2020. október 22. - Előd
  • Email:
  • Telefon: 36-52-410-811
  • 4032 Debrecen Bolyai u. 25.
Magyar In English
Istentiszteletek
Szivárvány újság
Zenék
Legfrissebb igehirdetések
Vallomások
Pályázati projekt

Pályázati projekt

Különbözőek vagyunk, de eggyek!

2012. május 27.
Meghallgatás:

 

Különbözőek vagyunk, de eggyek!

 

Textus: ApCsel 2,1-13

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: «Íme, akik beszélnek, nem valamenynyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.» Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: «Mi akar ez lenni?» Mások azonban gúnyolódva mondták: «Édes bortól részegedtek meg.»” 

 

Imádság:

Drága Mennyei Atyánk az Úr Jézus Krisztus által!
Hálát adunk e Pünkösd ünnepéért, hogy összegyűlhettünk egy új istentiszteleten. Hálát adunk a konfirmandusokért, hálát adunk, hogy ma is gyűjtesz új tagokat. Add, hogy a hit megerősítse őket és egész életükre vezérfonal lehessen. Add a Te Szentlelkedet ma is mindnyájunknak, ahogy azt az első pünkösdi gyülekezet kapta. Köszönjük, hogy lehetőségünk van úrvacsorával élni a Szentlélek által a bűneink bocsánatára és üdvösségünkre. Áldást kérünk az egész gyülekezetre, különösen ezekre az ifjakra, akik most vesznek részt az úrvacsorai közösségben. Add, hogy az ige magja jó földbe hulljon! Hálát adunk a szerető szülőkért, tanítókért, barátokért. Kérjük Urunk, hallgass meg minket! Ámen


Lekció: ApCsel 2,14-18

„Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: «Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; minden halandóra: Szó szerint: minden testre; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.»”

 

Szeretett Testvérek!
Ez egy csodálatos nap, csodálatos pünkösdi napra virradhattunk. Jóel próféta is így gondolta az Úr napját, hogy milyen csodálatos lett, amikor az Isten kitölti az ő lelkét minden halandóra. És valóban olyan csodálatos volt ott az első Pünkösd, ahogy betöltötte a tanítványokat vagy mindazokat, akik ott voltak azon a napon.
Csodálatos ez az ünnepnap a mi számunkra is, itt, akik most itt vagyunk, mert egy újabb lehetőség és újra lehetőség arra, hogy Isten kiárassza ránk az ő Szentlelkét. Istennel élő kapcsolatban lehetünk, és ez mindig csoda, és ez mindig csodálatos. 
Elkezdődött az a korszak a Pünkösddel, amikor valóban mindenki megkaphatja Isten Szentlelkét. Hisszük-e?
Azt énekeltük: „Jövel Szentlélek Úristen”. Mindannyian kértük, hogy jöjjön a mi életünkbe Isten Szentlelke. Igen, és most valóban kiáradhat ránk az Isten Szentlelke. Több ezren kapták meg ott, az első Pünkösdkor. Kik nem kapták meg? Mert sokszor szoktak ilyen kifogásokat keresni emberek, hogy ‘én nem kaptam, én miért nem kaptam’? Kik nem kapták? Akik csak nézőközönségként voltak jelen, akik csak figyelték, hogy mi ez, akik úgy gondolták, hogy édes bortól részegedtek meg, azok, akik most nagy örömben vannak a Szentlélek által. 
De így szokott lenni nagyon sok rendezvényen is, hogy vannak, akik résztvevői a rendezvénynek, valamilyen alkalomnak, és vannak, akik távolról figyelik, és talán csak kritizálják, kívül maradnak nézőként, és nem részesednek az örömében annak, amit valaki elkészített számukra. 
Most hadd figyelmeztessen először a pünkösdi ige arra, hogy mi ne csak nézőközönség legyünk, hanem résztvevői legyünk az Isten Szentlelke kiáradásának. Kapjuk mi magunk is egyen-egyenként. És mielőtt kifogásokat keresnénk, Jézus szavára is emlékezzünk, amikor Ő így mondta: „Ha Ti, apák, gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket mindazoknak, akik kérik tőle.” Adni akarja az Ő Szentlelkét a mi mennyei Atyánk! Elfogadjuk-e ezt a mennyei ajándékot? Isten fiaivá fogadott bennünket, fiatalokat és időseket, és szeretne megajándékozni minket, szeretne részeseivé tenni ennek az ajándéknak. 
Péter nagyon jól tudta, hogy mindenkihez szól. Szólt mindazokhoz, akik csak bámészkodtak, de szólt azokhoz is, akik őszintén kérdezték, hogy mi akar ez lenni? Aztán majd később kérdeznek Pétertől is, hogy mit cselekedjünk? És akkor Péter el tudja mondani, hogy „térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindannyian és megkapjátok a Szentlélek ajándékát”. 
Azt is észre kell vennünk, hogy nemcsak kiváltságosok kaphatják meg, nemcsak a t5zenegy tanítvány, nemcsak azok, akik eddig ismerték Jézust, hanem aztán az a háromezer ember is, aki megkeresztelkedik, és hitünk szerint nagyon sokan ezután megkaphatták az Isten Szentlelkét.
Aztán Péter ezt is mondja: „Nektek lesz ez, és a ti gyermekeiteknek.” Vagyis minden nemzedéknek. Minden nemzedéké ez az ígéret, amit Jóel is mondott, és amit itt Péter idéz Jóel próféta könyvéből. Nem kiváltságosoké tehát, mert megkaphatják fiatalok és idősek, megkaphatják szolgák és szabadok, megkaphatják mindenféle nemzetből valók, hiszen azt is olvastuk, hogy nagyon sokféle nemzet volt ott Jeruzsálemben éppen akkor. A vallás tehát így megszabadult ezektől a kötöttségektől, amit azelőtt talán úgy gondoltak, hogy csak a zsidók, csak a kiváltságosok kaphattak meg, most megkaphatja bárki, aki kéri, aki keresi. 
És itt különösképpen ki van hangsúlyozva az is, hogy a nemzedékek megkaphatják. Megkaphatják az idősek és a fiatalok. De hogyha magunkba nézünk, akkor tudjuk nagyon jól, hogy nagyon sokáig vagy nagyon sokszor a vallást inkább az öregeknek, az időseknek a tevékenységéhez sorolják sokan. Különösképpen az elmúlt rendszerben, és különösképpen hát akár elöregedő kis falvakban vagy eldugott helyeken, amikor úgy gondolják, hogy kiment a divatból, talán már csak néhányan maradnak. Még sajnos mondogatják sokan idősek, hogy ha mi kihalunk, akkor hogy lesz egyház? Ennek a csodáját is észre kell vennünk, hogy bár kihaltak már nemzedékek, mégis van egyház, sok-sok veszély, sok-sok baj ellenére is. 
Aztán azt is láthatjuk, hogy a nemzedékek között bizonyos feszültség is kialakul, akár a val-lásgyakorlásban, akár a gyülekezethez tartozásban is, hiszen az időseknek azt szokták felróni vagy mondani, hogy ragaszkodnak a tradíciókhoz, semmi újat nem akarnak beengedni a gyülekezetbe. Persze láttam én már nagyon maradi fiatalt is és nagyon frissen gondolkozó öreget is, úgyhogy ebben sem szabad nagyon általánosítanunk. Ugyanakkor látnunk kell, hogy fontos ez, hogy az időseink akarják a tradícióikat megtartani, hiszen akkor gyökér nélkül maradnánk. Szükséges az, hogy meglegyenek azok a folytonosságot is megadó dolgok, akár az egyház, a gyülekezet életében, amik jellemzők talán az idős korra. 
Olykor azonban negatív előjellel is szokták ezt emlegetni, amikor – és persze a jelenlevők kivételek – az idősebb testvérek megszólják a fiatalokat talán éppen a ruha miatt, vagy éppen a tiszteletlenség miatt, vagy – akár jogosan is –, hogy hogyan viselkednek. Persze tudjuk nagyon jól, hogy nem ettől függ a keresztyén élet. Most még kértem a fiataljainkat, hogy fehér blúzban, fehér ingben jelenjenek meg, de majd később szabad nekik farmerben is jönni, vagy szabad nekik akár pólóban is jönni, csak jöjjenek. Mert nem a külső számít! Igen, talán ilyen negatív megszólások is lehetnek az idősebbek részéről, de én hiszem, hogy nagyon sokan már nem így gondolkozunk. Mégis kellenek tehát a tradíciók egyik oldalról.


És most a fiatalok. A fiatalok sokszor szeretnék ezeket a tradíciókat teljesen kisöpörni, és így azt látjuk, hogy gyökerek nélkül maradnának, és úgy talajt vesztetten nehéz megállni, megmaradni a hit útján. Persze az jó, hogy szeretnétek, szeretnénk változást, szeretnénk előrehaladást, szeretnénk újulást, és milyen jó lenne, ha valóban ez a kettő együtt lenne. Maradjon meg a tradíció is, és mellette jelenjen meg az új. Mert hogyha csak a tradíció van meg, csak tradicionálisan gondolkozunk, akkor kiszárad az egyház. 
Ha ezt megfigyeljük az egyháztörténelem során, hogy amikor ilyen kiszáradásos időszak volt, akár egy racionalizmus kora után, mindig kellett valaki, aki újítson, mindig kellett valaki, aki megújítsa az egyházat, vagy amikor már túlságosan sok minden beszivárgott az egyház életébe, akkor kellett, aki megtisztítsa. Ezért jöttek a reformátorok. 
És bizony így lehet talán a mai kornak is az egyik jellemzője, hogy akik csak nagyon tradicionálisan gondolkodnak, hagyományokban látják az egyház létét. Van a Káté könyv elején egy ilyen, hogy: Mihez hasonlítjuk az egyházat? Ott fel van sorolva, hogy múzeum, temetkezési vállalat és stb. Akik csak ezt látják az egyház létében, azok tévednek, mert az egyház folyton előre is megy. Az egyháznak folyton előre is kell mutatni. 


Jézus, maga is ragaszkodott a törvényhez bizonyos szintig. Azt mondta: „Azért jöttem, hogy a törvényt betöltsem, nem azért, hogy eltöröljem”. De ez a betöltés nem azt jelentette, hogy akkor most mindent szó szerint kell megcselekedni, hanem szeretettel kell betölteni. Azt mondja az egyik helyen – talán ismerjük, amikor a szombat napért vonják felelősségre –, hogy: „Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat van az emberért”. Vagyis az ember a fontos, a szeretet a fontos.

És a gazda is az ő tárházából hoz elő újat és ót. Mind a kettőre szükség van. És így hadd legyen egymás mellett most a Pünkösd ünnepén is az, hogy kellenek az idősek és kellenek a fiatalok, akik újabb ötletekkel, és akik újabb akarással is itt vannak a közösségben. 
Jóel próféciája érdekes módon szól hozzánk. Talán nem így várnánk. Azt mondja Jóel, hogy: „Prófétálnak fiaitok és leányaitok”. Legtöbbünknek a gondolkozásában a prófétáról egy jó öreg ember jut eszébe, és nem az, hogy a fiatalok fognak felállni és prófétálni. De hogy is volt Zsuzsikám, hogy a prófétai tisztünk mi is a gyülekezetben? Az, hogy nevéről vallást tegyünk, hogy megismerjük az Isten akaratát, elfogadjuk, hiszen a próféta ezt tette. Megértette az Isten akaratát és tovább adta, elmondta a népnek. És ez a mi prófétai tisztünk. És ezt már megtehetik a fiatalok is, és ehhez kellett az ismeret és ehhez kell a tradíció olyan értelemben, hogy meg kellett tanulni a kérdésekre a választ. Meg kell tanulni sok mindent a Bibliából, hogy azt aztán tovább tudjuk adni másoknak. És ugyanakkor miközben továbbadjuk, bizonyságot teszünk arról, hogy ez számunkra ma is új és ma is fontos. 
Aztán azt is olvassuk és az is van Jóel próféciájában: „Ifjaitok látomásokat látnak”. Hát a látomásokhoz nekünk azok a képek jönnek, hogy hát ilyen csodálatos, talán földöntúli, talán elképzelhetetlen látomások vannak az emberek életében, hogy aztán az által Isten az ő hitüket erősítse. 
Én most szeretnék inkább egy másik fajta értelméről szólni ennek a látomásnak, a látás vonatkozásában. Az előregondolkozás, az előrelátás dolgában. És lehet ez a fiatalokban is. Az egyház jövőképéről, az egyházi életről szabad nekünk gondolkozni és szabad nekünk akár újat akarni is. Talán éppen a fiatalok, akik most itt ülnek vagy már régebben konfirmáltak fogják majd a jövő egyházát alakítani másképpen. Vigyázva arra, hogy legyen tradíció is, de vigyázva arra, hogy menjünk tovább is. 
„Véneitek álmokat álmodnak”. És hát az idős testvérek épp arról szoktak panaszkodni, hogy ‘aludni sem tudok, nemhogy álmodni!’. Hát bizony nagyon sokszor van ez, hogy akár ilyen ébrenléti álom van vagy a kettő határán jönnek gondolatok. És nem feltétlenül azt jelenti, hogy csak a mélyalvásban pont ott nincsenek álmok. Hanem előjönnek a megélt események. És a megélt eseményeket kell értelmezni és újra átgondolni. Aztán azt mondja a zsoltáríró, hogy „Még éjjel is oktatnak engem az én veséim” és azt is mondja, hogy „Az Úr az ő szerelmeseinek, akiket szeret, annak álmában is ad eleget”. És hogyha gondolunk a bibliai álmok közül néhányra, akkor vannak ilyen figyelmeztető álmok. Jákób is maga előtt látott egy nagy lajtorját, egy létrát, amin föl és le jártak az angyalok. És van hozzá egy kijelentés, hogy én veled leszek és én foglak téged kísérni. Aztán Jézus, a kis Jézus nevelőapja József álmában kap útmutatást Istentől, figyelmeztetést: vedd magadhoz a gyermeket és menj vele Egyiptomba, és maradj ott mindaddig amíg ez az őt halálra üldöző Heródes meg nem hal. Igen, talán éppen az idősek, ebben a belső érettségben jobban értik, hogy mi történt régen, és a régen történt dolgokból is – meg hát persze azóta, ami addig hozzárakódott – tudnak az ő álmaiknak értelmet szerezni. Lehet, hogy én is öregszem már, de vannak olyan álmaim, amikor valamire figyelmeztet az Úr, vagy valakit éppen elém hoz az Isten álmaimban és figyelmeztet, hogy talán őt kellene meglátogatni, talán őhozzá kellene odamenni és szólni, talán őt kellene figyelmeztetni. És legyünk hálásak az ilyen álmainkért, amikor Isten valamire tanít bennünket a mi álmainkban is. 
Egymás után vannak tehát ezek a feladatok, a mi ifjaink prófétálhatnak, vallást tehetnek az ő hitükről, látomásokat látnak, vagyis újat mondhatnak, újat láthatnak előre, és álmodhatunk is, és az álmainkban Isten taníthat bennünket. Persze senki se akarja azt letagadni, hogy vannak különbségek a fiatalok és idősek között. Nem arról van szó, hogy most valami hamis toleranciát hirdessünk meg, hanem arról a csodáról, ami Isten Lelke jelenlétében létrejöhet közöttünk. Hogy ezek a dolgok és a mi különbözőségeink kiegészíthetik egymást, segíthetik, gazdagíthatják egymást. Egy keresztyén konferencián azon vitatkoztak, hogy hát hogy is legyen ez a feszültség megoldva, és akkor ez a rövid megállapítás, határozat született: megegyeztünk abban, hogy különbözünk, de elhatároztuk, hogy szeretetben, szolgálatban egyek leszünk. És ez a két pólus: az idősek és fiatalok, megegyeztek abban, hogy különbözőek. Megegyezhetünk abban, hogy különbözőek vagyunk, de Isten Szentlelkének a csodája lehet akár itt most, akár a gyülekezeti táborban, akár a gyülekezet hétköznapjaiban, hogy mégis közösen élhetünk és szolgálhatunk. 
Adjon nekünk prófétai látást az Úr és adjon nekünk ismereteket, adjon nekünk álmokat az Úr, hogy ne ragadjunk le, hanem tudjunk a tradíciókra építkezni. Tudjuk együtt látni a kettőt, mert a keresztyénség évszázadai alatt mindig látnunk kell, hogy szükség van tehát rögzített normarendszerre, szükség van Káté kérdés-feleletekre, szükség van ismeretre, ugyanakkor szükség van vezetésre, szükség van mindennapi kapcsolatra az Úr Istennel, mert ez fogja megtartani és ez tartotta meg idáig is az Isten egyházát.
A feszültség, ami talán látszik olykor, hogy tradíció vagy a következő időknek a dolgai jelennek meg, ez a feszültség mozgatja, mozdítja előre, így nem öregszik meg az evangélium. Így lesz a több száz éves evangéliumból is élő evangélium. Hogy ez a kettő együtthat az Isten Szentlelke által, az Igazság Lelke vezethet bennünket. Így mondja János evangéliumában az ige, hogy „Eszetekbe juttatja a Szentlélek mindazt, amit én mondtam nektek” – mondja Jézus. És ugyanakkor pedig elvezet az igazságra benneteket. 
Érezzük? A múltat eszetekbe juttatja, amiket cselekedett az Úr Isten, hogy az ő kereszthalála a Szentlélek által érthető meg, és ugyanakkor vezet. És a vezetés pedig előre mutat, tehát nem egy statikus dolog, hogy na most akkor itt megállunk és sehova tovább, hanem előre. Elvezet titeket az igazságra. Így lesz egésszé a mi gondolkozásunkban is a keresztyénség, így lesz a mi gondolkozásunkban is együtt a gyülekezet közössége és az egyház. 
A niceai hitvallás így mondja a Szentlélekről: „Hiszek Szentlélekben, a megelevenítő Úrban”. Vagyis nem a régen lévő Úrban, és nemcsak azokban a dolgokban, amik régen történtek – azokban is -, de a megelevenítő, a vezető Úrban is. Így elevenítsen meg a mi Urunk, Istenünk az Ő lelke által a mi életünket. És az a csodálatos ige, amit Jóel próféciájában olvastam, így fejeződik be: „Mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, megtartatik.” 
Ámen!

 

 

Imádság:

Jöjj Szentlélek Úr Isten és ne hagyd a mi lelkünket érintetlenül! Jöjj a szívünkbe és ronts le minden akadályt, értetlenséget, keménységet, előítéletet, hogy átjárhasd a mi egész valónkat! Jöjj a mi értelmünkbe! Oszlasd el a sötétséget és add a Te világosságodat! Kérünk most az itt jelenlevő népedért, fiatalokért és idősekért, hogy senki se maradjon ki a Te lelked áldásaiból! Kérünk azokért, akik távol tartják magukat Tőled és talán el sem jönnek a Te házadba! Kérünk mindazokért, akik jönnének, de valami miatt – betegség vagy bajok miatt – nem jöhettek! Légy velük otthonaikban, kórházaikban vagy éppen útjaikon! Kérünk vigasztaló Szentlelkedért, akik gyászolók voltak az elmúlt héten, őket erősítsd meg az örök élet reménységével! És kérünk Téged, hogy maradj velünk most a mi további együttlétünkben, a Te asztalod körül lehessünk együtt szeretetben öregek és fiatalok, mind a Te gyermekeid, hogy valóban kapjuk a lélek ajándékát és kapjuk a Te igédet, evangéliumodat és a szent jegyeket! 
Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket!
Ámen!