véleményére, elfogadom a kritikáját, hitelt adok a szavának. Talán eszünkbe jutnak szüleink, igaz barátok, testvérek, példaképek. Igénkben azonban most nem emberek közötti kapcsolatról van szó, hanem az Isten és ember közötti bizalmi kapcsolatról.

Nem mindegy persze, hogy milyen istenben bízik az ember. Nem mindegy, hogy milyen isten által hagyja magát az ember formálni. A zsoltár egy kontraszton szemlélteti mindezt: bálványokban bízni vagy az Úrban bízni.

Valószínűleg a babiloni fogság korában lehetünk, amikor különösen is markánsan jelentkezett ez a kontraszt Izráel életében. A nép fogságba hurcolása ugyanis nem pusztán annyit jelentett a kor emberének, hogy egy erősebb és hatalmasabb birodalom legyőzte a kicsit, hanem azt is, hogy az erősebb és hatalmasabb babiloni istenség legyőzte a gyengébbik JHVH-t, Izráel Istenét. Ezért gúnyolódhatnak így a pogányok: „Hol van az ő Istenük?”

Izráel népe hitvallással felel erre a kérdésre. Az előttünk álló zsoltár tulajdonképpen egy imaliturgia, ahol a papok és a gyülekezet felelgetve fogalmazzák meg hitvallásukat arról, hogy mi is a különbség a pogányok bálványistenei és a „mi Istenünk” között. Mivé tesz a bálványokba vetett hit, és mit jelent az Úrban bízni.

Kihez vagy mihez fűz tehát bizalmi kapcsolat, azaz kitől vagy mitől hagyom magam formáltatni?

Az egyik oldalon ott vannak az „emberi kéz csinálmányai”. „Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.” Ami Babilonban a hit tárgya, az Isten népe számára csak a gúny tárgya lehet. Nem az a baj, hogy az ember alkot, hanem az, ha saját alkotásába veti minden bizodalmát, a hitét. És ezután jön a kulcsfontosságú mondat: „Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.” Azaz süketek, némák, vakok, érzéketlenek és bénák, akiknek megvan mindenük, de nem jó semmire. Sokféle állítása van a Szentírásnak a bálványokról, Ézsaiás próféta például rendkívüli iróniával és gúnnyal fogalmazza meg, hogy a bálványok mind hiábavalók és utálatosak, de talán az egyik legélesebb megfogalmazás ez: hozzájuk fogsz hasonlítani. Ha élettelen, hamis dolgok határozzák meg az életedet, ha ezekhez fűz bizalmi, vagy akár hitkapcsolat, akkor magad is élettelen, és hamis leszel.

A másik oldalon pedig ott áll az Úr. Ő nem „emberi kéz csinálmánya”, éppen ellenkezőleg, ő alkotott mindent. Ebben „az Úrban bízzál”– hangzik a felszólítás Isten népéhez.

Hogyan formál a hit, mint az élő Istenhez fűző bizalmi kapcsolat?

Nem süket, nem néma, nem mozdulatlan, hanem a népéért cselekvő Isten az Úr, aki megáld, megsegít és védelmez. Nem olyan, mint a bálványok, akiket ki kell szolgálni, hanem olyan Isten, aki maga is szolgál a népének. Éppen Izráel mostani helyzetében, egy látszólag vert Isten mellett, nagy a kísértés átpártolni. De aki még most is tud az Úrban bízni, minden nyomorúság ellenére, az megtapasztalja, hogy segítség, és pajzs Ő. Bízzál az Úrban, és akkor ebben a bizalmi kapcsolatban fogsz formálódni, ez lesz meghatározó az életedben. Áldott az Isten, és ha benne bízol, Te magad is áldott leszel. A Római levél 8. fejezetében ezt olvassuk: „Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez”.

A bálványokban bízók, a bálványokhoz fognak hasonlítani, és maguk is hiábavalók lesznek. Az Istenben bízók, akiket kiválasztott magának az Úr, Fia képéhez lesznek hasonlóvá. Micsoda különbség.

Kedves Testvérek!

Kiben vagy miben bízol? Kihez vagy mihez hasonlítunk? Itt a templomban ülve könnyen rávágjuk, hogy persze hogy az élő Istenben. Ha azonban ez így lenne, akkor nem hasonlítanánk annyira az élettelen és hamis, csillogó, de mégis süket, vak, és néma bálványainkhoz. Sokan látják ilyennek az egyházunkat, kérdés, hogy miért? Önkritikusan és bűnbánattal kell látnunk, hogy valójában sokszor előrébb soroljuk saját erőnket, képességeinket, vagy éppen „kezünk csinálmányait”, szívünk bálványgyárának alkotásait. Ne feledjük! Ha bennük bízunk, hozzájuk leszünk hasonlóvá.

De a hatalmas lehetőség is ott rejlik ebben a zsoltárban: „Az Úrban bízzál!” És akkor lehetőséged van teljesen ebben a bizalmi kapcsolatban formálódni, hasonlóvá válni Fia képéhez. Mert egyedül így valósulhat meg az Isten népének adott parancs: „Szentek legyetek, mert én az Úr a ti Istenetek szent vagyok.”

Az Isten kész ebben segíteni, kész áldásaival támogatni minket, de a bizalmi kapcsolaton nekünk kell dolgozni nap mint nap. Ha ez megvalósul, akkor nem leszünk többé némák és süketek, mozdulatlanok és élettelenek, hanem áldottak. Ha ez látszik meg rajtunk, egyházunkon, gyülekezetünkön, akkor kezdtünk igazán bízni az Úrban. ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |