| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

 

Útravaló

 

 

 

Mennyei Édesatyánk!

Magasztaljuk és áldjuk a te háromszor szent nevedet azért, mert te nemcsak megteremtetted ezt a világot, hanem gondod is van rá. Hálás szívvel hajtjuk meg fejünket előtted az elmúlt hét minden áldásáért, megköszönjük jóságodnak számos jelét, amellyel körülvettél bennünket. Köszönjük Urunk, hogy te nem fordulsz el tőlünk, bár ezt érdemelnénk kicsinyhitűségünk, szeretetlenségünk, békétlenségünk miatt. Bocsásd meg, hogy sokszor számon kérünk téged, vagy szemrehányást teszünk neked azért, amit cselekedtél velünk.

Segíts most úgy megállni előtted, ahogy illik: magunkat megalázva és feltétel nélküli bizalommal.

Kérünk Istenünk, cselekedj most csodát közöttünk, lépj most mellénk, és szavaddal tanácsolj bennünket. Kérünk, adj kérdéseinkre választ, tanácstalanságunkban jó döntést, gyengeségeinkben erősíts meg minket.

Urunk, egyedül te látod igazán, hogy mi van a mi szívünkben, te látod, hogy milyen gondokkal terhelten, milyen problémákkal jöttünk most ide. Kérünk, teremts most bennünk csendet, hogy ne csak meghalljuk a te szavadat, hanem valóban a szívünkig érkezzen el a te üzeneted és munkálja bennünk az új életet. Jézusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

 

 

Lekció: 2Korinthus 13. fejezet

 

1Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!”

2Előre megmondtam, most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha még egyszer elmegyek, nem leszek kíméletes;

3minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek.

4Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él az Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt az Isten hatalmából közöttetek.

5Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok.

6De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk.

7Imádkozunk az Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak.

8Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.

9Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk a ti épülésetekért.

10Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott.

11Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.

12Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind.

13Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!

 

 

Kedves Testvéreim! Bizonyságtételem alapigéje, amelyről Isten Szentlelke segítségével kívánok bizonyságot tenni közöttetek, írva található a már felolvasott igeszakaszban, Pál apostolnak a Korinthusi gyülekezethez írott második levelében, a 13. fejezet 13. versében:

 

13Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!

 

 

 

Kedves Testvéreim!

A Korinthusbeliekhez írott második levél Pál apostolnak a legszemélyesebb levele, ebben Pál egészen közel enged a szívéhez. Ebben a levélben olvashatunk arról, hogy Pálnak milyen sok szenvedésen kellett keresztülmennie, mennyi megaláztatást kellett elviselnie, amikor a Korinthusban élő hamis tanúk miatt a gyülekezet tagjai kétségbe vonták apostolságát, sárba tiporták a tekintélyét, vagy éppen a szemére vetették, hogy megbízhatatlan, mert elmaradt a megígért látogatása.  Ahol, és amikor csak tudták, aláaknázták az apostol munkáját. Nem véletlen, hogy a levél záró fejezeteit az úgynevezett „könnyhullatással írott” levélnek szokták nevezni. És mégis, a sok megpróbáltatás és testi-lelki fájdalom ellenére, ennek a kissé viharos hangú levélnek a végét, egy nagyon szép áldással fejezi be Pál apostol.

Egy olyan áldással, amelyet mi is gyakran hallhatunk az istentiszteletek végén. Bizonyosan nem véletlenek Pál levelében ezek a záró sorok, mint ahogy az sem, hogy mi is sokszor szívesen idézzük ezt az Igét: „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Isten szeretete és a SZL közössége legyen mindnyájatokkal.”

Hiszen, azért jövünk az Isten házába, hogy hazavigyünk magunkkal valamit. Ha valaki bejön ide reményvesztetten, bánatosan, akkor tudjon innen hazamenni bizakodva. Ha valaki bejön ide könnyesen, tudjon elmenni mosolyogva, ha valaki bejön ide gyásszal és fájdalommal, tudjon elmenni az örök élet bizonyosságával. Innen erőt, békességet, szeretetet, reménységet, örömöt vihetünk a hétköznapjainkba. És ebben az áldásban mindez megtalálható. Pál apostol ezzel az Igével útravalót akart adni a korinthusi gyülekezetnek, és útravalót akar adni most nekünk is, hogy ne üresen, ne egyedül térjünk haza otthonainkba, hanem az Isten ígéreteiben, szeretetében és hűségében megerősödve. Ez volt a korinthusi gyülekezetnek az útravalója és ez a mi útravalónk is.

Mindannyian ismerjük a bűn, lelkiismeret-furdalás, kísértések, szégyen, kishitűség, elhagyatottság, elárultság, gondok terhét, de Isten egy ilyen csodálatos áldással ajándékoz meg bennünket. Kegyelmét, szeretetét és Szentlelke közösségét kínálja ezek helyett.

Persze, sok mindent kell megtanulnia az embernek addig, amíg ez az áldás valóban útravalóvá és megtartó erővé válik.

A korinthusi gyülekezetnek is sokat kellett tanulnia. Forgalmas kikötőváros lévén, Korinthus híres volt laza erkölcséről, paráznaságáról, részegeskedéseiről, de vallási élete is rendkívül változatos volt: a hellénizmus idején bekövetkezett valláskeveredés számtalan istenséget hozott magával. Ha nekik egy erős, harcos istenre volt szükségük, akkor egy ilyen szobrot állítottak fel. Ha egy bosszúálló istent akartak, faragtak egy bosszúálló szobrot. Sokan azt akarták, hogy olyan legyen az isten, amilyen nekik tetszik.

Nem könnyű megtanulni, hogy Isten nem olyan, amilyennek mi akarjuk, hanem nekünk kell olyannak lennünk, amilyennek Isten akar bennünket. Sokszor nem könnyű meghajtanunk a fejünket az Isten akarata előtt, és hagynunk, hogy munkálkodjon a szívünkben és megváltoztassa az életünket. Pedig csak az kapja meg az Isten áldását, aki engedi, hogy olyanná legyen az élete, amilyenné Isten szeretné formálni azt. Annak könnyű az élete, és az kapja meg útravalóként ezt az áldást, aki kitárja a szívét Isten előtt, és engedi, hogy az Úr betérjen oda, és új életet teremtsen benne.

De talán vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy nekik nem erre az áldásra van szükségük. Akiknek anyagi gondjaik vannak, vagy éppen valami más hiányzik az életükből, nincs békesség a családban, nincs egyetértés a testvérek között, nem tisztelik egymást a házastársak, nincs mosoly az arcokon, csak fagyos tekintetek minden szobában, és bár érzik, hogy valami hiányzik, valami kell, mégsem ezt az áldást keresik.

Hányan élnek úgy a világban, hogy nincs szükségük az Isten szeretetére, hatalmára, gondviselésére! Hányan élnek úgy a világban, akik úgy érzik, hogy mindenre képesek erőben, ügyességben, okosságban. Hiába gondoljuk azt, hogy megoldhatjuk az életünk nehézségeit a magunk erejével, mert valahányszor így akarunk valamit megoldani, összeroppanunk, megtörünk a nehézségek súlya alatt, vívódó lelkű emberekké válunk, és nagyon sokan roncsokká. Szükségünk van a felülről jövő erőre. Még az Isten Fiának is szüksége volt a legnehezebb órákban a felülről jövő segítségre, ezért küldi el Isten az Ő angyalát a Gecsemáné kertjébe, hogy erősítse Krisztust abban a nehéz órájában, amikor egészen magára maradt.

Aztán, lehet, hogy vannak olyanok is, akik nem érzik át az áldás fontosságát, mert úgy gondolják, hogy minden rendben van körülöttük: van egy kedves családjuk, aranyos gyerekeik, unokáik, szép otthonuk, jól fizető munkahelyük és nekik nincs is szükségük semmire. Pedig, ha ez így van, ha nem érezzük, hogy milyen nagy szükségünk van a Krisztus kegyelmére, az Isten szeretetére és a SZL közösségére, akkor elveszett emberek vagyunk.

Mert ebben az áldásban minden benne van, amire nekünk szükségünk van ahhoz, hogy boldog életünk lehessen: a kegyelem, a szeretet és a SZL ereje. Ha hittel felismerjük azt, hogy milyen hatalmas Krisztus kegyelme, aki az életét áldozta értünk, akkor nem vagyunk elveszett emberek. Ha belátjuk azt, hogy az Isten szeretete nélkül összezúzódhat a családi boldogságunk, lelki békességünk egyik pillanatról a másikra semmivé lehet, akkor nem vagyunk elveszett emberek. Ha őszintén ki tudjuk mondani azt, hogy szükségünk van az Isten SZL-re, ahhoz, hogy igazi közösségünk lehessen Istennel és embertársainkkal, akkor nem vagyunk elveszett emberek. Ha a miénk lesz ennek az Igének az igazi jelentése, akkor áldással hazatérő emberekké lehetünk, és mások számára is áldássá válhatunk.

Azt olvassuk a János első levele 3. részének 16. versében, hogy abból ismerjük a szeretetet, hogy Ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Így válhatunk áldássá mi is. Csodálatos dolog az Isten kezében eszköznek lenni valakinek az életében, de még csodálatosabb rádöbbenni arra, hogy valójában nem is mi cselekedjük meg ezeket, hanem az Isten.

Az igazán keresztyének ezt komolyan veszik, és ők úgy boldogok, hogy odaadják az életüket másokért. Tudják azt, hogy egyetlen kimondott szó sem veszhet kárba! Egyetlen kimondott szó sem tűnhet el nyomtalanul! Ha szólunk valakihez egy jó szót, ha valakinek letöröljük a könnyét, ha valakit megvigasztalunk, ha valakiért imádkozunk, amit szóltunk, tettünk, az mind útra indul! Megfogan egy másik ember szívében, gyümölcsöt terem és tovább terjed! Nemcsak a bűnnek van hatalma, hanem a szeretetnek is! Ha Krisztus szeretetére emlékszünk, és azt továbbadjuk, akkor vele együtt a mi szeretetünk is egy nagy körútra indul, és talán egyszer visszaér hozzánk egy másik ember segítő kezén, vigasztaló szaván vagy imádságán át.

Isten áldása abban van, hogy a jóság is tud terjedni, nemcsak a bűn! Isten megáld bennünket ezzel az Igével, és felhasznál minket arra, hogy mi is áldássá váljunk mások számára.

Ennek az áldásnak a három fontos alappillére közül az első: az Úr Jézus Krisztus kegyelme.

Habár Korinthus egy bűnös város volt, ebben a záró versben mégis ott van ez a csodálatos szó, amelyet úgy is mondhatunk, hogy bocsánat. Tökéletes bocsánat. Mi mindannyian halálraítéltek vagyunk, Istentől elszakadt emberek, de ebbe a halálra ítélt világba eljött Jézus, aki magára vette a bűneinket, és vérével felírta minden lélek fölé, hogy kegyelem. Nincs többé halál, csak meghalás a bűnnek és feltámadás az örök életre. Oda van írva a mi fejünk felé is ez a szó, csak el kell fogadnunk. Ezt jelenti a kegyelem: nem vagyunk többé halálraítéltek. Járuljunk a golgotai kereszt alá, és kérjünk erőt Istentől, amikor gyengék vagyunk. Kérjünk Tőle élő reménységet, hogy őszintén ki tudjuk azt mondani, hogy nem vagyunk többé halálraítéltek, hanem vár minket az örök élet.

A kegyelem azt is jelenti, hogy nem vagyunk többé elveszett emberek.

Engedjetek meg egy személyes történetet. Édesanyám testvérét egy alkalommal a nagyszüleim nem vitték haza az óvodából. Valamilyen félreértés, kommunikációs hiba következtében valahogy mindenki azt gondolta, hogy a másik megy aznap a gyerekért. Már minden gyerek, óvónéni hazament, csak egy dajka és ő maradtak az óvodában. Édesanyám testvére egyre kétségbeesettebb lett, egyre elveszettebbnek érezte magát, s egy alkalmas pillanatban, kihasználva a dajka figyelmetlenségét, megszökött az óvodából és hazáig meg sem állt.

A Szentírásban is arról olvasunk, hogy ugyanígy veszett el az ember Isten nélkül, s ugyanúgy várja az üdvösség bejáratánál a mindenható Isten az embert, mint ahogy időnként a gyermek vár a szülőre, vagy a szülő a gyerekre.

Néha egy-egy betegség idején azt halljuk az orvostól, hogy most már Isten kezében van a beteg élete, ők már nem tudnak tenni semmit. És ilyenkor annyira megrémülünk, hogy minden emberi segítségnek vége, és mostantól csak az Isten tud segíteni. De hát nem éppen ezzel kellene kezdeni? Ennek nem egy félelmetes hírnek kellene lennie, hanem egy csodálatos üzenetnek, biztatásnak, hogy az életünk, boldogságunk, múltunk, jelenünk és jövőnk Isten kezében van!

Az áldás másik fontos üzenete az Isten szeretete. Hát milyen is az Isten szeretete? Nem olyan, mint a mi emberi szeretetünk, mert abban, mindig van egy kis önzés: szeretünk valakit, mert gondoskodik rólunk, mert kedves velünk, segít nekünk, de nem szeretjük azt, aki barátságtalan, goromba vagy becsap bennünket. Azt hiszem, mindannyian tudnánk készíteni egy hosszú listát, hogy milyen az az embertípus, akit szeretünk, és milyen az, amelyiket nem. Az Isten szeretete más. Isten szeretete önzetlen szeretet. Isten mindig szeret. Akkor is, ha megbántjuk, akkor is elfordulunk tőle, akkor is, ha kicsinyhitűek vagyunk. Mindig.

Talán a legjobban a szülői szeretet példáján érthetjük ezt meg: a szülő – ha igazi szülő –, nem azért szereti a gyermekét, mert neki ebből valami haszna származik. Nem is azért, mert különösebben szép, vagy okos, hanem azért, mert az övé. Szereti, mert nem tudja nem szeretni. Isten is ezért szeret bennünket.

 És milyen jó, hogy belesimulhatunk ebbe az isteni szeretetbe: lelkileg megtörve, betegen, reményvesztetten, idősen, vagy fiatalon, mert az Isten szeretete mindig kész átölelni bennünket. Isten úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk. Ezt a szeretetet kínálja nekünk Isten. Nem kell sok szó hozzá, hogy elfogadjuk, elég egy csendes ima, egy hálás köszönet, el lehet fogadni ezt a szeretetet, és már nem is vagyunk egyedül.

A harmadik, amiről az áldás szól, az a SZL-nek a közössége. Mindannyiunk élete egy külön regény, amelyet a többiek csak részben ismernek. Csak az Isten és mi tudjuk igazán, hogy mik vannak az életünk lapjaira írva. Olyan sokféle szív van, olyan sokféle érzés lakik a szívekben. Itt ülünk most a templomban, és aki melletted van, egész másféle gondokkal küzd, mint te. Egészen másféle érzései, félelmei, gondolatai vannak. Más bánatok, más bűnök, más örömök, más kérdések.  És mégis, ezt a sok szívet, eggyé teheti az Isten SZL-ke Jézus Krisztusban. Nélküle hiába akarnánk eggyé lenni, széthullana a gyülekezetünk. De akik odateszik a szívüket Jézus lábához, azokat egybeköti a SZL ereje. Mint ahogyan most is a SZL megindít ennyi szívet vasárnapról vasárnapra, hogy halljuk az Isten hozzánk szóló üzenetét. Nem kényszerből jövünk ide, hanem azért, mert egy láthatatlan erő összeköt bennünket. Szívünk-lelkünk egy valamiben: érezzük, hogy szükségünk van Krisztus kegyelmére, Jézus szeretetére és a SZL velünk való közösségére.

És milyen jó, hogy egy ilyen csodálatos áldást, mennyei útravalót kapunk az Istentől! Milyen jó, hogy Isten mindig megtartja az ígéreteit, és azzal a tudattal élhetünk, hogy Jézus Krisztus – amint megígérte –, velünk van minden napon, a világ végezetéig. Ezzel a krisztusi kegyelemmel, isteni szeretettel és a SZL megelevenítő erejével térjünk ma is haza. Ámen.

 

 

Imádkozzunk

Mennyei Édesatyánk!

Megköszönjük neked, hogy te ma is szóltál hozzánk Igéd által, és tanítasz bennünket a te követésedre. Köszönjük, hogy mindig letehetjük eléd a terheinket, és újult erővel, hitben megerősödve, lélekben megtisztulva indulhatunk tovább a te vezetésed nyomán. Köszönjük ezt a csodálatos áldást, amivel lehajoltál most hozzánk, és egészen közel érezhetünk téged magunkhoz. Cselekedd meg Urunk, hogy amit most hallottunk, az mély gyökeret verjen a mi szívünkben, és onnan semmi ki ne szakíthassa azt. Köszönjük, hogy bár sokfélék vagyunk, mégis összeköt bennünket a te SZL-ked ereje, és most hívő testvérekkel együtt imádhatunk téged. Megvalljuk neked Urunk, hogy sokszor méltatlanok vagyunk a te áldásaid befogadására, de alázatosan kérünk, ne fossz meg bennünket azoktól, amelyekkel eddig elhalmoztál bennünket. Kérünk, légy őriző pásztorunk az elkövetkezendő héten is, hogy mindent a te dicsőségedre és embertársaink javára, jó lelkiismerettel végezhessünk. A te Fiadért kérünk, aki így tanított minket imádkozni: … Ámen.

 

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |