| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Türelemmel, de aktívan várakozva

Jelenések könyve 3. fejezet 14–22:

„¹⁴A laodíceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete:

¹⁵Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!

¹⁶Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.

¹⁷Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen:

¹⁸tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.

¹⁹Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!

²⁰Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.

²¹Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.

²²Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!"”

Imádkozzunk:

Mindenható Istenünk!

Csodálatos a Te hatalmad, végtelen a Te szereteted!

Te tartasz meg bennünket, te viselsz gondot rólunk, te tartod számon életünk napjait. A te akaratod szerint élhetünk, s te uralkodsz a mi sorsunk felett. Te vagy az, aki adtál nekünk mindent, ami a miénk. Köszönjük, hogy óvtál bennünket, s hogy most ismét előtted állhatunk! Hogy szívünket eléd készíthettük, hogy meghallhassuk a Te megigazító szavadat. Mely által életünk bizonyságot tehet Rólad!

Köszönjük a Te csodáidat, életünk minden percét. A mögöttünk álló hosszú hetet. Annak minden fáradságát, örömét, nehézségét, sikereit. Köszönjük, hogy Te pihenést is szánsz nekünk. Amikor testünk megpihenhet, feltöltődhet. De ugyanígy lelkünk is általad megújul.

Kérünk, engedd most szólni a Te általad elkészített Igét! Szólj hozzánk! Segíts a megértésben, s a Te szavad megtartásában.

Urunk! Segíts, hogy bármi nehézség, csalódás, rossz gondolat van bennünk, azt most mind letehessük, s valóban a te szavad adjon a lelkünknek is békességet.

Segíts, hogy halljuk meg a Te szelíd szavadat. Vegyünk észre, amikor Te az ajtó előtt állsz. Válasszunk Téged, és ne a langyos érdektelenséget. Válasszunk Téged életünk Urául! Hogy Te Taníts bennünket! Taníts hinni benned, elfogadni Téged igazán. Tebenned és Te általad élni. Taníts türelmesnek lennünk. Akkor is, ha nem minden úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. S taníts várni a Te igazságod eljövetelére is!

Kérünk, küldd el Szentlelkedet, ahogy ígérted! Légy itt közöttünk!

Ámen!

Textus: Lukács evangéliuma 12. fejezet 35-40:

„³⁵»Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.

36Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.

37Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.

38És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!

39Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába.

40Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!«”

Kedves Testvérek

A második világháború idején történt, s talán nem egy családban esett meg a következő történet: egy fiatalember megkapta a behívót a katonai szolgálatra. Indulni kell, és nagyon nehéz a búcsú a feleségtől és a családtól. A férj, aki édesapa is, csak ennyit tudott mondani feleségének: visszajövök, várj rám!

A feleség, szemében könnyekkel válaszolt: bármikor is jössz, várok rád! Teltek a napok, hetek és hónapok. Már egy év is eltelt, hír alig érkezett. Nemsokára véget ért a háború, de az édesapa, a férj sehol sincs. A várakozás egyre feszültebb, és minden este azzal a keserűséggel kell lefeküdni, ma sem érkezett haza a várva várt férj, a gyermekek édesapja.

Rövid idő múlva hír érkezett: fogságba került. A reménykedő várakozást csalódás váltotta fel, de a hit segített átkerülni a családnak ezen a helyzeten is. Újabb várakozással teli idők teltek el, de semmi hír. Nemcsak a hetek, hónapok, hanem az évszakok, évek is múltak már, és még mindig nem érkezett haza a legkedvesebb társ.

És ahogyan az lenni szokott, jöttek a ‘jó-tanácsok’ a feleség részére: már úgysem jön haza, menj férjhez újra. A másik így szólt: senki sem kívánhatja el tőled, hogy még 5 év elteltével is várj. Sokan mondtak sok mindent, de a feleség várt. Várta annak a visszajövetelét, aki megígérte, hogy vissza fog jönni.

Azonban újabb 2 év eltelte után már a csüggedés jelei mutatkoztak rajta is. De nem adta fel! Új erőt merített és tovább imádkozott és várt. Kilenc hosszú év telt el, amikor egy napon szinte tűzként terjedt a hír szájról szájra: Hallottad? Hazajött!

            Kedves Testvérek! Tudunk-e várakozni? Mit csinálunk, ha várni kell? Azt kell, hogy észrevegyük, hogy manapság már az emberek semmire sem tudnak igazán várni. Hiszen az ember ma már bármit megkaphat, akár pillanatok alatt. Az interneten bármit megtudhat, bármit meg is rendelhet. Éjjel nappal elmehet a boltba, ha éppen éjszaka jut eszébe, hogy mit felejtett el. S ez a világ nem csak elkényelmesíti az embert, lustává teszi, hanem türelmetlenné is.

            Mert ha valamit mégsem kapunk meg, ha valami mégsem sikerül pillanatok alatt, vagy napok alatt, akkor dühbe tudunk gurulni. S az ötletet már el is vetettük, pedig lehet, hogy csak egy kicsit kitartóbban kell várni.

            Mert várakoznunk kell az életben sok mindenre, de ahogy mondtam, szinte mindenre egyre kevesebb időt.

            Azonban van valami, valaki, akire szintén várakoznunk kell. De a várakozásunkat megnehezíti, hogy egyáltalán nem tudjuk, meddig kell várni. Mondhatjuk, hogy fogalmunk sincsen róla. De várakoznunk kell! Mert ahogy a történetben a férj megígérte visszajövetelét, s bár az a visszajövetel egyáltalán nem látszott már biztosnak az évek távlatából, úgy nekünk is megígérte Urunk az ő visszajövetelét, s az ő ígéretének megtartásában egészen biztosak lehetünk, s így nekünk is kitartóan kell várakoznunk, ahogy a történetben szereplő feleségnek.

            Várnunk kell! Azt azonban nem tudhatjuk, hogy mikor jön el. Sőt, azt olvassuk, hogy úgy jön el, mint a tolvaj. Amikor senki sem számít rá. Hiszen a tolvaj is megvárja azt az időt, amikor a család nyugovóra tér, vagy kilesi, hogy mikor utaznak el otthonról, mikor üres a ház. S így fog visszajönni a mi Urunk is. Talán éppen egy olyan időszakban, amikor „sokan nem lesznek otthon” vagy sokan „nyugovóra térnek”. Tehát egy olyan időben, ami felé – úgy láthatjuk - egyre inkább haladunk. Hogy nagyon sokan nincsenek otthon, azaz nem tartoznak egy gyülekezethez sem. Vagy akik valamilyen formában hisznek is, azok is nyugovóra térnek, elfáradnak a hitben. Persze ez is csak emberi találgatás. Hiszen egyáltalán nem tudhatjuk az időt, az órát.

            És mi történik akkor, ha az ember valamit nem tud? Mit tesz akkor, amikor valami érdekli, de azt a választ kapja rá, hogy ezt nem tudhatja meg? Vagy elkezd kíváncsiskodni, kutakodni, vagy feladja az egész dolgot.

            Lehet tehát kíváncsi az ember. Nagyon sokan ilyenek vagyunk. Én magam is. Ha fél füllel hallok a másik szobából valamit, akkor megkérdezem, hogy mit is mondtak, és addig kérdezgetem, amíg el nem árulják. Rossz szokás. De azt hiszem nem csak én vagyok ilyen.

            Kíváncsi az ember, kíváncsi az emberiség. Annyi mindent meg akarunk tudni. És sok mindent már ki is derített az ember a tudományokban, természetben, a világban. Már el lehet jutni a világűrbe, a legmesszibb távolságokba. Személyesen megtekinteni a holdat, bolygókat. Vagy a szinte legapróbb távolságig is eljutott az emberiség, az atommagig. Határtalan az ember kíváncsisága. És annyi mindent lehet kutatni…

            De mégis van, amit nem lehet. Mert nem tudunk. S erre int Jézus. Mert van, amiről még ő sem tudhatott a Földön, csak a mennyei Atya. Nem tudhatjuk meg az ő visszajövetelének idejét.

            Nem tudhatjuk meg, hangzik Jézus válasza. És az ember, éppen emiatt a nemleges válasz miatt, elkezd kíváncsiskodni. Felcsigáz bennünket, ha valamiről azt mondják, hogy azt mi nem tudhatjuk, vagy ne is akarjuk tudni. Csak várakozzunk! Csak várni valamire, úgy hogy nem tudjuk meddig. Ugye milyen nehéz?

            S az ember megpróbálja a várakozást könnyebbé tenni. Kíváncsiskodik, kutakodik. Hány teóriát hallottunk már a világ végéről, Krisztus második eljöveteléről. Vannak szekták, akik újra meg újra megjövendölik azt. S ha tévednek, akkor kijavítják magukat. Újra számolnak, osztanak, szoroznak. S újra tévednek. Mert nem értik meg, hogy nem tudhatják. Sőt olyanról is hallhattunk, hogy valakik, annyira biztosak voltak akár az évezred fordulóján a világ elpusztulásában, hogy akkor szilveszterkor mindannyian megölték magukat, gondolván így még elragadja őket Jézus. Vagy akár, hogy ne éljék meg a szörnyű dolgokat. Nemrégiben is láttam egy híradót, ahol egy hasonló szekta tagjai bezárkóztak egy házba, kisgyermekeikkel együtt, és búcsúleveleket hagytak hátra. Ők biztosan tudják, hogy itt az idő. Ilyen eredménnyel jár a ránk nem tartozó dolgokban való kutakodás.

            És mégis kíváncsiskodik, kutakodik az ember. Nem akarja megérteni, hogy ezt nem tudhatja. Ahogyan nem akarta megérteni a paradicsomban sem, hogy arról a fáról nem ehet. Nem tudhatjuk ma sem, hogy mikor lesz e földi világnak vége. Mikor jön el Krisztus.

            Ha várni kell valamire, elkezdünk kíváncsiskodni. Akár egészen apró dolgokban is. Kicsi korban az ünnepi ajándékok után. Idősebben a pletykák, mások magánélete után. Melyeket meg is tudhatunk, de nem jó, ha megtudjuk.

Kutathatjuk a jövőt is, ha valamire nagyon kíváncsiak vagyunk. S van az ilyen igény kielégítésére számtalan dolog. Horoszkóp, jóslás. S lehet, hogy éppen be is teljesednek azok a dolgok, ahogy az antik világ eposzaiban is beteljesedtek, mert a főhős megtudta a jóslatot, és szándékosan el akarta kerülni, s pont azért valósult meg. Pedig a jövőt nem tudhatjuk. És nem csak azért, mert nem szabad, hanem azért is, mert akármennyire is erőlködünk, nem leszünk képesek megtudni. Istennel nem kerülhetünk egy szintre. Nincsen rá értelmünk, hatalmunk. Ezt tudjuk.

Nem tudhatjuk meg, hogy Krisztus, mikor jön újra vissza. Hát akkor mit tehetünk? Mégis mi marad nekünk ezzel a kérdéssel kapcsolatban? Mit tegyünk?

Kedves Testvérek! Az időt nem tudjuk. De azt az egyet bizonnyal tudhatjuk, hogy vissza fog jönni. Nem egy kétségbeesett bizonygatás ez, mintha már félnünk kellene, hogy mi van, ha mégsem jön. És csak áltatjuk magunkat, hogy „de én tudom, hogy visszajön”. Nem azért hagyta el ezt a földet, hogy meneküljön innen, hogy lemondjon róla, rólunk, mert el kellett menekülni, itt már ő is áldozattá vált. Nem. Ő ígéretet tett, és az Isten az ő ígéreteit mindig betartja. Várjunk, hát rá bizalommal.

S mivel az időt nem tudjuk, ezért álljunk mindig készen. Ahogy az akkori emberekről ír az ige, akik derekukat felövezik, hogy a ruha ne zavarja a haladást, s lámpásukat égve tartják, hogy bármelyik percben indulhassanak. Nekünk is készen kell állnunk. Útra készen.

De nem a kíváncsiskodással, kutakodással, hogy milyen is lesz az út, méterenként megkérdezve, hogy ott vagyunk-e már, hanem bízva a vezetőben, ezzel az aktív várakozással, készenléttel. És most jön az ember második gyarló válasza a várakozásra. Hogy mit teszünk, ha valamire sokáig kell várni. Ha nem jön azonnal, amire várunk. Akkor feladjuk, lemondunk róla. Mint a boltban, ha azt mondják valamire, hogy éppen most nincsen, meg kell rendelni, és nem tudják pontosan, mikor érkezik, és akkor mi azt mondjuk, hogy jó, akkor inkább nem kérjük.

De az ÚRra kitartóan kell várakozni. Készen állva. Mindig. Bármilyen helyzetben. Mert nem tudhatjuk, mikor jön el. S ez nem csak azt jelenti, hogy nem tudjuk hány ezer év múlva. Hanem azt is, hogy lehet hogy éppen holnap. Nem tudhatjuk.

S talán mivel nem tudjuk, sokan vannak, akik le is mondanak róla. Első őrváltáskor nem jött el? Második őrváltáskor nem jött el? „Ó már nem is fog eljönni.” Dehogynem. El fog jönni ígérete szerint. Abban az órában, amelyben nem számítunk rá. Mint a tolvaj. Akár ahogyan a lekcióban olvastuk. Ott fog állni az ajtó előtt és zörgetni fog. S nekünk akkor már azonnal döntenünk kell. Azonnal ajtót kell tudnunk nyitni. Akkor már nem lehet kikiabálni, hogy „Pillanat!”, „Rögtön!”. És akkor elkezdeni öltözködni, rendbe rakni egy kicsit a lakást. Akkorra már készen kell állni.

S ha készen állunk és várunk, és mégsem jön, akkor se adjuk fel. Kitartóan várakozzunk.

Úgy ahogyan Krisztus várakozik türelmesen. Mert ez a kép, amikor Krisztus az ajtó előtt áll és zörget, a mi megtérésünkre is vonatkozhat. Ha ő ott áll és zörget, engedjük be. Bár ő szelíden vár, ne habozzunk. S ha valamikor viszont, amikor hívnánk, ő mégsem jön elsőre, másodjára, hívjuk kitartással. Ne mondjunk le róla.

Az életben, ha valami elsőre, másodjára, sokadjára nem sikerül, lehet, hogy feladjuk. S a hit harcaiban a Sátán is ezen az oldalon áll. Szinte suttogja a fülünkbe: „Hol van most a te Istened? Miért nem segít? Látod, hiába hívod!” A Sátán megkörnyékez, megkísért a várakozásokban. És könnyebb feladnunk valóban. De ne engedjünk neki. Kitartóan menjünk az úton. S legyünk kitartó várakozással Krisztus eljövetelével kapcsolatban is. Akár a mi megtérésünkben, akár másokéban. Akár az ő visszajövetelének várásában.

Ne adjuk fel, ha valamibe belekezdünk. Valamikor olvastam egy érdekes esetet. Egy régebbi téli olimpián először indult sífutásban egy afrikai színes bőrű versenyző. Valahogy megpróbált felkészülni a versenyre, de mégis idegen volt számára a környezet, a valódi hideg tél, az a sport, de megküzdött a versennyel, s bár legutolsóként, hatalmas hátránnyal, de beért a célba. S amikor beért, a verseny győztese, a többszörös olimpiai és világbajnok versenytársa ott várta és megölelte, s azt mondta, hogy ne adja fel. S emiatt, hogy a győztes ott maradt a célnál a verseny legvégéig, csúszott az eredményhirdetés is.

Van, hogy várni kell valamire, az eredményre, a sikerre. De kitartással kell küzdeni. De a történetben nem csak a lemaradt versenyzőnek kellett kitartással várnia az eredményességet. Hanem ott várnia kellett az egész közönségnek, a bíróknak, az eredményhirdetőknek, díjazóknak, mindenkinek, egyedül őmiatta.

Nekünk is várnunk kell. Nem tudjuk, hogy miért, nem tudjuk hogy meddig. Lehet, hogy az éppen utolsóként célba érkező megtérő bűnös idejéig. Nem tudhatjuk. De várni kell kitartóan. Nem kíváncsiskodva, nem kutakodva, nem feladva. Hanem várva. Kitartóan, türelmesen. Várva, ahogy a jól ismert Luther idézet hangzik: Ha tudná, hogy holnap jön el Jézus, akkor ma még ültetne egy fát.

Álljunk készen. Akár fáradságos munka árán is. De ha így teszünk, és hűen szolgáljuk őt, s amikor kopogtat, készen állunk és ajtót nyitunk, akkor bejön hozzánk, és ő fog felszolgálni nekünk, és mi boldogok leszünk. Ővele, örökké!

Ámen!

Imádkozzunk:

Mindenható Istenünk!

Köszönjük a Te csodálatos munkádat a világban. Te láttad, hogy bűnösök vagyunk, hogy az ember rossz útra tért. S ezért te elküldted egyszülött Fiadat, hogy áldozatával és feltámadásával legyőzze a halált. S ezzel szerezzen nekünk örök életet. Köszönjük végtelen kegyelmed.

S köszönjük, hogy mennybemenetel után sem hagysz magunkra, hiszen Szent Lelked által ma is itt vagy közöttünk.

És köszönjük, hogy a világ végezetéve az Úr Jézus ismét eljön, hogy igazságot tegyen, s minket magához felragadjon.

Urunk Jézusunk! Nem tudjuk, mennyi ideig kell várnunk Rád. De addig szeretnénk neked szolgálni. Szeretnénk hűen, kitartóan készen állni, hogy bármikor készen legyünk S lehet, hogy nem a mi időnkben jössz el, de akkor az eljöveteledkor, a feltámadásunkkor jó lesz visszatekinteni egy hű, kitartó életre.

S jó lesz a bizonyosság, hogy te valóban visszajöttél értünk!

Urunk segíts, hogy tudjuk kitartóan élni életünket!

Segíts, ha botladoznánk. Segíts egymásnak is erőt adni. Így segítsd ezt a gyülekezetet! Légy azokkal, akik most súlyos próbákat élnek meg. Te adj vigaszt, a gyász terhét hordozóknak!

És Urunk, segíts bennünket, hogy tudjunk valóban beengedni a szívünk ajtaján. Légy te Úr a mi életünk felett. Így kérünk minden szerettünkért is!

Imádkozunk megtérő lelkekért!

Segíts a te világodnak, hogy ne arra haladjunk, hogy amikor valóban, ha eljössz, az olyan legyen, mint amikor a tolvaj eljön, mert senki sem figyel. Segíts a te világodnak újra hozzád térni. Segíts bennünket is ebben a szolgálatban. Hogy minél több megtérő bűnös érhessen célba.

Urunk, minket is vigyél majd be oda, a te hajlékodba, az örökkévalóságba!

Ámen

„A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |