MEGSZENTELŐDÉS A BÖJTI TISZTULÁSBAN

Lekció: 1Thessz 4,1-7

1Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre.
2Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében.
3Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól,
4hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, 5nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; 6és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla.
7Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.

Textus: Péld 20,6-9

6Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, de ki találhat megbízható embert?
7Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek.
8Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat.
9Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem?

Kedves Testvéreim!

AZ IGAZI ÚTON

Senki. Senki nem mondhatja. Már elkövettük mind a bűnt. Nincs, aki tiszta lenne, aki tisztán megőrizte volna szívét, gondolatait, érzéseit. Ezért híjával vagyunk a szeretetnek, a hűségnek. Lehet próbálkozni takargatással, kicsinyítéssel, elhárítással, de a bűn elfedése nem tisztít meg. Senki nem tiszta, senki nem mondhatja ezt magáról.
Az ember olyan nehezen alázkodik meg, ismeri el gyengeségét, kicsiségét, sokkal inkább jellemző a törtetés, a többet mutatás. Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert? Az itt használt hűség szó, a héber heszed, szeretetet és hűséget jelent. A kettőt együtt, mint amely fogalmak elválaszthatatlanul összetartoznak. Azt a hűséget jelenti, amely nem csak ragaszkodás és kitartás megkövesedett módon, kíméletlen hagyománytisztelet vagy önző fogadalom, hanem amit a szeretet mélységeiben átjár, amit a szeretet motivál, és életet. Azt a szeretetet jelenti, amely nem egy fellángolás, mely hamar elmúlik, nem szeszélyek rángatják, nem hangulatfüggő, hanem hűséges, állhatatos, kitartó, nem a mában él, hanem a jövőre is gondja van.
Ez a hűséges szeretet az, amelynek hiányát lehet annak hirdetésével palástolni, hogy mennyire megvan bennünk, ránk mindig lehet számítani, végsőkig kitartunk. Az önbizalomhiánnyal küszködő emberek sokszor a legmagabiztosabbnak mutatják magukat. A hűtlenek olykor igyekeznek a leghűségesebbnek mutatkozni. Aki valóban feddhetetlen, igaz, annak nincs szüksége arra, hogy ezt mások is lássák, elismerjék, mert nem a másik ember véleményétől válik azzá, hanem akár még annak ellenére is az tud maradni.
A valóság az, hogy mindnyájunkban megkopott a szeretet is, a hűség is. Egymás iránt is, az Isten iránt is. Kapcsolatszegény környezet, a válások kiemelkedően magas arányszáma, tönkrement családok és hitehagyott milliók sora, egy Isten nélküli spiritizmusba menekülők néptömegei, megújulásra vágyó és váró egyház jelzi ezt.
Az igaz Isten, aki a mi hűtlenségünk ellenére is hűséges, erős kőszikla, nem csak oltalmazó szeretete miatt, hanem mert biztos alap, amelyre mindenkor bizalommal építhetünk, képes, tud és akar is megigazítani. Visszahelyezni a vele való szövetségi kapcsolatba, amely által megújulhatunk lelkileg, hitünkben megerősödhetünk, és helyreáll az imaéletünk, görbe életutunk kiegyenesedik, boldoggá tesz nem csak minket, hanem gyermekeinket is.

A KIRÁLY TEKINTETE

Aki Istentől született, annak elhívása, hogy az Ő hűségét kiábrázolja. A hűséges helytállást a hitben, a családban, a hivatásban. A hűséges szeretetet az Istennel és az emberekkel való kapcsolatban. Az egyetemes szeretet parancsa hűséget kíván tőlünk. A szeretetet csak a hűség által lehet betölteni.
A királyt, mikor bírói székben ül, nehezen lehet rávenni, észreveszi a rossz szándékot. Mennyivel inkább a Királyok Királya, aki a szívek és a vesék vizsgálója, aki látja minden gondolatunkat, érzésünket. Az Ő tekintete nem kell, hogy félelemmel töltsön el. Nem a hibákat keresi, nem vezet erénylistát, hanem üdvöt és reményt jelent, ha Isten szemének látómezejében élhetünk. Így véd meg a veszélyektől és a tévutaktól gondoskodó szeretete által. Felszabadít a gonosz hálójából.
Észreveszi a rosszat, mert szentségének tisztasága nem tűrhet el semmilyen gonoszságot. A gondoskodásába Krisztus megváltó kereszthalála is beletartozik, aki a mi vétkeinkért hordta a keresztet. Benne büntette meg a mi álnokságaink következményét. Nem csak a helyettes áldozatot vállalta, hanem meg is akar tisztítani mindattól, amitől a magunk erejéből nem tudunk megszabadulni. Látja a rosszat, Fia által megigazít. Nincs hűséges, nincs megbízható ember, és Ő azért jön, hogy legyen. De nem csak megigazítani akar, hanem megszentelni is.
Megszentelni, magának félretenni, erkölcsileg tiszta életfolytatás részesévé tenni. Az etikai vonatkozásnál még lényegesebb az, hogy a megszentelődés által válhatunk alkalmassá az eszkatológikus istentiszteletben való részvételre.

TISZTA SZÍVET TEREMTS BENNEM

Senki nem mondhatja, hogy tiszta, hogy tisztán megőrizte volna magát. A tisztulási folyamatban csődöt mond minden önmegváltási kísérlet, önerő és öngyógyítás, mert egyedül Isten képes elvenni bűnünk terhét. Ezért imádkozhatunk a zsoltárossal így: „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engem, és fehérebb leszek a hónál” (Zsolt 51,9) „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.” (Zsolt 51,11-15)
A Szent Isten látja hűtlenségünket és engedetlenségünket. Igazabb és jobb életre hív el. A megtérés, megigazulás, megszentelés lépcsőin vezet végig, hogy egyre inkább Krisztus képére formálódjunk, hogy megtanuljunk Krisztusban élni. A szeretet parancsára kötelez, amely egyetemes, de nem általános, mert mindig konkrét személyek felé irányul, azokra, akik között élünk. A megszentelés a Szentlélek folyamatos műve bennünk, ami az örökkévalóságban lesz teljessé.
Böjt idején különösképpen is el kell szakadnunk az Istennel ellenséges világtól, megerősíteni az úrvacsorakor elhangzó fogadalmat, mely szerint az Úr dicsőségére élünk, kegyelméért hálából neki odaszánva egész életünket, ahogy Kálvin fogalmaz: „Szívemet égő áldozatul az Úrnak szentelem.”
Az Isten színe elé járuló ember bűneivel együtt érkezik. A bűnvallás odasegít minket a kegyelmes Istenhez, aki Jézus Krisztusért megbocsátotta azokat. A tehertől imádsággal szabadulunk, és az innen való továbblépés felemelő és felszabadító érzés. Istenre és önmagunkra találás közben magasztalásra nyílhat az ajkunk. Milyen jó meghallani a feloldozás igéjét: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Ámen.

Ima

Szent Isten! Hálát adunk Neked, hogy böjt idején még közelebb kerülhetünk hozzád. Alázattal állunk meg előtted, mert nem dicsekedhetünk megingathatatlan hittel, kitartó engedelmességgel, megfáradhatatlan szeretettel. Taníts minket Krisztus indulatával szeretni, bűneinket letenni, felvéve a keresztet a Te utadon járni. Tisztítsd meg szívünket és gondolatainkat, hogy odaszentelhessünk magunkat a Lélek által vezetett, hasznos életre, hogy a Te dicsőségedre és egymás javára éljünk. Ámen.

Áldás: „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” (1Pt 5,10) Ámen.