| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Örömforrásaink az Úr házában

Zsoltárok 122. fejezet  

¹(Zarándokének. Dávidé.)

Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk!

²Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem.

³Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz!

⁴Oda járnak a törzsek, az ÚR törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az ÚR nevét.

⁵Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.

⁶Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!

⁷Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!

⁸Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!

⁹Istenünknek, az ÚRnak a házáért is jót kívánok neked! Ámen!

Textus: 122. Zsoltár 1. vers b.

¹Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk!

Kedves Testvérek!

Így örülünk mi is, ha az Úr házába jövünk? Tudunk mindig örülni, ha az Úr házába készülünk? Ez a mai zsoltárunk központi kérdése a mi számunkra.

            Ugyanis ez a zarándokzsoltár végtelen örömről számol be. Olyan csodálatos örömről tesz bizonyságot, amely valahogyan minket is ilyen örömre késztet, ösztönöz.

            De miért is olyan boldog ez a zsoltáros? Minek örül annyira? Hiszen talán egy hatalmas útra készül, melynek kezdetét és végét mi is láthatjuk. Izráel valamelyik falujában megszólítják ezt az embert. Itt az idő, menjünk fel Jeruzsálembe, a templomba. És ő nem azt válaszolja, hogy „most fáradt vagyok”. Nem azt kérdezi, hogy: „Ilyen korán?”. Nem mondja azt, hogy: „Hagyj békén, most más dolgom van!”. Hanem éppen ellenkezőleg. Örül! „Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk!”

            Vajon mi is mindig így örülünk, ha az ÚR házába készülünk? Vagy néha találunk kifogásokat? Néha fáradtnak érezzük magunkat? Néha elfoglaltak vagyunk, s talán rövidebb vagy hosszabb ideig távol is maradunk az Úr házától? És ha valaki megszólít bennünket, hogy mégis jó lenne, ha újra elmennénk vasárnap istentiszteletre, hétközben a csoportfoglalkozásra, tudunk így örülni?

            A zsoltáros szívből örül. Pedig nem kis út áll előtte. A falujában ezek az emberek, akikről szól a zsoltár, akik megszólítják, eldöntötték, hogy az ÚR házába mennek. Együtt indulnak, és örömmel vállalkoznak a zarándokútra. Akár hosszú, több napi útra is.

            Köztünk lehet, hogy vannak, akik messzebb laknak, nem itt a Poroszlayn, vagy a Mikszáthon, hanem távolabb, lehet, hogy van, aki nehezebben mozog, de azért zarándokútnak semmiképpen nem nevezhetjük, a mi idejövetelünket.

            Ezek a zarándokok viszont valóban hosszú utat jártak be, míg eljuthattak Jeruzsálembe. Hosszú fáradságos út állt előttük, és ennek ellenére mégis kitörő örömmel indultak. Sőt, várták, hogy indulhassanak.

            De miért? Minek örül ennyire a zsoltáros? Öröme több dologból tevődik össze. De nézzük akkor, mik is ezek az örömforrások?

I.                   Az első és legfontosabb, hogy az Úr házába indulnak. Az Úrral való találkozás óriási örömöt jelent neki. Találkozhat az Úrral, aki igazságosan ítél, aki igaz bíra, akit magasztalhatunk. Örülünk-e, hogy az Atya Istennel találkozhatunk, hogy halljuk az ő szavát, igéit, tanácsát, útmutatását, segítségeit? Mert ő hív bennünket. Elfogadjuk ezt a meghívást örömmel? De mikor is fogadunk szívesen egy meghívást? Nyilván akkor, amikor valaki olyan hív bennünket, akit szeretünk, akit mi is szívesen meghívunk magunkhoz. Így akaratlanul is az Úr iránti szeretetünket mérhetjük le azon, hogy örülünk-e annak, hogy ő idevár bennünket. Örülünk-e ha az Úr házába megyünk, ahol őt magasztalhatjuk? Vagy elveszítjük ezt az örömforrást?

II.                A második dolog, a második örömforrás rögtön ehhez a magasztaláshoz kapcsolódik. Mert hogyan is magasztalják az Urat ezek az emberek? Közösen, együtt. A második örömforrás tehát, hogy ott, az ÚR házában találkozni lehet a gyülekezettel. Találkozni lehet a szeretteinkkel.
Ez különösen is sokat jelentett az akkori embernek, hiszen a fogság utáni időben járunk. S a hazaérkezés után a nép azt látja, hogy minden romokban. Újjá kell építeni az országot. Elsősorban a templomot, de egész Jeruzsálemet. S valahogyan be is kell majd népesíteni. Jeruzsálem újra benépesítése pedig úgy történt, hogy szent sorsvetéssel minden településen, minden kisorsolt tizedik embernek az újjáépített Jeruzsálembe kellett költöznie. Így aztán a családok egy része, barátok bizony messzire kerülhettek egymástól. De ezeken az alkalmakon mindig tudtak találkozni. „Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!”
Mi is barátai, sőt testvérei vagyunk egymásnak. De vágyunk-e erre a testvéri közösségre? Egyáltalán érezzük-e testvéri mivoltunkat? Látjuk-e a másikban a testvért? Elfogadjuk-e? Ahogyan a testvérek egymást. Ismerik egymás hibáit, néha neheztelnek egymásra, de szeretik egymást, tudják, hogy egymáshoz tartoznak. Meg tudjuk-e élni ezt a testvéri közösséget? Mert ha nem, akkor még egy örömforrással kevesebb, ami bennünket csábíthat az ÚR házába.

III.             A harmadik örömforrás, amiről a zsoltáros beszél, a környezet. A zarándokok megérkeznek, ahogy a 2. versben olvassuk: „Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem.” És körülnéznek a városban, s mindenfelé csodálatos épületeket látnak. Palotáknak mondja őket, hiszen a vidéki szem olyat ritkán lát. Jó érzés látni a várost, jó élményben van része. Örömmel tölti el, hogy országa újjáépült, hogy a fogság évei után, újjáépült Jeruzsálem. Fontos volt ez a számukra. Nem irigykedik a fővárosiakra, hanem örül annak, hogy most ott lehet. Örül, hogy nemzete a romokon új erőre kap.
De nem csak nemzete sorsát viseli szívén, hanem az Isten ügyét is. S ahogy az egész nép fontosnak tartotta a templom újjáépítését, úgy ő is örül a dicsőséges új templomnak. Drága számára a babiloni fogság után a nagy nehézségek árán felépült templom.

Mi tudunk örülni itt a gyülekezetben az új épületrészeknek? Tudunk örülni templomunknak, a templomkertnek, a virágoknak, most a zenés áhítaton a szép zenének? A dolgoknak, amelyek körül vesznek bennünket? Ha nem, egy újabb örömforrást veszítünk el. Hogy várjuk akkor, hogy örömünk teljes legyen?

A zsoltáros öröme sok forrásból tevődik össze. Örül az Istennek, örül a társainak, családjának, szeretteinek, a közösségnek, és örül a környezetnek, ahol lehetnek, örül a gyarapodásnak, a testi-lelki épülésnek. Ezért megy el egészen Jeruzsálemig is a templomba.

            Mi megéljük-e ezeket az örömöket, vágyunk-e ezekre az örömforrásokra? Mert ha nem, akkor valóban mondhatjuk, hogy minek eljönni ide… Mert az Isten házába örömmel kell jönnünk. Hányszor halljuk, hogy a templomokba lehajtott fejű, csak fekete ruhás emberek járnak. Tudjuk, hogy ez nincs így. De tegyünk érte, hogy ezt vegyék is észre az emberek!

            És ne várjuk, hogy ha az emberek nem látják rajtunk az örömöt, és ők sem kapnak örömöt közöttünk, akkor vágyjanak ide! Meg kell hát ezért tennünk mindent, ami a mi részünk. A testvériségben szeretettel, örömmel fordulni mindenki felé, a környezetet szintén a krisztusi befogadó, nyitott szeretethez méltóan kialakítani. Ez rajtunk múlik. Ne várjuk, hogy az elsőként említett örömforrás, majd egyedül megteszi a dolgát, azaz az Úr Isten megszólítja az embereket, mert azután mi még képesek vagyunk elriasztani őket.

            A zsoltáros szép példáját adja elénk, hogyan lehet örülni annak, ha Isten gyermekei vagyunk, ha közösséghez tartozunk, s ha ezt meg is élhetjük jó körülmények között, szép környezetben. Adja az ÚR, hogy ezt valóban érezzük meg, és éreztessük is meg minél többekkel! Ámen!

Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk!

Hálásak vagyunk, hogy itt lehetünk most a Te házadban! Hogy hallhattuk a TE Igédet, hogy énekelhetünk neked, imádkozhatunk előtted. Köszönjük, hogy te kapcsolatba szeretnél velünk lépni. Kérünk, segíts, hogy sohase utasítsuk ezt vissza. Hogy mindig örüljünk a Veled való közösségnek.

De segíts abban is, hogy tudjunk örülni az egymással, a testvérekkel való közösségnek. Mert testvérek vagyunk, hiszen te vagy a mi Atyánk. Segíts elszenvedni egymást a szeretetben, segíts, hogy jó testvérei tudjunk lenni a másiknak! Hálát adunk neked Urunk ezért a közösségért, gyülekezetünkért!

És hálával magasztaljuk neved azért, hogy gyülekezetünk kézzel fogható dolgokban is gyarapodott az utóbbi időkben! Segíts, hogy tudjuk ezt értékelni.

Segíts Urunk abban is, hogy mindezek az örömforrások mások előtt is tegyék kedvessé a te házadat. Munkálj sokakban hozzád térést!

Így könyörgünk szeretteinkért, hazánkért, mely az akkori Jeruzsálemhez hasonlóan szintén újjáépítésre szorul, Te állíts bennünket talpra mindenben, de magad előtt boríts térdre.

Fiad nevében kérünk, hallgasd meg a mi imádságunkat!

Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |