ISTEN GYERMEKEI

Hitünk megerősítésére és lelkünk épülésére hallgassátok meg Isten igéjét…

Galata 4,1-7

„Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: »Abbá, Atya!« Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.”

Textus: Jn 1,9-13

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

Kedves Testvéreim!

A MI URUNK A SAJÁTJÁBA JÖTT

Jézus Krisztus azért született meg, hogy nagypénteken meghaljon a kereszten értünk, helyettünk, miattunk, nekünk váltságot szerezzen. Harmad nap pedig feltámadjon a halottak közül, és nekünk ez által van reménységünk örök életünk felől.
Krisztus eljött a világba, saját világába jött, az övéi közé, lehajolt az emberhez, mert az övéinek tekint bennünket. Érdekelte és foglalkozott az emberek problémáival, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. Hirdette a mennyek országának evangéliumát, de küldetése mellett szeretetéből fakadóan odafigyelt az emberekre, mert övéinek tartja őket. Az emberek kicsinyes problémái nem voltak közömbösek neki.
Krisztus az övéihez jött, és az övéinek tart bennünket ma is. Sajátjának tart minket, tulajdon népének tekint. Így szól: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Krisztus a világosság, az egyetlen világosság, az igazi világosság az egész világ számára. Aki Krisztushoz jön üdvösségért, annak megváltozik az élete. Aki Őhozzá jön, az nem jár sötétségben, nem marad a gonoszság és tudatlanság uralma alatt, mert nála van az élet forrása, világossága által látunk világosságot (Zsolt 36,10).

SZOLGÁKBÓL FIAK

Krisztus a saját világába jött, az övéi mégsem fogadták be. De ez a hitetlenség mégsem volt egyetemes. Voltak, akik elfogadták Jézus általános hívását. Azokat, akik befogadták Jézust, mint az Atya akaratának megjelenítőjét, felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. A „felhatalmazta” pontosabb jelentése: „jogot adott”. Akik értelmük és szívük szerint befogadják Krisztus, azok jogot kapna arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Az emberek nem gyermekei Istennek természetüktől adódóan, de azzá válhatnak az újjászületés ajándékának elfogadásával.
A kiskorú örökös és a szolga között nem volt különbség, mindkettő alárendeltségben élt, döntési szabadság nélkül. Az egyetlen különbség, hogy bár rangban egyenlőek, de a szolga nem örököl semmit ura vagyonából, míg a fiú igen. Amikor eljött az idő, hogy nagykorúvá váljon a gyermek, amelyet az apa rendelt el, a fiú jogi státusza is megváltozott. Ehhez hasonló – mondja Pál – amikor az Atyaisten elküldte Fiát, eljött az idők teljessége, hogy a kiskorúságból kinőve Isten fiaivá legyünk.
Isten azért küldte el Fiát, hogy megváltsa a törvény alatt levőket, és hogy a hívők Isten fiaivá legyenek, hogy minket gyermekének fogadjon, hogy mennyei polgárjogot kapjunk. A felnőtt fiú minden családi kiváltsága és öröme megilleti azokat, akik elfogadták Krisztus megváltó munkáját. Isten családjában a fiúság együtt jár az örökösséggel. Nem a magunkéi vagyunk, hanem Krisztuséi.

KRISZTUS ÖRÖKÖSTÁRSAI

„Akiket pedig Isten Lelke vezér, azok Isten fiai.” (Rm 8:14) Nem a szolgaság lelkét kaptuk, hogy féljünk, hanem a fiúság Lelkét, aki által kiálthatjuk: „Abbá, Atya!” Hamarosan imádkozni fogjuk: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!” A fiúság Lelke által valóban Isten gyermekeivé lettünk, Atyánknak szólíthatjuk Istent, szabadok vagyunk. A bűn szolgává teszi az embert, mert csapdába ejt, ahonnan nehéz szabadulni, szoktuk is mondani mikor elindulunk a lejtőn és nincs megállás, hogy ami történik, az egy ördögi kör, ahonnan nincs szabadulás. De Krisztus által meghaltunk a bűnnek, feltámadása által reménységünk az, hogy mi is feltámadunk majd testileg az utolsó napon. Az Atya nem csak Fiát küldte el, hanem Lelkét is, aki által lelki értelemben már feltámadtunk Vele. A Szentlélek Isten ajándéka minden hívő számára a fiúsággal együtt, aki jelen van az életünkben, hogy bizonyítsa az Isten családjához való tartozást.
Sok családban a gyerekek öröklik szüleik vagyonát; minden gyerek örökös, és a gyerekek együtt örököstársak. A keresztyének hasonlóan gyermekei, örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak. E jelenlegi világban minden lelki áldás részesei (Ef 1:3), és a jövőben az Úr Jézussal együtt osztoznak majd Isten országának minden gazdagságában (1Kor 3:21-23).
Krisztussal osztozni azt is jelenti, hogy vele együtt szenvedünk. Ezt fontos tudnunk, hogy józanul gondolkozzunk, ne higgyük és várjuk, hogy hívőként nem lesznek problémáink, feladataink, kihívásaink. Ennek a szenvedésnek értelme azonban az, hogy általa közelebb kerüljünk Istenhez. A szenvedés formál. Végső célja pedig, hogy osztozzunk majd a dicsőségben is Krisztussal: vele együtt szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk (Rm 8:17).
Isten újjáteremt mindent, Isten Országában nem lesz könny és fájdalom, nem lesz halál. Ezért úgy éljünk, hogy akár szenvedünk, akár örülünk, Isten örökösei vagyunk, mindenkor kérjük az Ő Szentlelkét, hogy mutasson utat nekünk.
Krisztus az igazi világosság. Az Ő fényességéből visszatürközhetünk valamennyit, amikor neki engedelmeskedve szolgálunk embertársainknak szeretetből.
Elfogadva hívását Isten gyermekeivé válhatunk, akiket egy teljesebb, örömteli, örök életre von magához. Kegyelmének gazdagságát, szeretetének hatalmát, jóságának mérhetetlenségét már itt e jelenlegi világban megtapasztalhatjuk áldásaiban, csodás ajándékaiban, amelyeket nekünk ad, miközben kísér bennünket utunkon. Krisztus ma is hív, ma is vár, ma is a sajátjának tart. Jelenlétét és áldását ígéri mindazoknak, akik befogadják Őt, akik meg akarják ismerni, akik az Ő világosságára vágynak. Ámen.

Ima:

Mindenható Istenünk, mennyei Atyánk a Jézus Krisztus által!
Dicsérünk Téged azért, mert elküldted Fiad ebbe a világba, az Ige testté lett, általa immár kegyelmedből élhetünk. Magasztalunk azért, hogy mint újjászületett emberek Téged Atyánknak szólíthatunk, mert az Ő áldozatára tekintesz, és a kereszten kiontott vére által mi megváltott gyermekeid lehetünk. Dicsérünk azért, mert a Világosság eljött a világba, Krisztus fénye ma is ránk ragyog. Csoda ez a leleplező fényesség! Megvilágítja életünk, felismerhetjük bűneinket, azokat megvallva letehetjük eléd, bocsánatodban részesülhetünk. Krisztus világossága által van célja életünknek, áldássá válhatunk a másik ember számára, őszinte szeretetünkben visszasugározhatjuk a Krisztus-arcot.
Köszönjük Istenünk, hogy a sajátodnak tekintesz bennünket, tulajdon népednek. Ezért kérünk, áldd meg egyházadat, újítsd meg erejét, Szentlelked által ébressz tüzet az emberi szívekben, hogy akarják megismerni és befogadni mindazt, amit Te adni akarsz nekünk. Újítsd meg rajtunk a Te képed, hogy megújult szívvel és akarattal állhassunk meg előtted.
Kérünk, maradj velünk, vezess, ints, taníts, mutass utat, segíts, hogy életünk megszentelt, Neked szentelt élet lehessen. Így áldj meg minket most és életünk minden idejében. Ámen.
Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom, és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Áldás:

„Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Móz 6,24-26) Ámen.