Szeretetünk megélése

Énekek éneke: 2:8-9; 4:1-4

8Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. 9Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton.
1De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely Gileád hegyéről hullámzik alá. 2Két fogsorod olyan, mint a megnyírt juhnyáj, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos. 3Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha beszélsz; halántékod, mint gránátalmagerezd a fátyolod mögött.

Kedves testvérek!

Nem csak azért aktuális a mai textus, mert kapcsolódik a zeneművekhez, és nem is csak azért, mert nemsokára lesz a Házasság Hete, hanem azért is, mert a szeretet mindig aktuális. Szeretetre az embernek minden időben és minden helyzetben szüksége van. Anélkül nem lehet és nem is érdemes élni.
Mondhatnánk, hogy na, megint egy prédikáció szeretetről. Valóban, már én sem először szólok szószékről róla. De vajon hányszor ettük már a kedvenc ételünket, hányszor hallgattuk meg a kedvenc zeneszámunkat, hányszor találkoztunk a legkedvesebb emberrel az életünkben? Ami fontos az életünkben, azzal sokszor foglalkozunk. Márpedig a szeretetre legalább olyan szüksége van lelkünknek, mint testünknek a levegőre.
Az Énekek Énekének szerzői, akik a királyi udvar tanult férfiai voltak, tudták ezt több ezer évvel ezelőtt. S a Szentírás szerkesztői is tudták, ezért őrizték meg a Biblia lapjain ezeket a sorokat.
 Mert jó, amikor szeretnek, és jó, amikor szerethetünk. Ilyen egymásra találásról szól a Legszebb ének, amit a cím jelent.
A könyv több énekből áll, párbeszédes dalok a férfi és a nő között. A választott igeszakaszokban először a nő, aztán a férfi szólal meg.
De mi az, amit ma üzennek nekünk ezek a sorok? Mi az, amit tanulhatunk ettől a pártól?
Azt látjuk, hogy mindketten beszélnek. Mindketten megélik az érzelmeket, de a másik felé fordulnak szavakkal is. Az egyikük várja haza a másikat, még akkor is róla beszél, amikor már közel van. Nem csak magában örül, hanem ki is fejezi. S amikor együtt lehetnek, a férfi halmozza a bókokat, nem fukarkodik a szavakkal.
Mindketten a másikkal foglalkoznak. És ezt ki is mutatják.
Az emberi kapcsolatokban nem lehet mindig magammal foglalkozni, hogy én mit érzek, mit gondolok, és nem lehet ezt csak magunknak megtartani, vagy várni, hogy a másik majd kérdez, hanem meg kell osztani a másikkal. Ki kell fejeznünk, mit érzünk a másik iránt. A pár mindkét tagja dícséri a másikat, gyönyörű képekkel festik le előttünk és egymás előtt a másik szépségét, erényeit.
Szükség van erre, hogy szeretetünket kifejezzük. De vajon megtesszük-e ezt? Vagy olyanok vagyunk mint a következő viccben szereplők:

Székely házaspár ül a lócán:
Asszony: – Szeretsz-e még engem? Sosem mondod...
Férj: – Egyszer megmondtam. Ha változás lesz, szólok.

Ki kell fejezni érzelmeinket, gondolatainkat. Nem szabad azt gondolnunk, hogy a másik úgyis tudja. Persze, lehet, hogy tudja, de érzi is? És ennek minden kapcsolatban így kell lennie, ami a szeretetre épül. A családban, barátokkal, a társsal.
Persze ez nem a szeretlek szó folyamatos szajkózását jelenti. Ezért látunk szép példát ebben a könyvben arra, hogyan lehet kifejezni szavakkal is szeretetünket, úgy hogy ne legyen unalmas, kiüresedett.
Amit még szintén tanulhatunk tőlük, hogy érzéseiket, és kapcsolatukat nem csak maguknak tartják meg, hanem örömüket megosztják másokkal is.
Ezért születtek ezek a versek. Nem szégyellik, ugyanakkor nem válnak szemérmetlenné, bár vannak helyek, ahol intim témákat is érintenek. De a költészet eszközével, mindenki által befogadhatóvá téve. Ahogy ennek a magyar népművészetben is kultúrája van. Megmutatják, hogy az őszinte kapcsolatot nem kell eltitkolni az emberek előtt. Aki társra talál, boldogan osztja meg örömét a világgal.

Kedves Testvérek! Az Énekek Énekét sokszor párhuzamba állítják az Isten és ember közti szövetségkötéssel és szeretetkapcsolattal. Nyilvánvalóan nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy alapvetően ezért íródott a könyv. Mindenesetre alapkoncepcióját tekintve valóban van párhuzam az emberi kapcsolatok és az Istennel való kapcsolatunk között. S amiket eddig elmondtunk, az érvényes hitéletünkre is.
Mégpedig úgy, hogy ha Istennel őszinte kapcsolatban szeretnénk lenni, elkerülhetetlen, hogy ne osszuk meg vele gondolatainkat, érzéseinket. Hogy ne legyünk vele imaközösségben.
S ha örvendezünk az általa megújult életünknek, akkor annak ugyanúgy adjunk hangot, mint annak, amikor a társratalálás örömét megosztjuk az emberekkel.
S az Isten szeretetét, igazságát, jóságát, kegyelmét ugyanúgy dícsérhetjük, mint a szerelmesek egymás szépségét. S ezt nem csak magunkban kell megtennünk, nem csak szívvel, hanem szájjal is. Az istentisztelet közösségében is, de bizonyságot téve róla az emberek előtt.
 Hiszen az ember a házasságát nem titkolja az emberek előtt. Akkor már baj van, ha valahova menve leveszi valaki a jegygyűrűjét. Ugyanígy az Istennel való kapcsolatunkat sem szabad titkolnunk, sőt hirdetnünk kell.
 Hiszen nála jobban nem szerethet bennünket senki. Ő az, aki örök pecséttel jegyzett el minket magának. Akivel örök, halálon is túli szövetségben vagyunk.
Éljük meg általa a földi szeretetkapcsolatokat, Isten szerint való teljességben. Hiszen ez Isten ajándéka. Ne szégyelljük, hanem adjunk hálát érte.
Ámen!

Imádkozzunk:

Urunk Istenünk!
Magasztalunk Téged, mert szerető Istenünk vagy. Gondot viselsz rólunk. Megváltottál bennünket, Fiad vére által.
De köszönjük, hogy emberek szeretete által is érezhetjük közelségedet. Adtál családot, társakat, akiknek szeretetet adhatunk és kaphatunk is.
Segíts, hogy mindig tudjuk kifejezni érzelmeinket, ne rejtsük el azokat a számunkra fontos emberek elől.
És a veled való kapcsolatunkat se szégyelljük, hanem büszkén valljuk meg szent nevedet a ránk bízottak előtt.
Köszönjük az örömöket, és köszönjük, hogy a nehézségekben is társunk vagy.
Bocsásd meg, amikor nincs bennünk szeretet egymás iránt és irántad.
De áldd meg minden tettünket, melyet szeretetből teszünk.
Így kérünk légy velünk mindig. Ámen!