Levélféle gyülekezetem tagjaihoz
Kedves testvéreim: bátyáim és nővéreim, öcséim és húgaim!

Az utóbbi hónapokban úgy alakult, hogy általában a fél 11-es istentiszteletre jártunk. A bejárattól jobbra, oldalt a második sor szélén ültünk. Sosem szeretettem ezt a helyet. Mostanában azonban rájöttem, milyen óriási előnnyel járt. Az istentisztelet előtt ugyanis mindig alaposan körbe néztem. Fel a karzatra, hátra a templom faláig, és szembe, az átriumba is. Sosem mulasztottam el, hogy számba vegyem magunkat. Általában többször is. Kiket látok, kik hiányoznak, kikkel lenne jó néhány szót váltani az istentiszteletet követően. Mindig jó volt látni benneteket. A második vasárnap következik, amikor nem fogunk találkozni. Bevallom, máris hiányoztok.

Tegnap újra megnéztem a tavalyi gyülekezeti táborban készült kisfilmet. Egyszerre volt felemelően szép és torokszorítóan szomorú élmény. Jó volt újra átélni a megunhatatlan és felejthetetlen pillanatokat, ugyanakkor minden pillanatban ott volt a megválaszolhatatlan és nyugtalanító kérdés: mi lesz velünk idén nyáron? Tudom, hogy erre most nincsen felelet, nem is ezért fordulok hozzátok. Sokkal inkább kérni szeretnélek titeket: Ha nem is találkozhatunk, tartsuk a kapcsolatot! Telefonon és levélben, imádságban és szeretetben. Sírjunk a sírókkal, örüljünk az örülőkkel! Mert ettől és ezért vagyunk gyülekezet, Krisztus népe. 

Lehetne a gyülekezeti honlap és a facebook oldal (https://www.facebook.com/refnagyerdo/) az a felület, ahol megjelenhetnének beszámolók arról, ki hogyan éli meg a nehéz időszakot, kiért, miért imádkozhatunk. Gondoljunk szeretettel gyászoló lelkészeinkre, gyűjtsük össze ki szorul fizikai vagy lelki segítségre! Hallgassunk istentiszteleteket, tájékozódjunk a reformatus.hu honlapról! Többet ér, mint a hírportálok háromperces szenzációi.

Remélem hamarosan találkozhatunk személyesen is!

Szeretettel: Hodossi Sándor (tiszteletbeli presbiter)