2020. október 21. - Orsolya
  • Email:
  • Telefon: 36-52-410-811
  • 4032 Debrecen Bolyai u. 25.
Magyar In English
Istentiszteletek
Szivárvány újság
Zenék
Legfrissebb igehirdetések
Vallomások
Pályázati projekt

Pályázati projekt

Egységben egymással legyünk jellé!

2013. május 26.
Meghallgatás:

 

 

 

Egységben egymással...!

 

Lekció: Apostolok cselekedetei 18,24-28

„Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. Igen bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.”

 

 

Imádság:

Mennyei Édesatyánk! Az Úr Jézus Krisztus nevében hálaadással köszönjük ezt a napot, ami lehetővé teszi számunkra, hogy itt lehetünk a Te házadban, és hallhatjuk az Igét, amely életre szóló lehet a mi számunkra. Köszönjük Mennyei Atyánk, hogy ma itt vagy közöttünk és akarod a te beszédedet a mi szívünkbe helyezni. Köszönöm Édesatyám, hogy Te sokkal nagyobb vagy, mint Pál, aki imádkozott, és a Szentlélek által rátette a kezét emberekre, tanítványokra. Köszönjük Uram, hogy te hatalommal akarsz ezen az alkalmon is megjelenni és adni a Te drága Szentlelkedet mindannyiunk számára. Uram hadd kérjünk Téged mindannyian arra, hogy nyissuk meg a szívünket, az értelmünket, hogy be tudjuk fogadni mindazt, amit hallani fogunk a következő órában, hogy magunkévá tegyük, és ezáltal tudjunk élni és cselekedni e világon. Köszönöm Uram, hogy Te hatalmas vagy, és akarod a tiéidet még közelebb és közelebb vonni magadhoz, hogy a világban megjelenítsük a Te hatalmadat és a Te dicsőségedet. Kérlek Istenem, hogy áldd meg a te szolgádon keresztül szólni kívánó szíveket, hogy valóban a szerint tudjunk cselekedni a mindennapokban, hogy ne csak vasárnapi hívők legyünk, hanem a hétköznap minden napján tudjuk kinyilvánítani a te drága szeretetedet, jóságodat, hűségedet. Add Uram, hogy ez valóban így is legyen mindannyiunk számára.
Ámen!

Dicséret:
246 - Adj Úr Isten nékünk Szentlelket…

 

Textus: Apostolok cselekedetei 19,1-7

Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba. Mikor ott néhány tanítványra talált, így szólt hozzájuk: "Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?" Ők így feleltek: "Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek." Ezután megkérdezte tőlük: "Akkor hogyan keresztelkedtetek meg?" "A János keresztségével" – válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: "János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban." Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.”

 

Kedves Testvérek!
A tegnapi napon a magyar református egység nagy eseményére emlékeztünk, a Református Kollégium, a Dóczy fönnállása mellett.
Egység. Mennyire vágyakozunk erre? Házasságban, családban, hogy egységben tudjon lenni, gondolkozni, cselekedni néhány ember. Egység. Mennyire szükséges ez a gyülekezetben, mennyire kívánatos lenne a társadalomban. Vágyunk rá. És hogyha csak a saját életünkbe visszagondolunk, vagy a fiatalabbak az utóbbi évtizedek történelmére emlékeznek, akkor már onnan is láthatjuk, hogy hányféle kísérlet történt ebben a világban valamifajta egység megteremtésére.
Politikai eszközöket, olykor kényszerítő eszközöket bevetettek, esetleg egészen a fegyverekig, hogy valamiféleképpen egy egységet, valamilyen birodalmat létrehozzanak. És rövidebb-hosszabb ideig látszólag úgy nézett ki, hogy ez sikerül. Bizonyos uniók létrejöttek, emlékezhetünk a szovjet típusúra, ahol félelemből, megalkuvásból, és néhányan meggyőződésből úgy gondolták, hogy ez a csodálatos világ. Egység van, közmegegyezés van, ahogy ezt nálunk egyszer évtizedekkel ezelőtt valaki mondta, miután a terror 56 idejét véghezvitte. Ez az egység? Valóban erre vágyódik a mi életünk? Vagy másfajta módon is próbáltak már a történelemben, akár napjainkban is, valamiféle egységet létrehozni, pl. gazdasági érdekek mentén. És lehet, hogy ebből is unió születik – az Európai Unió alapvetően még csak ez -, gazdasági érdekek mentén létrehozott, a nagyobb profit, a nagyobb haszon érdekében létrehozott, valamifajta egység. Valóban ennyire, ilyen fajta egységre vágyódik a mi életünk? Valóban ez lenne igazán az, amire szükségünk van? Vagy lehet másmilyen egység is? Sőt szükséges lenne valami másfajta egység!

A Cselekedete könyvében, ahogy haladunk előre az igeolvasásban, el fogunk érni az előbb hallott 18. fejezet utolsó verseihez, ill. a most olvasott 19. fejezet első néhány verséhez. Most, a 19. fejezet elejéről az efézusi 12 tanítványról szóló szakasz legyen nékünk segítségül. Úgy kapcsolódik össze a két felolvasott bibliai Ige – az Apollósról szóló és az efézusi 12-ről szóló – hogy Apollós is – bár ékesen szóló, az Úr útjáról beszélő ember volt – mégis följegyzi Lukács a Cselekedetek Könyvében, hogy csak Keresztelő János-féle keresztséget ismerte. És itt, a következő szakasz ugyanerről beszél, de itt már többekről, mintegy 12-ről, akik csak a János-féle keresztséget ismerték. Vagyis az Isten dolgaiban hiányos volt az ismeretük. Különösképpen az azokban az években történt isteni cselekedetekről még hiányos volt. Keresztelő János-féle keresztségnél tartottak bizonyos értelemben, ugyanakkor hallottak az Úrról, hallottak Jézusról. Nem véletlen, hogy Akvila és Priscilla maga mellé veszi Apollóst és még alaposabban elmagyarázzák neki az Úr útját.
Több szempontból is érdemes az a szakasz. Az egyik, hogy Apollósról följegyzi maga a Szentírás, hogy ékesen szóló Istenről beszélő tanító. És akkor ő neki is hiányos az ismerete? Igen. És kész a tanulás. A másik szempontból figyelemre méltó az is, hogy egy házaspár veszi maga mellé és tanít. Egy férfi és egy nő. Nekünk ez ma már nem olyan feltűnő, de abban az időben ez különösképpen fontos volt. Míg jobban elmagyarázták neki az Úr útját.
És az efézusi 12-vel kapcsolatosan pedig vegyük észre, hogy Pál apostol hívőknek nevezi őket. Valahol tartottak ismeretben, meg hitben is, valahol. Úton lévő emberek. Ahogy kiderül, hiányos a hitismeretük, Pál apostol mégis hívőknek nevezi őket, hiszen megszólítja őket: kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek. Igen, a hit útján nem azonos szinten vagyunk. Ismeretben, Istenismeretben, önismeretben, a kegyelem ismeretében is úton járó, - reménység szerint – előre haladó emberek vagyunk. De hívő emberek. Pál apostol hívő embereknek nevezi. Még rácsodálkozhatnánk, olyanoknak, akik azt sem hallották, hogy van Szentlélek. És hívő embereknek tartja őket az apostol.

Egy kicsit azért elemezzük ezt a sarkos mondatot, amikor azt válaszolták: „Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” Valóban? Valamit azért hallottak ők. Nyilván nem ismerték úgy és olyan részletesen, mint például Pál. Kellett, hogy halljanak – gondoljunk a jóeli próféciára – amire éppen Péter hivatkozik ott Jeruzsálemben, annak idején az első Pünkösd alkalmával. Az ószövetségi próféciára, amikor is az Úr azt mondja: „kitöltött lelkemből”. Idősebbekre és fiatalabbakra és prófétálhatnak. Hát az Ószövetség is beszél az Isten lelkéről. Valamit kellett, hogy tudjon a 12, nyilván nem abban a teljességben, ahogyan akkorra már az Úr előre vitte az ő ügyét.

Valószínűleg aztán még arról is kellett, hogy halljanak, amire Péter hivatkozott ott a jeruzsálemi beszédben, hogy „a tietek és a ti fiaitoké ez az ígéret”, mármint a jóeli ószövetségi prófécia. De a maga teljességében biztos, hogy nem ismerték a Szentlélek munkáját vagy ha János keresztségében részesültek még csupán, akkor kellett, hogy halljanak arról, amit János mondott: „én csak vízzel keresztelek, de aki utánam jön, az Szentlélekkel és vízzel keresztel”. Hát akik a Keresztelő János-féle keresztségben részesültek, erről kellett, hogy halljanak. Vagyis, amikor azt felelték ezek: „hiszen még azt sem hallottuk, hogy van a Szentlélek” – ez egy masszív, tömör megfogalmazás, de azért a Szentlélekről kellett tudniuk, hiszen az egész Ószövetségben ott van végig az Úr lelke, aki indítja a prófétákat, az Úr lelke munkálkodik. De abban az értelemben biztos, hogy igazuk van, és erről beszélhetett ez a 12, hogy a Pünkösd eseménye az nem volt előttük ismert. És abban az értelemben is igaz kell, hogy legyen a 12 állítása, hogy csak a János-féle keresztséget ismerték, amivel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk a Keresztelő János-féle keresztség nem azonos a magyarnak gondolt keresztséggel. János megtérésre hívott, de nem az Atya, Fiú, Szentlélek nevében keresztelt; nem a Jézus nevében. Keresztelő János-féle keresztség az üdvösség történetében egy egyszeri, korhoz kötött esemény volt, előkészítő funkciója volt. A megérkező Messiás fogadására készített föl. Pál jól kérdez, amikor rákérdez a 12-vel kapcsolatosan: „kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” Nyilván a velük való beszélgetés kapcsán ismerhette föl ezt a hiányosságot. Beteljesedtek-é, belemerültetek-é, engedtétek-é, hogy az Isten lelke töltsön be titeket? Valahol itt van a hiányosság. És így érkezünk el oda, hogy a Jézus nevében keresztelkednek meg. A Jézus nevére keresztelkednek meg ezek az efézusi tanítványok. Igen, ez a keresztség a Jézus által rendelt keresztség az Úrral való közösségi keresztsége. A János-féle az előkészítő funkció volt.

És a bibliai szakaszunkból még vegyük észre azt is, hogy ugyanaz történik, ami korábban történt ott Kornéliusz házában. És ugyanaz történik, ami Pünkösdkor történt, amikor a mintegy 3000 lélek keresztelkedik meg. A Lélek kiáradásának jeleként szóval int az Istent magasztaló nyelveken szólásról és szóval int a prófétálásról, vagyis az Isten útjának, akaratának időszerű meghirdetéséről. Hogy ti. ezek, ez az efézusi 12 jobban megértette az Úr útját és erről kezdtek szólni, és arról is tanítani.

És itt érkeztünk el az egység kérdéséhez.
Az egység jeleként itt külön hangsúlyozza Lukács, ezt a két mozzanatot. Mert Kornéliusznál, ti. amikor a pogányok felé is árad az Isten Igéje és Lelke, és az első Pünkösdnél ott Jeruzsálemben is ez történik.

És így érkeztünk el oda, hogy az egyén és a közösség kapcsolatát is szükséges egy pillanatra megvizsgálni. Minden közösség tagokból áll, és a tagok ismeretben, nem csak életkorban kü-lönbözőek, nem csak hölgyek vagy férfiak, hanem ismeretben is különbözőek vagyunk, különböző szinten állunk. Lélekben engedelmességben, az Úr útján való járásban különböző szinten vagyunk, úton lévők vagyunk. Az egyén és a közösség ilyen szempontból viszont nagyon fontos, mert ez a különbözőség ez természetes, de szabad, lehet, kell, érdemes előre haladni az Úr útján. Nem megállni ott, ahol vagyunk. Nem véletlen mondja a 455. ének: „betölti vándorlásban megállni nagy veszély”. A hitben, az Isten megismerésében, a kegyelemben növekedni lehet és kell. Pál apostol ugye így írta: „nem mondom, hogy elértem, vagy hogy tökéletes volnék, de igyekszem, hogy megragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus”. Az apostol sem azt mondja magáról, hogy én már mindent tudok, mindenben engedelmes vagyok, én tökéletes vagyok. Hanem, hogy úton járok, a Krisztus követésének útján járó ember vagyok. És lehet és kell előre haladni.

És akkor az egyén és közösség, hogyan segít a közösség az egyénnek? Hogyan segíthet az erősebb a még gyengéknek? Lesz-é befogadó lélek, elfogadó lélek lesz-e bennük? Lesz-e a közösségben is befogadó és elfogadó lélek? Mert az egység így jön létre. Egység a Szentlélek által jön létre, ahol nem tankok, nem fegyverek, nem karhatalom van a háttérben. Az egység a Lélek által jön létre, ahol nem időleges, időszakos gazdasági egybeeső érdekek vannak csupán a háttérben, hanem valóban az Úrban jön létre az egység.

És a közösségek tapasztalata is nagyon fontos. A Cselekedetek könyvében látnunk kell ezt az ívet is. Nem véletlen emlegettem az előbb azt, ami Efézusban történt a 12-vel, ami Kornéliusz házában történt a pogányok felé, és ami Pünkösdkor Jeruzsálemben a gyülekezet megalakításakor történt. Az efézusi 12-vel ugyanaz történik, ugyanazt munkálja és ezt teszi nagyon egyértelművé a bibliai beszámoló. Az egység tehát úgy jön létre a közösségek között is, hogy kiderül, hogy ugyanaz a Lélek munkálkodott Kornéliuszban és az ő háza népében, és Péterben, hogy merj belépni a pogány házába és merj szólni. Ne mondd, amit az Úr megtisztított, hogy az tisztátalan.

Egység jön létre, átlépve ilyen akadályokat, elválasztó határokat, amik ott voltak akkor. Egység jön létre nem csak úgy ott, akkor Pünkösdkor Jeruzsálemben, hanem íme ez a három esemény is egységben van, mert ugyanaz a Lélek munkálja. Pedig különböző helyszínen, különböző neveltetésű emberek, az Isten-ismeret, hitismeret különböző szintjén álló emberek. Itt valójában a jóeli prófécia teljesedik be, és erről számol be három alkalommal is, három különböző helyen is a Cselekedetek könyve. Egység tehát a Lélek által. Krisztus-követők Jeruzsálemben, ott Kornéliusznál, itt most Efézusban. Különböző utakon és módokon, de az Isten lelke vitte őket előre, azokat is Péter, Pál, akik ezt munkálták, Apollós. És azokat is, akik fogadták az Isten Igéjét.

Kedves Testvérek! Egység a Lélek által. És Szentháromság vasárnapján különösképpen jó nekünk látni a bibliai beszámoló alapján, és különösképpen fontos kell, hogy legyen egy szétszakadozott világban. Széthullott családok, meghasonlott társadalmak világában, ahol csak érdekek mentén jön létre átmenetileg valamiféle egység. Jó nekünk látnunk, és jó látni úgyis, hogy ugyan Magyar Református Egyházunkat Trianonnal szétdarabolták, az országhatárok még mindig megvannak, de eljuthattunk oda, hogy nem csak lelkileg maradtunk egyek, hanem szervezetileg is kimondhattuk pár éve, hogy a Délvidéken vagy a Felvidéken, vagy valahol Székelyföldön vagy a tengeren túl, ott élő református keresztyénnel egységben vagyunk, sőt most már szervezetileg is. Hogy az Isten lelke munkálkodik, és hogyha egyek vagyunk az Isten lelkében, akkor ő összekapcsol minket.

Vonjuk le tehát a következtetéseket a magunk számára. A keresztyének nagy lehetősége és nagy felelőssége. A mi nagy lehetőségünk, felelősségünk, küldetésünk, hogy egymást gazdagító legyen a különbözőségünk. Másképpen történt Jeruzsálemben, ha a részleteket nézzük, Kornéliusz esetében és itt az efézusi 12 esetében is, de a lényege mégis ugyanaz, mert ugyanaz a Lélek, a Szentlélek munkálkodott. Vagyis lehetséges, hogy gazdagító legyen, mert az Isten lelke össze tudja adni a különbözőségeinket is, ha neki engedelmeskedünk.
Küldetésünk tehát, hogy így legyünk egységben, nem egy szürkeségben, de lélekben egységgel egymással. Küldetésünk ebben a szétszakadozott világban, megélni ezt a lelki egységet, megjeleníteni ezt a lelki egységet. Nem külső politikai kényszer miatt, nem időleges gazdasági érdeke miatt, nem valami látszat miatt, hanem valami jelként. Ez az a másfajta egység, amit az Isten lelke munkál ebben a világban. Így lehet jellé a mi életünk, hogyha Krisztusban testvérek tudunk lenni minden különbözőségeink ellenére. Keresztényként nagy lehetőségünk és küldetésünk, hogy segítsük az ismeretben, hitben valahol tartó felebarátainkat, hogy jobban megismerjék az Urat és az Ő útját. Hogy komolyabban, mélyebben betölthesse őket az Isten lelke, hogy segítsünk a lelki előrehaladásban.

A keresztyének lehetősége és küldetése ebben a világban, hogy ez a fajta közösségünk és közös szolgálatunk Istent dicsőítő legyen. Így erősödhet a gyülekezet, így gyógyulhat nemzet is. Egy ószövetségi próféciával zárom: „Nem erővel, nem hatalommal, mondja a Mindenható, hanem az én lelkemmel.” Engedjünk az Isten vele, egymással egységbe hívó, munkáló lelkének!
Ámen!

Dicséret:
392 – Az egyháznak a Jézus a

 

Imádság:

Mennyei Atyánk! Magasztalunk teremtő hatalmadért, gondviselésedért, bölcsességedért! Urunk Jézus Krisztus hálát adunk, hogy érettünk, helyettünk elszenvedted bűneink büntetését és megváltottál minket! Szentlélek Isten dicsőítünk bennünk és általunk végzett cselekedetedért. Könyörgünk most az erőtlenekért, kérünk betegekért, magányosokért, könyörgünk munkát keresőkért, gyászolókért. Kérünk Urunk, segíts, hogy az élet különböző mélységeivel, válságaival tudjunk segítségül lenni mi is. Vígasztalni, bátorítani, felhívni Rád a figyelmet. Könyörgünk Urunk Istenünk az ismeretben, hitben való gyarapodásunkért. Kérünk, hogy a gyülekezetek hadd formálódjanak lelki épülést segítő közösséggé. Könyörgünk nemzetünk lelki, erkölcsi megújulásáért. És kérünk Urunk, hogy áldd meg Magyar Református Egyházunkat határon innen és túl, hogy a Lélek által egységben legyünk veled és egymással, hogy így a mi életünk a Te megújító kegyelmed eszköze lehessen Európában is. Legyen Tied a dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. És vezessen minket a Te lelked az engedelmesség útján.
Ámen!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…

 

Áldás:

A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által. 

Ámen!

 

Legfrissebb

Fotóalbumok:

Vírushelyzet és hatásai a gyülekezetben
Kerítés festése

Videók:

Gyermekórások karácsonyi műsora (fél 11)
Gyülekezeti tábor - 2015
GYÜLEKEZETALAPÍTÁS
Életképek
Betöltés…
További fotók megtekintéséhez
kattintson ide!
Gyülekezeti virág
Gyülekezeti virág
Kattintson a virágra a gyülekezet felépítésének megtekintéséhez!
Gyülekezeti könyvtár
Gyülekezeti könyvtár
Kattintson a könyvtárunkban megtalálható könyvek listájához!