Fejlődő emberiség?
 

Textus: Préd 8, 9-17

9Ilyeneket láttam, figyelmemet azokra a tettekre irányítva, amelyeket olyankor követnek el a nap alatt, amikor egyik ember a másik rovására hatalmaskodik. 10Így láttam, hogy a bűnösöknek temetést rendeztek, amikor meghaltak; de eltávolították a szent helyről azokat, akik becsületesen éltek, és elfelejtették őket a városban. Ez is hiábavalóság! 11Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, 12úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert Őt félik. 13A bűnösnek azonban nem lesz jó dolga, és élete nem nyúlik hosszúra, mint az árnyék, mivel nem féli az Istent. 14Van ilyen hiábavalóság is, ami a földön történik: Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel; és vannak bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az igazakkal. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság. 15Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt. 16Azután arra irányítottam figyelmemet, hogy megismerjem a bölcsességet, szemügyre véve azokat a foglalkozásokat, amelyeket úgy űznek a földön, hogy az embereknek sem éjjel, sem nappal nem szállhat álom a szemére. 17Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amik a nap alatt történnek. Az ember ugyan fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem tudja kiismerni. Még ha azt mondja is a bölcs, hogy már tudja, akkor sem képes kiismerni.

Kedves Testvérek!

Mindaz, amiről az Igében olvastunk ma is ugyanolyan valóságos, mint régen. Ma is rengeteg az igazságtalanság a világban. Rengeteg ember szenved mások miatt.
 De hogy lehet az, hogy az emberiség évezredek óta lakja a földet. Azt mondjuk magunkra, hogy fejlődünk. Mert valóban, technikailag fejlődünk, a tudományban fejlődünk, de minőségileg mégsem történt változás. És hiába tudunk számos betegséget meggyógyítani, hiába építünk önműködő robotokat, ha közben ugyanolyan fájdalmat okoz egyik ember a másiknak, semmivel sem vagyunk előrébb.
Pedig olyan jó lenne. Jó lenne, ha jobbak tudnánk lenni. Nem tennénk tönkre egymást, élőhelyünket. De évezredek óta, lelki minőségében nem fejlődik az ember. Nem tanul a történelem hibáiból sem.
És bár minden évben azt kívánjuk egymásnak, hogy legyen boldog az új évünk. Lehetetlen kívánni, hogy minden évben legyünk boldogabbak. Mert nem tudunk minden egyes évet újra jobban és jobban megélni.
Mert nincs új a nap alatt, nem változik a világ.
De miért? Mert ha valaki meg is változik életében, felismeri, hogy nem jobb gonoszul élni, azt a lelki felismerést nem tudja tovább adni az utána következőknek. Mások döntéseit nem hozhatja meg. Ahogy mi sem. És újra meg újra az emberiség beleesik a csapdákba. Ezért van ma is annyi gonoszság, igazságtalanság.
De miért csábító ez az embereknek? Azt mondja az Ige: "Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át."
Azért tesznek sokan rosszat, mert megtehetik. Mert még csak félniük sem kell semmitől, úgysem kapnak büntetést. Újra meg újra elkövetik ezt. Látjuk ezt azoknál, akiknek nagy hatalma van. De látjuk azoknál a gonoszságoknál, amelyek bennünket közvetlenül is érintenek.
Szerintem nagyon kevés olyan biciklitulajdonos van Magyarországon, akinek ne lopták volna el korábban a biciklijét. Nemrégen az interneten indult egy videosorozat, amiben egy csoport, többféle helyzetfelismerővel rendelkező bicikliket helyez ki tolvajlás szempontjából forgalmas helyekre, és rejtett kamerával, illetva a figyelőrendszer segítségével figyelik mi történik vele. Szinte minden esetben sikeresen derítik ki, hogy ki a rabló és hová vitte, milyen orgazdának adta el a biciklit. A bizonyítékokat átadják a rendőrségnek. Azonban a rendőrség egyáltalán nem minden esetben gondolja úgy, hogy le kellene tartóztatni a bűnözőket, így azok tovább folytathatják tevékenységüket. Mintha mi sem történt volna. Hiába követték el már több százszor. Azóta is szabadlábon garázdálkodnak közülük sokan.
Hogy miért? Nem tudjuk. De így engedik el a nagyobb bűntetteket elkövetőket is. És "Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át."
És persze, hogy ez egyeseket szintén a bűnözésre, gonoszságra csábít, másokat pedig indulatra, haragra az ellen. De békesség biztosan nem lesz belőle.
Hiába a többezeréves tanulóidő, hiába az eddigi sok tanulságos eset, nem változik az emberiség. Ugyanolyan, mint régen. "Így láttam, hogy a bűnösöknek temetést rendeztek, amikor meghaltak; de eltávolították a szent helyről azokat, akik becsületesen éltek, és elfelejtették őket a városban."
 Talán múlt évszázadunkban nem történt olyan, hogy a hősöket lőtték tömegsírba, az elnyomóknak pedig hatalmas szobrokat emeltek, díszes síremléket kaptak? És vajon nem történik-e így ma is olyan országokban, ahol diktatúra és elnyomás van?
Mit tegyünk, hát? Egyedül nem fogjuk megváltoztatni a világot. Sőt, még egy gyülekezet, de egy egyház sem fogja. Mert én hiába térek meg, a másik ember lelkét és döntéseit nem változtathatom meg.
 Talán segít, amit a prédikátor tanácsol, könyvében újra és újra, hogy élvezzük az örömöket. Ne fosszuk meg magunkat azoktól a jóktól, amiket kapunk. Mert igazságtalanságot és gonoszságot látni fogunk, akár akarunk, akár nem. Ezért hogy azokhoz legyen elég erőnk és kitartásunk, kell a kikapcsolódás, a feltöltekezés.
Azonban van még valami, ami megnyugtathat bennünket. Mert hiába gonoszak sokan, és hiába szenvednek miattuk sokan. Van olyan szintje az életnek, ahol mindez elveszti erejét. "Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amik a nap alatt történnek. Az ember ugyan fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem tudja kiismerni. Még ha azt mondja is a bölcs, hogy már tudja, akkor sem képes kiismerni."
 Hiába fejlődünk sok szempontból, az ő tettei azok, amelyeket még ma sem tudunk kiismerni. Hiszen a vele való kapcsolatunk nem bizonyítékokra, hanem hitre épül.
Ahogy a legnagyobb csoda elfogadása is, amelyet ő tett a világgal: Jézus eljövetele és váltsága értünk. Valóban felfoghatatlan!
És az emberiség azóta sem változott. Jézus után sem Hiába váltotta meg a világot. Mert ő más szinten hozott változást. Nem a földi dolgok szintjén, hanem a legfontosabb és legmagasabb szinten. Ő nem azért jött, hogy ne legyen több biciklilopás. Vagy hogy ne legyenek diktátorok. Ezeket megakadályozni a mi feladatunk. Erre mi is képesek lennénk. Azt az alapvető etika alapján is tudhatjuk, hogy valami helyes vagy sem. Attól, hogy ő a világba jött, nem lettünk jobbak, hanem kaptunk egy jobb lehetőséget.
Azonban ezt elfogadni mindenkinek a saját személyes döntése. Sem mi, sem ő nem dönthetünk más helyett. De ha valaki megtér, akkor az természetesen a világi kérdésekben is változást munkál az egyes emberben.
Azonban a megváltás magasabb szinten történik és ezért érvényes az egész világra. Bárkié lehet. Mert sok mindent tehetünk, sok mindenre hatunk, de arra nem, hogy mi történik velünk halálunk után. Ezért kellett neki eljönni a világba. Megváltani. Mert mi nem tudjuk magunkat megváltani. Sokszor nem tudunk kisebb változást sem elérni. Milyen nehéz egy-egy újévi fogadalmat megtartani. De a megtérés által megváltozik az életem. Nem leszek tökéletes, de haladok a megszentelődés útján.
Kedves Testvérek! Volt és lesz is igazságtalanság, fájdalom, gonoszság, ami érinti az embereket, ma is, ahogy évezredekkel korábban. De az Ige megnyugtat, hogy végül az Istenfélőknek lesz jó dolguk. Mert amire a legnagyobb szükségünk van, az a miénk. Azt nem veheti el semmilyen gonosz igazságtalanság. Mert van megváltás, miénk az élet örökké. Ámen!

Imádkozzunk:

Urunk Istenünk!
Magasztalunk Téged, hogy életet adtál nekünk és egy világot, amelyben élhetünk.
Bocsásd meg, hogy sokszor rosszul élünk, és nem a te akaratodat teljesítjük. Sok gonoszságot elkövetünk újra meg újra.
Bocsáss meg nekünk, és segíts, hogy tudjuk eldobni magunktól mindazt, ami beszennyezi lelkünket és a környezetünket.
Segíts azoknak, akik nélküled élnek, hogy megtérésük által életük is megváltozzon.
Mert a te megváltásodra van szükségünk. Amely által életünk lesz a halál után is, de már itt is megváltoznak általa gondolataink és tetteink.
Segíts, hogy a megtért emberek minél nagyobb hatással legyenek a világra, bár kisebbségben vannak. Add, hogy a küzdelmet ne adják fel.
Hadd lássuk magunk előtt mindig azt, hogy te vagy a legnagyobb, aki jól tudod mit cselekszel.
Irányítsd így a mi életünket, gyülekezetünket, az egész világot! Ámen!