2024. március 29. - Auguszta
  • Email:
  • Telefon: 36-52-410-811
  • 4032 Debrecen Bolyai u. 25.
Magyar In English
Istentiszteletek
Szivárvány újság
Zenék
Legfrissebb igehirdetések
Vallomások
Pályázati projekt

Pályázati projekt

Házasság Hete - 2013

2013. február 24.
Meghallgatás:


Házasság Hete


Textus:  Ruth könyve

Gazdasági válság volt háromezer évvel ezelőtt valahol a Közel-Keleten. Talán éppen azért, mert nem volt csapadék, kevés eső volt és kevés termés, éhínséges idők jártak. És ilyenkor amikor válság van, különösképpen fölmerül a családfői felelősség: mit tegyünk? Akkor, háromezer évvel ezelőtt, ott Júdeában Elimelek, egy férj, egy kétgyermekes édesapa úgy döntött, elmegyünk innen. Itt nehéz megélni, de úgy halljuk, hogy Móábban a kerítést is kolbászból fonják. Odamegyünk, ott biztonságban leszünk, felnevelkedhetnek a gyermekek, jobb lét lesz ott. 

Ez volt az emberi terv. A valóság pedig, hogy hamarosan meghal a férj, meghal a két fiú, aki közben ott megnősül, és ott marad egy feleség, ott marad Naomi idegen földön, özvegyen, elveszett állapotban.

Talán ismerős a történet, hiszen akik olvassák a Bibliaolvasó kalauz szerint a napi Igét, akkor Ruth könyve juthat eszünkbe. Ruth könyve beszél nekünk erről a családról, és most e mai istentiszteleten álljon előttünk ez a könyv.
Ez a Naomi, ez az özvegy még ott is példás lesz. Példás a maga viselkedésében, hiszen ahogy látjuk a történetből, ennek a jó példának még jó gyümölcse is lesz.

 

Ruth könyve 1,13-22

„Várhattok-e rájuk, amíg felnőnek? Szabad-e benneteket visszatartani attól, hogy férjhez menjetek? Nem, leányaim! Nagyobb az én keserűségem, mint a tiétek, mert elért engem az Úr keze. Tovább sírtak hangosan, majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá. Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt! De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább. Így mentek együtt ketten, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe értek, az egész város megmozdult miattuk, és azt kérdezték: Nem Naomi ez? Ő azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható. Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az Úr. Miért hívnátok engem Naominak, hiszen megalázott engem az Úr, és bajba döntött a Mindenható. Így tért vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.”

 

A móábita Ruth, aki egy idegen kultúrában nőtt fel, most itt van Betlehemben. Móábban hozzáment egy idegenhez, egy jövevényhez, remélve ő is a boldogságot és özvegyen maradt. És most mégsem ott marad az ő családtagjaival, hanem elindul anyósával az idegenbe. Hogy miért? Ez tulajdonképpen titok, mégis valamire következtethetünk, hogy Naomi úgy élt előtte abban a nagy családban, mint anyósa, akinek az élete kívánatos lett Ruth számára is. Naominak a hite, a magatartása, a szeretete megfogta ezt a fiatal, idegen lányt. Naomi, az anyós nagyon szerethette az övéit, szerethette a fiait, és szerethette a menyeit is. Ebből gondoljuk, úgy szólítja őket, hogy „leányai”. Befogadta őket a családjába. És hadd legyen ez az első gondolatunk, hogy így kell nekünk is befogadni azokat a családjainkba, akik a mi felnőtt gyermekeinknek a társai lesznek. Szeretettel, és valóban leányainkként vagy fiainkként. Ruth nem akar ott maradni, hanem el akar menni az ő anyósával. Vállalja az utat, még hogyha fáradságos is. Vállalja a hányattatást, vállalja azt az idegen népet kultúrájával együtt. Sőt vállalja Naomi Istenét, akit valószínűleg már megismert és szívébe zárt, és eldöntötte magában, hogy ő ezt az Istent imádja. Ruth szabad akaratából döntött így. Szabad akaratából, hiszen anyósa inkább lebeszélni akarja. Jobban tudnál boldogulni a te néped között. És mégis Ruth úgy gondolkozik, hogy neki ez az útja, ez a választott útja, és mer bátran az anyósával elindulni. 

Két fáradt nő érkezik meg Betlehembe. Megérkezett Naomi a maga keserűségével, hiszen mindene semmivé lett, amiben reménykedett. És most mégis bátran visszajön Betlehembe, oda, ahonnan elment férjével és fiaival. És visszajön egy fiatal nő, aki vállalja az idegen helyzetet, vállalja talán ezeket a kihívásokat.

Vállaljuk-e így az újat? Merünk-e bátran újat kezdeni? Mai, sokszor idegen kultúrában felnőtt testvéreinket is merjük-e vállalni, a velük való közösséget, az istenhitben való közösségben? Ruth szinte himnikus módon tesz vallást arról, hogy milyen bátran vállalja mindezt. Azt tudja mondani: „Ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg, néped az én népem és Istened az én Istenem.” 

 

Ruth könyve 2,1-4, 10-16

1Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú ember az Elimelek nemzetségéből. 2Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! 3El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az. 4Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az ÚR legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az ÚR!
 

10Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok? 11Boáz így válaszolt neki: Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is is-mertél. 12Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. 13Az asszony pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok.
14Az evés idején azt mondta neki Boáz: Jöjj közelebb, egyél kenyeret, és mártsd falatodat az ecetes lébe. Ő tehát leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonával kínálta, az asszony pedig evett, jóllakott, sőt még hagyott is. 15Azután fölkelt tovább szedegetni. Boáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és ne pirongassátok! 16Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok!”

 

Boáz fölfigyel Ruthra. De nem tudjuk, hogy a szépségére? Azt tudjuk, hogy nem a vagyonára. Akkor mire figyel föl? Mire figyelhet föl ma egy fiatalember, amikor egy leányzóra néz? És vajon mire figyelünk mi szülők, amikor esetleg úgymond tanácsoljuk nagy gyermekeinket? Miről beszélünk mi? Mi az, ami igazán fontos a házassághoz és a házasságban?

Boáz a belsőre figyel, a belső értékekre figyel föl. Hiszen Ruth, ez a fiatal özvegy, móábita, idegen népből való, semmije nincs, hiszen idegenből jött Betlehembe. Nem vagyonos, nem gazdag, a szépségét nem tudjuk pontosan. Boáz fölfigyel mégis, mert eljut hozzá annak a híre, amit ki is mond: Hallottam rólad, hogyan bántál, hogyan törődtél anyósoddal. Anyósoddal, akivel már a közvetlen kapcsolószál nincs meg, hiszen férjed meghalt. Ahogyan ragaszkodtál hozzá, ezt hallottam. És elmondja Boáz azt is, hogy fölfigyelt arra, hogy eljött onnan Móábból, az ottani bálványistenek világából – és nagyon szép kifejezéssel így olvassuk –, hogy az Úr szárnyai alá helyezd magad. Eljöttél, mert az Isten gondviselő szeretetére akarod bízni magad. Boáznak ez fontos.

És bátorítson bennünket ez a példa, akár az ifjúságot, akár a már nagy gyermekes szülőket, nagyszülőket, hogy ebbe az irányba segítsük őket, párt kereső, párt választó gyermekeinket, unokáinkat. A belső lelki, szellemi, hitbeli értékek – ezek a legfontosabbak majd a házassághoz. Jó és bátorító ez a példa. Bátorítson tehát bennünket is!

 

Ruth könyve 3,2-13

2Nézd csak, a mi rokonunk Boáz, akinek a szolgálóival voltál, ma éjjel árpát szór a szérűn. Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj le a szérűre. Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem fejezte az evést és az ivást. Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj. Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz. Le is ment a szérűre, és mindent úgy csinált, ahogyan az anyósa parancsolta. Boáz evett, ivott, és jól érezte magát; azután elment, lefeküdt a garmada szélén. Ekkor odalopódzott az asszony, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor látta meg, hogy egy asszony fekszik a lábánál. Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te. Ekkor azt mondta Boáz: Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is. Maradj itt ezen az éjszakán, és ha holnap az vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, vállalja! De ha nem akarja vállalni a rokoni kötelezettséget, akkor majd én vállalom. Az élő Úrra mondom! Feküdj hát itt reggelig!”

 

Naomi nem kötötte magához a menyeit. Látjuk, hogy Orpának nem is volt bátorsága eljönni vele ott Móáb határán. Ruthnak viszont volt bátorsága vele jönni Betlehembe. És itt Betlehemben se azt mondja Naomi, hogy na jó, most már valóban az én halálomig mi ketten leszünk együtt, hanem szeretné Ruthot biztonságban, oltalom alatt látni. És ez az ő számára, egy akkori özvegy számára, úgy lehetséges, ha talál egy társat. Méghozzá egy olyan rokont, aki kiválthatja őt özvegységéből.

Fontos dolgot is közöl Naomi. Azt mondja, hogy Boáz, ez a mi egyik legközelebbi rokonunk, aki kiválthat téged ebből a helyzetből. Ruthnak a bátorsága az, ami tulajdonképpen lehetővé teszi azt, hogy négyszemközt is találkozzon Boázzal. Eddig kíváncsi tekintetek kísérték talán, amikor a szérűn megkínálta a pörkölt gabonával Boáz Ruthot. Talán már kezdték őket egymásnak gondolni emberek, de Ruth most személyes találkozást is kaphat Boázzal, amikor senki nem zavarja őket. Reménységet jelent ez az ő számára, hogy kiváltja valaki az özvegységéből.

A mezőn. A mezőn egy érdekes történet zajlik Naomi tanácsára. Szeretném leszögezni, hogy nem ágyjelenetről van szó. Sokan élcelődtek már azon, hogyan lehet az, hogy Ruth szinte felkínálkozik Boáznak. De nem erről van itt szó, amikor tulajdonképpen a munka miatt Boáz nem megy haza, a mezőn fekszik le, és Ruth pedig – szintén ruhástól – odafekszik a lábaihoz felhajtva a takaróját, és aztán kéri azt, hogy takarj be takaród szárnyával. Ez nem azt jelenti, amit ma szokott jelenteni az ilyen kapcsolat. Hanem azt jelenti, hogy oltalmat keres a lábainál. Oltalmat keresett, reménységét akarta kifejezni: szükségem van rád, szükségem van a te szeretetedre, szükségem van a kiváltó, megváltó szeretetre. És hadd mondjam azt, hogy sokszor bebiztosítják magukat többféle módon – ma már több módja van ennek –, de a szíve legmélyén a legtöbb nő arra vágyik, hogy egy bátor férfi az oltalmába vegye. Egy bátor férfi mellett megélhesse az élet teljességét, mert oltalomra, erős kötelékre, erős, megbízható társra vágynak sokan. Ruthnak a bátorsága, hogy ezt próbálta kifejezni.

 

Ruth könyve 4,7-11

„Régente Izráelben úgy erősítettek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével kapcsolatos ügyet, hogy az egyik fél lehúzta a saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt a hitelesítés módja Izráelben. Amikor tehát a közeli rokon azt mondta Boáznak, hogy szerezd meg te magadnak, akkor lehúzta a saruját. Ekkor azt mondta Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok a tanúim, hogy én ma átvettem Naomitól mindazt, ami Elimeleké volt, és mindazt, ami Kiljóné és Mahlóné volt. Sőt a móábi Ruthot, Mahlón feleségét is feleségül veszem, hogy fenntartsam a meghaltnak a nevét örökségében, hogy ki ne vesszen a meghaltnak a neve atyjafiai közül lakóhelyének a kapujából. Ti vagytok most ennek a tanúi. A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt: Tanúk vagyunk! Adja az Úr, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efrátában, legyen híres a neved Betlehemben.”

 

Lehet, hogy sokan azt mondják: kicsi a nyugdíj vagy magasak az árak. De emlékezzünk arra, hogy évezredeken keresztül semmilyen nyugdíj nem volt, még saját jogon se, nemhogy özvegyi nyugdíj. És itt van most az a helyzet, amire az Isten igéje már évezredekkel ezelőtt is figyelt és valamiféle gondoskodást rendelt el. Amikor fiatalon özvegyen maradt egy nő, akkor a család, a férj famíliája kellett, hogy gondoskodjon róla. És erről hallottunk az előbb. Azonban egy utalás volt arra vonatkozóan, hogy a közeli rokon nem vállalja ezt. Nem vállalja föl az Isten által neki adott feladatot, hogy felkarolja, hogy segítsen. Nem vállalja föl azt, hogy gyermek szülessen, hadd haljon ki a családnak az az ága.

És itt van előttünk Boáz, aki vállalja mindezt. Vállalja a megváltó szerepét, az elveszett állapotból való kisegítés szerepét és szolgálatát. És Boáz bátran elkötelezi magát. Elkötelezi magát arra, hogy ne vesszen az a kicsi kis örökség, ami Elimelek után maradt. Ne vesszen el egy fiatalon maradt özvegyasszony, aki ráadásul idegenből jött ide, magát a mi Urunkra, Istenünkre bízva. Feleségül veszi Ruthot.

És a másik nagyon fontos mozzanat és nagy tanítás nekünk, hogy amikor ez történik, akkor nem azt olvassuk, hogy és összeköltöztek, hanem azt olvassuk, hogy Boáz kiáll Betlehem lakói elé és azt mondja: „Legyetek tanúi” a mi házasságkötésünknek. Tanúul hívja őket, mert ez a közösségnek is ügye. Nem csupán két ember, úgymond magánügye. Tanúul hívja őket, és a közösség vállalja is ezt. Boáz fölkarolja az özvegyen maradt, idegenből idekerültet, a szegény anyagi körülmények között élőt. Nem tudjuk Ruth szépségét, a neve magyarul mást jelent. Azt tudjuk, hogy nem nagy vagyon volt, amit kaphatott, hiszen Móábban ott hagyott mindent. Naomi férje után, Elimelek után, nagyon kis vagyonnal rendelkezett. Boáz vállalja és elkötelezi magát. És a közösség pedig vállalja, hogy tanúi vagyunk annak. Mert tudnia kell a közösségnek is, hogy egy-egy párra hogyan tekintsen.

Legyen bátorítás ez a mi számunkra is. A mi számunkra is bátorítás, hogy merjük így tanácsolni gyermekeinket, már felnőtt unokákat esetleg, hogy ezzel a bátorsággal lépjenek a házasság útjára.

 

Ruth könyve 4,13-17

„Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az Úr megadta neki, hogy teherbe essen; és fiút szült. Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és dajkálgatta. A szomszédasszonyok nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja.”

 

És boldogan éltek, míg meg nem haltak. Mondanánk most ezt, de ennél többről van szól. És az, hogy két fiatal egymásra talál, ez nem csak az ő boldogságuk és nem csak az ő életük, szabad velük együtt örülni. És itt azt látjuk, hogy tudnak velük együtt örülni. Naominak, az anyósnak az öröme is, és mindazoknak, akik szerették őt is és a fiatalokat is. A szomszédasszonyok ott Betlehemben együtt tudnak örülni a fiataloknak, együtt tudnak örülni majd a születendő gyermeknek. És milyen jó, hogy így vagyunk, hogy közösségben örülhetünk egymásnak. Talán amikor Naomi hazajött, akkor együtt keseregtek és sírtak, hogy mi is történt ezzel a családdal, és most együtt tudnak örülni.

És ez lenne jó, ha a mi nagy családjainkban, de a mi gyülekezetünkben is példa lenne. És hiszem, hogy az is. Hiszen tudunk együtt örülni a másik családdal, ha ott születik gyermek. Tudunk együtt örülni, hogyha valami öröm éri a másik családot.

„Áldott az Úr, mert nem hagyott téged támasz nélkül.” Nem hagyta, hogy ez a család semmivé legyen, hanem újra élhet ez a család. „A menyed szeret téged” – mondják. És milyen jó, hogyha így tudunk megújulni akár egy keserűség után, akár egy örömben. Így tudjuk egymást bátorítani az Isten nevében, és így tudjuk áldottnak nevezni mindazt, aki kapja ezt. Nem hal ki a te családod, nem hal ki a te néped, nem hal ki a mi népünk, ha tudunk így együtt örülni az új életeknek.

Egy gondoskodó férj úgy döntött az éhínség, a gazdasági válság idején: elmegyünk innen, elhagyjuk az országot, elmegyünk Móábba, ott jobb lét van. Meg akarta tartani családját, és ez egy dicséretes dolog. De bekövetkezett az, amit majd egy évezreddel később Valaki így mondott: „Aki megakarja menteni az ő életét, elveszti.” Igen, egy emberi terv. És ez az emberi terv nem is valósult meg, nem jött be.

Azonban Ruth könyve valami sokkal többről is beszél. Hiszen elindult a történet egy családdal, egy gazdasági válsággal, egy apa döntésével, a feleség engedelmességével, mert Naomi nem a saját döntése szerint, hanem férje akarata szerint elmegy vele Móábba. És a történet vége Ruth könyvének az utolsó néhány mondata már arról beszél, hogy ez a bizonyos Ruth belekerül Jézus nemzetségtáblázatába. Belekerül a világ Megváltójának földi, emberi vonalába. Belekerül ráadásul idegenként, móábitaként. Tudjuk, van ott még egy Ráhábról és egy Betsabéról is szó. Lehet megbotránkozni, lehet fölháborodni, de Ruth Dávid királynak dédanyja lesz. És így a világ Megváltójának az emberi vonalában van.

Vagyis miről van szó? Arról van szó, hogy a kegyelem és az isteni irgalom felülírja a törvényt. Mert törvényre szükség van a bűneset utáni világban. De a kegyelem több. Az irgalom dicsekszik az ítélettel szemben. És itt is ez az irgalom az: az egész világ, mindannyiunk felé kiáradó isteni irgalom. Ha szabad így mondani: az Úr Isten volt ilyen bátor, hogy – bár a mózesi törvényben azt mondja: ne hozz idegen feleséget, ne add idegen helyre fiadat, leányodat, mert majd azok bálványai nagy kísértéssé lehetnek és elcsábítanak –, kegyelméből és irgalmából fölülírja mindezt. És az üdvözítés tervének egy apró, kicsi lépését is láttuk itt ebben a történetben.

Merjünk élni ebből a hitből, merjünk élni a kegyelemből, merjünk élni bátran, merjünk bátran megújulni!

Most arra tettünk kísérletet, amit ritkán teszünk, hogy egy egész bibliai könyvet egy istentiszteleten próbáltunk áttekinteni. DE éppen azért, hogy ez a nagy ív nyilvánvalóvá legyen. A felénk hajló, bátor isteni szeretet bátorítson minket is a megújulásban. Hiszen mennyi válság, mennyi fordulat volt ezen történetben, ahol meg kellett újulni. Újuljunk meg mi is a kegyelemben!
Ámen!

 

Imádság:

Áldott légy Urunk megváltó, üdvözítő tervedért és lehajló kegyelmes szeretetedért! Áldott légy mindezért! És segíts meg Urunk, hogy a férfiak merjenek bátran gondoskodva felelősen vezetni. Segíts meg Urunk, hogy a nők szeretetük sokféle szálaival építsék a házasságot, a családot. Segíts meg Urunk, hogy felismerjük hibáinkat, mulasztásainkat és legyünk készek bátran változtatni azokon. És segítségedet kérjük, hogy bátran elkötelezzük magunkat házasságunk ápolására és így jó példát is adhassunk.
És könyörgünk mennyei Atyánk a repedező házasságokért, hogy akarják megerősíteni, megépíteni kapcsolatukat! Könyörgünk a széttöredezett házasságok sebeit hordozókért, hogy szereteted, kegyelmed által gyógyuljanak! Könyörgünk az elköteleződést még nem vállalókért, hogy szeretetedből erőt merítve felismerjék és vállalják társukat. És könyörgünk a gyermekekért, fiatalokért, hogy jó példákat láthassanak és azokat legyen bátorságuk követni.
 Könyörgünk most különösképpen az ebben az esztendőben kerek évfordulókban jubiláló házaspárokért, hogy szövetségüket egymással és veled megerősítsék, és megerősített szövetségük jó gyümölcsöt teremjen!
És könyörgünk nemzetünkért, hogy sok erős házasság és népes család által egész nemzetünk gyógyuljon!
Ámen!

 

Áldás:

„Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád orcáját az Úr és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd orcáját az Úr és adjon néked békességet!”

Ámen

 

Legfrissebb

Fotóalbumok:

Gyülekezeti hétvége
Imaéjjel

Videók:

Gyermekórások karácsonyi műsora (fél 11)
Gyülekezeti tábor - 2015
GYÜLEKEZETALAPÍTÁS
Életképek
Betöltés…
További fotók megtekintéséhez
kattintson ide!
Gyülekezeti virág
Gyülekezeti virág
Kattintson a virágra a gyülekezet felépítésének megtekintéséhez!
Gyülekezeti könyvtár
Gyülekezeti könyvtár
Kattintson a könyvtárunkban megtalálható könyvek listájához!