Lekció: Máté 5:1-12

¹Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai.

²Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:

³„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

⁴Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.

⁵Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

⁶Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.

⁷Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.

⁸Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.

⁹Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.

¹⁰Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

¹¹Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.

¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Textus: Zsoltárok 128

¹Zarándokének. Boldog mindenki, aki az URat féli, és az ő útjain jár.

²Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod.

³Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték.

⁴Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az URat.

⁵Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át,

⁶és megláthasd unokáidat is! Békesség legyen Izráelben!

Amikor elolvastam ezt a zsoltárt, elgondolkoztam azon, hogy mi is a boldogság, és csak kíváncsiságból, rákerestem az Interneten egy 2010-es felmérésre, amelyben azt vizsgálták, hogy mennyire boldogok a magyar emberek. 155 országban végezték el a felmérést, és Magyarország a 103. helyezett lett! 155-ből 103.!!! Sajnos a rosszkedv beivódott a kultúránkba, vélhetően azért, mert a történelem alakulásakor Magyarország legtöbbször a vesztes oldalon állt. Sokszor még a pozitív gondolatokat is negatív mondattal fejezzük ki: Nincs kedved elmenni moziba? Nem eszünk valami? Nem tudnál segíteni egy kicsit?

Sokan sokféle választ adnak arra a kérdésre, hogy mi a boldogság. A legtöbben azt mondják, a boldogsághoz egészség kell, és jó családi háttér kell. De legalább az egyik mindenképpen. Aztán a harmadik, amit emlegetni szoktak, az anyagi jólét – legalábbis egy másik felmérés szerint. De van olyan is, akinél a siker, a karrier a boldogság receptje. Manapság az emberek mindenfelé keresik a boldogságot: meditációban, csillagokban, horoszkópban, jósoknál, jógában, pedig hát a Biblia sem hallgat róla! És mégis milyen kevesen keresik itt a választ! Olykor még keresztyén embereknél is előfordul, hogy ott van a Szentírás a polcukon, de eszükbe sem jut ott keresni a megoldást. Pedig olyan sok helyen van szó a boldogságról! Különösen a Zsoltárok könyvében! Pl. a 32. zsoltár azt mondja: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság!” Vagy a 33. zsoltár:

Boldog nép az, a melynek Istene az Úr,

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.

Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.

Boldog ember, a ki megnyerte a bölcsességet, és az ember, a ki értelmet szerez.

Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.

Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz…

Ez csak egy néhány példa az Ószövetségből, de Jézus is sokszor tanított a boldogságról. A leghíresebb beszédét, a Hegyi Beszédet a boldogmondások sorozatával kezdte.

A felolvasott 128. zsoltár csak egy a sok igevers közül, amely a boldogság titkát árulja el nekünk. Így kezdődik: „Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár.” De mit is jelent az Urat félni? Ez nem evilági, természetszerű félelmet jelent, hanem az Isten és az ő parancsaival szembeni mélységes tiszteletet. Aki az Istent féli, az elismeri az ő hatalmát, igazságosságát és nagyságát. Aki az Istent féli, tudja azt, hogy mi az Isten nélkül elveszett emberek vagyunk. Aki az Istent féli, őt tartja az igaz bírónak. Aki az Istent féli, annak békessége van már itt a földön is. Az istenfélelem viszont nem valami automatikus érzés. Nem úgy születünk, hogy féljük az Istent. A 34. zsoltár 12. verse mondja: „jöjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak benneteket az Úr félelmére!” Az istenfélelem tanulható a Szentírásból! Kérnünk kell az Urat, hogy szóljon hozzánk, tanítson bennünket, és a szavak, amiket már több száz éve leírtak, elevenedjenek meg és változtassák át az életünket! Kérnünk kell őt, hogy szóljon hozzánk a hétköznapokban, minden vasárnapon, gyülekezeti alkalmon, különben megüresedik a szívünk, és nem lesz erőnk elhordozni a terheket. De ne csak azt kérjük, hogy szóljon hozzánk, hanem kérjük azt is, hogy irányítson is bennünket, különben eltévedünk. Ha csak a saját szívünkre hallgatunk, zsákutcába jutunk, ahonnan nincs tovább. Kérjük őt, hogy vigasztaljon minket, hogy erőnk legyen, bocsásson meg, hogy reménységünk legyen, adja az ő Igéjét a szívünkbe, hogy hitünk és igazi istenfélelmünk legyen!

Az Isten felkínálja nekünk azt, hogy az iránta való félelem legyen a mi szívünkben. Nekünk csak annyi dolgunk van, hogy ezt elfogadjuk. Az istenfélelmet, a békességet, a tökéletes, megbocsátó szeretetet addig nem kapjuk meg, amíg ezt nem fogadjuk el! És azzal, hogy Isten felkínálja az iránta való félelmet a szívünkbe ez azt is jelenti, hogy minden más félelmet elvesz a mi szívünkből. Az Isten félelmének fogalmában benne foglaltatik az Isten szeretete is. János apostol írja, hogy: „a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” Isten ezt a nagy cserét ajánlja nekünk: elveszi az emberi félelmet és belehelyezi a szívünkbe az iránta való félelmet. A Sátán mindig az Isten iránti félelmet akarja kivenni a szívünkből, és belehelyezni az ember iránti félelmet, vagy gyűlöletet. Ne engedjük, hogy ezek váltakozzanak! Ne engedjük, hogy a Sátán kivehesse az Isten iránti félelmet, Isten iránti szeretetet a szívünkből és megtöltse az emberekkel szembeni félelemmel. A zsoltárban azt ígéri nekünk az Úr, hogyha a szívünk nem mindenféle negatív földi érzéssel van tele: gyűlölettel, félelemmel, hitetlenséggel, aggodalommal, hanem az Isten iránti félelemmel, az iránta való szeretettel, akkor az ő áldásában fogunk részesülni. Isten nem fukarkodik az áldásaival. Itt, ebben a zsoltárban boldog, békés családi hátteret ígér nekünk, ha őt féljük. Merjük kérni az Úrtól, hogy valóban ez az istenfélelem és az ezzel járó békesség töltse be a szívünket. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |