Zelk Zoltán: Felelj, ha vagy!

(1954)

"Szélfútta levél a világ.

De hol az ág? de Ki az ág?"

"Irgalmas és kegyelmes az Úr,

türelme hosszú, szeretete nagy.

Nem perel mindvégig,

nem tart haragja örökké.

Nem vétkeink szerint bánik velünk,

nem bűneink szerint fizet nekünk.

Mert amilyen magasan van

az ég a föld fölött,

olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.

Amilyen messze van

napkelet napnyugattól,

olyan messzire veti el vétkeinket.

Amilyen irgalmas az apa fiaihoz,

olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.

Hiszen tudja, hogyan formált,

emlékszik rá, hogy porból lettünk.

Az ember napjai olyanok, mint a fű,

úgy virágzik, mint a mező virága.

Ha végigsöpör rajta a szél, vége van,

még a helyét sem lehet felismerni.

De az Úr szeretete mindörökké

az istenfélőkkel van,

és igazsága még az unokáikkal is;

azokkal, akik megtartják szövetségét,

és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével."

(Zsolt 103,8-18)