| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Az idők Ura

Lekció: Zsoltárok 118.

¹Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

²Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete!

³Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete!

⁴Mondják hát, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete!

⁵Nyomorúságomban az URat hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas térre vitt engem.

⁶Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem?

⁷Velem van az ÚR, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre.

⁸Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni.

⁹Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.

¹⁰Sok nép vett körül engem, de az ÚR nevében szembeszállok velük!

¹¹Körülvettek, be is kerítettek, de az ÚR nevében szembeszállok velük!

¹²Körülvettek, mint a méhek, de kialszanak, mint az égő bozót. Az ÚR nevében szembeszállok velük!

¹³Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem.

¹⁴Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.

¹⁵Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!

¹⁶Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!

¹⁷Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit!

¹⁸Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.

¹⁹Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak!

²⁰Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta.

²¹Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál.

²²Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.

²³Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.

²⁴Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!

²⁵Ó URam, segíts meg! Ó URam, adj szerencsét!

²⁶Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából.

²⁷Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz!

²⁸Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged!

²⁹Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

Textus: Ézsaiás könyve 38, 1-8

1Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben! 2Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az ÚRhoz, 3és ezt mondta: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.  4Azután így szólt az ÚR igéje Ézsaiáshoz: 5Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. 6Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. 7Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett: 8Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. 

Kedves Testvérek!

Ez a bibliai szakasz úgy mutatja be Istent, mint aki az idő Ura. Talán nem tűnik újnak ez az információ, hiszen rögtön eszünkbe juthatnak bibliai passzusok, melyek szintén ezt üzenik: a teremtés története, amikor Isten megteremti a napot, a holdat és a csillagokat, hogy jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek, azaz Isten megteremti az időt. Eszünkbe juthat az ismert zsoltárvers „ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap”, vagy Dániel könyvének igazsága: „Ő szabja meg a különböző időket.” Kimondható tehát az általános tétel: Isten az idő Ura, mert ő teremtette, mert felette áll.

Történetünk azonban nem hagyja meg ezt a tételt az általánosság szintjén, hanem egészen közel hozza, egzisztenciálisan érintetté tesz, amikor itt jóval inkább így foglalható össze ez a tétel: Isten a te idődnek az Ura.

Ezékiás király üzenetet kap Istentől Ézsaiás prófétán keresztül: „Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben.” Vagyis az idő Ura így szól: lejárt az időd. Rendelkezz házadról, mert az idő nem áll meg, az idő megy tovább, de a tied lejárt. Az idő folyásában a számodra kirendelt szakasz a végéhez ért.

Az ember sok tekintetben a legkülönlegesebb az élővilág teremtményei között. Az egyik dolog, amely különlegessé teszi éppen az, hogy ember az egyetlen lény, amelyik végtudattal rendelkezik. Azaz tudom, hogy az életem véges, tudhatom, hogy behatárolt az az idő, amivel rendelkezem. Mégis akárhányszor szembesülünk ezzel a ténnyel, megdöbbenünk annak valóságán. Megdöbbenünk, amikor valaki távozik, talán korábban, mint vártuk. Megdöbbenünk, amikor egy betegség, vagy az előrehaladott kor szembesít a ténnyel: „az én időm, mint a szép nyár, menten eljár.”

Ezékiás király is nehezen fogadja a hírt. Végigtekint az eddig eltelt időn, hogy azt hogyan használta, és odateszi az Isten elé: „Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz!” Aztán keservesen sírt, mert el kell fogadnia, hogy Isten az ő idejének is az Ura.

Kedves Testvérek!

Egyszer mindannyian szembesülünk ezzel. A kérdés, hogy a nekünk szánt éveket, évtizedeket, a nekünk ajándékozott időt, hogyan töltjük ki. Ezékiás idejének egyik kulcsszava a hűség lehetett: „híven éltem előtted”. Ő ezt tudja felmutatni: a hűségben eltöltött időt.

Az Isten Ura a te idődnek is, de te dönthetsz afelől, hogy hogyan töltöd ki azt, amit kaptál. Mert hűségesnek lennünk csak addig lehet, amíg az Isten időt ad nekünk erre: „Légy hű mindhalálig”. Az időnket Isten hűségre adta, hogy híven éljünk előtte. És ahogyan az énekelt dicséretünk is kimondta: „Boldog, aki pályán futott, Célra jutott, S megtartotta hűségét.”

Aztán az idő Ura ismét szól Ezékiáshoz: „megtoldom napjaidat még tizenöt évvel”. Isten meghosszabbítja Ezékiás idejét. Éppen úgy, ahogyan a foci vb-n is láthatjuk sokszor, hogy a bírónak hatalmában áll a hivatalos játékidő letelte után, még néhány percet hosszabbítani. De ezt csak ő teheti meg.

Az életünk idejével is így van. És ez már tényleg egyedül az Isten hatalmában áll. Mert megrövidíteni az élet idejét megtanulta az ember is. Magáét vagy embertársáét egyaránt. „De ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” – ahogyan az Újszövetség is felteszi a költői kérdést.

Az Isten ura az idődnek. Ezékiásnak még világosabbá válik mindez. Az Isten pontot tett életének végére, de végül pont-pont-pont-ra javította. Ezékiás megtapasztalja, amit a felolvasott zsoltár így fogalmaz meg: „Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.” Többről van itt szó, minthogy meggyógyult halálos betegségéből. Isten megváltoztatta döntését. És ebben az Isten hűsége mutatkozik meg. Mert ő nem a döntéseihez hűséges elsősorban, hanem a szeretetéhez, ami akár döntéseit is felülírhatja, és erre is több példát látunk a Szentírásban. Ezzel a szeretet-hűséggel szembesül Ezékiás, ez a szeretet-hűség engedi, hogy még éljen. Hálaénekében aztán Ezékiás meg is fogalmazza tapasztalatát: „te hűséges vagy.” És ez a szeretet-hűség engedi nekünk is, hogy éljünk, sőt hogy örök életünk legyen. Hogy mi is elmondhassuk a zsoltárossal: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit!” 

Kedves Testvérek!

Isten tehát az idő hatalmas Ura. A történet végén egy csodajel is aláhúzza ezt a tételt, és egyben megerősíti Isten Ezékiásnak tett ígéretét. A nap, az árnyék, a napóra mutatója engedelmeskedik az idő Urának. Nem azt teszi, ami a dolga, nem azt teszi, amit a törvényszerűségek diktálnak, hanem azt, amit az idő Ura parancsol.

Ettől az Úrtól kaptuk mi is életünket, időnket. Töltsük ki hűséggel a tőle kapott éveket, napokat és perceket. Adjunk hálát minden pillanatért, amikor áld, vagy éppen megfedd az Isten. „Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete.” Adjunk hálát, mert az időt, amit Isten ennek a világnak adatott, amit nekünk adatott, az Ő jósága, és szeretete, az ő végtelen hűsége fémjelzi.

Valljuk meg őt úgy, mint az idő Urát, mint a mi időnk, életünk egyedüli Urát, ahogyan egy protestáns hitvallási szöveg is megfogalmazza:

Az idő sodrásában élve, a percek ritmusát érezve,

tudom Isten az, aki az időt és a kezdetet teremtette.

Álmok között remélve, hiszem Jézus időtlen szeretetét.

Hiszem a várakozás erejét, az emlékezés szépségét.

Hiszem a cselekedet bátorságát, a türelem nagyságát.

Hiszem az előrelátás áldását, a bizalom kegyelmét.

Hiszem, hogy mindezt Jézus adja nékünk!

Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |