ÉLETÜNK KINCSE

Hitünk megerősítésére és lelkünk épülésére hallgassátok meg Isten igéjét…

LEKCIÓ: Lk 12,13-21

„Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: »Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!« De ő így válaszolt: »Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?« Azután ezt mondta nekik: »Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.« Aztán példázatot mondott nekik: »Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.«”

TEXTUS: Példabeszédek 15,6

  „Az igaz házában nagy kincs van, a bűnös jövedelme pedig széthull.”

Kedves Testvéreim!

A BŰNÖSÖK JÖVEDELME

A bűnös jövedelme széthull. A lekcióban felolvasott bolond gazdag nem volt gazember, legalábbis nem olvassuk róla, hogy törvénytelenül szerezte volna vagyonát. A bűn nem jogi vagy erkölcsi fogalom, hanem a bűn az Istentől való elszakadt állapotra utal. A bűn céltévesztés. Nem csak a jogtalanul szerzett vagyon számít bűnnek, hanem az is, ha az ember az Istentől kapott javaival nem tud megfelelően bánni. Mindenünk, amink van, azt ajándékba kaptuk Istentől, amellyel el kell majd számolnunk. A tehetségünk, a szorgalmunk, a szeretetünk, a vagyonunk, a lehetőségeink, a tudásunk, az emberi kapcsolataink, mind Isten ajándéka, felelősek vagyunk értük. Az életünk önmagában felbecsülhetetlen érték, ezért nem mindegy, hogyan élünk.
Nem a vagyon, nem a gazdagság az, ami önmagában káros, hanem a hozzá kapcsolódó önző életvitel. A céltévesztés forrása a jövőképben rejlik. A bolond gazdag a felé törekszik, hogy bármit megtehessen. Biztos anyagi egzisztencia, függetlenség, kényelem. Erre mi is vágyunk. A baj nem is ezzel van, hanem hogy kihagyja az életéből Istent. A nagy függetlenségben félreteszi az Istentől való függést, és elmarad a hála az életéből. Magának köszöni sikereit és eredményeit, ezért nem tud maradéktalanul örülni és boldog lenni. Felhalmozott vagyonra vágyott, meg is kapta, de nyűg neki a beteljesülés is, mert nem tudja hol tárolni értékeit.
Az Istennel való kapcsolatról való lemondás következménye, hogy félretolja, kiszorítja életéből a másik embert is. Önmagáról beszél állandóan: én csűröm, én javam, én lelkem. Nincs már barát, sem családtag, akivel együtt tervezne, akivel együtt élveznék a gazdagság örömeit. Nincs rá szüksége, mert az külön teher, akivel foglalkozni kell, akire vigyázni kell, akit nem mindig lehet befolyásolni.
Az Istennel és az embertársainkkal tartott kapcsolatunk mélyen összefügg. Aki kiszorítja a testvért életéből, valahol Istent is eltolja magától. Az élőket és holtakat ítélő Jézus Krisztustól kérdezik majd egy napon: mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna, mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? Aki megtette ezt a legkisebbel, az Vele tette meg, aki nem tette meg ezt a legkisebbel, Vele nem tette meg.

ISTENBEN GAZDAGNAK LENNI

A keresztyénség nem tesz szegénnyé. Pontosabban nem a keresztyénség teszi szegénnyé az embert. Mi fosztjuk meg a másikat szükségleteitől, vagy épp mi vagyunk azok, akik felelőtlenül elherdáljuk vagyonunkat, amivel pedig bölcsen és okosan kellene bánnunk mások javára.
Isten gazdag úr és Ő gazdaggá akar tenni minket is. Ez a gazdagság más, mint amire mi vágyunk. Ebben a gazdagságban felismerhetjük, hogy az anyagi javaink, és minden vagyonunk, a lehetőségeink és a szabad akaratunk is, mind csak eszköz, nem pedig cél. A bolond gazdagnak ott siklott félre az élete, hogy a vagyonfelhalmozás lett egyetlen célja. A vagyon csak akkor jó valamire, ha azt használják. Különben olyan, mint az az egy tálentum, amelyet a szolga elásott a földbe, mintha nem is lenne. Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van (Mk 4,25).
Mindannyian kaptunk valamit, az életünk ajándék, a szép emlékek, amikből mindig erőt meríthetünk, a rosszak, amelyek által tapasztalatot szereztünk ott élnek bennünk. Csak az a kérdés, hogy élünk-e az életünk adta lehetőséggel, vagy rólunk is elmondható, mint a szárdiszi gyülekezetről, hogy „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” (Jel 3,1)? Jézus nem véletlenül mondja azt az egyik gyászolónak, aki mielőtt követné Őt, apja temetését – ami kötelesség volt abban a korban – el akarja végezni: „Hadd temessék el a halottak halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” (Lk 9,60)
Az élet több, mint a biológiai létezés. Nem azért kaptunk életet, hogy állandóan aggodalmaskodjunk és panaszkodjunk, hogy életcélunk az életben maradás legyen. Az élet, amelynek csak a keretei vannak meg, üres volta miatt halott önmagában.

MENNYEI KINCS

„Az igaz házában nagy kincs van, a bűnös jövedelme pedig széthull.” A bűnös jövedelme a vagyonra vonatkozik. Az itt használt kincs szó, amely az igaz házában van, azonban nem csak erre. A Példabeszédek könyvében még nincs szó a földbe elrejtett kincsről, amiért az ember eladja vagyonát, nincs szó a mennyei és a földi kincsek közötti különbségtételről olyan világosan, ahogyan Jézus beszél róluk, de már megjelenik, hogy az istenfélőknél van valami, ami nem vész el. Valami, ami nagy érték, amit meg lehet osztani. Az igaz házában nagy kincs van, és nem a mennyisége miatt nagy ez a kincs, hanem a minősége, az értéke nagy.
A bűnös jövedelme széthullik, akármekkora is az. Idővel az örökösödés, az infláció, vagy bármi más miatt, felaprózódik. Az igaz házában lévő kincs azonban nem ilyen. Azt lehet osztani bátran, nem lesz kevesebb. Az igaz ember tud olyat adni a másiknak, ami mindkettőjüket gazdagítja, jobbítja. Az Istennel való kapcsolatunk is ilyen. Az élet kapcsolatban lét.
Az Isten életet ajándékozó szeretetére hálaadással válaszoló ember olyan kincsnek részese, amelynek áldásait mindig érezheti, amely részévé válhat jellemének, amellyel gazdagíthatja mások életét. Keressük ezt a kincset, amelyet az Istennel való kapcsolatban fedezhetünk fel! Ámen.

Ima:

Drága Mennyei Istenünk!
Áldunk Téged, mert nekünk életet ajándékoztál. Sokszor mégsem becsüljük meg sem a magunk, sem mások életét. Segíts, hogy az önpusztítás helyett belső növekedés legyen, hogy a kizsákmányolás helyett egymás hasznára válhassunk.
Magasztalunk, hogy elküldted Fiad ebbe a világba, aki által megváltottál. Ő szegénnyé lett értünk, hogy mi meggazdagodjunk általa. Kegyelmed által rendbe jöhet az életünk, amit mi elrontottunk. Add ezt a reménységet, vezess minket utadon.
Dicsérünk azért, mert Te nem mondasz le rólunk, hanem újra és újra hívsz magadhoz. Add, hogy felfedezzük, megtaláljuk, és tudjuk használni mindazt a sok kincset, amelyet Te kínálsz nekünk. Így a Te dicsőségedre élhetünk, és embertársaink javát szolgálhatjuk. Ámen.

Áldás:
„Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13) Ámen.