Évadnyitó kirándulás a fővárosba

Idén tavasszal már negyedik alkalommal érkezett a debreceni InterCity vonat nagyerdei utasokkal kulturális évadnyitó kirándulásra Budapestre: április 4-én a gyülekezet tagjai közül 26-an választottuk az utazás eme kellemes formáját. A vészjósló időjárás-előrejelzéseket meghazudtolva csodás napsütéses időben volt részünk, amely nemcsak jókedvre derített minket, hanem bizony kicsit el is bódított a fővárosi forgataggal egyetemben.
A délelőtt a már megszokott pesti belvárosi sétával indult: ezúttal a palotanegyedi asszonyoknak eredtünk nyomába. A híres-neves színésznék, Blaha Lujza és Márkus Emília pályaképe után az ismeretlen Trugly Margit és az általa alapított Kékkeresztes Márta-nővérek Egylete nevét és ténykedését ismerhettük meg. A Rókus-templom előtt a csupán alig néhány napja felállított Tormay Cecile-szobor kapcsán megemlékeztünk a Nobel-díjra jelölt, ám csak a napjainkban újra kiadott írónőről, majd a két forradalmi múzsa, Jókainé Laborfalvi Róza és Szendrey Júlia utolsó hajlékát nézhettük meg alig fél utcányira egymástól. Felfedezhettük a 20. század egyik legodaadóbb egyházi képzőművészét az érdekes sorsú Feszty Masa személyében, s híres Úti Boldogasszony-képe alapján megállapíthattuk: Feszty Árpád és Jókai fogadott unokájának, Jókai Rózának a lánya méltó neves őseihez. Gróf Nádasdy Borbála visszaemlékezéseiből megtudhattuk, milyen volt az élet az ötvenes években a szétlőtt fővárosban egy arisztokrata számára, illetve időben visszaugorva azt is megtudhattuk, mitől is „csekonics” egy Csekonics, legyen akár az egyik legszebb palotával büszkélkedő, legnagyobb társasági életet élő udvarhölgy a 19. század végéről. Végezetül megismerkedhettünk az Evangélikus Egyház nagy jótevőjével, a teljes könyvtárát az egyháznak adományozó, a csillagász látcső mögé is gyakran beálló, s így az Andromda egyik szupernóváját is elsőként megpillantó Dégenfeld-Schomburg Berta grófnővel.
A történelem hangulata s a Trefort-kerti felfrissülés után a Nemzeti Galéria „Hősök, királyok, szentek – a magyar történelem arcképcsarnoka” című nagyszabású kiállítását néztük meg. A mindannyiunk által ismert híres romantikus festmények (Honfoglalás, Vajk megkeresztelése, Az egri nők, Zrínyi kirohanása, Frangepán és Nádasdy búcsúja, Buda visszavétele, A Lánchíd alapkőletétele, Széchenyi, Nemzetőr) a Himnusz és a Szózat soraival vezettek egyik kiállítótérből a másikba. Nemcsak megtekinthető, de kézbe fogható, lapozgatható volt az új Alaptörvény 301-303. számozású díszkiadása és a kordokumentumok között a „Hymnus” kicsit megégett szélű papirosai mellett megtaláltuk a tordai vallásbékét becikkelyező egykori országgyűlési határozat eredeti példányát is.
Impozáns helyen, a Vár Dunára néző udvarán készült csoportképünk, majd még éppen elértük a Sándor-palota előtt a Kormányőrség zenés őrségváltását. A Halászbástyán hömpölygő tömegben igazán turistának érezhettük magunkat, alig-alig hallottunk magyar szót, s lendületünk sem tartott már sokáig, csak épp a nevezetes Bécsi-kapuig.
Az élményekkel, benyomásokkal eltelve szálltunk fel hazafelé tartó vonatunkra, amelynek még azt is elnéztük, hogy félúttól - világítás nélkül robogva – már a megérdemelt pihenésre biztatta a szívben-lélekben feltöltekezett, de testileg igencsak megfáradt társaságot…