2020. október 22. - Előd
  • Email:
  • Telefon: 36-52-410-811
  • 4032 Debrecen Bolyai u. 25.
Magyar In English
Istentiszteletek
Szivárvány újság
Zenék
Legfrissebb igehirdetések
Vallomások
Pályázati projekt

Pályázati projekt

Mit fogadjunk meg Újévkor?

2011. január 1.
Meghallgatás:

 

 

MIT FOGADJUNK MEG ÚJÉVKOR?

 

Lekció: 2Péter 1:1-11.

1Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által:
2Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. 
3Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. 
4Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.
5Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet,
6az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet,
7a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.

8Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.
9Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.
10Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. 
11És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.

 

Imádkozzunk!  (91. zsoltár)

Oltalmunk és várunk, Istenünk, akiben bízunk! Te mentesz meg a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaiddal betakarsz, szárnyaid alatt oltalmat találunk, pajzs és páncél a hűséged. Nem kell félnünk a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el mellettünk, és tízezren jobbunk felől, minket akkor sem ér el a vész. A mi szemünk csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. Urunk, Istenünk, te vagy a mi oltalmunk, Felséges, te vagy a mi hajlékunk. Nem érhet minket baj, otthonunkhoz közel sem férhet csapás. Mert te megparancsolod angyalaidnak, hogy vigyázzanak ránk minden utunkon, kézen fogva vezetsz bennünket, hogy meg ne üssük a lábunkat a kőben. Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. Ragaszkodunk hozzád Urunk, mert te megmentesz minket, te oltalmazol. Ismerjük nevedet, és hozzád kiáltunk, s Te meghallgatsz, velünk leszel a nyomorúságban, kiragadsz onnan, és megdicsőítesz bennünket. Megelégítesz hosszú élettel, s mi gyönyörködhetünk szabadításodban. Ámen.

 

Textus: 2Péter 1:5-8.

Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. 
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. 

 

Kedves Testvérek!

Újévben rengeteg jókívánságot mondunk egymásnak. Áldott új évet! Békés új évet! Sikerekben gazdag új évet! Boldog új évet! Mindezt kívánjuk egymásnak. Mert mindezeket, békét, boldogságot, sikert, áldást, tudjuk, hogy van, aki megadhatja.

Másnak kívánunk, és másoktól fogadjuk is a kívánságokat. Magunk pedig fogadalmat teszünk. Fogadalmakat, melyek szólhatnak bármiről. Evésről, pihenésről, tanulásról, munkáról, családról, pénzről, szenvedélyekről. Az Ige most egy útmutatót ad elénk arról, hogy tulajdonképpen miben kell előrébb jutnunk azzal, hogy az idő telik. Egy újabb év telt el. Tegnap számot vetettünk azzal, amit magunk mögött hagyunk. Most tekintsünk előre. Ha szeretnénk előre haladni a hit útján, mire kell törekednünk?!

Ha eljutottunk a döntésig, hogy valóban szeretnénk előrébb lépni, ha a hittel kapcsolatos fogadalmat szeretnénk tenni, most meglátjuk, mit kell tartalmaznia.

Sokszor beszélünk arról, hogy az Isten elhívott minket az ő szolgálatára, hogy az Isten szerint való életet éljük. S ebben az igében is arról olvasunk, hogy az Isten ajándékai által az isteni természet részeseivé lehetünk. De hogyan? És miket kell tennünk? Konkrétan, hogyan kell az Isten szerinti helyes életet élnünk?

Sokszor csak annyit hallunk, hogy jól kell élnünk, Isten szerint. S van, amikor fogadalmunk is ennyi: jobb leszek. De az általános felületes jótanácsokból sokszor nem tudunk meríteni, s a mi fogadalmunk is könnyebben megtörik, hiszen megfoghatatlan. De itt Igénk nagyon egyértelműen elmondja nekünk, hogy miképpen kell élnünk az életben.

Az első és legfontosabb, hogy hitben, hitből, hit által. De ezt sokszor halljuk és tudjuk is. De mik ennek a tényleges következményei, mivel jár, és mivel kell, hogy járjon az, hogy valaki hitben él? Nézzük hát Péter felsorolását!

 

I. Először is igaz emberséget kell mutatnunk a hitben. Nem szabad tehát embertelennek lennünk! Emberségesnek kell lennünk. De miben nyilvánulhat ez meg? Abban, hogy ha szenvedni látjuk egy embertársunkat, akkor nem elfordítjuk a fejünket, hanem odafordulunk hozzá. Mert mindannyian emberek vagyunk, s ezért kell meglátnunk a másik emberben is az embert. Az emberséget. Azt, hogy őt is az Isten teremtette a saját maga képmására. S amikor könyörtelenek vagyunk valakivel, vagy csak így gondolunk rá, akkor ez kell, hogy eszünkbe jusson. Hogy senki sem alábbvaló az Isten előtt, s ezért kell emberségesnek lennünk a hitben. S az emberségben máris az isteni természetből kapunk valamit.

 

II. A második fontos dolog az isteni természet szerinti életben az ismeret. Ennek egyik legfontosabb eleme a helyes istenismeret. Meg kell ismernünk a Teremtőnket, és az Ő akaratát, hogy aszerint élhessünk is. S ezt úgy tehetjük, ha rendszeresen „ismerkedünk vele”. Úgy ahogyan egy fiatal pár ismerkedik, találkozgat, beszélget egymással, fürkészi, hogy a másik mit szeret, mire vágyik. Nekünk is rendszeresen találkoznunk kell Istenünkkel, itt a gyülekezet közösségében. Rendszeresen kell beszélgetnünk vele imádságainkban. És rendszeresen kell keresni az Ő akaratát az igeolvasásban. Így ismerhetjük meg Mindenható Urunkat! S ha már megismertük, akkor folytatnunk kell ezt a gyakorlatot, úgy ahogy a házasok sem költöznek külön, amikor összeházasodtak, nem döntenek úgy, hogy nem beszélgetnek többet, továbbra is egymás kedvében szeretnének járni a kapcsolatban. Így nekünk is ápolnunk kell az Istennel való közösséget. Ismernünk kell az Istent. 

De meg kell ismernünk a másik embert is, hogy vele is szeretetteljes, békés közösségben élhessünk. Mert ha nem ismerünk meg valakit igazán, akkor könnyen hozunk elhamarkodott döntést. Akkor könnyen bírálunk, ítélünk meg valakit. S a legtöbb emberi ellenségeskedésnek a gyökere, az a félreismerés. Nem vesszük a fáradtságot, hogy megismerjük a másik ember szándékát, és így nem is tudjuk azt megérteni. Ismernünk kell egymást. Ahogy említettem a legszorosabb emberi kapcsolatokban is. Egészen életünk végéig törekedni kell a másik ember egyre jobban és jobban való megismerésére. Hogy akit szeretünk, azt megismerve tudjunk újra és újra a kedvére tenni. Hogy az emberségben és ismeretben is azt mutassuk, hogy az isteni természet részesei vagyunk. Vegyük a fáradtságot az Isten és ember iránti ismeretre!

De annak a szónak, hogy ismeret, van egy másik fontos vetülete is. Az Isten szeretettel teremtett meg minket, embereket. És adott nekünk lelket és értelmet. Nem szabad a lelkünk mellett az értelmünket sem parlagon hagyni. Törekednünk kell arra, hogy a világról, amely felett hatalmat kaptunk, a lehető legteljesebb ismeretünk legyen, hogy azzal is helyesen tudjunk bánni. Törekednünk kell az ismeretre, az elménk pallérozására is, hogy minél több értékes és tartalmas dologgal tudjunk szolgálni a világ számára és Istenünk dicsőségére.

 

III. A harmadik elem a sorban, amit igénk említ az önuralom. Talán ez az egyik legnehezebb feladat. Hiszen az önuralmat pont akkor kell gyakorolnunk, amikor hirtelen felindulnánk, és a legnehezebb kordában tartani indulatainkat. De mégis ilyenkor kell, hogy helyén legyen a szívünk. Péter a leveleiben többször is erre int bennünket. Ahogy más helyen is olvassuk nála, Jézus példájából kell erőt merítenünk, aki nem gyalázkodott, nem fenyegetőzött. Önuralmat kell gyakorolnunk nekünk is, így lehetünk az isteni természet részeseivé. Akkor, amikor nem sikerül valami, akkor, amikor valami fáj, akár testileg, akár lelkileg. Önuralmat kell gyakorolnunk! Nem visszafojtanunk magunkba az érzelmeket, hanem azokat helyesen, önuralommal kezelni. Mert így lehet békességünk másokkal és önmagunkkal. Mert nem csak mások ellen gerjedünk fel hirtelen, hanem magunk ellen is. És sokszor még az Isten ellen is. És meggondolatlan cselekedeteink nagyon sokszor járnak veszedelmes következményekkel. De az önuralom az, amely elvezet a békességre, és az isteni rend szerint való életre.

 

IV. A negyedik dolog, amire törekednünk kell, az állhatatosság. Kitartó, hűséges, elszánt. Ilyen hittel kell élnünk! És ilyen hitben kell végeznünk Istentől kapott feladatainkat. Mert sokszor csak belekezdünk valamibe, aztán az első nehézségeknél feladjuk. Talán a hitünkkel is voltunk így. Hogy a nehézségekben inkább elfordultunk Istentől. Pedig ő állhatatosságra int bennünket. De ugyanígy állhatatosan kell cselekednünk feladatainkban. Mert kitartás nélkül nem lehet eredményt elérni. Ami nagyon könnyen sikerül, azt nem is tudjuk igazán értékelni. De amit kemény, állhatatos, hűséges, elszánt munkával ér el valaki, azt igazán értékelni tudja. Aki nem kitartóan hisz, nem kitartóan él, azt csak kudarcok fogják érni, mert soha nem fogja tudni véghezvinni azt, amit szeretne. De aki állhatatosan él, annak eredmények fogják kísérni útját. Így aki állhatatosan hisz, az lesz részese az isteni természet szerint való életnek.

 

V. A következő pontunk a kegyesség. A kegyesség, mely kettős értelmet takar. Egyfelől kegyes életet kell élnünk a hitben, istenfélelemben. Rendszeres lelki életet kell élnünk. Szüntelenül Isten közösségét kell keresnünk. Hiszen ahhoz, hogy az isteni természet szerint élhessünk nyilvánvaló, hogy Isten közösségében élhetünk így.

De a kegyesség fogalom alatt az emberek iránti kegyességet is kell értenünk. Így ismét a könyörületesség kap nagy hangsúlyt. Kegyelmesnek kell lennünk az emberek iránt. Kegyességet, kegyelmet gyakorolni akkor lehet, ha valaki kegyelmet kér. Ha valaki bocsánatot kér, akkor bocsássunk meg. Ne utasítsuk vissza. Hiszen minket sem utasít vissza mennyei Atyánk, amikor az ő bocsánatát kérjük. Mi is legyünk hát kegyesek a másik ember iránt.

 

VI. Az utolsó előtti feladatunk a testvéri szeretet. Bizony erre is kell, hogy figyelmeztessen minket az ige. Mert sokszor éppen azokat felejtjük ki a szeretetünkből, akik a legtöbbet érdemelnék. És inkább azoknak akarunk a kedvére tenni, akik még nem állnak olyan közel hozzánk. Azokkal pedig nem törődünk, akik viszont velünk törődnek. De törekedni kell a testvéri szeretetre is. Itt is a gyülekezet közösségében. Otthon is a családi közösségben, és a baráti közösségben. Mert az Isten szeretet, és így csak a szeretet által élhetünk mi is az isteni természet szerint.

 

VII. Végül, de nem utolsó sorban nagyon fontos, hogy minden embert tudjunk szeretni. És ez nem azt jelenti, hogy minden embert kedvelnünk kell, vagy hogy minden ember tetsszen nekünk, szimpatikus kell, hogy legyen. Mert ezek más dolgok. Az, ha valakit kedvelünk, vagy tetszik, az más érzelmeken alapul, mint a szeretet. Mert nyilvánvaló, hogy nem tetszhet minden ember, nem kedvelhetünk mindenkit, nem lehet mindenki szimpatikus. De szeretnünk kell minden embert. Szeretettel kell fordulnunk feléjük, ahogyan Krisztus is tette, még a gyalázói, kínzói felé is szeretettel fordulva. Emberségesen, kegyesen.

Ezeknek megfelelően kell élnünk, és akkor az isteni természet részesei leszünk. Persze nem mi leszünk Istenek. Sőt, éppen azt látjuk meg ebben az isteni természetben, melyben részeltet bennünket az Isten, hogy mennyire nem tudunk annak megfelelni.  Mert most, hogy ezeket végiggondoltuk, biztosan eszünkbe jut, hogy de szép is lenne így élni, de jó lenne így kezdeni az előttünk álló új időszakot! Csak hát mi nem vagyunk erre képesek. Eddig sem sikerült igazán megtartani a fogadalmakat. Hányba buktunk már bele. És most pont egy ilyen nehezet, összetettet, hogyan lennénk képesek? Pedig ahogy olvassuk, az Isten ereje segít bennünket ebben, ő adta az ígéreteket, ő segít abban, hogy olyan életet éljünk, amely kedves előtte, amelyben megérezhetjük azt a természetet, amelyet ő szánt az embereknek, a világnak. Nem a magunk erejéből tudunk így élni. Ha valóban csak arra gondolnánk, hogy mi lesz velünk, mi nem vagyunk erre képesek. Akkor kétségbe eshetnénk. De van, aki képessé tesz minderre bennünket.

Szeretet, békesség, nyugalom, kegyesség, tudás, eredmény. Ugye ezek már nem is állnak távol egy-egy újévi kívánságunktól? Ezek a szavak csengenek össze, ha az előbb felsoroltak szerint élünk, és azok következményeire tekintünk. És az Isten segítségével így is élhetünk. Szinte egy bűntelen élet képét kapjuk így. Mert valóban, aki így él, az megéli azt a csodát, hogy az Isten elvette a bűneit. És annak az élete nem lesz terméketlen, az nem lesz tétlen. De aki nem erre törekszik, arról azt mondja az Ige, hogy vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.

Aki megérzi, hogy milyen nagy csoda, hogy Krisztus elvette a bűneit, és érzi, hogy őt is elhívta az ő követésére, azok így élnek, és azokról azt olvassuk, hogy nem fognak megbotlani soha, s így jutnak be dicsőségesen a Mennyek országába. Nem botolhatunk meg, mert minket is elhívott az Úr. És ő segít bennünket végig az Úton ereje által, hogy gyakoroljunk emberséget, ismeretet, önuralmat, állhatatosságot, kegyességet, szeretetet.

És milyen jó azt olvasni, hogy ezek által az isteni természet részeseivé leszünk, mert ő részeltet abból bennünket. De ebből, amellett a boldogság mellett, hogy azt látjuk, hogy élhetünk igazabbul is, azt is látjuk, hogy a teljes, valóságos Isteni természetben, milyen tehát az Isten. Mert az Isten mindig emberségesen tekint ránk. Sőt, ő maga lett emberré. Karácsony után különösen értjük a több helyen idézett mondatot: „Tégy úgy, mint Isten: légy emberré!”. Ő ismer a legrejtettebb pontjainkig, ő valóban színről színre lát bennünket. Ő nem gerjed jogtalanul haragra, sem úgy haragra, hogy meggondolatlanul cselekedne velünk. Ő ismeri a következményeket. Ő kitartóan állhatatosan áll mellettünk és vezet bennünket, akkor is, ha mi lemaradnánk. Ő kegyes hozzánk és mindig szeretettel fordul felénk. Ez az igazi isteni természet. És mi ennek az Isteni természetnek lehetünk részesei. De itt a földön egyelőre csak részesei, mert a teljességet majd nála élhetjük meg. De addig kívánom, hogy itt a földön minél inkább váljunk ennek az isteni természet szerinti életnek részeseivé! Így kívánok a hitben, emberségben, ismeretben, önuralomban, állhatatosságban, kegyességben és szeretetben gazdag új esztendőt! Ámen

 

Mindenható Urunk!

Csodálatos Dicsőséges Isten vagy Te, aki olyan szépen teremtetted meg a világot. Te teremtetted az évszakokat. S köszönjük, hogy a változó időkben, az idő múlásával egy újabb évre készülhetünk.

Nagyon szeretnénk úgy élni, ahogyan azt Te elvárod tőlünk, ahogyan Te tanácsolod nekünk. De látod, hogy a bűnt legyőzted, bűneinket elvetted, és mi mégis sokszor elfelejtjük ezt és hibázunk. Kérünk, bocsásd meg ezeket nekünk!

Segíts bennünket, hogy helyesen éljünk a Te erőd által, ahogyan ígéretet is kaptunk. Hogy a hitben emberségesek tudjunk lenni, gazdagodjunk ismeretben, gyakoroljunk önuralmat, éljünk kegyesen, legyünk állhatatosak, és mindig tudjuk szeretni a másik embert.

Olyan jó Urunk Téged követni. Mert Te tökéletes vagy minden tekintetben. Jó újra felismerni, hogy Te mire hívsz el bennünket. Erre a tökéletes isteni természetre. Mert Te mindig a javunkat akarod.

Így köszönjük Neked azokat a dolgokat, amik megerősítenek bennünket!

Kérünk most azokért az emberekért, akik nehézségeken mennek keresztül. Akik most vesztettek el valakit. Akik emlékeznek, és valakinek a hiányával indulnak az újnak. Urunk, Te látod fájdalmukat. De kérünk, hogy segíts nekik, hogy a sok szép emlék és Beléd vetett hitük és bizalmuk által jussanak túl a nehéz időn. Te emeld fel őket, hogy újra békességgel telhessen meg a szívük.

Urunk Neked hatalmad van mindenek felett. Te irányítod bölcsen a világot. Segíts bennünket, hogy érthessük meg döntéseidet és akaratodat. De tudjuk, még ha nem is értünk meg mindig mindent, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra válik.

És tudjuk, hogy bármilyen fájdalom ér is bennünket itt a Földön, kárpótolni fogsz bennünket a mennyben.

Ahogy Krisztust is kárpótoltad, aki meghalt a bűneinkért, de TE feltámasztottad, hogy legyőzze a halált, és ott üljön a Te trónusodon.

Kérünk, részeltess minket is kegyelmedben, és az isteni természetben!

Áldd meg az Új esztendőnket! Segíts, hogy tudjunk előre lépni a hit útján.

Szent Fiadért kérünk, hallgass meg minket! Ámen!

 

„Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” Ámen.