| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Az Úr ad eleget

Lekció: Prédikátorok könyve 1. fejezet 2-12.

²Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

³Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? ⁴Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad.

⁵Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel.

⁶A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult.

⁷Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak.

⁸Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani.

⁹Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.

¹⁰Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk.

¹¹Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek.

Textus: 127. zsoltár

¹(Zarándokének. Salamoné.)

Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.

²Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.

³Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.

⁴Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.

⁵Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.

Kedves Testvérek!

            Képzeljük el, hogy egy hosszú útra, pihenésre szeretnénk eljutni. Már régóta elterveztük, várjuk. De éppen közbejön valami, amit feltétlenül szükséges megoldani, s mi lenne, ha nem lenne elég pénz az útra? Vagy képzeljünk el egy hétköznapibb esetet, hogy hazafelé tartunk munka után, fáradtan, csak arra vágyva, hogy lehuppanjunk a karosszékünkbe vagy fotelünkbe, és kikapcsoljuk magunkat egy jó film segítségével. De mi lenne, ha a tv-ben nem lenne éppen semmi, ami minket érdekelne? És sorolhatnánk még azokat a kisebb-nagyobb dolgokat, amiknek hiánya el tud keseríteni bennünket. Amikről elmondhatjuk, hogy ha nem lennének, akkor bizony rosszul járnánk, rosszul éreznénk magunkat.

            És vannak sokkal fontosabb dolgok. Milyen szörnyű lenne az életünk, ha nem lenne ruhánk, nem lenne otthonunk, nem lenne, ami segítségével pihenhetünk. És tudjuk, hogy vannak, akiknek bizony mindezek nélkül kell élniük. De mi mégsem tudjuk el sem képzelni, milyen lenne, ha mindezek nem lennének.

            De vajon hányan vannak, akik talán nem szenvednek ezekben hiányt, és valami mégis nagyon hiányzik az életükből? Valami, valaki még sincs velük, és amiatt szenvednek...

            Ha az Úr nem épít, ha az Úr nem őriz… És bizony sokszor megesik, hogy nem az Úr épít, és nem az Úr őriz. Sok ember nem kér az Úrból. Pedig „akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.”

            De ha az Úr nincs velünk, akkor hiábavalóvá lesz sok minden. „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.” De miért? Mit ad az Úr? Mi az, ami miatt más annak az embernek az élete, aki az ÚR-ral él, mint annak, aki az Úr nélkül?

            Az Úr nélkül is lehet tervezni, az Úr nélkül is lehet építeni, családot alapítani, az ÚR nélkül is lehet élni. De aki az ÚR nélkül él, az igazából komoly távlatok, lehetőségek nélkül él. Az ÚR nélkül beszűkülnek az ember lehetőségei.  Ezért is van annyi megoldatlan krízis az emberek életében, ezért élnek annyian depresszióval. Mert ha valaki az Isten nélkül van, annak az élete beszűkül. Az érezheti az életét hiábavalónak, ahogy a lekcióban olvastuk. Az mondhatja, hogy nincs értelme semminek, mert úgyis minden elmúlik.

            És valóban annyian élnek így. Ha csak a zsoltár példáit nézzük, amelyben építésről, őrzésről, munkáról, családról olvasunk. Hányan kezdenek bele valamibe, hányan kezdenek el építeni, és aztán az összeomlik, s azzal együtt ők is. Mert nem az Úr épített. Hányan élnek rettegésben. Félelmek közepette. Bizonytalanságban. Biztonság nélkül. Hány zár van már az ajtóinkon? Hányan félnek, hogy fényes nappal kirabolják őket. Hányan féltik az életüket? Hányan félnek, hogy elvesztik az állásukat? Hányan rettegnek, hogy nem marad elég pénz a hónap végére? Hányan félnek attól, hogy egyedül maradnak? Hányan félnek a gyermekneveléstől? Hányan félnek az élettől? Hányak érzik úgy, hogy minden hiábavaló?

            „De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.” Milyen különös ezt hallani? Hiszen nehéz lenne letagadni, hogy akiket az ÚR szeret, akik az Úrban bíznak, bizony azoknak is vannak félelmeik. De mégis, akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.

Mert aki az Úrral van, az is küszködik, dolgozik, épít, fáradozik, de nem hiába. Az Úr nélkül viszont mindez hiábavalóság. Nem azt mondja a zsoltár, hogy akit szeret az ÚR, a helyett mindent megcsinál. Ahogy a szülő is, aki szereti a gyermekét, nem csinál meg mindent, illetve nem jó, ha mindent megcsinál helyette. Úgy az Úr sem. De amit az ember cselekszik, azt megáldja. Megáldja a munkát, megáldja a pihenést. Megáldja a nappalt, megáldja az éjszakát.

            Nappal az ember dolgozik, épít, azt őrzi. S az Úr megáldja azt. Az ember vet, s az Úr éjszaka megáldja, hogy az akkor is növekedjen. Megáldja az ÚR, amit teszünk, ha azt kérjük és elfogadjuk tőle. De az ÚR megáldja az éjszakát is, az álmainkat.

            És itt folytathatjuk a korábban feltett kérdések sorát, hogy hányan vannak, akik éjszakánként nem tudnak igazán pihenni. Jól aludni. Akik még az álmaikban sem nyugodhatnak, s éjszaka is zaklatottan forgolódnak. Még este sem tud mindenki megnyugodni. Sokat aggódunk az aznapi hibáink miatt. Tetteink miatt, hogy milyen következményekkel járnak. Gyötrődünk a feladataink miatt. Félelmeink miatt. Ugye ismerősek az álmatlan éjszakák?

            Hát ilyen következményekkel is jár, ha az Urat kihagyjuk a számításból. Mert ha benne bízunk, ha elé imádságban odahelyezzük, ami aggaszthat bennünket, ő meghallgat. Azt is, amit másnak nem mernénk elmondani. Megkönnyít. Erre szolgálnak esti imádságaink. Hogy utána az Úr adhasson álmunkban is eleget. Hogy megáldja gondolatainkat, munkánkat. Hogy adjon pihenést. Hogy tegyen késszé a holnapra.

            Az Úr megáldja, akit szeret. S ez a szeretet nem személyválogató szeretet. Nem a kiváltságosok kapják. Hanem mindenki, aki elfogadja. Aki tudomásul veszi.

            S akkor az ÚR megáldja az építést. Megáldja a terveinket. Megáldja fáradozásainkat, a munkát. Akkor az Úr biztonságot ad. Ha az Úr nem szorul ki a családból, akkor megáldja a családot is, hogy ott otthon legyen idős és fiatal. Hogy a szülőnek olyan gyermeke legyen, akire büszke lehet. A gyermek pedig jó nevelést kapjon. Ha az Úr ott van.

            De ha az Úr nincs, akkor ki áldja meg terveinket, ki segít túl félelmeinken, kitől várunk segítséget, kiben reménykedhetünk? Lássuk meg, hogy jó az Úr! És lássuk meg, amikor önhibánkból nem tud áldást adni.

            De meg kell azt is éreznünk, hogy milyen, amikor távol vagyunk tőle. Hogy igazán megláthassuk, milyen, amikor vele vagyunk. Ismerjük fel, hogy az Úr hiánya legalább annyi fájdalmat, veszteséget, kényelmetlenséget okoz, mint amikor valakinek nincs étele, ruhája, otthona.

De ha az Úr szeretetét elfogadjuk, akkor más távlataink lesznek. Akkor más értékrendünk lesz. Mert amikor az Úr épít, őriz, törődik velünk, akkor látjuk meg azt, hogy nekünk mit kell építeni, őrizni, mivel kell törődni. Akkor lesz Isten szerint való értékrendünk. De ha ezt nem fogadjuk el, akkor sok kudarcot élünk meg. Ha nem az Isten szerint cselekszünk, akkor csak kártyavárat építünk, hamis gyöngyöket őrizgetünk.

            De ha az ÚR velünk, akkor tudjuk mi az igazi kincs. Mi áll meg az örökkévalóság mércéjén. Akkor tudunk úgy tervezni, hogy az Isten is ott legyen terveinkben, s akkor ő megáldja azokat. Sőt még álmunkban is ad eleget!

Ámen!

Ima:

Mennyei Édesatyánk! Olyan jó, azt hallani, hogy Te szeretsz bennünket! Hogy megáldod munkánkat, terveinket, amelyek kedvesek előtted.

Segíts bennünket, hogy valóban úgy tervezzük életünket, úgy dolgozzunk, éljünk, szeressünk, ahogyan azt te szeretnéd.

De látod Urunk, hogy nekünk is vannak kudarcaink, botlásaink. Segíts, hogy lássunk túl azokon. Segíts meglátni a legfontosabbat, azt hogy te vagy az, aki a legjobban tudod, mire van szükségünk.

Ahogy a legnagyobb fájdalmakon is keresztül küldted egyszülöttedet, hogy nekünk legyen örök életünk.

Segíts ezt meglátnunk, és minden mást is ennek fényében értékelnünk.

Áldd meg életünket, légy velünk, mert csak így élhetünk.

Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |