Ismeretlen ismerős:

- Melyik gyülekezetbe jár az unokád? Abba, ami ott van Debrecenben az Egyetemnél.
- A Bolyai utcaiba?
- Nem. Az Egyetemi Gyülekezetbe, ami ott van az Egyetem főépülete mellett.
- Hmm? Az nem könyvtár?
- Nem. Már több mint 10 éve újra templom. Több száz fiatal jár oda.
- De ugyanaz a lelkésze, nem? Valami Püski.
- Nem. Ugyanaz a család. Mármint az a fia.
(Alkalmi beszélgetés két idősebb között, valahol Kelet-Magyarországon.)

Ez a beszélgetés tényleg megtörtént. Habár a fiatalok számára (és a Nagyerdei Gyülekezet tagjai számára) már egyértelmű a felállás, most mégis fordulatot vesz a történet. Szeptembertől a két Püski valóban egy gyülekezetben fog szolgálni. Azaz mégsem. Mert a fiatalabb másokkal összefogva, új gyülekezetet indít.

Sokaknak ennyi az elérhető információja rólam. Esetleg annyi, hogy vasárnap délelőtt ott szoktak ülni a fél 9-es istentiszteleten a családdal (feleség és 3 gyerek) az orgona karzat alatt. Kb. 1500 diák meg pont az ellenkezőjét tudta. Ott valahol a Bolyai utcán (?) van egy „fura templom”, ahol meg a „Dani apukája” a lelkész.

És valóban. Az elmúlt 10 évben azon dolgoztam, hogy felépítsünk egy olyan gyülekezetet az Egyetemen, ami otthona lehet sok száz fiatalnak. Így növekedtünk, így lettünk 3 közösséggé (Egyetemi Templom, Kassai út, Böszörményi út). Bibliaköröket szerveztünk, istentiszteleteket indítottunk, egyetemi órákat tartottunk. Kirándulásokat, konferenciákat, táborokat szerveztünk; újabb és újabb munkatársakat vettünk fel azért, hogy elérjük ezt a célt. Sok száz fiatal reagált erre a hívásra, és sok száz fiatal fejezhette be úgy az egyetemet, hogy a keresztyén közösséghez tartozás az élete részévé vált. Azt is tapasztaltuk ugyanakkor, hogy az egyetem után nehéz tovább menni, lelki otthonra találni.

Valahogy sokan nem találták meg azt a lelkiséget, lendületet, ami megszólította őket. És nincsenek egyedül, mert sokan a városban élő ismerőseim közül ugyanezt fogalmazták meg. Ezért egyre inkább az vált a hitvallásommá, hogy a meglévő gyülekezeteknek is nyitottabbá kell válniuk az újabb emberek felé, de emellett új gyülekezeteket is kell indítanunk, hogy ezek az emberek is helyet találjanak a Református Egyházban. Akárcsak a valódi életben. Néha a lakást kell átalakítani, néha új lakást kell építeni, ha újak érkeznek.

Saját történetem is predestinál erre a munkára: Egyházból jőve, földrajzot, geológiát tanulva, de aztán mégis a teológia felé (is) kanyarodva kaptam lehetőséget az egyetemi lelkészi munkára, amelyet most azért váltok fel egy új gyülekezet indításával, hogy helyet készítsünk azoknak, akik talán még kívül vannak, vagy még nem találtak otthonra.

Püski Dániel