2019. szeptember 20. - Friderika
  • Email:
  • Telefon: 36-52-410-811
  • 4032 Debrecen Bolyai u. 25.
Magyar In English
Istentiszteletek

Vasárnap

8:30-as istentisztelet
10:30-as istentisztelet

Gyermekeknek

8:30-as istentisztelet
10:30-as istentisztelet
Szivárvány újság
Zenék
Legfrissebb igehirdetések
Vallomások
Pályázati projekt

Pályázati projekt

„Ki a nagyobb…?”

2013. január 13.
Meghallgatás:

 

„Ki a nagyobb…?”


Textus:  Róm 12,1-8

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.”

 

Imádság:

Kegyelmes Istenünk, Édesatyánk! Köszönjük, hogy így szólíthatunk, hogy Fiaddal minket is befogadtál, megváltottál. Köszönjük, hogy nem csupán atyánk lettél, testvéreket is adtál nekünk és együtt kereshetünk Téged a gyülekezettel. Köszönjük, hogy használsz is bennünket a te munkádban. Tőled kapott ajándékainkkal erősíthetjük egymást, hívhatunk hozzád másokat. Kérünk, Te áldd meg gyülekeztünk minden szolgálatát, minden szolgálatot végző testvérünket. Adj nekünk alázatot is ahhoz, hogy elfogadjuk, szükségünk van egymásra, a gyülekezetre és ez a te Lelked munkája. Köszönjük, hogy együtt hallhatjuk a te igédet ma. Kérünk, hogy valóban Te szólj ma hozzánk, légy az ige hirdetőjével is, használd őt a mi növekedésünkre. Te légy, aki szólsz az ige által. Vedd kezedbe istentiszteletünket, imádságainkat. Lelkiek által építs minket a Te házadban. Jézus nevében kérjük, ámen!

 

Textus:  Lukács 22,24-30

„Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. Erre ő így felelt nekik: "A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál." "Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rámhagyta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.”

 

Szeretett Testvérek!

Az elmúlt vasárnapon az asztalközösségről volt szó, amire Jézus vágyva vágyott, és amit megadott a tanítványoknak. Ami megható volt, ugyanakkor egy olyan közösség, ami elkötelező lehetett a tanítványok számára. És a tanítványok mégsem igazán értették meg Jézust. Mégsem igazán értették. Azt látjuk, hogy amikor ott Jézus jelzést ad arra, hogy valaki elárulja őt, akkor elkezdenek tanakodni, hogy ki lehet az. Már ez a fontosabb. Aztán nem sokkal később azon kezdenek el beszélni, hogy ki a nagyobb közöttük. Versengés támadt közöttük. 
Fájdalmas és félelmetes, hogy miközben ilyen magasztos dolgokról lenne szó, miközben megható dolgokról lenne szó, közben máris máson jár az eszük. Előfordul ez velünk is. Előfordul velünk is, talán éppen akkor, amikor megérint az ige, és már a hazafelé vezető úton egészen más dolgok vannak bennünk. Vagy megérint az ige és mégis mást cselekedünk vagy szólunk.

A tanítványoknál ez a versengés most abban merül ki, hogy ki a legnagyobb, ki a nagyobb, és ez már nem először. Egy hasonló történet, példázat van erre, amikor a Zebedeus fiainak anyja kéri Jézust, hogy az ő két fia hadd legyen a kedvezményezett, hadd legyen a mesternek a két oldalán ülő. Merthogy az ülésrend a zsidó ünnepeken nagyon fontos volt. Aki a házigazdának a jobb keze felöl ült, az volt az első számú vendég, aki a bal keze felől ült, az volt a második számú vendég, és aztán aki a jobb keze felől a második helyen ült, az volt a harmadik, és aki a bal keze felőli második helyen, az a negyedik és így tovább. Tehát ismerjük ezt akár egy lakodalmi asztalrend kialakításánál is hasonló van. Igen, a főhely adott, Jézus adott, és a tanítványok azon vitatkoznak, hogy kié is kellene legyen a nagyobb hely. 

A tanítványok nem szabadultak meg a földi királyság képétől és nem igazán tették magukévá Isten igéjét sem. Nem igazán látták meg Jézus cselekedetiben, Jézus szavaiban, hogy mi a fontos. És nem igazán látják maguk előtt azt az utat, amit Jézus most be fog járni, a Passió útját.

Emlékszünk, Péter, korábban, amikor Jézus jelenti a szenvedéseit, akkor azt mondja: "Mentsen Isten uram, ez nem eshetik meg veled". És akkor Jézus helyreutasítja, azt mondja neki: "Távozz tőlem Sátán, minémű lélek van benned? Nem az Isten lelke szerint beszélsz." 

Énekeltük, hogy elménket, értelmünket lelki sötétség fogta be. Igen, még akkor is előfordul, ha valamit megértettünk már, de nem teljesen értjük azt. Jézus most ki akarja mozdítani a tanítványokat ebből a gondolkozásból. Igen, kellenek a föld királyai, kellenek a vezetők, de nem ez szabja meg a rendet az Isten országában. A föld királyai jótevőknek mondatják magukat és volt olyan, aki jót tett a néppel, de nem ez az igazi rend. Azt mondja Jézus, hogy a jótevők, az, igazán a szolgára, a szolgálatra kész emberre vonatkozhat. Ha ez éppen a király, akkor rendben van, ha ez éppen az elöljáró, akkor jó, de a szolgálat a legfontosabb. 

Közöttetek ne így legyen. Aki a közöttetek a legnagyobb akar lenni, legyen a legkisebbé. Talán tudjuk, hogy a miniszter szavunk szolgát jelent. Jelenti azt, aki szolgálni köteles a népnek. És szép szó volt a régmúltban a szolgabíró, aki valóban elöljáró volt egy faluban, de valahol benne van a nevében, hogy az igazságot szolgálta. És ebben a szolgálatban kellett, hogy éljen. Miért is van ez így? Jézus azt mondja, hogy én vagyok olyan közöttetek, mint aki szolgál. És eszünkbe jut nyilván János evangélistának a leírása, aki az utolsó vacsoránál odailleszti a lábmosás történetét, sőt az utolsó vacsoráról nem is ír olyan bőven, hanem a lábmosás lesz nála előtérben. Jézus azt a szolgálatot végzi el, amit másnak kellett volna elvégezni. Amit talán egy szolgának, vagy egy rabszolgának kellett volna elvégezni, hogy a megérkező vendégeknek a poros, piszkos lábát megmossa. És Jézus leveti a felső ruháját és kendőt köt maga köré, és megmossa a tanítványok lábát, mint ahogy levetette a mennyei dicsőséget, eljött és szolgai formát vett magára. Azt végzi, amire szükség van, amit az Isten kért tőle, amit az Isten várt tőle. És ezt a példát adja a tanítványainak. Azt mondja, hogy példát adtam nektek. Hogy úgy, ahogy én cselekedtem, alázattal, azzal a szeretettel, lehajló szeretettel tudjatok szolgálni másoknak. Aztán egy másik helyen azt mondta, hogy „Az ember fia nem azért jött, hogy őt szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért.”

Közöttetek ki akar első lenni? – kérdezi a tanítványokat. Hát az legyen a ti szolgátok. Az merje vállalni, hogy úgy lesz naggyá, hogy szolgál. Néha látunk ilyen példát talán a közéletben is, látunk ilyen példát talán a köreinkben is, amikor valaki kitartó, apró szolgálat nyomán egyszer csak ott találja magát akár vezető pozícióban, vagy úgy, hogy valaminek a vezetésénél ott van a hűséges, kitartó szolgálat nyomán. De nem azért csinálja az apró dolgokat, nem azért teszi a szolgálatot, hogy aztán majd ennek láthassa a földi jutalmát is.

Igen, a világnak szüksége van szolgálókra, szolgálattevőkre, kisebb-nagyobb szolgálatokra, szervizekre. Milyen jó, hogyha az út mentén találunk, ha szükségünk van rá. És milyen jó, hogyha az életutunk mentén is találunk szervizeket, szolgálókat, olyanokat, akik tudnak segíteni. Sajnos az egyház életét is megrontotta sok tekintetben, sokszor a múltban és a jelenben is, és sajnos a jövőben is valószínűleg meg fogja rontani a versengés. Mindig is jelen volt, hogy ki a nagyobb. Nemcsak a tanítványok életében, és nemcsak most, Jézus közelében, hanem ott van ez az első keresztyének idejében is, és ott van ez az egyháztörténet folyamán is. Hiszen a nagy szakadás, a nagy szkizma 1054-ben éppen emiatt van, hogy kié legyen a főség, kié legyen a vezető szerep: a római pápáé vagy a konstantinápolyi patriarcháé. Olyan sokszor előjön, hogy bizony emberi féltékenység, emberi indulatok, ilyen versengéshez vezetnek. Milyen kár, hogy megrontja akár a mai egyház, a mai közösségek életét is ez a fajta versengés. 

Azt mondja a római levél írója, ne gondolja magát senki többnek – és én most hozzáteszem, hogy ne gondolja magát senki kevesebbnek, mint aki valójában. Mindig azzal van a baj, hogy nem jól mérjük fel saját képességeinket, nem jól mérik be sokan a lehetőségeiket, nem ismerik önmagukat. Azt mondta a római levél írója, hogy ne gondolja magát többnek senki, mint amennyinek gondolnia kell. Na majd én! – és akkor két könyékkel a másik ellen dolgozni. De ne gondolja magát senki kevesebbnek, mert sajnos ezzel is találkozunk, amikor azt mondja valaki, hogy nem vagyok erre méltó, nem vagyok erre képes, és így kihúzza magát a szolgálatból. Jeremiásnak is készen volt a kifogás: ó, én még olyan fiatal vagyok! Aztán a másiknak, hogy: én nem tudok úgy beszélni! De ha az Úr azt mondja, hogy neked ezt kell tenni, akkor megadja hozzá azt, amire szükséged van. Az lenne a legfontosabb, hogy engedelmesen kérdezzük meg a mi Urunkat, hogy mit akarsz, hogy cselekedjem? Addig, amíg Saul megy és Isten ellen dolgozik, addig nem kérdezte az Urat, de amikor ott le kell, hogy essen a porba, utána pár nap múlva megkérdezi, hogy mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?

Példát adtam nektek, és az a példa, hogy amint Jézus cselekedet, úgy kell nekünk is cselekedni azzal az alázattal és azzal az örömmel, szeretettel.

Amikor valaki szolgálatra indul, akkor nagyon fontos, hogy önként adja magát a szolgálatba. Jézus önként jött ebbe a világba, vállalta a szolgai formát.

Az Ószövetségben Mózes 5. könyvében van a szolgálatra egy nagyon érdekes kitétel. Hat évig kellett, hogy szolgáljon egy rabszolga, és a hetedik esztendőben el kellett engedni azt a rabszolgát, aki addig szolgálni kénytelen volt. És azt mondja a Mózes 5. könyvében az ige, hogy amikor elakarod őt küldeni, de ha azt mondja, hogy nem megyek el tőled, mert megszeretett téged és házad népét, akkor fogj egy árat és szúrd azt a fülén keresztül az ajtófélfába, azután maradjon ő a szolgád örökre. Érezzük? Van a szolgálatnak egy olyan része, amit muszáj volt, amit meg kellett tenni annak a szolgának, talán adóssága miatt vagy talán más miatt. De hogyha azt mondja, hogy én szeretnék szolgálni, szeretnék itt maradni, megszeretett téged, akkor hadd maradjon ott, de akkor viszont kötelezze el magát örökre. Ez egy jelképes cselekedet: szúrj egy árat a fülébe, az ajtófélfába – itt marad a te házadban, a te házadnál. 

Valahogy így vagyunk sokan, akik hívő családban nőttünk fel. Talán önkéntelenül is szolgáltuk az Isten ügyét, dicsőítettük, együtt voltunk az istentiszteleten. Aztán eljön az az idő, amikor nekem kell eldönteni, hogy maradok az Isten szolgálatában vagy nem. És így jöhetett el az én életemben vagy akár mások életében az, amikor azt mondom, hogy igen, én önként, most már nem a szüleim unszolására, most már nemcsak úgy gyermeki kötelességből, hanem önként adom magam a szolgálatba. Kedves énekem egy halleluja ének, azt mondja, hogy „Lelkem nem ismer kényszert, önként szolgálom őt.” Ott van-e a mi szívünkben? Nem illendőségből, nem kényszerűségből, hanem önként szolgáljuk őt? 

Alázattal és szeretettel szolgálni. Kertész Tamás így mondja ezt, hogy „mivel lénye tele van szeretettel, örömmel szolgál másoknak”. Ez a krisztuskövetőkre érvényes. A Krisztus szeretete megtölt bennünket és ezáltal szolgálhatunk. Nemcsak úgy, hogy mert majmolni akarjuk – mások ezt tudják tenni, hát én is meg tudom tenni; mások így tudnak szolgálni, hát én megmutatom, hogy még jobban tudok szolgálni. És nem is egyfajta olyan – bocsánat a kifejezésért – ’krisztusmajmolásról’ van szó, hanem: úgy tegyetek ti is, azzal a lelkülettel tegyetek ti is. Jól néznénk ki, mindenki a másik lábát akarná megmosni! De Jézus azt mondja, hogy azzal a lelkülettel, azzal a lehajló szeretettel, azzal, hogy oda tudsz állni akkor, amikor éppen rád van szükség, amikor éppen a te szavaidra, cselekedeteidre van szükség. Így legyen nyilvánvaló előttünk, hogy azzal az alázattal, szeretettel szolgáljunk másoknak. 

Szeretettel szolgáljatok egymásnak. Így mondja ezt az apostol. És így ábrázolódhat ki rajtunk, bennünk a Jézus Krisztus képe. Így lehet valósággá a Krisztus gyülekezetében, hogy együtt is kiábrázoljuk a Krisztus szeretetét, alázatát a mi szolgálatunk nyomán.

És figyeltük milyen kegyelmes az Úr Jézus? A tanítványok versengenek, a tanítványok arról beszélnek, hogy ki árulja el őt, aztán arról, hogy ki lesz a nagyobb közöttük. Aztán Jézus ezt mondja, hogy én már látom, hogy ti lesztek hűségesek hozzám, ti lesztek azok, akik megmaradtok velem a kísértéseimben, és én rátok hagyom a királyságot. Én ebben azt látom, hogy az Úr Jézus megelőlegezte a tanítványainak azt a bizalmat, hogy igen, ti erre képesek lesztek, hogy úgy szolgáljatok majd másoknak, úgy szolgáljatok majd, ha eljön rátok a Szentlélek. Hiszen tudjuk, hogy akkor válik majd teljessé Péter és a többiek szolgálata. Igen, amikor majd ki kell inniuk a szenvedés poharát, akkor készek lesznek akár a mártírhalálra is. Amikor meg kell maradni az elhívatásban akkor is, ha üldöztetésben van részük, amikor szolgálni kell Krisztus nevében, akkor szolgálni fognak. Most nem úgy néznek ki. Most nagyon nem úgy néznek ki itt az asztal körül, de Jézus azt mondja, hogy tudom, hogy ilyenek lesztek, mert részt fogtok vállalni az én szenvedéseimben.

És ez olyan jó a mi számunkra is ez az ígéret. Lehet, hogy még nem így nézek ki. Lehet, hogy még nagyon sok bajom, hiányosságom, kifogásom van, de az Úr Jézus látja rajtam és szeretné látni, és szeretné, hogyha mi magunk is így éreznénk, hogy képes vagy rá, megmaradj Őmellette, önként szolgáld Őt egész életedben. Mert aki részt tud vállalni Krisztus keresztjének a hordozásában az ő szolgálatában, az aztán részese lesz a Krisztus koronájának is, mennyei dicsőségének is. Velem együtt fogtok ülni ott abban a székekben. Igen, az én asztalomnál, az én országomban. Ez a földi asztal képe még mutatja a mi hiányosságainkat, az emberi gyarlóságainkat, de ott a mennyei dicsőségben Jézus már látja, hogy vele együtt lehetünk, mint az Ő népe. Így nézzen ránk is kegyelmesen, így tudjunk mi is önként, alázattal, szeretettel szolgálni egymásnak! Ámen!

 

Kegyelmes Atyánk! Hálát adunk neked, hogy megszabadítottál minket a bűn rabszolgaságából. Köszönjük Úr Jézus Krisztus, hogy Te önként szolgáltál nekünk és áldoztad értünk önmagadat! Köszönjük, hogy példát adtál nekünk a szolgálatra. És kérünk Téged, adj alázatos szívet és józanságot meglátni a nekünk adatott lehetőségeket. Adj készséget, hogy szeretettel szolgáljunk egymással: tudjuk meglátogatni a beteget, erősíteni az erőtlent, vigasztalni a gyászolót. Segíts jól értenünk a Te utadat és a mi kereszthordozásunk útját. Add, hogy hűségesek maradhassunk mindvégig, és ne rontsa meg a mi gondolkozásunkat a versengés. Add, hogy egyházunkban, gyülekezetünkben ne a viszálykodás, hanem az együtt munkálkodás legyen a jellemző. Segíts bennünket, hogy a tisztségekben, a presbiteri, a gondnoki és lelkészi, és más beosztásban a szolgálat lehetőségét lássuk. Kérünk Téged így egyházunk vezetőiért, országunk elöljáróiért, hogy népünk javát szolgálhassák velünk együtt. Áldj meg minket személyes életünkben és közösségünkben egyaránt!
Ámen!


Áldás:

„Növekedjetek a kegyelemben a mi Urunk Jézus Krisztusunk megismerésében, övé legyen a dicsőség most és mindörökké!” Ámen!

Legfrissebb

Fotóalbumok:

Csillagpont
Fiatalok konfirmációja

Videók:

Gyermekórások karácsonyi műsora (fél 11)
Gyülekezeti tábor - 2015
GYÜLEKEZETALAPÍTÁS
Életképek
Betöltés…
További fotók megtekintéséhez
kattintson ide!
Gyülekezeti virág
Gyülekezeti virág
Kattintson a virágra a gyülekezet felépítésének megtekintéséhez!
Gyülekezeti könyvtár
Gyülekezeti könyvtár
Kattintson a könyvtárunkban megtalálható könyvek listájához!