Zsoltárok 126. fejezet

¹Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók.

²Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR!

³Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk.

⁴Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!

⁵Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak!

⁶Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!

Bizonyára mindannyiunknak vannak álmaik. Azért mondom, hogy bizonyára, mert most nem az éjszakai kusza álmokról beszélek, amiknek sokszor semmi értelmük nincsen, vagy reggelre már nem is emlékszünk rájuk, hanem azokra az álmokra gondolok, amelyeket ébren álmodunk. Mert nem csak a gyerekeknek vannak ilyen álmaik, akik repülni szeretnének, vagy szupererőt kapni, vagy átváltozni hercegnővé. Az ébren álmodás valami olyasmi, amit felnőttek is szoktak tenni. Hiszen bizonyára sokszor elképzeljük a jövőt, vagy, hogy hogyan tudnánk jobbá, szebbé tenni az életünket. Megvan a mi kis álomházunk, álomállásunk, álomautónk, álomnyaralásunk, álompárunk… Sokszor talán egészen merész álmaink vannak, talán azért, hogy egy kicsit elrugaszkodjunk a valóságtól. Mert az ébren álmodás valójában egyfajta menekülés a jelen valóságából. Menekülés valahova, ami sokkal jobb és tökéletesebb attól az élettől, amit most élünk. (És nincs is ezzel semmi gond, addig, amíg ezek az álmok nem válnak bálvánnyá az életünkben. )

És néha ezek az álmok mégis valóra válnak. Ilyenkor szinte alig tudunk megszólalni, akkor is csak annyit tudunk mondani: „Hát ezt nem hiszem el!” „Valaki csípjen meg!”

Ezt az érzést tapasztalta meg a 126. zsoltár írója.

Valamivel azután íródhatott a zsoltár, hogy néhány zsidó már hazatért a sok évtizedes babiloni fogságból a lerombolt Jeruzsálembe.

És habár a zsoltár keletkezéséről és írójáról nagyon kevés biztos információnk van, amikor olvassuk ezeket a sorokat, olyan érzésünk lehet, hogy a zsoltáríró megtapasztalhatta azt a horrort és pusztítást, ami kr.e. 586-ban Jeruzsálemben történt.

Biztos vagyok benne, hogy azok, akiket a babiloniak elhurcoltak fogságba, álmodoztak a hazatérés lehetőségéről. Álmodtak arról, hogy visszatérnek az otthonukba, újra felépítik a házukat, a templomot, de talán nem is merték igazán remélni, hogy ez az álom egyszer valóra válik.

Csak képzeljük el, hogy mi vagyunk az a nagyapa vagy nagymama, akit már évtizedekkel azelőtt deportáltak Babilóniába. Képzeljük el, hogy már 50 éve egy idegen országban élünk. Már annyi idő eltelt a pusztítás óta, hogy már nem is babiloni fennhatóság alatt van ez az ország, hanem a perzsák vették át az uralmat. De mi még mindig ebben az idegen országban vagyunk, és talán még most is, minden nap úgy fekszünk le aludni, hogy mikor lesz ennek a szenvedésnek vége. Vajon mikor térhetünk haza a szülőföldünkre, mikor élhetjük újra a régi életünket.

És most képzeljük el azt, hogy egyszer csak Perzsia királya, Círusz kiad egy rendeletet szerte a birodalomban, amiben azt mondja: szabadok vagyunk!

Hogy? Ugye csak viccel?! Ez nem lehet igaz! Ennyi év után! Mintha egy álom válna valóra! Különösen azoknak a zsidóknak volt ez hatalmas öröm, akik évtizedekig álmodoztak a hazatérésről. Nem véletlen, hogy azt írja a zsoltáros: megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön… hatalmas dolgot tett velünk az Úr, örvendezünk!

Mégis, a harmadik vers után egy radikális fordulatot vesz a zsoltáros, azt mondja: fordítsd jóra sorsunkat! Miért mondja ezt? Hiszen valóra vált egy álom! Visszatérhettek a szülőföldjükre!

A zsoltáros mégis azt mondja, fordítsd jóra sorsunkat. Mert építik ugyan a templomot, de hol van a megígért Messiás?! Építik a templomot, de az ellenségeik megpróbálják megakadályozni a munkálatokat. A zsoltáros segítségért kiált, mert otthon, Izráelben, nem volt más, csak a tönkrement, lerombolt ország. Nem voltak házaik a hazatérőknek, újra fel kellett őket építeni, nem volt fal a város körül, ami megvédte volna őket, nem volt megművelve a föld, nem volt termés, nem volt templom. A babiloniak porig rombolták az országot. És a kezdeti lelkesedés, amivel ez a zsidó közösség hazatért, már rég kiapadt, mert most mindent elölről kellett kezdeni.

Néha talán a mi életünkben is vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy összeomlott körülöttünk minden, amit eddig felépítettünk, romokban hever az életünk. És milyen jó, hogy sok mindent kezdhetünk elölről! Odaléphetünk a másik emberhez, akit megbántottunk és bocsánatot kérhetünk. A békétlenségünk helyébe béke költözhet, a szeretetlenségünk helyébe szeretet, a félelmünk helyébe bátorság. A gyász fájdalmát követheti az örök élet bizonyossága és a feltámadás reménysége. De lássuk meg azt, hogy mindenekelőtt Isten kezd velünk mindent elölről! Ő az, aki munkálja bennünk az akarást, ő az, aki segít újra talpra állni. Ő a hit, remény és szeretet kiapadhatatlan forrása, ahonnan mindig meríthetünk!

Ezért mondja ezt a nagyon szép imát a zsoltáros: „Fordítsd jóra sorsunkat, Uram, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!”

A délvidék, amihez hasonlítja a jelent a zsoltáros, az Izráel déli részén található Negev sivatag, amely az ország kb. 60%-át foglalja el. Ez egy végtelenül száraz vidék. Az év nagy részében itt nincs eső, emellett pedig egy nagyon veszélyes környék is. A kép tehát, ami itt megjelenik, a teljes átváltozást jelenti. Fordítsd jóra sorsunkat, mint a délvidéki kiszáradt patakmedreket! Változtasd meg a mi kiszáradt, terméketlen életünket! Változtasd át oázissá! Hadd tudjuk megint tiszta szívvel dicsőíteni az Istent. Hadd szabaduljunk meg minden a fogságban ránk rakódott szennytől! Tisztítsd meg a szívünket!

Ez is egy álom – egy másfajta álom, mint a mi kis áloméletünk. Ez egy olyan álom, aminek a beteljesüléséhez Isten segítségét kéri a zsoltáros, mert tudja, egyedül ez nem fog menni! Az Isten csodája nélkül a sivatag nem fog oázissá változni!

És a kép, amit itt látunk, akár a mi életünket is ábrázolhatná. Hiszen most is nehézségek, szenvedések között élünk, most is keményen kell dolgoznunk, most is vannak könnyeink, de az ígéret nekünk is szól: akik könnyhullatással vetettek, vigadozással aratnak. A zsoltáros biztos benne, hogy azok, akik könnyek között vetnek, örömöt fognak találni. Azt mondja a zsoltáros: merjél nagyot álmodni! Ne az áloméletünkről álmodozzunk, mert az csak ideig-óráig való lenne! Álmodjunk valami maradandóbbról! Álmodjunk arról, hogy a mi kiszáradt életünk oázissá változik! Hogy a nehéz földi sors után, a könnyek után, jön a mennyei boldogság! Álmodjunk arról, hogy ezek a padok mind megtelnek! Álmodjunk arról, hogy majd a halál után újra találkozunk azokkal, akiket szeretünk!

Kezdjük mi is újra az életünket, mint ahogyan a fogságból hazatért zsidók tették, vagy mint a tékozló fiú, vagy a samáriai asszony, vagy Saul, akiből Pál apostol lett! Merjünk nagyot álmodni! Ne a romokra nézzünk, hanem azokon túl Istenre és az ő ígéreteire! Az ő Igéibe kapaszkodjunk, az ő szava adjon erőt, reménységet, bátorságot az újrakezdésre! Ámen.

Köszönjük neked Urunk, hogy nem kell találgatnunk, mi történhet velünk, és mi várhat ránk, mert te elkészíted a jövőnket, és te tudod, hogy mi válik javunkra.

Ezzel a bizalommal szeretnénk tőled a próbákat, a nehézségeket is elfogadni, de megvalljuk neked töredékesen, hogy ez sokszor mennyire nehéz. Sokszor elfelejtünk nagyot álmodni, elfelejtjük a te ígéreteidet, és csak a magunk kis szegényes álmaival vagyunk elfoglalva. Elfelejtjük, hogy te megígérted nekünk: akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak. Urunk, különösen kérünk téged azokért, akik szeretnének elölről kezdeni: egy kapcsolatot, házasságot, barátságot, egy feladatot. Kérünk azokért, akik szeretnék elölről kezdeni az életüket, akik érzik, hogy valami hiányzik az életükből, valami több kell, de még nem tudják, hogy mi. Te segítsd őket, te terelgesd az életüket, hogy megtalálják, amit keresnek.

Engedd megtapasztalnunk Urunk, hogy azoknak, akik téged szeretnek, minden a javukat szolgálja. Ámen.

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ézs 41,10

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |