2024. március 29. - Auguszta
  • Email:
  • Telefon: 36-52-410-811
  • 4032 Debrecen Bolyai u. 25.
Magyar In English
Istentiszteletek
Szivárvány újság
Zenék
Legfrissebb igehirdetések
Vallomások
Pályázati projekt

Pályázati projekt

„Boldog az az ember…”

2012. december 31.
Meghallgatás:

 

„Boldog az az ember…”

 

Textus: 128. zsoltár

Zarándokének. Boldog mindenki, aki az URat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az URat. Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át, és megláthasd unokáidat is! Békesség legyen Izráelben!


Szeretett Testvérek!

Így évvégén mérleget készítünk sok tekintetben, sok vonatkozásban. Mérhető sok minden a mi elmúlt esztendőnkről, viszont van, ami nem. Majd hallani fogunk országértékelést, és hallani fogunk világméretekben való értékeléseket: mit sikerült megvalósítani abból, amit kitűztünk év elején, mit sikerült elérni abból, amit szerettünk volna. Aztán nem is olyan régen volt, amikor boldog új évet kívántunk egymásnak. Vajon mennyire volt boldog ez a 2012-es esztendő? 

A mi értékeléseink különbözőek. Különbözőek lesznek nyilván, és különbözőek lennének, ha különböző embereket szólítanánk meg. A legfeltűnőbb talán majd a televízióban, rádióban, újságokban, amikor gazdasági számok alapján mérnek az emberek, mit sikerült elérni, mit nem? Aztán lehet olyan is, amikor nagyon szubjektíven valaki jónak, avagy rossznak minősíti az elmúlt esztendőt. Hallani fogjuk a GDP számait, és jó tudnunk, hogy ez év nyarától bevezettek egy másik számot is, a GNH-t, a nemzeti összboldogság, bruttó nemzeti összboldogság számát, ami nem csupán a gazdasági számokat jelenti, hanem sokkal többet ennél, valamit, amit mond is ez a szám, összboldogságot, megelégedettséget mér sokféle mutató alapján nemcsak a gazdasági teljesítményben, hanem az emberek megelégedési szintjében is mér. Igen, merthogy azok a gazdasági számok, azok magukban rejtik talán azokat a dolgokat is, amik a mi életünkre nézve nem is olyan pozitívak. Például a GDP-ben beszámítják a fegyvergyártás vagy éppen a környezetek, káros ipari dolgok nyereségeit is, ami pedig másik oldalról befolyásolja a mi érzéseinket, és rosszat jelent a mi számunkra. Ugyanakkor pedig nem számítják be azokat a pozitív dolgokat, amelyek megint csak hozzájárulnak a mi önérzetünkhöz, a mi jóérzésünkhöz, ami nem igazán jelent hasznot, nem termel hasznot úgy a gazdaságnak, de mégis mennyire fontos: például a gyermekek, öregek ápolása, háztartási munka vagy éppen az önkéntes munka mások javára, szegényeknek vagy elesetteknek a gondozása. 

Érezzük tehát, hogy vannak pusztán számok, és vannak, amelyek a jólétet más vonatkozásban befolyásolják. Ez az új szám, ez a spirituális tényezőket is figyelembe veszi, nem csupán a gazdasági növekedést, illetve csökkenést. Az igazi jólét mérése tehát spirituálisan és gazdaságilag materiálisan is együtt kell, hogy mérhető legyen. Ezt most felismerték közgazdászok, tudósok, és én most azt mondom, hogy ezt Isten igéje már réges-régen így tanítja. Isten igéjében ezt már réges-régen így együtt látjuk. Mindig is így szerepelt, csak a mi engedetlenségünk miatt egyszer csak fontosabb lett az anyagi, és mindent aszerint értékeltek emberek, és elsikkadt a szellemi, a lelki, a spirituális. Mert pénzzel akartuk az anyagi jólétet kifejezni, és azzal akartuk elérni a boldogságot. Érdemes tudnunk, hogy az Ószövetség jólét fogalmában benne van az anyagiakkal való megáldatás is. Nem véletlen, hogy Ábrahámnak a vagyona föl van sorolva, nem véletlen, hogy Jóbnak a vagyona föl van sorolva, megáldotta az ÚR anyagilag is az övéit. De, és ez a de a fontos: de mindig csak az ÚR-ral való közösségben volt értelme ennek a gazdagságnak. Ezeknek az anyagiaknak csak vele volt boldogító ez az anyagi jó. 

Azt olvastuk a Zsoltárok könyve legelején, itt a 128. zsoltárban: „Boldog mindenki, aki az UR-at féli, és az Ő útjain jár.” Ez az alap. És mi mindig a következményt figyeltük. Azt mondja, hogy az a boldog ember, aki úgy tudja járni az élet útjait, akár anyagilag megáldatva vagy éppen szükséget látva, hogy az ÚR Istennel spirituális, lelki közösségben tud lenni. Boldog az az ember, aki keresi az ÚR útját, keresi az Isten útját.

A zsoltáros is értékel különféle módokon. Tegnap együtt voltunk egy testvéri közösségben egy kis előszilveszterezésre, és ugyanezek a dolgok jöttek elő, hogy hogyan is értékelik az életüket, az eddigi éveket azok, akik együtt voltak. Fontos volt a munka, a család és a lelki közösség. És valami hasonló jelenik meg itt a 128. zsoltárban: fontos a munka. Fontos az a küldetés, amiért Isten elhelyezett bennünket ebben a világban. Azt mondja a zsoltáríró: „Kezed munkája után élsz, boldog vagy és jól megy sorod.” Vagy a 90. zsoltárban: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá nekünk.” Boldog, kinek nem kell szánni elvesztett idejét, s bánni elvesztett óráit. Igen, jó, hogyha a mi URunk minket munkában talál, dolgozva talál, a mi kezeink munkáját láttathatja velünk.

Mi az, amit megtehettünk az elmúlt esztendőben? Orcánk verítékével ehettük a mi kenyerünket, orcánk verítékének lett gyümölcse a megélhetésünk, örömet jelentett-e a munka? Örömet jelent-e sokunknak a mindennapi munka másokért, a mindennapi munka az életfolytatásért. Munkánk olykor könnyen mérhető, olykor nem. Vannak olyan időszakok, vannak olyan munkák, amiket lehet látni, aminek lehet látni a gyümölcsét. Ha elkészítünk egy tárgyat, egy gépet, vagy látszik az, hogy valami kinőtt, a vetés, vagy lehetett aratni, annak látványos eredménye van. De valamikor nem is olyan látványos a mi munkánk, és mégis van. És mégis van, és mégis fontos. Sokan szokták mondani akár gyermeküket otthon nevelő anyukák, hogy én nem csinálok semmit, és ugyanakkor tudjuk, hogy mennyi minden van, amit el kell végezni egy édesanyának, ha egy-két-három gyermeket otthon nevel, otthon kell, hogy takarítson utána, főzzön rájuk, öltöztesse őket. Vagy mit kell dolgozni annak, akinek nem olyan látványos a munkája, talán egy otthonban, időseket ápolva. Igen, van, ami mérhető és van, ami nem. De ami nem mérhető, az is fontos az Isten szemében, mert Isten tudja mérni. Tudja mérni a mi szívünk, gondolatunk és a mi kezünk munkáját is. Milyen jó, hogy ha megelégedettek tudunk lenni. Akár nem csak az elmúlt esztendő munkái miatt, hanem a mi egész életünk munkái miatt. Milyen jó, hogyha megelégedetten tudunk visszatekinteni a mögöttünk hagyott esztendőre. És gondolok azokra, akik szívesen dolgoznának, de talán nincs mit, vagy nem látják értelmét a munkájuknak. Jó lenne, hogyha a munkanélküliek is megtapasztalhatnák ezt a megelégedettséget, ezt a boldogságot, amit a munka végzése jelenthet a mi számunkra. 

A másik dolog a család. A másik dolog, ami által boldogságot nyerhetünk, az a családi közösség. Talán most karácsony után különösen ez van leginkább szemünk előtt, hogy mennyien ültük körül az asztalt, milyen sokan lehettünk együtt. Hogyan vehettük számba a mieinket, hogyan lehettünk boldogok akár a családi közösségben unokáinkkal, gyermekeinkkel. Sajnos ebben a világban nem is olyan természetes, és itt megint közrejátszik az, amit a legelején a bevezetésben mondtam, hogy sokszor a gyermekvállalást is ilyen gazdasági tényezőnek gondolják néhányan. Mennyibe kerül egy gyermeknek a felnevelése? Mennyibe kerül egy gyermeknek a taníttatása? Milyen sokszor halljuk ezt. És sok embernek a fejében csak ez van, mibe kerül ez nekem, nekünk? Milyen áldozatot kell hozni érte? Problémát csinálnak sokszor akár az anyagi gondokból, bajokból is. És nem gondolnak arra a boldogságra és szeretetközösségre, amit pedig jelenthetnek a gyermekek a családban.

Nemrég jelent meg az egyik újságban, hogy az angol gyermekek kéréseinek első helyén az szerepel, hogy kistestvért szeretnének. Mert annyira sok az egyedül levő gyermek, hogy szeretnék, hogyha család lenne. Milyen jó, hogyha valóban családban élhetünk, élhetnek a mi gyermekeink. És a magyarországi helyzet sem jobb, mint az angol. Milyen jó lenne, hogyha nemcsak gazdasági kérdések lennének befolyásoló tényezői annak, hogy akarunk-e gyermeket vagy nem. Tudom, hogy van, akinek nem lehet, tudom, hogy van, akinek ez éppen hogy fájdalom, hogy nem lehet, de akinek lehet, az pedig gondolja végig. Asztal körül látni a családot igazán nagy boldogság. Ugyanakkor fáradtság is, de nem akármiért, hanem azért a szeretetért, ami körülvesz bennünket. Sajnos az ellenkezője is jelen van sok gyermekben vagy családban, hogy az önzés miatt nem születik kistestvér, az önzés miatt nem születik több gyermek a családban. 

Azt olvastuk: ”Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő, gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték”. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az UR-at. Az Ószövetségben különösen nagy áldás volt a nagycsalád. És legyen így a mi magyar népünk körében is. Legyen ez a mi imádságaink témája is. Hogy lehessen újra áldás a nagy család, és nem csak nyűg, nem csak teher, nem csak anyagi teher a családok élete. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat: „Áldjon meg téged az ÚR…”. Igen, Isten szeretné, ha a mi életünk ilyen megáldott élet lenne több vonatkozásban is. Hiszen az ember jólétét több vonatkozás teszi teljessé szellemileg, spirituálisan is szükségünk van a jólétre, miközben szükségünk van a testi egészségre, szükségünk van a családi, társadalmi harmóniára, és szükségünk van az érzelmi, mentális egészségre is.

Örömmel éljük az életünket? Szeretjük a mi életünket? Vajon, hogyha valamelyik hiányzik, valamelyik csorbát szenved, akkor hogy tudunk tovább élni? Tudunk-e örülni az életnek? A zsoltárunk mérlege igen pozitív, hiszen azt látjuk, hogy valóban egy sok vonatkozásban megáldott emberről szól, családról szól. De mi van azokkal, akik veszteséggel zárnak. Akik talán nem régen kellett, hogy valakitől elbúcsúzzanak, akik talán betegséggel küszködtek ebben az esztendőben, akik talán anyagi veszteséget kellett, hogy elszenvedjenek ebben az esztendőben.

Az örök példa előttünk, Jób példája. Aki sorra veszíti el ezeket a fontos összetevőit az életének. Hiszen elvész az ő családja, elvész az ő testi egészsége, és elvész az ő gazdasági biztonsága, jóléte is. Egy valami marad meg, az ő szellemi, spirituális jóléte az Istennel. Az az állandó kapcsolat az Istennel, ami mindezeken átsegíti és túlsegíti. Ez az, amire azt mondtam, a zsoltár a legelején mondja: „Boldog az az ember, aki az ÚR-ral jár, aki az ÚR útjain jár.” Igen, elveszíthetünk sok mindent, csorbát szenvedhetnek sorra ezek az összetevői az életünknek, ugyanakkor, pedig ha a legfontosabb megmarad, a mi spirituális jólétünk az Istennel, akkor mégis megmaradhat a mi életünk. Pál apostol azt mondja erre, hogy nem a nélkülözés mondatja velem, de én megtanultam, hogy minden körülmények között megelégedett legyek: „Tudok bővölködni, tudok szűkölködni, ismerős vagyok a jóllakással és az éhezéssel, mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” És ezt tudom vigasztalásul mondani mindazoknak, akik talán így veszteséggel zárják ezt az esztendőt, akik személyes életükben valami miatt úgy érzik, hogy nem volt olyan jó, nem volt olyan boldogító számukra a 2012-es esztendő. De vajon sokszor nem az elégedetlenségünk, vagy a többet akarásunk az, ami elrontja a mi örömünket, a mi életörömünket. Amikor talán a szomszéd rétje mindig zöldebb, amikor talán azt látjuk, hogy másoknak jobban megy, mások boldogabbak, és valamikor a mi önzésünk miatt nem látunk túl. 

Egy kedves ki hasonlat jött elém nemrégen: a tükröt az ablaküvegtől egy nagyon vékony ezüstréteg választja el, különbözteti meg. A tükörben csak önmagamat látom, és önmagammal vagyok elfoglalva. Ha az ablaküvegen túlnézek, akkor látom, aki az utcán botorkál, akkor látom a másik embert, és meglátom a baját is. Igen, sokszor a mi boldogságérzetünk, a mi egyéni boldogságérzetünktől függ csupán. A mi önző egyéni örömigényeinknek a kielégítését jelenti. Én boldog akarok lenni, nem baj, hogy a többiek mit akarnak, és mit csinálnak. És aztán tudjuk, hogy ebből lesz a legnagyobb csalódás, hiszen éppen így nem lehet boldognak lenni.

Mi keresztyén emberek tudjuk, hogy más útja van a boldogságnak. Boldog az az ember, aki az ÚR utjain jár, aki ismeri az Isten lényét, az Isten szeretetét, és az Isten szeretetéből akar továbbadni, osztani másoknak is. Egyéni boldogságunk fontos, de ez csak úgy fog létrejönni, hogyha meglátjuk a másik embert is. Meglátjuk azt, akinek szüksége van miránk. És a zsoltárban azt is látjuk, hogy miközben erről az egyénről beszél, az egyéni boldogságról beszél a zsoltáríró, aközben az egész népet is boldognak kívánja látni. Úgy szeretné, hogyha láthatná a zsoltáríró Jeruzsálem jólétét, az egész nép jólétét is. A keresztyén ember felelős az őt körülvevő világért. És hiába vagyok én egyénileg boldog, ha a körülöttem levő világ pedig nem az. De továbbmegyek, mert amikor Jeremiás próféta beszél a fogságban levő embereknek, népnek, akkor azt mondja nekik, hogy bár fogságban vagytok, bár idegen nép közt vagytok, mégis próbáljátok meg, hogy ennek a népnek a jólétén fáradozzatok. Igyekezzetek a városnak a jólétén fáradozni, mert ennek a jólététől, a városnak a jólététől is függ a ti boldogulásotok, jólétetek. Mi nem vagyunk fogságban, de valamilyen értelemben mégis érezzük, hogy a minket körülvevő világ más, és igyekeznünk kell a városnak a jólétén, igyekeznünk kell azoknak a jólétén, akik körülvesznek minket. És nem csupán úgy, hogy adok a szegénynek – az is –, de még inkább, hogy adok abból, amit Isten nekem adott. Próbálom átadni azt a spirituális, lelki értéket, amit Istentől kaptam.

Meglátjuk Jeruzsálem jólétét… És most átvitt értelemben: meglátjuk itt a mi népünk körében Isten népének a jólétét? Amikor Nehémiás körülnéz, amikor visszamennek a városba a fogság után, akkor először sír. Sír, mert látja, hogy milyen pusztulás van a városban. Kapuk tűzben égtek meg, falak is omladoznak, és sír. Aztán imádkozik. És aztán pedig hozzálátnak, és vakolókanállal és karddal építik a várost, felépítik a városfalat, összeadják a rávalót, és dolgoznak két kezükkel. Ez a boldogulásnak az útja. Sajnálom azt a várost, sajnálom, fáj a szívem azért, aki romokban van, aki nincs rendben, imádkozom érte, és aztán teszek érte, próbálok érte valamit tenni. Fáj nekünk népünk romlása, és nem feltétlen a gazdasági romlás, és nem feltétlen a gazdasági helyzetünk miatt, hanem sokszor inkább a lelki, szellemi, erkölcsi romlás az, ami körülvesz minket. Erre hív bennünket az Isten igéje, hogy miközben mi megkaptuk a jólétet, megkapjuk, mert az ÚR útjain járunk, aközben hadd lehessen jellé a mi életünk, és hadd lehessünk mások számára segítségül, és hadd lehessünk a mi népünk számára is segítségül és felemelkedésül. Gyülekezeti életünkben is fontos a gazdasági számadás, majd a zárszámadás, fontosak lesznek azok a számok, amik itt elhangzanak majd az ÚR asztalánál. Igen, fontos, hogy tisztán és szépen gazdálkodjunk a ránk bízott javakkal, de a másik oldal talán még fontosabb, mennyire látszik rajtunk, hogy mi az Úréi vagyunk. Mennyire látszik rajtunk a Krisztusban nyert életnek a boldogsága. Mert ez lesz vonzó mások számára. És miközben szeretnénk látni Jeruzsálem jólétét, közben hadd ragyogja be a mi életünk a mostani város jólétét, a mostani város életét. Újraolvasom a zsoltárt, hogy értsük, hogy mi is volt ez a sok minden, amit elmondtam: „Boldog mindenki, aki az UR-at féli, és az Ő utjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő, gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az UR-at. Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át, és megláthasd unokáidat is. Békesség legyen Izráelben.” Így legyen békesség a mi munkáinkban, a mi családunkban, a mi lelki életünkben, és a mi országunkban. Ámen.

 

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk az ÚR Jézus Krisztus által! Hálatelt szívvel állunk most előtted, hogy olyan csodálatos utat adtál nekünk. Hálát adunk neked, a mi életútunkért személyesen. Hálát adunk a benned való közösségért. Hálát adunk a Te vezetésedért. Bocsáss meg nekünk, ha nem mindig kértük a Te vezetésedet, és nem fogadtuk el. De köszönjük, hogy áldást adtál munkáinkra, hogy jólétben a biztonságban élhetünk. Köszönjük, hogy családunkban, gyermekeinkben sok-sok örömöt adtál nekünk. Köszönjük, hogy testileg is segítettél minket, oly sokszor gyógyulásban és erőben. Kérünk most mindazokért, akik betegek, akik most úgy érzik, hogy ez a legnagyobb próba az életükben. Segítsd őket, hogy mégis a veled való közösségben kapjanak békességet. És kérünk a munkanélküliekért, akik szívesen dolgoznának, de nincs munkájuk. Segítsd őket, hogy találjanak örömet mégis a másokért végzett szolgálatban. És kérünk Téged a gyászolókért, azokért, akik könnyes szemmel tekintenek vissza az elmúlt hetekre, hónapokra. Segítsd őket, hogy veled és a gyülekezet közösségében találjanak vigasztalásra. Köszönjük, hogy szeretetben élhetünk. Bocsásd meg nekünk, hogy ha önzésünk miatt csak a saját örömigényeinket akartuk kielégíteni. Segíts nekünk másokért élni és így boldogulni, és így boldogságot teremteni magunk körül és magunkban. Kérünk a mi népünkért, adj szellemi, lelki megújulást, hogy láthassuk népünk jólétét kegyelmedből, Jézus Krisztusért, hallgass meg minket. Ámen.

 

Legfrissebb

Fotóalbumok:

Gyülekezeti hétvége
Imaéjjel

Videók:

Gyermekórások karácsonyi műsora (fél 11)
Gyülekezeti tábor - 2015
GYÜLEKEZETALAPÍTÁS
Életképek
Betöltés…
További fotók megtekintéséhez
kattintson ide!
Gyülekezeti virág
Gyülekezeti virág
Kattintson a virágra a gyülekezet felépítésének megtekintéséhez!
Gyülekezeti könyvtár
Gyülekezeti könyvtár
Kattintson a könyvtárunkban megtalálható könyvek listájához!