ÜDVÖZÍTŐ NÉV

Textus: Lk 2,21

„Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.”

Kedves Testvéreim!

NEVEK ÉS JELENTŐSÉGÜK

Ószövetségi emlék, hogy a sátoros ünnep nyolc napos volt, és ez a nyolcadik nap különös ünnepélyességű volt. Ennek mintájára a liturgiatörténet során a három keresztyén főünnep is kapott nyolcadot. A karácsony nyolcada az újév, amelyet népiesen kiskarácsonynak is neveznek, az Úr körülmetélésének ünnepe. Luther követelte is, hogy ezen a napon ne az újévről, hanem Jézus körülmetéléséről és nevéről szóljon a prédikáció. Talán sokan nem is tudják, de a polgári év-foruldulás megünneplése csak a 19. században szorította háttérbe a nap egyházi jellegét. Luther kérése és az újév áldásaiért való könyörgés erősítik egymást, hiszen a jövő ködébe tekintve Jézus neve félelmeinkben támasz, erőforrás, világító fáklya, igazi reménység lehet.
Jézus, a nevét körülmetélésekor kapta. Az angyal nevezte így, mert Isten akarata volt, hogy így hívják. De mitől olyan különleges az Ő neve, és miért olyan fontos számunkra? A Jézus név nem volt ritka, másokat is hívtak Jézusnak, amely héberül Jehosua és azt jelenti, hogy „Jahve megszabadít”. De soha senkire nem illett úgy ez a név, mint Őrá, akinek földi élete, küldetése, személyének lényege és nevének jelentése ennyire egybeesik. Valódi szabadulást hozott váltsághalálával és feltámadásával.
Jézus Krisztusnak hívjuk, amely nem pusztán egy név, hanem hitvallás. Jézus a Krisztus, a megígért Messiás, a Felkent, aki üdvösséget hoz az ember számára. Az Ő nevének kimondása hitvallás az ajkunkon.
Jézus a nevét körülmetélésekor kapta, de ez nem jelenti, hogy ennek a kettőnek szükségszerűen egybe kell esnie a mi esetünkben. A keresztelés nem névadó ünnepség, már a kisgyermeknek is van neve, mikor a gyülekezet előtt megkeresztelik, a néven szólítás nem ezért történik. Jézus nevének van inkább jelentősége, hiszen ez a mondat hangzik el: „Keresztellek én téged az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek nevébe.” Ne akadjunk fenn a mondat magyartalanságán, mert teológiai vonatkozása a fontos. A keresztelés a névbe történik. Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevébe kereszteljük bele, aki ezután keresztyén lesz, Krisztushoz tartozó.

KI NEKEM JÉZUS?

Mit jelent nekünk Jézus neve? Ki Ő a mi számunkra? Már a tanítványokban is felmerül a kérdés: kicsoda ez, aki lecsendesíti a tengert, aki ördögöket űz ki, gyógyít és hatalommal prédikál. Kinek mondják Őt az emberek? Keresztelő Jánosnak, Illésnek, vagy egynek a próféták közül. Péter személyesen vall: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16)
Jézus a Krisztus, az Isten üdvözítő Fia – ezt a hitvallási mondatot semmivel nem cserélhetjük fel. Jézus vagy tökéletes üdvözítő az ember számára, vagy semmit nem jelent.
Ma is sok mindennek mondják Őt az emberek. Egy bölcs ókori tanítómester, csodatévő vagy gyógyító, forradalmár, vallásalapító, szupersztár. Van is igazság ezekben, de önmagukban egyik sem állja meg a helyét. Jézus egy tulajdonságát kiemelni és azt felcserélni az eredeti Jézus-képpel, az az igazság eltorzítása.
Ma is kérdés, hogy elfogadjuk-e Jézust annak, akinek Ő jelenti ki magát, vagy sodródunk az árral. A közvélemény véleménye a meghatározó vagy a személyes tapasztalat? Csak töredékeket fogadunk el Jézusból, egy-egy szimpatikus vonást, vagy igazán meg akarjuk Őt ismerni? Felismerjük-e, meglátjuk-e Jézusban az Isten üdvözítő Fiát?
Mit jelent ma nekünk Jézus neve? Lehet egy mottó, amely jól hangzik, hivatkozási alap, amellyel igazoljuk tetteink helyességét. Szoktunk viccelődni ezzel, hogy minden kérdésre az univerzális helyes válasz: Jézus. Figyelmeztetően hangoznak Jézus szavai: „Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,23-24)
Lehet egy önigazoló szó, amellyel kizárólagos szeretetet akarunk kiharcolni magunknak. Féltékenység és irigység eszköze, amikor János így szól: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, de meg tiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus azonban ezt mondta neki: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.” (Lk 9,49-50) Ezt a szakasz egy vita előzi meg, amely arról szól, ki a nagyobb közöttük. Nem tarthatjuk magunkat Isten kizárólagos képviselőinek, mert Istennek sok népe van, és Ő mindenkit magához akar vonzani.
Mindenkorban megkísérthet az egyházi hierarchia kialakításának gondolata, politikai nyomásra vagy karrierépítés miatt, amelynek eredményét a múltból jól ismerjük. Szépen hangzó üres beszédek Jézusról, és szószéktől eltiltottak sora, akiknek lett volna mit mondaniuk, de beszédeik elhallgatott, ki nem mondott bizonyságtételek maradtak. Inkább az kell, hogy jellemezzen minket, mint a Jézus korabeli tanítványi köröket. A tanító maga is tanítvány, aki előrébb tart a tanítványságban, nem mindentudó, de tudásával és felkészültségével segíti mások haladását.
Nem véletlen, hogy a Mi Atyánk első kérése ez: szenteltessék meg a te neved. A harmadik parancsolatot idézi, amely nem az Isten nevének kimondását tiltja, hanem az azzal való visszaélést. Ezért nem kell, hogy így kezdődjenek a mondatok: Jézus ezt és ezt tenné… Jézus ma is élő Úr, az Atya jobbján van, és azt teszi, amit tennie kell. Mi viszont saját erőnkből se ebben az évben, és semmikor nem tudjuk azt tenni, ami a helyes.
Jézus szüntelenül könyörög értünk az Atyához. Éppen erre való a név, hogy megszólítsuk Őt. Mert nem egy ismeretlen isten, hanem nagyon is valóságos és személyes, aki magasságban és szentségben lakik, de a megtörttel és alázatos szívűvel is. A név által megszólítható, a kapcsolatfelvétel létrejöhet: dicséret és hálaadás, bűnvallás és segítségkérés. Szólítsuk meg bátran, imádkozzunk hozzá őszintén, vigyük elé lelkünk örömét és bánatát, kérjünk tőle tanácsot és erőt, mert Őbenne van a mi váltságunk és üdvösségünk.

AZ ISTEN ÜDVÖZÍTŐ FIA

Az újév első napja mindig előretekintés is. Jókívánságokat mondunk egymásnak, és reméljük, hogy az idei év jobb lesz az eddigieknél. Tudjuk, hogy lesznek problémák, nehézségek, mégis ott él az emberben a remény, még inkább a vágy, hogy életünk jobbra forduljon, megtaláljuk boldogságunkat. Nekünk, keresztyéneknek a BUÉK mozaik szó azt is jelenti: Bízd Újra Életed Krisztusra.
Krisztusba vethetjük reménységünket, mert Ő az Isten üdvözítő Fia. Nem egy az üdvözítők közül, hanem az egyetlen. Péter a nagytanács előtt bátran vallja meg: „nincs üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnének.” (ApCsel 4,12) A Filippiekhez írott levél Krisztus himnuszában pedig ezt olvassuk: „Felmagasztalta őt az Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,11)
Egyszer minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr, hogy Ő valóban az, akinek kijelentette magát. Az utolsó ítéletkor, amikor mindenkinek számot kell adnia, mire használta az Istentől kapott szabadságát, mindenki számára világos és egyértelmű lesz, hogy Krisztus Isten Fia, a Szentháromság Isten második személye. Az Ő második eljövetele dicsőséges lesz, fenséges, nem egy szerény kisfalu istállójában megy végbe, hanem olyan lesz, mint a villámlás, amelynek fénye az egész égboltot beteríti.
A Jézus nevet megalázott voltában kapta, de nem maga a név üdvözít, mint valami varázsszó, hanem a nevében üdvözülnek a hívek. Figyelmeztető intés ez, mert nem az számít, hogy keresztyénnek mondanak minket, vagy annak gondoljuk magunkat. De nagy bátorítás is ez azoknak, akik a keresztelést követő konfirmációs hitvallásukat azóta is, újra és újra megvallják, magukénak érzik.
Aki ezzel a hitvallással indul el erre az újévre, az nem lesz reménytelen pesszimista, hanem meglátja a lehetőségeket, amelyeket még a kegyelemi idő tartogat. Nem az aggodalmaskodás lesz úrrá rajta, mert tudja, hogy Isten országának keresése az első életében, és minden más megadatik majd nekünk. Nem keserítik el a veszteségek, mert a visszajövő Krisztus a reménysége, aki újjáteremt mindent. Induljunk el bátran, Krisztustól kérjünk áldást az újévre, és bízzuk életünket újra Őrá. Ámen.

Ima:

Urunk, Jézus Krisztus, Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
Áldunk Téged, Neked mondunk köszönetet eddigi áldásaidért, Téged hívunk segítségül, Nevedet magasztaljuk. Bizalommal gondolunk arra, hogy Te mindeneknek Ura vagy, aki szeretted és megváltottad ezt a világot. Köszönjük, hogy minden év, nap és perc új lehetőségeket rejteget, a szolgálat, a megszentelődés, a veled és egymással való közösség drága alkalmait.
Könyörülj rajtunk, végy el minden ellenségeskedést, gyűlöletet és félreértést belőlünk. Készíts utat a békességre és kiengesztelődésre.
Tőled kérünk áldást életünkre, őrizz meg bennünket a Te utadon, tarts meg minket neved által. Engedd, hogy az újév első napján ismét dicsőséged szolgálatára ajánljuk fel magunkat. Ámen.

„Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Móz 6,24-26) Ámen.