| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Veled leszek”

Lekció: Filippi 1. fejezet 18-30.

„¹⁸Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok.

¹⁹Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által.

²⁰Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok.

²¹Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!

²²Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom.

²³Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél;

²⁴de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak.

²⁵Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre;

²⁶így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok.

²⁷Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért,

²⁸és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig az Istentől.

²⁹Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte,

³⁰és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.” Ámen!

Imádkozzunk:

Mennyei Atyánk a Krisztus Jézusban, Teremtője minden láthatónak és láthatatlannak!

Hálás szívvel jöttünk eléd ebben az ünnepi órában!

Hálásak vagyunk a mögöttünk álló hétért, annak minden szépségéért, de minden nehézségéért is, amit a Te segítségeddel le tudtunk küzdeni.

Köszönjük Neked azt, hogy Te mindig mellettünk vagy, és nem csak akkor, amikor ezen az alkalmon most részt veszünk. Hiszen minden pillanatban fogod a kezünket, és Te voltál az, aki ide is elvezetett minket. Mindig érezzük áldásodat, ahogy áldott volt Pál apostol, akit szintén Te vezettél, küzdelmeken, akadályokon, veszélyeken át, hogy győztes lehessen. Hogy betöltse a parancsot, hogy tanítvánnyá tegyen embereket.

Köszönjük, hogy bár mi is vágyunk Hozzád Urunk, te minket is életben tartasz. Köszönjük, hogy most elsegítettél a Te házadba.

Olyan jó itt lenni ebben a közösségben! Mert jó együtt lenni a testvérekkel, együtt énekelni, imádkozni, rólad beszélni. Köszönjük Neked ezt a közösséget!

És kérünk, hogy légy itt Szentlelkeddel is ebben a közösségben. És te irányítsd szavainkat, gondolatainkat is. Hogy Rád figyelhessünk, Rólad tanulhassunk!

Áldd meg együttlétünket! Ámen

Textus: Jeremiás könyve 1. fejezet 4-10.

4Így szólt hozzám az ÚR igéje: 5Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.  6De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!  7Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! 8Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az ÚR.  9Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet!  10Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!

Kedves Testvéreim!

Mennyit ér egy élet? Bizonyára sokszor elgondolkoztunk már ezen a kérdésen. Mennyit érnek mások, mennyit érünk mi? És egyáltalán értékünk mitől függ? Tetteinktől, érdemeinktől, eredményeinktől, képességeinktől?

            Vajon attól függ-e egy ember értéke, hogy mennyi év van mögötte? Sokszor úgy gondolhatjuk, hogy akinek több ideje volt cselekedni, többet is érhet. De láthatjuk Jeremiás elhívásánál, hogy ez nem így van. Hiszen Jeremiás fiatal volt. Még a tizennyolcadik életévét sem érte el. Bizonyára nem szerepelt emberek előtt, nem lehetett nagy tapasztalata. De Isten mégis kiválasztja őt. Isten mégis értékesnek tartja. És ez nem egyszeri eset a Szentírásban. Ismerjük Sámuel elhívásának történetét, akit szintén ifjúként szólított meg az Úr. Vagy Salamonét, aki szintén túl fiatalnak tartotta magát. Ezekben a történetekben is egy ifjút választott ki az Úr. Az Isten előtt tehát nincsen idős vagy fiatal. Számára csak teremtmények, Lelkek vannak.

            Mitől függ akkor egy ember értéke, ha a kortól nem. Attól hogy milyen képességekkel rendelkezik? Szoktuk mondani, hogy valaki bizony értékes ember. Hiszen olyan tehetséges. De Jeremiás nem csak hogy fiatal volt, de saját bevallása szerint nem értett a beszédhez. Milyen meglepő, hogy Isten prófétának nem egy tapasztalt, jó kiállású férfit választott, hanem egy nehézkesen beszélő fiatalt. De erre is látunk más példát a Szentírásban. Gondoljunk csak Mózesre, aki nehézkes beszédű volt: „nehéz ajkú és nehéz nyelvű”. Hogyan lehet az, hogy Isten egy látszólag alkalmatlan embert választ ki magának? Egy számunkra értéktelennek tűnő embert. Mi lehet az, ami alkalmassá tette őt a kiválasztásra?

            Gondolhatnánk, hogy előbbi hiányosságai ellenére bizonyára legalább magabiztosnak kellett lennie. Azt is látjuk a világban, ha körülnézünk, hogy ha valaki mögött nincsen sok tapasztalat, de talán igazán sok tehetséget sem kapott, magabiztossággal mégis sokra viheti. De Jeremiásnál ez sem így volt. Válaszából látjuk, hogy megrémült az Isten megszólítása miatt. Keresi a kibúvókat és kifogásokat. Az Úrnak bíztatnia kell, hogy le kell győznie félelmét.

            Ha magunkra gondolunk, mi is gyakran keressük a kifogásokat, a kibúvókat, legyen az bármilyen feladat. Keressük a kibúvókat a házi feladat elvégzése alól, a tanulás alól, a munka alól, és sokszor az Isten Igéjének hirdetése alól is. Hiába kapunk lehetőséget, hiába szólítanak fel minket, sokszor visszautasítjuk valamilyen ürüggyel.

            De az is lehetséges, hogy nem lustaságból utasítunk vissza valamit, hanem tényleg úgy gondoljuk, hogy alkalmatlanok vagyunk arra a feladatra. Hogy nem vagyunk elegek hozzá. Sokszor mi is bátortalanok vagyunk. És bár szép dolog a szerénység, de az alázattal elvégzett feladat még nemesebb.

            Jeremiás tehát egy fiatal, beszédhez nem értő, félénk ember volt. Az Isten azonban mégis őt választotta ki. De akkor mégis miért, mit láthatott benne az Úr? Mitől volt számára értékes? Gondoljunk bele! Van-e olyan igazgató, aki dolgozójának egy arra a munkára alkalmatlan embert választ? Van-e olyan edző, aki a csapatba egy az adott sporthoz ügyetlen embert tesz? Van-e olyan rendező, aki főszereplőnek egy beszédhibás embert választ? Bizonyára nincsen, de ha van is, azt a legtöbb ember kineveti.

            Hát akkor az Isten miért cselekszik mégis így? Azért mert az Isten másképp gondolkozik, mint az ember. Ő nem az emberek ítélete alapján dönt. Ő nem statisztikákat összegez. Őelőtte nincs rangsor. Mert az Isten számára nincsen idős vagy fiatal, nincsen alkalmas vagy alkalmatlan, nincs bátor vagy félénk, értékes vagy értéktelen. Az ÚR számára lehetőségek vannak. Mert ő mindenkiben látja a lehetőséget, a legjobbat.

            Ő mindenkiből ki tudja hozni a legjobbat. Jeremiást fiatalsága, rossz képességei, félénksége ellenére kiválasztja, és segít hibáin. Szájába adja a szavakat és erőt ad neki. A látszólag alkalmatlan embert is alkalmassá tudja tenni az Isten. És Jeremiás a nehéz időkben a küldő Úr egyik legnagyobb prófétájává vált. De tudnunk kell, hogy nem önerőből. Az Úr tette az alkalmatlanságot alkalmassággá.

            Jeremiás egyik nehézsége a beszéd volt. De az Isten bíztatja ebben, és segít rajta. Azt mondja neki, hogy „hirdesd, amit parancsolok”! És megérinti az ajkait, és szájába adja azokat az Igéket, amelyeket hirdetnie kell. Nem önmagát kell hirdetni, nem önmagától kell kitalálni, hogy mit mondjon. Hiszen ha így kellene tennie, akkor talán valóban nem azt hirdetné, amit kellene. De az Úr segít rajta, megkönnyíti a helyzetét, és ő mondja el, hogy mit kell tennie, és hogyan kell szólnia.

Jeremiás másik nehézsége, hogy bátortalan volt. De ebben sem hagyja magára az Úr, segít rajta. Azt mondja neki, hogy „ne félj, mert én Veled leszek, és megmentelek” és valóban, hatalmat, erőt ad neki az Isten.

            Kedves Testvérek! Elhisszük-e mi, hogy rajtunk is így tud segíteni az Isten? Amikor valakitől negatív kritikát kapunk, amikor valami nem sikerül, amikor nem tudunk megoldani egy problémát, amikor alkalmatlannak érezzük magunkat. Higgyük el, hogy az Úr erejével alkalmassá válhatunk és értékesek lehetünk!

            Mert az emberek legtöbbször nem tudnak segíteni, s talán nem is akarnak. Sőt, lehet, hogy csak súlyosbítják nehézségeinket. Mert ha gúnyolódnak rajtunk, vagy azt sulykolják belénk, hogy „úgysem fog sikerülni”, akkor előbb vagy utóbb elhisszük nekik ezt, és tényleg kudarcot vallunk.

            De az Úr sosem bátortalanít el minket, hanem erőt ad. Ő látja bennünk a lehetőséget, és már akkor is látta azokat, amikor még meg sem születtünk. Hát akkor miért azoknak az embereknek hiszünk, akik alig ismernek, és tükör által homályosan látnak? Miért nem a színről színre látó Úrnak?

            Sok ember alig ismer bennünket, és mégis véleményt formál rólunk. Ahogy mi is tesszük. És sokszor ezek az alaptalan vélemények szájról szájra útnak indulnak. Így alakul ki a pletyka. Lehet, hogy nem is gonoszságból, de egymásról való hiányos ismereteink miatt.

            De az Úr valóságosan ismer minket. „5Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.” Számára már akkor is értékes emberek voltunk, amikor még világra sem jöttünk. Ézsaiásnál és Ezékielnél is ugyanezt olvassuk. Nem pusztán embriók voltunk, akivel, vagy sokan úgy gondolják, hogy amivel bármit meg lehet tenni, akár megölni is. Hanem emberi méltósággal rendelkező személyek voltunk az Úr előtt, akikben benne van a lehetőség hatalmas dolgokra is. Bármire!

            Jeremiásban is látta a lehetőséget, és kiválasztotta az Úr prófétájának, és megadta neki a képességeket. Emberek számára nem volt értékes Jeremiás, de az Úr mégis azzá tette. Feltettük a kérdést: Mennyit ér egy ember? Válaszunk így hangozhat. Semennyit, de az Isten által a legtöbbet is érheti, hiszen szolgálhatja őt, és így mindent megér. Ahogy a bibliaolvasó kalauz szerinti mai napi Igében olvastuk Pálról, hogy az Úrhoz vágyódik már. De bár sokszor ő is alkalmatlannak érezte magát, mégis fontos volt az ÚR számára, hogy életben maradjon, és tovább szolgálja őt.

            De mivel szolgálhatjuk mi az Urat? Hiszen a mai világban nem lehetünk Jeremiáshoz hasonló valóságos próféták, de nem is lesz mindenki prédikátor. Viszont igehirdető mindenképpen. Mert nem csak a szószékről lehet az Urat hirdetni, hanem minden szavunkkal, tettünkkel és cselekedetünkkel legyünk bárhol is. És ezt mindannyian megtehetjük, de meg is kell tennünk, hiszen kiválasztottak vagyunk mindannyian valamire.

            Kiválasztottak vagyunk, mint Krisztus tanítványai, akiket elhívott magának, ahogy Márk evangéliumában olvassuk, hogy „vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az Igét, és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket”.

            Itt három dologról olvasunk: az első, hogy vele legyenek a tanítványok. Micsoda megtiszteltetés! Krisztussal együtt lenni. Egy közösségben lenni vele, tőle tanulni. A második, hogy hirdessék az Igét, amit tőle tanulnak. A harmadik, hogy csodákat tegyenek, kiűzzék az ördögöket.

            Ha jobban megfigyeljük, mi is mindannyian ugyanerre hivattattunk el. Mert Jézus mindannyiunkat elhívott, hiszen ezért vagyunk itt az ő templomában. Nem mi választottuk őt, mert ő sokkal hamarabb választott ki minket, ahogy olvastuk is, már az anyaméhben.

Kiválasztottak vagyunk. És mi is érezzük a vele való közösséget, akár imádságban, akár egy istentiszteleti alkalmon, ünnepekkor az Úrvacsorában, de Szentlelke által minden pillanatban. De itt nem állhatunk meg! Hirdetnünk kell az Igét, az evangéliumot! De még ezzel sem elégedhetünk meg! Mert a tőle kapott hatalommal ördögöt kell űznünk! Persze nem a filmekben látott, horrorisztikus sablonokkal. Nem! Annyit kell tennünk, hogy mindig mindent Krisztus nevében a tőle kapott hatalommal kell cselekednünk. Akkor is, ha körülöttünk eluralkodik a gonoszság! Akkor is, amikor úgy gondoljuk, hogy győzött a gonosz. Akkor is, amikor magunkat erőtlennek érezzük, ahogy Jeremiás. Mert ha az Úr nevében lépünk fel, az ördög meghátrál!

A gonoszt először magunkból kell kiűznünk. De ebben a harcban nem egyedül vagyunk, mert Krisztus áll mellettünk, s ő az, akinek irányítania kell minket. S ha bennünk Krisztus uralkodik, akkor az általa kapott hatalommal mások szívét is megtisztíthatjuk a gonoszság erőitől. De ez egy nehéz és állandó küzdelem. Vagyunk elég bátrak megtenni ezt? Vagy mi is vonakodunk, keressük a kibúvókat?

            De Jézus erre hívott el bennünket. És nem mondhatjuk, hogy nincs erőnk hozzá, hogy nem vagyunk elég bátrak! Mert nem mondhatunk ellen Krisztusnak. Mert ő választott ki minket, nem emberi szempontok szerint, hanem az Ő akarata szerint. Ahogy Jeremiást is. Hiába nem vagyunk tökéletesek, hiába érezzük méltatlannak magunkat a feladatra. Láthattuk, hogy Jeremiás sem volt tökéletes. Tapasztalatlan, fiatal, beszédhez nem értő, bátortalan ember volt. De mégis Isten eszközévé lett!

            Erőre és bátorságra van szüksége az új beosztott lelkésznek is. Én is sok imámban kértem az Urat, hogy adjon erőt ehhez a feladathoz. De az Ige által bizonyosságot nyertem, hogy a feladatokat, nem egyedül kell megoldanom, mert az Úr az, aki mellettem áll. Úgy, ahogy Jeremiás mellett állt, aki ígéretet kapott, hogy minden ellenség kezéből megmenti az Úr. Hát még az, mennyire érezheti az Úr közelségét, aki igazán nem ellenségek közé küldetett, hanem a saját otthonába. De azért az Úrtól jövő bátorságra minden körülmény között szükség van.

Kedves Testvérek! Igénk egy fontos figyelmeztetést is tartalmaz arra nézve, hogy senki ne képzelje magát többnek társainál. Mert mindenki az Úrtól kapta, amije van. És láthattuk, hogy bárki kaphat bármilyen nagy ajándékot, legyen akármilyen rossz helyzetben, induljon bárhonnan.

El kell fogadnunk, hogy minket is kiválaszthat az Úr hatalmas feladatokra, és megadja nekünk az ahhoz kellő képességeket. Bármilyen küldetés is van ránk bízatva. Ne féljünk tehát a feladatoktól, hanem Istenben bízva, a tőle kapott bátorsággal fogjunk hozzájuk és hirdessük egész életünkkel az Urat!

Az Urat, akinek értékesek vagyunk! Aki nem emberi szemmel néz, mert itt a földön nem mindenkinek ér annyit az életünk, mint őneki. Van, aki számára csak statisztikai adatok vagyunk. Ilyenek a nagy Urak. De Istennek, a legnagyobb Úrnak mégis mindent megérünk! Mert ő elküldte egyszülött Fiát, akit feláldozott értünk, értéktelen, gyenge emberekért, hogy nekünk örök életünk legyen. Legyünk hálásak ezért, és tegyünk eleget az ő elhívásának, és ő mindent meg fog adni hozzá, hogy sikerrel járhassunk. Ámen!

         Mindenható Urunk!

            Te látod, hogy sokszor milyen bátortalanok vagyunk, esendőnek, gyengének, alkalmatlannak érezzük magunkat. És valójában ilyenek is vagyunk Nélküled!

            De kérünk, hogy segíts minket, hogy soha ne feledkezzünk el ígéreteidről, hogy velünk vagy minden napon a világ végezetéig. Segíts, hogy erőt és bátorságot nyerhessünk tőled feladatainkhoz.

            Kérünk, segíts abban is, hogy tisztán láthassunk itt a Földön! Hogy lássuk meg az emberekben azokat a lehetőségeket, amiket Te meglátsz, és mi is segítsük őket, ne hátráltatassuk.

            És kérünk Téged, hogy adj erőt ahhoz, hogy mindig Téged hirdessünk. Hogy az emberek lássák életünkön, hogy hozzád tartozunk. Hogy úgy éljünk, hogy Rólad tegyünk bizonyságot egész létünkkel. És hogy az emberek Rólad kérdezzenek.

            Mert nagyon sokan vannak, akik már nem ismernek Téged, és nem azért, mert nem akarnak megismerni, hanem azért, mert a mi hibáink miatt nem látnak meg Téged, és a mi bátortalanságunk miatt, nem tudnak Rólad.

            Kérünk, hogy ehhez a küldetéshez fogadjuk el elhívásodat. Feleljünk rá Igennel, azzal a bizonyossággal, hogy Te velünk vagy, és minden nehézségen átsegítesz bennünket!

            Könyörgünk, valóban segíts át a nehézségeken, légy a gyászolókkal, nélkülözőkkel.

            Légy minden szerettünkkel, e gyülekezettel!

Könyörgünk hazánkért, s hálát adunk a mögöttünk lévő ünnepért.

Könyörgünk egész teremtett világodért!

            Szent Fiadért kérünk, hallgass meg minket!

Ámen!

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok. Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |